Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-09-17 / 183. szám
2005. szeptember 17., szombat A HÍDIAP hétvégi melléklete 35. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Aki felnőtt, felelős... 1954-ben az UNICEF szeptember 20-át a Gyermekek Világnapjának nyilvánította. Nem véletlenül. Számos tekintetben értékvesztett, rohanó világunkban, túlhajszolt hétköznapjaink közepette bizony hajlamosak vagyunk megfeledkezni a jövőnkró'l, ami pedig nem másban, mint a gyermekben rejlik. Megdöbbentő adatok állnak az érdeklődők rendelkezésére. Az UNICEF becslései szerint évente egymillió gyermek lesz áldozata a nemzetközi gyermekkereskedelemnek. Kelet- és Közép-Európából 175 000 gyermek kerül évente az emberkereskedők karmai közé. Arról külön adat nincs, hány kiskorú lányt kényszerítenek testük áruba bocsátására, de tény, hogy már ez sem dajkamese. Még az is előfordul - azokban az országokban, ahol az aktív lakosságnak több mint a fele a létminimum alatt él - hogy maguk a szülők vagy az állami intézetek (árvaházak) adják el lányaikat, vagy éheztetéssel, testi fenyítéssel kényszerítik koldulásra, rablásra... Még mindig vannak országok, ahol államilag engedélyezik a kiskorúak kizsákmányolását, ahol gyermek- munkával állítják elő a multinacionális cégek olcsó tömegtermékeit... Ezen problémáknak egyik oka minden bizonnyal a fejletlen vagy gazdasági válsággal küszködő országokban kimutatható reménytelenség, szegénység, munkanélküliség, de a fejlett világpiacon jelentkező igény is. S amíg nagy a kereslet, addig mindenféle megelőző projektum vagy politikai intézkedés meddő és hiábavaló lesz. Szorosan kapcsolódik e megdöbbentő számadatokhoz az Otthonaikból elszökő és talán soha többé elő nem kerülő gyermekek száma. Mindig fájó szívvel nézem a televízió „Csellengők” című, kommentár nélküli, drámai csöndben vetített műsorát. Hová lettek, hová lesznek ők? Miért választották a létbizonytalanságot, a kiszolgáltatottságot a biztos fedél helyett? Vagy talán nem is olyan biztos az a fedél? És akkor még nem ejtettünk szót az abortuszról. A témában a legmegdöbbentőbb irodalmi alkotás Oriana Faliad olasz írónő 1975-ben kiadott, igen nagy visszhangot keltő regénye, a Levél egy meg nem született gyermekhez. A mű valójában egy szokatlan napló, egy érett, értelmiségi, ám magányos nő beszélgetése a méhében megfogant magzattal. Beszélgetése és vitája önmagával: vállalja-e vagy sem a gyermekáldást. A regény minden egyes sora sokkoló. Az olvasót le-fel dobálják a feltörő érzelmek, mintha egy hullámvasúton utazna. Férfiember számára érzelmi síkon a teljességgel fel nem fogható magának az anyaság kérdése. A Biblia Éváját nem szokták feltétlenül pozitív hősként emlegetni, pedig a legnagyobb ajándékot kapta Istentől: az anyaság felfoghatatlan csodáját. Isten tehát teremt, és aki belegyilkol a teremtésbe, az nem más, mint az ember. Krekity Olga a következőket írja erről: „Úgy gondolom, ha gyermekekről akarunk szólni - jövőnk- ről és nemzetünk népességszámának növeléséről is egyúttal - akkor elkerülhetetlen az abortusz témájának felvetése, jóllehet nem szándékozom most ennek hátterét mélyebben elemezni, sem pálcát törni a „választáspártiak” vagy az „életpártiak” felett. Mivel a lét, az emberiét is a fogantatással kezdődik, számomra a gyermekszeretet a születendő ember(ke) életének tiszteletével kezdődik. S most nem azokról a sarkalatos vitatémákról akarok