Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-09-10 / 178. szám
hídlapmagazin HÍDLAP • 2005. szeptember 10., szombat Kávé Bécsben A dunántúli kisváros lombos, árnyas temetőjében szépen megmunkált márványtáblán olvasható két név: Ottó von Rozniczki, alatta pedig, báró Rozniczkiné Szélessy Helga. * * * Kéryné sokáig forgatta kezében a világútlevelet 1988-ban. Micsoda élmény!... S mihelyst föleszmélt, azonnal a telefonhoz lépett, hogy fölhívja Helgát.- Megjött a világútlevelem. Helga, mehetünk! Hogy mi következett ezután, azt tán fölösleges is leírnom. Mégis megteszem, hiszen akadhatnak, akik egészen közelről nem szemlélték még két idős hölgy utazást megelőző ma-' gas lázát. Először is mindenféle régi szövetek, selymek, tafoták és szőrmék - gallérok és muffok -, valamint valószínűtlen méretű, azaz hatalmas és picurka retikülök kerültek elő a szekrényekből, fiókokból. A régi szürke kosztümöt földobta egy düsez masni, egy csipke, egy gallér. A bőröndök leendő tartalma már a székek hátán, ágyakra terítve várta a tán legnagyobb pillanatot, a pakolást. De a pakolásból kijutott az arcnak is! Mindkét hölgy elment Zsázsához, a városka legkapósabb kozmetikusnőjéhez, aki - ezt lássuk be - csudát művelt. Bajuszkák és ráncocskák tűntek el a keze nyomán, s mikor Kéryné és Helga kiléptek a szalonból, megállapították: Zsazsa mesternő minden pénzt megér. A program szoros volt. Ma kozmetikus, holnap fodrász és manikűr, holnapután csomagolás, azután indulás. Repestek az örömtől! Kéryné a lépcsőházban még pördült is egyet, s hozzá aprót sikoltott: „Oh Bécs!” - Merthogy odakészültek. Almaik régi városába, ahol kár lenne hallgatni róla, valaha ugyancsak otthonosan mozogtak. Bálokon vettek részt és kirándulásokon, s ilyenkor bizony az őket körülvevő gavallérok szíve hevesen vert. Kéryné és Szélessy Helga a szép lányok csoportjába tartoztak. Ám jött az a „csúnya háború”, és ez, no meg az, megváltozott... Egy életre befejeződött a szezon. Se bál, se kirándulás. Azaz, ez utóbbiból mindkettőjüknek kijutott, ám azt nem kirándulásnak hívták, hanem kitelepítésnek. Most a hatalmas útra készülődvén felidézgették a múltat:- Helga, neked volt egy sárga, hosszú ruhád.- Emlékszel rá? Tán még arra is, hogy...- Bizony, hogy az a lengyel fiú, emlékszel a nevére?- Áh, csak arra, hogy szőke volt. Meg a rózsáira...- Akkora csokrot életemben nem láttam. Csupa sárga rózsa! Sose fogom elfelejteni.- Lengyel volt és báró. Várjál csak, tán Rozniczki.- Az! És Ottó. Ottó Rozniczki. Báró...- Igaz se volt! Merengtek: szolid hotel, bőséges reggeli, egy kávé napközben, és csak séta, séta, séta. Merthogy végül is ez volt a cél. Fölkeresni azokat az egykor kedves helyeket, amelyeket sosem tudtak elfelejteni. Ennyi a pénzük, erre elég. Kéryné még azt is elhatározta, hogy egy jobb kávéházban rá fog gyújtani. Hozzátartozik az eleganciához. Parfüm, hosszú esernyő, gyíkcipő, szőrme hanyagul a nyakban, egyszem briliáns az ujjon... És elegánsan, kivasalva, fürgén ugrottak le a „császárvárosban” a vonatról. Taxiba ültek, és a hotelba robogtak, ahol szobát foglaltattak. Minden jó volt és kellemes. Pici fürdőszoba, pici televízió, de nagy és kényelmes ágyak.- No, csak kibírjuk itt ezt a négy éjszakát. - Állapította meg Kéryné, és azonnal csöngetett.- Mit akarsz? - döbbent meg Helga.- Csak kávét. Bécsi kávét, friss tejszínhabot!- És a cukrod?