Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-08-23 / 164. szám
www.esztergom.hu ESZTERGOM 2005. augusztus 23., kedd • HÍDLAP 3 Nincsenek veszélyben a freskók Az eső ugyan próbálkozik, de a restaurátorok résen vannak Rekord nézőszám a Szent István Napokon A változékony idő ellenére is rengetegen voltak kíváncsiak a nyárzáróra Folytatás az 1. oldalról A freskók restaurálási munkálatai már közel öt éve folynak, de a szakemberek mindig újabb és újabb problémákba ütköznek, sorozatos „meglepetések” érik őket, ahogyan aprólékosan haladnak előre - mondta az intézmény vezetője. A harmincas években használt anyagok bomlási folyamata sok esetben már megindult, a hiányok kitöltésére az akkor használt cementtömítéseket is ki kell cserélni. A középkori műemlékek esetében egyébként országszerte gondot okoz a vízelvezetés megoldása. Az esztergomi várban a harmincas években valószínűleg az időhiány volt az oka annak, hogy gyorsmegoldásként a lapostetőt választották, pedig a mi csapadékos éghajlatunk miatt ilyet már a középkorban sem építettek. Horváth Béla kifejtette, hogy lassan szükségessé válik a műemléki szakma széleskörű egyeztetése arról, miképpen óvhatnák meg legeredményesebben a műtárgyakat az egyre csapadékosabbá váló időjárástól. A múzeumigazgató természetesen tisztában van azzal is, hogy az esőzések a beázásokon kívül jóval nagyobb gondot okozhatnak és a központi forrásokat elsősorban a bajbajutottakhoz kell eljuttatni. Egyedül a Mátyás-templom felújítási munkálatai több milliárd forintot emésztenek fel. Az esztergomi beázásokért tehát közvetlenül senki nem felelős, a területen dolgozó szakemberek lelkiismeretesen végzik a munkájukat, a veszélyeztetett freskót pedig már rég leemelték a falról. Az igazgató végezetül arról is beszámolt, hogy amennyiben semmi nem jön közbe, a tervek szerint karácsonykor, egyfajta ajándékként rövid időre megnyitják a kápolnát a látogatók előtt, valamint a kiállítások megújítását is tervezik. A munkálatok befejeztét ugyan nem kötik határidőhöz, de mindenki érdeke, hogy a csodálatos színekben pompázó freskók minél előbb a nagyközönség elé kerülhessenek. A festmények elkészülte óriási esemény lesz a múzeum életében, valószínűleg sokkal nagyobb értéket képviselnek, mint azt bárki gondolta mindezidáig, és európai viszonylatban is különlegesnek számítanak - büszkélkedett joggal az igazgató. i Folytatás az I. oldalról Másnap a hagyományoknak megfelelően az ünnepséget délután négy órakor az Aranysólyom Lovagrend nyitotta meg, melynek tagjai korhű ruhákba öltözve, Szent István király és felesége vezetésével vonultak a Vízivárosban felállított nagyszínpad előtti kapuhoz. A menet ezután a Wass Albert Szárnyas Szabadtéri Tárlatok elé vonult a Kis-Duna sétányon, ahol a kiállítást a király nyitotta meg, nagyszámú nézőközönség figyelő tekintete mellett. Ezt követően kezdődött meg a vasárnap estig tartó programok sorozata, elsőként a kis színpadon a Kecskés együttes koncertjével. Az együttes tagjai ősi hangszereket szólaltattak meg, melyek közül több, kétezer éves múltra tekint vissza. Az ezután kezdődő, XI. századi körmenet és vesperás előadásra nagy számban érkeztek látogatók, akik a történetet 200 énekes tolmácsolásában hallgathatták meg. Az este nyolc órakor kezdődő Veracruz együttes koncertje után kis késéssel ugyan, de annál nagyobb érdeklődéssel övezve lőtték fel az első rakétákat a Dunán horgonyzó kompról. A tűzijátékot mind a magyar, mind pedig a szlovák oldalon több ezren csodálták végig, és a tömegből kihallatszó hangok, illetve a produkció végén felhangzó vastaps is jelezte: az idei tűzijáték is éppolyan szép volt, mint tavaly, csak kicsit rövi- debb. A nap méltó zárásaként Sherrie Williams énekesnő koncertjét hallgathatták végig az érdeklődők, melynek során az énekes lement a színpadról a nézők közé, így hozva hozzájuk közelebb a funky dallamok átütő erejét. Másnap, augusztus 20-án a Vízivárosban és a Várhegyen különböző programokkal várták az érdeklődőket, míg az Erzsébet parkban a hagyományos mesterségek bemutatója zajlott. Láthattunk itt többek között üvegfújást, bábkészítést, és kovácsokat is munka közben. A Várhegyről az esztergomi udvarnép ünnepi és korhű öltözetben vonult le a Vízivárosba, utánuk fjedig a Fresco Ballo olasz zászlódobá- ló-csapat lépett fel, színvonalas és hangulatos előadást nyújtva. A Várhegyen a délután folyamán