szólni, hogy „erkölcsi személy-e a magzat, meg hogy az anyának van-e joga a saját teste felett rendelkezni, továbbá a férj családfői jogairól vág)’ az anya egészségének és életének védelméről sem. Csupán arról az egyszerű tényről és tapasztalatról, hogy gyermekeinket egyáltalán nem készítjük fel az apaságra-anya- ságra, pedig talán itt kellene kezdeni a „nemzetstratégiá”-t. Minderről (is) érdemes megemlékeznünk szeptember 20-án, a Gyermekek Világnapján. • Szabó Pál Összefogás a Székelyföldért Esztergom is kivette a részét a gyűjtésből, adakozásból Erdei kártevők Ma már a Pilis és a Gerecse sem a nyugalo?n szigete Csatlakozva a Duna Televízió kezdeményezésében elindított segélyakcióhoz, az „Összefogás Napjához”, Esztergomban is megindult az árvízkárosultakat megsegíteni szándékozó gyűjtés. Több civil szervezet és magánkezdeményezés révén, jelentős tárgyi és pénzbeli adományokat sikerült eljuttatni a katasztrófa sújtotta térségbe. Az idei nyárutó igen komoly természeti katasztrófákat hozott. A székely- földi esőzések eredményeképp özönvíz- szerű sár- és vízlavina sújtotta Székelyudvarhelyt és a környező falvakat. Az áradat nyolc falut tarolt le és tizenhat ember életét követelte A kár még mindig csak hozzávetőlegesen mérhető, mivel a mindennapi élet szükségletei mellett a téli takarmány java része is a víz martaléka lett. Igen sok vágóállat és baromfi eltűnt, elpusztult, ami mint ismeretes, ezekben a falvakban szintén a téli élelmezés nehézségeit fokozza. A bajban megmozdult a nemzet, jelentős segélyszállítmányok érkeztek Magyarországról a bajba jutottaknak. Csaknem nyolcvanmillió forint pénzbeli adományt szedett össze a Duna Televízió a székelyföld károsultjainak megsegítésére. Esztergom városa is szívén viselte nemzettársai sorsát. Négy szervezet, az Esztergomi Polgár Egylet, a Belvárosi Plébánia, a Szent Lázár Alapítvány és a Máltai Szeretet Szolgálat esztergomi képviselete nekifogott egy átfogó segélyakció megszervezéséhez, amihez az Esztergomi Városi Televízió (ETV) is csatlakozott, egy szeptember 3-án, szombaton tartott többórás jótékonysági gálaműsort rendezve. A műsornak a Zöldház aulája adott otthont. Az élő adás alatt telefonon és sms-ben tehettek felajánlásokat a nézők. A gálán olyan prominens személyek beszéltek a katasztrófa sújtotta területről, akiknek vagy valamilyen kötődésük van valamely településhez, vagy csak emberbaráti szeretetből ily módon is szerettek volna segíteni A közel ötórás programot Fehér László tárogatóművész játéka kezdte, majd az Alex& the Paid Holiday és a Club Era koncertje is színesítette, de a meghívott vendégek között szerepelt többek között Knapp János Pál alpolgármester, dr. Bona Gábor hadtörténész és Horányi László, a Várszínház művészeti vezetője is. A Zöldházban tartott gálával egy időben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat több urnával is várta az adományokat. A rendezvény alatt az Esztergomi Vitézek csapata az Elefántokat fogadta hazai pályán. A mérkőzés közben a pálya mellett elhelyezett urnába is várták a felajánlásokat. Az élő műsor alatt közel 400 000 forintnyi pénzfelajánlás érkezett, és sikerült elárverezni a Kortárs Galéria által felajánlott festményt is. Szent István városa ötmillió forinttal járult hozzá a gyűjtéshez. Felajánlott továbbá a Gyermelyi Tészta gyár egy' kamionnyi tésztát, valamint a Richter tízmillió forintot. A Szent Lázár Alapítvány és