- Most elfelejtjük! Kisvártatva fiatal hölgy nyitott be: vajon mit parancsolnak a dámák? Elmondták, mire közölte, pillanatok múlva küldi a szobapincérrel. Helga lerúgta a megszokottnál magasabb sarkú cipőjét, a fotelba zuhant, s lábát az ágyra helyezte. Kéryné az ablak előtt állt, nézte az utcát. A kopogtatásra fordult hátra. Ezüsthajú úr lépett be. A tálcán kávék, habok és ásványvizek. Döbbenten nézték a férfit, aki korát meghazudtoló mozgékonysággal, elegánsan helyezte el a csészéket, a poharakat. Egészségükre kívánta, sarkát picit összeütötte és szinte hang nélkül távozott. A két hölgy dermedten ült. Kéryné szólalt meg elsőnek:- Ottó von Rozniczki... • Vödrös Attila Mondom a magáét Gulya István Barbon az igazság A Barbon egy magyar kozmetikai család - ki ne tudná éves nettó hatszázezer forintos kereseti szint alatt? -, igazi és lényegi hungarikum, fillérekbe kerül. Minden esetre, ha a panelünkben reggel - vagy a nap bármelyik alkalmas szakában - szilaj (és élvezetmentes) férfiüvöltés és/vagy sziszegés hangja üti meg fülünket, gondoljunk erre. Vagy esetleg - rosszabb esetben - a Pitralonra, ami még olcsóbb (volt), és egyenes ági rokonságban áll a hidrogén-kloriddal, konkrétan sósavval (a nemes egyszerűség kapcsán énekelte egyébként a Pokolgép az ő Gép-indulójában, ó, yeah, hogy: „A ruhám bőr és nem ballon,/ Az arcszeszem is csak Pitralon,/ De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek”). Ám hogy visszatérjek a nyitógondolatunkhoz - Back to the Barbon!, mondaná az anglikáner, hehe egykori katonavi- selt barátaim azt találták ki a laktanyában, ahol - kell-e mondanom? - alapvetően jól érezték magukat, hogy tovább kéne fokozni a hangulatot. Márpedig mivel nem mehettek ki sehova sem, házi eszközökkel kellett operálniuk, és afféle ungarische McGy vérként azt találták ki, hogy akkor a jelentős alkoholtartalmú Barbon arcszesz egy cseppjét felöntik rostos őszibarack-lével - elsősorban ugyebár annak gazdag vitamintartalma miatt -, azt’ hajrá. S bár a töredék-ujjbegynyi szagos alkohol ihatatlanná avanzsálta az egész mixet, vidám nyomorúságukban azt találták énekelni, hogy „Barbon az igazság/ Barbon a vigasz!”. Mindez ma már múlté. A sorkatonai szolgálatot (szerencsére) elfútta a változások szele, laktanya sem nagyon van már (kell a pénz a hátraARC-pályázathoz, hehe) stb., stb. A Borfalu - az más. Teszem hozzá: a mostani hétvégén a Budai Várban megrendezett XIV Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál újra csak más tészta (és bocs a képzavarért), a sznobok - a gazdagok - kortyozhatnak a Halászbástya Kabos Gyula-i és Jávor Pál-i (Karádi Katalin-i) stb. díszletei között, a „négereknek” (rosszabb esetben: buckalakóknak), vagyis nekünk a Borfalu dukál. Hát mentünk. Igazság szerint a társadalmi merítést tekintve utóbbi a hű, tükrözi a mai magyar valóságot - még ha éppenséggel kannás kimértet nem is árulnak, és ellenben rögtön a bejáratnál kétezer forintot elkérnek. Az augusztus 31-e és szeptember 4-e (vagyis az elmúlt hétvége) során második ízben megrendezett Borfalu rögvest az elhelyezésével pozícionálta magát: a Felvonulási téren van (volt), ahol Zugló és Erzsébetváros ösz- szeér, vág)'is ahol a nép lakik. A kétezer forint sem egészen elveszett pénz, hiszen ötvenforintos bonok plusz egy pohárka járt érte. amivel kóstolni lehet, és az ember magával viszi. Minden valamire való borvidék-pincészet képviselteti magát, hosszasan sorakoznak az ízlésesen kivitelezett kimérdék, amelyekben igazi (szőlőt látott) borokat kóstoltatnak, ehhez képest az áruk is feljebb képzett, mint a piacon szokott, akad olyan, amelyiknek decijéért elkérik az ezrest. A Borfalu kapcsán a drága olvasó - joggal - gondolhatná, hogy itt aztán hemzsegend a sok ittas, keresztbe fekvő, kuruttyoló köcsög, de nem, mert a nép - aki itt van - az nem azonos az aljanéppel, amelyik nincs itt, ám például pörköltös-sörös pártrendezvényeken a sercsap alatt mossa száját politikailag elfogultra. Szóval, a Borfaluban nincs részeg, ínyenc ellenben igen, és kart a karba öltve