Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-08-11 / 157. szám
HÍDLAP • 2005. augusztus 11., csütörtök RÉGIÓ www.istergranum.hu A kutyaturista nemkívánatos Útlevél nélkül ne is próbáljuk kisállatainkat nyaralni vinni Az iskolakezdés az idén sem családbarát Méregdrágák a tankönyvek, megfizethetetlenek a tanszerek Folytatás az 1. oldalról A szükséges okmány kiállítása amilyen egyszerű, olyan költséges. Az Állatorvosi Kamara ajánlásában 9500 forint szerepel, ez azonban orvostól függően változhat. A törzskönyvezett kutyáknál elegendő lehet csupán az útlevél kitöltése, amennyiben az azonosítás megoldható a teto- válási szám segítségével. Keverékek, macskák és görények esetében azonban mindenképpen szükséges a bőr alá ültetett csip használata, mely az állat legfontosabb adatait, így az oltásokat is tartalmazza. A mikrocsipen keresztül egy nemzetközi adatellenőrző rendszerbe kerülnek a legfontosabb információk, így megfelelő leolvasóval bárhol meggyőződhetünk arról, hogy megkapta-e a sérülést okozó állat a kötelező oltásokat, illetve megtudható, ki a tulajdonosa. „Amennyiben az unión kívüli országba utazunk kedvencünkkel, a helyi hatósági állatorvos által kiállított, két hétre szóló szállítólevélre van szükségünk” - tudtuk meg Kovács Ivántól, a határőrség sajtószóvivőjétől. A törvényes út megkerülése - csomagtartóban átvitt vagy letakart állat - azért is bizonytalan megoldás, mert bárhol sor kerülhet belépés után is elLAP(SZ)ÉL Vödrös Attila Szabó, Székely, Lédererné Magyarországon élnek nagyon jól képzett értelmiségiek, kitűnő szakmunkások, művészek, háziasszonyok, földművesek s természetesen élnek politikusok is. Közülük kevesen tudják, hogy mit jelent például a liberalizmus, mit jelent a demokratizmus, s mit jelent ez az előbbieknél magya- rabb kifejezés: polgári. Ennek ellenére ezeket a kifejezéseket reggeltől estig hallhatjuk a rádióból, a televízióból, olvashatjuk a lapokban, és használjuk őket piacon, kocsmákban. Rendőrségünk például hirdeti magáról, hogy polgárbarát. Ám, ha valóban polgárbarát, akkor a polgári demokrácia egyik megtestesítőjét, a szociáldemokrata-liberális törvényalkotó politikust nem lenne szabad inzultálnia a nyílt utca során, azaz szigorúan tilos lenne őt megszondáztatnia. Szabó Zoltán szocialista országgyűlési képviselőről van szó, aki mindig is a demokrácia hű híve volt, ám ez a hűség pillanatokon belül foszlott szerte, amikor a biztonság egyik őre picinyke műszert (alkohol szondát) tartott a szája elé. Tette ezt az egyenruhás azért, mert egyszerű, mindennapi feladatot látott el. Ha Szabó képviselő úr a fent említett fogalmakkal tisztában lenne, ha némelyikhez kö- römfeketényi köze lenne, akkor nem mentelmi jogát emlegeti a polgárbarát rendőrnek, hanem megfújja a szondát, és vállalja az ittas vezetéssel járó következményeket, esetleg lemondana mandátumáról is. Nem kellett volna Szabó képviselő úrnak nagyon elkeserednie, hiszen ismeretsége okán több kereskedelmi televíziós társaság is harcba indulna becses személyéért azzal, hogy megnyerje őt magának, s hetente kétszer vezessen műsort - esztrádot, könnyűzeneit Győzikével, főzőcskézőst Túrós Lukáccsal, mindegy, de legyen az ő emberük. Mert ahogy Győzike, úgy a másik ismert személyiség, esetünkben Szabó Zoltán is nagy nézettségre számíthat. Az emberek - nem a fent említett jól képzettek - szeretik az ilyen ismert arcokat, a lebukottakat. Székely Zoltán, egykori kisgazda- párti országgyűlési képviselő, négy esztendős szabadságvesztésre ítéltetett hajdan. Most szabadult. S elmondta, nem kíván visszatérni a politikai életbe, további életútját - fiatal még, csak ötven esztendős - a médiában képzeli el. A vele készített televíziós interjúban megszellőztette: két kereskedelmi televíziós társaság már verseng érte, szívesen biztosítanának számára műsoridőt. Elgondolkoztam a tény felett, hiszen Székely Zoltán sem külsőre, - de hát ilyennek teremtette az Isten -, sem képességekben nem olyan, akire azt szoktuk mondani: mutogatni valónak teremtetett. És rettenetesen sajnálhatjuk mindannyian, leginkább a kereskedelmi televíziók adásait szenvedélyesen néző polgártársaink, hogy Drakula gróf rég halott, és fájlalhatjuk, hogy minden idők legnagyobb pesti szélhámosa, Strasznoff Ignác, már az örök vadászmezőkön adogat el mindent, ami nem az övé, és az istenért, el ne felejtsem a kedves mosolyú Léderernét, aki hentesmester férjének asszisztált budai lakásuk fürdőszobájában, miközben földarabolták a rendőrtisztet, Kodelkát. Lédererné kitűnő bűnügyi tudósító lenne... (Léderer sajnos nem, ő ellentétben Székely Zoltánnal, nem szabadult - fölakasztották.) Tán húsz esztendeje futott a még egycsatornás magyar televízióban egy műsor, az volt a címe, hogy „Csak a szépre emlékezem”. Ebben egy alkalommal el is énekelték a Kodelka gyilkosságról írt kupiét: „Lédererné mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába...” Lám csak, a televízió már akkor emlékezett a szépre. lenőrzésre. Útlevelet egyébként csak a teljes biztonsággal azonosítható kutya kaphat, mely lényegében az oltási könyvet is kiváltja és korlátlan ideig - az állat haláláig - érvényes az új adatok folyamatos bevezetése mellett. Fazekas István esztergomi főállatorvos arról számolt be, hogy az útlevél szükségessége már benne van a köztudatban. Egyre többen kérik rutineljárásnak számító kiállítását, leggyakrabban természetesen kutyáknál. • HAJNAL Folytatás az 1. oldalról A könyvek, iskolatípusoktól és évfolyamoktól függően, akár húszezer forintba is kerülhetnek. Természetbeni juttatás formájában július 2.