a Máltai Szeretet Szolgálat a folyamatos pénzgyűjtés mellett tartósélelmiszert, ruhaneműt, pokrócokat és takarókat, valamint igen sok napi használati cikket juttatott az árvíz sújtotta területekre. Az ETV gálaműsora alatt telefonon, illetve sms-ben beérkezett felajánlók részére, valamint Esztergom vonzáskörzetében működő nagyobb vállalatoknak a szervezők egy támogatáskérő levél kíséretében csekkeket küldtek szét. Az adományok, felajánlások begyűjtése az elmúlt napokban még tartott, ezért a gyűjtésről végső eredményeket és pontos összegeket még nem lehet tudni. • Drucza Attila Az elmúlt nyáron többször is alkalmam nyílt kisebb-nagyobb túrákat tenni a Pilis- és Gerecse-hegységek térségünkhöz közeli erdőségeiben. Régebben szerencsésnek tartottam volna magam emiatt, de erről ma már kissé más a véleményem. Sajnos napjaink tendenciája azt mutatja, hogy egyre több - használatukra méltatlan személy - vásárol valamilyen terepjárművet - elsősorban krosszmotort - hogy „jobb híján” így hódoljon kedvtelésének. Vagy sokkal inkább azért, hogy, mint egyfajta státuszszimbólummal, kitűnjön környezetéből. Félreértés ne essék, nem a motorkrossz, mint technikai sport ellen vagyok, hanem azok ellen, akik a számukra épített pályák helyett, a természet csendjét felverve, védett területeken, az erdőn-mezőn száguldoznak ész nélkül. Az erdő a turistáé, gondolnánk naivan, ám ebben valószínűleg tévedünk, amit mi sem bizonyít jobban, mint egy hűs, de már csendesnek nem nevezhető erdei kirándulás. Felmehetünk a Getére, a Mogyorósi-sziklákhoz, a Bajóti Öreghegyre, de a Strázsa-hegyekre és a Csurgó-hegy térségébe is, ha találkozni szeretnénk velük. (De ugyan, ki szeretne!?). Néhány hete, ott jártamkor a Gete csolnoki felén ereszkedett le néhány „délceg huszár” motorjának bőrülésén pöffeszkedve, és hangos gázfröccsökkel igyekeztek tudtomra adni „felsőbbrendűségüket”. Nézzük a dolog más vonatkozásait! A növényzet borította dombok, rétek ugyan valamivel tovább ellenállnak a motorkerekek taposásának, mint a csupasz erdei talajok, de így legtöbbször éppen a védett növényállomány szenved kárt. A rendszeresen járt útvonalakon a kerekek árkokat mélyítenek, melyek így már könnyű prédájává válnak a felszínen lefolyó vizeknek. Az erózió - főként, ha mesterségesen meggyorsítják, igen nagy méreteket ölthet: a kis gödröcskék, mélyedések hamar fejlődhetnek hatalmas vízárkokká.A „kerékeffektusnak” van egyéb kellemetlen vonzata is. A lecsupaszított részeken megindul a gyomosodás, megjelenik például a parlagfű. Nem hanyagolhatjuk el a zajhatást sem, amely zavarja a vadak nyugalmát, védett és fokozottan védett madaraink költését pedig akár meg is hiúsíthatja. A zárt erdőből nehezebben szellőző kipufogógázok sem egészségesek, különösen akkor nem, amikor az ember hegy'en fölfelé tartva erőteljesebb és mélyebb légvételeket produkál. Általánosságban Magyarországon a természetkárosítások elleni fellépés sajnos még gyerekcipőben jár. Jó néhány nemzeti park, tájvédelmi körzet tud felmutatni pozitív kezdeményezéseket - közöttük megtalálhatjuk a kompromisszumra való hajlamot is -, de országos viszonylatban ez még mindig kevés. Ma már számtalan kiépített pálya áll e vakmerő fiatalok rendelkezésére, ahol normális keretek között, és talán némiképp biztonságos környezetben, ráadásul szakértő közönségnek mutathatják be tudásukat. Másutt ez a tudás inkább szégyellni való! • Lieber Tamás