andalog a gyúrótermi kopaszember, a földrajztanár és buszsofőr. Andalgásuk közben meg-megállnak, egy- egy alkalmi borozónál elidőznek, közben - vagy előtte, utána - borkorcsolyákat majszolnak (pogácsákat, például), vagy rábuknak a Lászlóról elnevezett konyhák kínálatára - ahol töltött káposztáktól, frissen főzött füstölt csülköktől kezdve ómagyar ételekig minden finom kapható -, esetleg a kifejezetten a borok mellé társult sajtos kioszkokban turkálhatnak, netán kürtös kalácsokat csipegethetnek. Nekem (a csülök, a kalács és a pogácsa mellé) somlói juhfarkot, tállyai furmintot, szekszárdi kadarkát és villányi aranyjuhart sikerült becserkésznem, és édeni hangulatomon az sem rontott, amikor koraeste-felé kezdetét vette a rögtönzött (hakni) operagála, és ordították rezegő hangon, hogy vágynak egy nő után. Idehaza büszkén emeltem ki a szatyorból a mintegy kétezer forintos somlói boromat szatyrából. Ami aztán kicsúszott a kezemből, és a padlózaton több ezer darabra tört. Ám ez sem szegte kedvemet, félhangosan motyogtam: Pisti, te aztán tudsz élni. Empyema, az extrém metal felé Esztergom és a régió mindig is a rock, a blues valamint a metal zene fellegvára volt. Országos jelentőségű együttesek alakultak, mint például Watch My Dying, Stainless Steel. Ennek az irányvonalnak egyik új képviselője az Empyema. Az énekes Kovács Istvánnal beszélgettünk.- Mi a legfrissebb hír a zenekarotokról ?- Meglehetősen komoly változáson esett át a csapat. Eddig „súlyosabb”, a Pantera zenekar vonalához hasonló dolgot csináltunk. Most ezt kiszíneztük és dallamosabb riffekkel tűzdeltük tele, melynek hatására talán be- fogadhatóbb lett a zene. Igaz a zenénk befogadhatóságával nem igazán törődtünk, csináltuk, amit mi szerettünk volna, ahogy most is. Az biztos, hogy most átléptünk egy underground extrém metal vonalon.- Miért volt szükség a váltásra?- Úgy éreztük, hogy el kell hagynunk a sutább riffeket, zenei motívumokat. Ez a változás a zenekar közös igénye volt. Mind a gitárszólók, mind pedig az énekrészek sokkal dallamosabbak lesznek. Úgy láttuk mindannyian, hogy ez lesz az a fordulat, amely a megfelelő változás elé viszi az Empyema zenéjét.- Hányán és kik alkotják a bandátokat?- Egyelőre ugyanaz a négytagú a felállás, mint a 2001-es megalakulásunkkor. Kovács Roland basszusgitáros, Szamos Imre „Szarni” dobos, Garami László gitáros és jómagam Gasztronómia - a fondue A fondü egy speciális svájci eredetű sajtétel. Mind Svájcban, mind Franciaországban azt állítják, náluk született meg a híres mártogatós étel, ám maga a szó francia eredetű. Arra utal, hogy a készítéséhez különféle sajtokat - lehetőleg minél többfélét, annál finomabb - kell megolvasztani. A fondü elkészítésének és fogyasztásának vidám szertartása színesebbé teszi a baráti együttléteket. A hazánkban is jól ismert „egy tálból cse- resznyézés” szokása mindig hangulatteremtő volt, az is marad. A fondüevés egy svájci mondás szerint az életöröm légkörét teremti meg, s ha magunk is kipróbáljuk, annál inkább így gondoljuk majd! Ha hat személynél többet látunk vendégül, több készüléket tegyünk az asztalra. Gondoskodjunk elegendő helyről, hogy a fondüedény, mártogató Kovács István „Koko” énekes alkotjuk az Empyemat.- Többször léptetek fel már az esztergomi Molotbow Ligetben, illetve a Fesztergomon. Jelenleg merre turnéztok, illetve milyen klubokban léptek fel?- Most fogunk indulni egy egész Magyarországot érintő turnéra a szintén helyi érdekeltségű Watch My Dying zenekarral. A turné nagyobb állomásai többek között: Salgótarján, Miskolc, Győr és természetesen Esztergom, ahová december 10-én fogunk visszaérkezni.- Manapság minden együttesnek, előadónak külön honlapja van, mely a rajongók teljes informálását szolgálja. Mi a bonlapotok címe és mi található rajta?