Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)

2005-09-17 / 183. szám

V

Egy kamasz a felnőttek világában

Pszichológiai portré Gyurcsány Ferencről

Gyurcsány Ferencet 2002-ben még alig ismerte valaki, de előbb Medgyessy Péter akkori miniszterelnök főtanácsadójaként, majd ifjúsági és sportminiszterként élt az adódó lehetőséggel: gyakori szereplései révén ismertsége gyorsan növekedett. Szemmel láthatóan élvezte az egyre nagyobb nyilvánosságot, de az is látszott, hogy médiaszerepléseit a céljai megvalósításához szükséges eszköznek tekinti.

Az ifjúkommunista funkcionáriusból lett vállalkozó 1996-ban még úgy gondolta: van ennek a szegény országnak elég baja, még az hiányzik, hogy ő legyen a miniszterelnöke... Önmagáról kialakított mértéktartó véleménye időközben sokat változott, hiszen ma már egész lényével azt sugallja, hogy rajta kívül nincs e tisztségre alkalmasabb teremtmény e földtekén. Gyors karrierjét elszántságának és szerencséjének köszönheti: jókor volt jó helyen, ráadásul tudta, hogy a vidéki szocialisták mit akarnak hallani. Nem zavarta, hogy demokra- jtikus választásokon soha nem mérettette meg magát, kizárólag az MSZP és az SZDSZ politikusainak köszönheti a miniszterelnöki bársonyszéket.

Gyurcsány győzelmének egyik döntő politikai momentuma volt, hogy elődje Medgyessy Péter, naiv posztkommunista-szocialista politikusként túlbecsülte az MSZP hatalmának erejét, és megfeledkezett arról, hogy az SZDSZ a szocialista párton belül is komoly hadállásokkal rendelkezik. Gyorsan kiderült, hogy az MSZP egy része és az SZDSZ csak azért állt Medgyessy mögé, hogy — a politikai baloldal hagyományos módszereinek megfelelően - mielőbb hátba szúrhassák a népszerűtlen miniszterelnököt.

Az így kialakult hatalmi villongások közepette egy nagyra nőtt kamasz érkezett a felnőttek világába és némi politikai ármánykodás után - általános meglepetést keltve - elfoglalta a Magyar Köztársaság miniszterelnöki székét. Gyurcsány Ferenc nagy léptekkel, sietve érkezett meg álmai birodalmába - a gazdag és hatalommal bíró - felnőttek társadalmába. Aligha vitatható, hogy a jelenlegi miniszterelnök viselkedését, stílusát, előadásmódját, tehát egész metakommunikációját a pszichológia tudománya a kamaszkor ismérvei között tartja számon. A jövevény mindenre elszánt, erkölcsi korlátokat nem ismerő törtető: megállíthatatlan és kontrollálhatatlan. Éretlen személyiség, akinek nincs a felnőtt emberekre jellemző karaktere, ezért nagyfokú alkalmazkodó- és utánzóképességgel rendelkezik. Viszonylag gyorsan tanul, és nagy munkabírású. Az infantilis embereket általában a saját, kielégítetlen vágyaik vezérlik. Egyszerre akarnak pénzt, sikert és a szereplőknek kijáró tapsot. Gyermeteg módon azt hiszik, hogy ami nekik jó, az másoknak is megfelel. Szeretik a velük egyetértőket, és nem értik, hogy mások miért gondolkodnak másként. Mint általában az exhibicionisták - ők is mindig szívesen szerepelnek. Látszólag magabiztosak, határozott fellépésű- ek, valójában állandóan szoronganak, és alig bírják elviselni az esetleges bírálatokat, a nyílt konfrontációról nem is beszélve. Ilyenkor erősen izzadnak, és furcsa árulkodó mozdulatokat tesznek. A bennük dúló érzelmi viharról és feszültségről az arcuk árulkodik leginkább. Ennek nyomai szinte azonnal eltűnnek, ha ismét magukhoz ragadhatják a kezdeményezést, és átmenetileg újra ők uralhatják a terepet. Az ellenállhatatlan szereplési vágy realizálódása gyors nyugtatóként hat: a szerepjátszásban otthon érzik magukat.

Gyurcsány Ferenc metakommunikációja árulkodó és leleplező. Bizonytalankodásait a sikereire való hivatkozással próbálja elfedni. Énképe szerint karrierjét kiváló képességeinek és munkabírásának tulajdonítja.