fellépett az idén 20 éves Tükrös zenekar, akik a gyermekek számára táncokat, játékokat tanítottak, a magyar népzene ritmusaira. A kicsik körében nagy népszerűségnek örvendett ez a program, s ekkor kezdett egyre több felnőtt is összegyűlni a Várhegyen. A Tükrös zenekar £ fellépése után a városrészek étekfogó viadala vette kezdetét, ahol a város különböző területeit képviselő csapatok, illetve az egyeden Párkányból érkező csapat mérte össze tudását, amikor különbözőképp előadták, hogyan is ejtették el a szarvast Szent István királyunk óhajára. Mire a városrészek között lezajlott az eredményhirdetés, benépesült a hegy oldala is. Kicsik és nagyok figyelték az ezt követő fellépőt, a Kárpátja Zenekart, akik Palya Bea lenyűgöző hangjával és Sebő Ferenc elképesztő zenei tudásával kiegészítve hatalmas sikert arattak. Az napot moldvai dallamokra zajló táncmulatsággal zárták a Várhegyen. Az estére a koronát a Sacra Corona és a Ghymes együttes vízivárosi koncertje helyezte fel. A Sacra Corona ünnepi előadásán Esztergom város szimfonikus zenekara és a Balasa Bálint vegyeskar vett részt. Szólistaként többek közt Dunai Éva, Laczák Boglárka lépett színpadra. Az ezt követő Ghymes együttes koncertjén is nagy tömeg verődött össze, akik nagy élvezettel hallgatták a világhírű együttes előadását. Vasárnap délelőtt még előbújt néha a nap a felhők közül, de a délutánt többnyire borult égbolt jellemezte, és ez jól érződött a látogatottságon is. A Várhegyen többek között Aranysólyom íjásztalálkozó, lovagi torna és a Beregszászi Gyermekszínház előadása várta az érdeklődőket. * Hatvani Bernadett-Szép Éva SZH Városi Beszélgetések Tisztelt Bánomi Polgárok! 2005-2006-ban Városi Beszélgetések címmel konzultáció-sorozatot indítunk, melyben városrészünk, Esztergom, megyénk és országunk sorsát érintő kérdésekről beszélgetünk. Ezeken a találkozókon lehetőség nyílik arra, hogy megismerjük egymás gondjait, megosszuk egymással elképzeléseinket, beszélgessünk problémáinkról, orvosoljuk gondjainkat. Olyan fórumot szeretnénk teremteni, ahol nem pártpolitikai viták, hanem közös sorsunkat előmozdító beszélgetések zajlanak. A Városi Beszélgetések első fórumát 2005. augusztus 24-én, szerdán, 18 órakor tartjuk a Dobó Katalin Gimnáziumban, a Bánomi út 8-ban. Dr. Osvai László főorvos a 2. számú választási körzet képviselője Meggyes Tamás Esztergom Város Polgármestere a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselő-jelöltje Az adományozás kálváriája A szándék nem olyan bonyolult, célba juttatni annál nehezebb Árvizek, jégeső, soha nem látott felhőszakadások, a mezőgazdasággal foglalkozókat sújtó természeti és finanszírozási rendszerhibából adódó károk, növekvő munkanélküliség, romló általános megélhetési viszonyok, belpolitikai vérmező jelenetek, az Eu-csatlakozásból fakadó új nívószint alatt élők lemorzsolódása és még sorolhatnánk. Azt hinnénk, hogy egy ilyen borús ciklusban, amikor bőven akad olyan, aki a legalapvetőbb emberi szükségletek kielégítése terén is segítségre szorul, tárt karokkal fogadják azt, aki segíteni, mi több adományozni akar. Alábbi történetünk nem ezt példázza, hanem a jó szándékú adományozó hungarikum-jellegű kálváriáját Gál Zoltán esztergomi vállalkozó bálás ruhákkal kereskedik. A „second hand” ruhákkal nagy mennyiségben foglalkozó fiatalember úgy döntött, hogy mivel árucikkének egy részével már nem tudott a bálás piacon számottevő érdeklődést kiváltani, az egyébként teljesen ép és jó minőségű ruhák adományozása a fent említett rászorulóknak kiváló alkalom lehet szükségleteik egy részének megfelelő pótlására. Mint Gál Zoltán mondta: „A használt- ruha nagykereskedésemben nagyon sok eladásra váró ruha megmarad. Mivel ezeket kár lenne kidobni a szemétbe, úgy döntöttem, hogy megpróbálom felajánlani különböző szervezeteknek, idősek otthonának, iskoláknak. Ez utóbbiak vittek is legalább 1000-1000 kilót, de egy idő múlva megszűnt ez a lehetőség is. Ekkor gondoltam, hogy megkeresem a „máltaiakat” vagy más hasonló intézményeket, melyeknek azzal kéne foglalkozniuk, hogy eljuttassák távolabbi vidékekre az adományokat. Oda, ahol szükség van rá, például az ország szegényebb vidékeire, vagy Erdélybe, Kárpátaljára. Felkerestem a Máltai Szeretetszolgálatot, és a népszerű esztergomi Máltai Játszótéren be is fogadtak több zsák ruhát, de én ennek a mennyiségnek a sokszorosát tudtam felajánlani, és