- A cím www.empyema.atw.hu. A klasszikus témák, mint biográfia, letöltések, fotók, koncert és turnédátumok mellett, a honlapunkon keresztül például eredeti Empyema logos pólókat, jelvényeket és hasonlókat is lehet rendelni.- Eddig hány hangzóanyagotok készült el és került a piacra?- Két albummal dicsekedhetünk eddig. Az egyik a First EP volt, mely 6 felvételt tartalmazott, középtempós stílusban, s a megalakulásunk után 2002-ben került kiadásra. A másik anyagunk pedig tavaly jelent meg Soulgrinder's címmel. Ezen "a cd-n 8 szerzeményünk szerepel, köztük egy magyar nyelvű dal. Ennél a lemeznél már érezhető az az új irány, amiről az imént beszéltem, dallamosabb ének tálkák, saláta is elférjenek az asztalon. Ezen bevezető után, minden bizonnyal már a gyomrunk is korog, így hát épp ideje ennünk is valamit... Sajt Fondue: IS dkg zsíros sajt ( pld. Gruyére vagy Anikó), 15 dkg füstölt sajt (pld. Gouda vagy Karaván), 3 dl alma- (vagy más fehér-) bor, 1 evőkanálnyi pálinka (vagy konyak), 2 evőkanálnyi citromlé, 1 gerezdfokhagyma, másfél evőkanálnyi kukoricaliszt (elhagyható), 1/4 evőkanálnyi curry, őrölt fekete bors, só, egyéb fűszerek. Elkészítés: A fokhagymát vágjuk félbe, s dörzsöljük be vele a (mély, lehetőleg tef- lonos) edény belsejét. Öntsük bele a bort, a pálinkát, adjunk hozzá egy evőkanálnyi citromlevet, sózzuk meg, s tegyük közepes lángra. A sajtokat reszeljük le (a füstöltről előbb lekell vágni a héját), s a reszeléket keverjük össze a kukoricalisztéi gitártémák illetve extrém sulykolás. A következő albumunk is ehhez a vonalhoz fog igazodni.- Mikor kerül az új album a rajongók elé?- 2006 januárjában, februárjában vonulunk stúdióba, és persze azután remélhetőleg minél hamarabb kiadjuk a felvételeket. Az új album jellegzetessége, hogy kimondottan magyar nyelvű anyag lesz és kilenc számot fog tartalmazni.- Mi volt a pályátok eddigi legnagyobb élménye?- A mi legnagyobb élményünk mindig az esztergomi koncertek voltak, mert itt van a legtöbb hívünk és itt mindig nagyon jó a hangulat. Nagyon szeretünk itt játszani. Egy másik meghatározó élményünk volt a sok közül, amikor tavaly nyáron felléptünk Szlovákiában a Moby Dick zenekarral. De ugyanolyan nagy dolog az underground bandákkal fellépni. Ilyen csapat a Wackor, a Cadaveres de Tortugas és a baráti banda, a Watch My Dying. Ahogy ezekkel az együttesekkel, úgy másokkal is nagyon szívesen játszunk, illetve a kisebb, esetleg kezdő bandákkal, előadókkal is szívesen vesszük fel a kapcsolatot, nem feltétlenül a közös koncert miatt. Nagyon szeretnénk, ha a műfaj berkein belül, több összefogás lenne és ezt szeretnénk mi a magunk eszközeivel segíteni, benne részt venni. Nyugodtan megkereshet bennünket bárki. • Pöltl „Oxi” Zoltán tel. Mikor a bor már elég meleg (forrnia nem kell), fokozatosan adagolva keverjük bele a sajtot. (Engedni kell, hogy minden adag tökéletesen elolvadjon, mielőtt a következőt hozzáadjuk.) Addig kell kever- getni, amíg egybe nem áll a massza, - ez kb. 3 perc. Ha buborékolni, forrni kezd, vissza kell venni a tüzet. A keverék akkor kész, ha krémes, és szépen befedi egy felfordított kanál hátát. Ha a massza nyúlósnak tűnik, akkor tegyük bele a maradék citromlevet is. Amikor kész, belete- hetjük a borsot, a curryt, s a szabadon választott fűszereket. A fondüedényt a felszolgálásig melegen kell tartani, s a sajtot rendszeresen keverni keli A márto- gatáshoz pirított kenyérkockákat, párolt zöldségeket (pl.: karfiolt, brokkolit, gombát, krumplit), gyümölcsöket, főtt húst, vagy például virslit kínálhatunk. (Ha marad a fondüből, önts rá hideg vizet és tedd hűtőbe. Jó étvágyat kívánunk! • Márkus 3