Valószínűleg az apakomplexusára vezethető vissza, hogy állandóan és szinte kényszeresen mindent megmagyaráz, mindenkit kioktat: a szokottnál is jobban vágyik az elismerésre, és állandóan meg akar felelni valakinek. Lassan, tagoltan beszél, hangja néha elcsuklik, időnként hosszabb szünetet tart. Folyamatosan gesztikulál, nagy ívű kézmozdulatai sokszor még mondandójáról is elvonják a figyelmet. Életrajzából tudjuk, hogy lényegében apa nélkül nőtt fel. Miután nem tudja milyen egy igazi apa, képzeletbeli családfőként mintha mindig gyerekekhez beszélne. Nagyon ritkán mosolyog, mert valószínűleg úgy gondolja: a mosoly nem illik egy tekintélyes személyiséghez. Mesterkéltségének legfőbb oka a lelepleződéstől való félelem: a kamasz ugyanis fél a felnőttek világától, miközben okosabbnak és érettebbnek szeretne látszani egy átlagos felnőttnél. Ifjúkommunista és vállalkozói múltjáról ma már nem szívesen beszél: a pubertáskorú fiatalok sem szeretik, ha óvodáskorú kalandjaikra emlékeztetik őket.

Visszatérése a politika világába egy minden elismerést besöpörni akaró nagyra törő, ambiciózus fiatalember végül sikeres önmegvalósítási kísérleteként is felfogható. Először ideológiateremtő, gondolkodó értelmiségiként próbált feltűnni, anélkül, hogy az ehhez szükséges műveltséggel és kreativitással rendelkezett volna. Azt szerette volna, hogy ne csak a gazdagságáról írjanak, de ismerjék el rendkívülinek vélt intellektusát is.

Amikor 1994 nyarán a kormánypártok közötti feszültség válságba torkollott, a sjaortminiszterként bukott Gyurcsány Ferenc éppen a politikai túléléséért küzdött. Nem volt kétségbe esve, mert az infantilis emberek általában szeretik a konfliktusokat, miután meg vannak győződve róla, hogy ezeket könnyedén megoldják. A kialakult zűrzavaros helyzetben a sportminiszter előre menekült, és azonnal támadásba lendült. Gyurcsány elsőként ismerte fel, hogy az SZDSZ-t maga mögött tudva könnyedén megnyerheti az MSZP funkcionáriusok, illetve a delegáltak többségének támogatását, és könnyedén legyűrheti a szürke, jellegtelen és tehetségtelen Kiss Pétert.

Az elmúlt időszakban, annak ellenére, hogy Gyurcsány Ferenc nagyon sokat hibázott, mégis sikerült elérnie, hogy mára a létező baloldal egyes számú vezetőjévé vált. Ezt a teljesítményt már senki sem tagadhatja.

Szinte biztosnak tekinthető, hogy 2006-ban ez a tanulékony - és kissé kiszámíthatatlan - kamasz lesz Orbán Viktor ellenfele.

• Tóth Gy. László

2005. szeptember 17., szombat • HÍDLAP •

Rockszínpad Érsekújváron

és mint fiatal, életörömmel teli lányt is bemutatja. Az érsekújvári RMK alkalmazottjaként sokat segített az, hogy délelőtt dolgoztam, délután pedig a szerepre összpontosíthattam. A szerep mégsem annyira a munkámból, hanem inkább a magánéletből vett el jelentős időt. Az a szerencse, hogy szüleim nagyon örültek annak, hogy megkaptam a szerepet, a férjem pedig technikusként mindvégig mellettem volt.

Vadkerti Imre (János apostol)

A kilencvenes években Gábriel arkangyal szerepét játszottam a Jókai Színházban, egyébként a kitanult szakmám szobafestő, de énekkel már évek óta foglalkozom. A gútai rockszínháznál eddig is vállaltam szerepeket. Amikor a darab rendezője felkért János szerepére, kissé megijedtem, mert nagyon igényes szerepről van szó. János ugyanis nem egy kiegyensúlyozott személyiség a rockoperában. hol kitörő öröm, hol pedig keserű harag vesz rajta erőt, nem tudja kezelni az érzéseit. Én korábban nem voltam mélyebben vallásos, de a darabnak köszönhetően a saját életemre is most már másképp tekintek.

Sotkovszky Lajos (Jézus)

Számomra nagyon megtisztelő volt, hogy ebben a rockoperában Jézus szerepét játszhattam. A tanári állás mellett gond nélkül bele tudtam illeszteni szabadidőmbe ezt a munkát. Vallásos emberként úgy gondolom, másként tudom megközelíteni a darabot, mint például egy nem hívő színész. A nézőktől kaptam olyan visszajelzéseket, hogy egyfajta pluszsugárzást éreznek belőlem. Számomra a legszívszorongatóbb jeleneteké darabban azok voltak, amikor búcsúzom anyámtól, illetve a tanítványoktól, vagy az, amikor Jánost megintem, és arra figyelmeztetem, hogy nem szabad gyűlölni az ellenségeinket. Az egész mű teljesen magával ragadott. Ezzel a szereppel a saját gondolatvilágomat, érzéseimet tolmácsolhatom a nézők felé.

• Czigler Mónika

Az Érsekújvári Rockszínpad idén augusztusban a Mária evangéliuma című rockoperával valósággal berobbant a köztudatba. A fiatal amatőr színtársulat debütáló darabjával mára szinte az egész Felvidéket bejárta. Az újváriak előadásában lejátszott rockoperára nemcsak a hazai, hanem a magyarországi nézők is kíváncsiak voltak.