folyamatosan. így a következő zsákokat is abban a reményben vittem a Máltai Játszótérre, hogy ott majd ismét átadhatom adományomat. Nem így történt. A helyszínen megkértek, hogy mivel a szállítás nekik probléma, vigyem el egy raktárba a ruhaneműt. Úgy gondoltam, hogy az adomány elhelyezésének, elosztásának, elszállításának problémáját és költségeit már nem nekem kéne fedezni. Próbáltam a Máltai Szeretetszolgálat Országos Központjában több telefonszámon is ez ügyben segítséget kérni, de végig azt láttam, hogy igazából nem foglalkoznak az üggyel, mintha legalábbis több lenne az adományozó mint az igény” Az energikus vállalkozó ekkor még mindig nem adta fel, majd minden lehetséges helyi szervezetet felkeresett, hogy segítséget kérjen az adomány célba juttatásához. Sok helyen szívesen fogadtak ugyan néhány adag ruhát, de azt mindenhol az adományozónak kellett a helyszínre szállítani. Emberünk ugyanakkor azt szerette volna elérni, hogy ne csak helyenként 1-2 zsákkal segíthessen, hanem a több tonna mennyiségre való tekintettel egy közös elosztóhelyre kerüljenek a ruhák, ahol tisztában vannak azzal, hogy mely területeken élnek rászorulók, és a szállítás is megoldott. Ez a hiányzó információ volt az, melyet nem lehetett a Máltai Szeretetszolgálat Országos Központjától megtudni. A vállalkozó kérésére lapunk is megpróbált utánajárni annak, hogy milyen módon lenne megoldható a felajánlott adomány folyamatos elszállítása és átvétele. Cifráné Hidas Ágnes az esztergomi Máltai Szeretetszolgálat intézményvezetője érdeklődésünkre elmondta: „Itt helyben valóban nincs több raktározási lehetőségünk, és ezért nem tudtunk lépni Gál Zoltán adományának ügyében sem. A Máltai szervezet nagyon rosszul áll anyagilag, sok esetben az adományok szállítására már nem jut keret. Kisebb adományokat csak a Máltai Játszótéren, illetve a Baross Gábor utcai intézetben tudunk fogadni, de mostanra ezen helyiségek raktárai is megteltek. A beérkezett adományok nem mindegyike hordható (ebbe nem tartozik bele az ominózus adomány), így azokat önkéntesek válogatják ki. Azokat az anyagokat, melyek nem hordhatók, az esztergomi Töltés utcában lévő közösség kapja meg, ahol van egy varrással foglalkozó asszonykor, akik még ezeket az anyagokat is „meg tudják menteni” és ezekből így később ruha lesz. Ezeket a ruhákat is szét tudjuk teríteni, illetve vannak ruhabörzéink, ahol az adományokból beérkezett ruhákat osztják a rászorulóknak. Vannak az országban olyan területek, ahol nem állnak ilyen jól az adományokkal, mint itt nálunk, ahol gyakorlatilag megteltek a raktárak. De a legnagyobb probléma, ahogy Kozma atya, a máltaiak vezetője a médiában már többször is megkongatta a vészharangot, hogy a Máltai Szeretetszolgálatnak nincs pénze, az adományoknak távolabbi területekre való szállítsára. Állítólag most készül egy olyan központi elosztó, ahol m koordinálni lehet az adományokat. A szállításhoz szükséges pénzre egyébként szintén külön gyűjtőakciókat kell szervezni, ami megint csak nem egyszerű.” A történet végállomása a Máltai Szeretetszolgálat Országos Központjának telefonszáma, melyet felhívva megtudtuk, hogy az említett koordinálás részeként az adományozónak egy, a központnak szánt levélben le kell írnia, hogy pontosan mivel kívánja támogatni a máltaiakon keresztül a rászorulókat. Az információt adó hölgy kérésünk ellenére sem adott meg újabb telefonszámot, ahol egy olyan vezetővel lehetett volna beszélni, aki egy gyors és frappáns tanáccsal talán tovább segíthette volna az ügyet, így marad a hivatalos út, a központ az említett levél alapján veszi fel a kapcsolatot az adományozóval. Gál Zoltán csak mosolygott, amikor elmeséltem neki, meddig jutottam. O természetesen már megjárta ezt az utat, és pont itt jött rá, talán nem ér annyit a segítőkészsége, hogy a bürokrácia érthetetlen labirintusában sorvadjon el. Bizonyos az is, hogy a pénzhiánnyal vesződő segélyszervezetek a mai kor nem mindig jószándékú szereplőitől is próbálnak óvakodni, s nem akarnak egy adott cég hulladékgyűjtőjeként funkcionálni, de az sem kétséges, hogy a lelkiismeretes adományozót ez nem vidítja fel. Talán vidámabb csattanóval is véget érhet a fenti eseménysor, amennyiben egy készséges olvasónk segíteni tud, hogy ez a nagyobb mennyiségű adomány eljuthasson a megfelelő helyre. Gál Zoltán telefonszáma, elérhetősége a szerkesztőségben megtudható. • PÓZ