Tolcsvay László, a rockopera zeneszerzője nemcsak a színészi alakításokkal, hanem a technikai felszereléssel is elégedett volt.

„Az eredeti elképzelés az volt, hogy betanuljunk egy darabot, amellyel a második alkalommal megrendezendő Szent István-estet is méltóképp meg tudjuk ünnepelni” — számolt be lapunknak a kezdetekről Stugel Tibor, a rockopera rendezője, az Érsekújvári Regionális Művelődési Központ (RMK) igazgatója. Stugel Tibor korábban statisztaként szerepelt, a komáromi Jókai Színház színpadán szerette meg még statisztaként Mária evangéliumát. Amikor azonban a szervezőkkel közölte: ezzel a darabbal szeretne indítani, mindenki visszahőkölt. Stugel Tibor azonban szereti a kihívásokat, ezért nem tágított, és végül is sikerült meggyőznie a többieket.

A dráma János emlékezetében, s az önmagával viaskodó látomásban zajlik. A káosz, az elaljasodás közepette avatja be Jánost Jézus a Szeretet misztériumába.

„A klasszikus jézusi történetet a darab az Anya szemszögéből mutatja be. Ez teszi közelivé a laikusok számára is a művet. Itt nem egy erőltetett hittérítésről van szó, a Mária evangéliumából mégis mindenki vihet haza valamit” — mondta Stugel Tibor, aki szerint az első kosztümös, fényeffektusokkal megtartott főpróbáig valójában még senki nem gondolt arra, hogy ilyen sikert aratnak a Felvidéken. Eddig a darabot 10 nagyobb településen mutatták be, és az elkövetkező három hónapban még húsz helyre érkezett meghívás. A rendező tisztában van azzal, hogy az elkövetkező hónapok erőltetett menetben zajlanak majd, de valójában ez az, ami összetartja a csapatot. Érdeklődők pedig vannak Magyarországról is. Az érsekújváriak előadására ráadásul a szerzőhármas (Tolcsvay László, Müller Péter, Müller Péter Sziámi) közül Tolcsvay László is kíváncsi volt. Nemcsak a színészi teljesítménnyel, hanem a technikai megoldásokkal is elégedett volt.

^Egészében véve Tolcsvay László meg volt elégedve azzal, ahogy színpadra vittük a darabot. A háttérvetítést kifejezetten jó ötletnek tartotta, és nagyon tetszett neki az is, hogy a háttérvetítés nem ütötte a darab mondanivalóját” - mondta Stugel Tibor.

Amatőr színtársulatként az Érsekújvári Rockszínpad nem az egyetlen a Felvidéken. Búcson már évek óta működik a Felvidéki Rockszínház, Bátorkeszin pedig a Keszinpad. JogJézust arról faggattuk, hogyan tudják beilleszteni napi teendőjükbe az ilyen jellegű pluszmunkát, illetve hogy mit adott nekik az adott szerep.

Gál Teodóra (Mária)

Vallásos közegben nevelkedtem, ezért teljes mértékben át tudtam élni nemcsak az anya, hanem Mária szerepét is. Nagyon igényes a szerep nemcsak hangtechnikailag, hanem a színészi alakítás szempontjából is. A darab Máriát mint szenvedő anyát,

gal merül fel a kérdés, hogy egy viszonylag kis területen mennyiben van igény egy újabb amatőr színtársulatra. Stugel Tibor szerint azonban nem kell attól tartani, hogy ilyen szempontból zsúfolt lenne a „piac”. Meggyőződése, hogy ha megfelelő, nagyobb színházakra jellemző elemeket és technikát alkalmaznak, a társulatok fenn tudnak maradni egymás mellett. Ráadásul egy-egy rockopera betanulására legalább nyolc hónap szükséges, és jelenleg egyik amatőr színtársulat repertoárja sem olyan gazdag, hogy ne lehetne mindig valami újabbat hozni.

Ahhoz, hogy a darabot az érsekújváriak színpadra tudják vinni, segítségükre volt a szlovák Kulturális Minisztérium, Nyitra megye, Érsekújvár, valamint az Illyés Közalapítvány is.

Arra a kérdésünkre, milyen lesz a folytatás, Stugel Tibor még nem tudott pontos választ adni.

„Álmatlan éjszakáim mennek erre rá. A mérce ugyanis nem csak akkor volt magas, amikor kiválasztottuk a darabot. Jelenleg azért tettük magasra a mércét, mert már látjuk, mi alá nem szabad menni. Ez elég nagy teher, de az biztos, hogy lesz folytatás” - jelentette ki a rockopera rendezője.

Egy hivatásos napi teendőibe természetesen illeszkednek be a próbák, a készülődés az adott szerepre. A karakterek megformálása egy profi esetében is sokkal inkább tudatos, az amatőr színészek azonban inkább csak az ösztöneikre hallgathatnak. A három főszereplőt, Máriát, Jánost és