-október 1. között iskolakezdési támogatást adhat a munkáltató is. A támogatás történhet pénzbeli - évi tizenötezer forintig adómentesen -, illetve utalvány formában is. Ám a tankönyv ára még csak a kezdet, annak árával erősen vetekszik a legkülönbözőbb kiegészítők, felszerelések, füzetek és csomagolok, radírok és tolltartók, táskák és vonalzók ára. A kínálat határtalan, az árak változók, ám hiába olcsók egyenként a füzetek, sok kicsi sokra megy, így a pénztárnál komoly meglepetések érhetik a szülőket. A Metro és a Tesco már egy ideje akciózik, velük nagyon nehezen versenyezhetnek az írószerboltosok. Egy esztergomi írószer-kereskedésben megtudtuk, hogy a forgalomnövekedésből még semmit nem érzékelnek, tapasztalatuk szerint a vásárlás ideje egyre inkább kitolódik. Az utóbbi években csupán augusztus utolsó hetében növekszik meg jelentősebben a vásárlók száma, míg régebben akár egy hónappal az iskola- kezdés előtt is keresték a tanszereket. Ennek oka vélhetően nem utolsósorban az, hogy az iskola speciális igényeivel legtöbbször a tanévnyitó környékén szembesülnek a diákok és szülők, így nem is „kockáztatnak”, ami a költségeket tekintve érthető. Az írószerboltok egyébként szinte minden igényre felkészülnek, táskát is árulnak, az azonban, hogy komplett évfolyamokra lebontott egység- csomagot állítanának össze, nem jellemző. Az általunk megkérdezett boltban a legegyszerűbb A/5-ös füzetek 12, az A/4-esek 65 forintba kerülnek, a spirálfüzetek darabjáért 110 forintot kérnek. Tolltartókat 800-tól 1000 forintig, míg táskákat 2000-től 6000 forintig kaphatunk. Szlovákiában már az iskolaév utolsó napjaiban hozzájutnak a diákok a tankönyvekhez, mert ezeket az iskola biztosítja tanulói számára. A másodikosok a harmadikosoktól, a harmadikosok a negyedikesektől (és így tovább) vehetik át használt tankönyveiket. Mégpedig úgy, hogy a tanulók kiradírozzák, megragasztják azokat, és csak azután adják át a kisebbeknek (ez Magyarországon is hasonlóan történt a '60-as, 70-es években - a szerk.). A tanszerárak hasonlóan alakulnak a magyarországiakhoz, tollakat, ceruzákat 30-50 forintnak megfelelő koronáért, füzeteket 50-130 forintért kaphatunk, radírokat, ragasztókat, ceruzahegyezőket valamivel olcsóbban, 30-45 forintért vásárolhatunk. A különböző segédeszközökből álló csomagok pedig - melyek Magyarországon már nem jellemzőek - 400 forintba kerülnek. • Szabó Hajnal-Szép Éva Az egyik országos áruházlánc tanszerlistáját összeadva több, mint ötezer forintra rúgott a végösszeg az első osztályosoknál, noha a csomag csupán a legszükségesebb dolgokat tartalmazta. Brüsszeli módosításra várnak a méhészek A nehéz helyzet ellenére nem adják fel és tovább reménykednek a termelők Folytatás az 1. oldalról A távolról érkező mézzel szemben az unió ugyanúgy nem védheti tartósan piacait, akár a cukor vagy a textil esetében. Az idei év hazai termése nagyjából közepesnek minősíthető, a napraforgó és az akác átlagos mennyiséget adott, de a hárs például egyáltalán nem mézelt - tudtuk meg Bross Pétertől, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnökétől, aki bízik a brüsszeli eredményekben, annak ellenére, hogy az ügy régóta húzódik, és látszólag nem történik semmi. Legutóbb áprilisban tanácskoztak az unió agrárminiszterei, ahol általános egyetértés fogadta Németh Imre felszólalását. Az indítvány lényege az, hogy a mezőgazdasági bizottság módosítsa az élelmiszerkönyv mézre vonatkozó rendelkezéseit, és ezzel egyidőben szigorítsák a minőségi szabályokat. A méz esetében ugyanis kizárólag minőségi szabályozással lehetne előnyhöz jutni az unión kívülről érkező nagy mennyiségű, olcsó argentin és kínai mézzel szemben. Importra mindenképp szüksége van az uniós piacnak, a fogyasztói igényeket csak felerészben tudná saját maga kielégíteni. A magyar méhészek több, mint egy éve várnak és reménykednek, sokan annak ellenére sem hagyják abba a termelést, hogy éppen csak a megélhetésre futja a nyereségből. Az lenne a minimum, hogy a boltok polcain található termékeken legalább az eredet pontos helye legyen feltüntetve, mert az olcsón kapható mézek felirata általában arról tájékoztat, hogy adott termék az unión és azon kívül termett mézek keveréke. A magyar mézet sok esetben a jóval gyengébb minőségű kínai méz „feljavítására” használják fel. Magyarországon egyébként körülbelül 15 ezren foglalkoznak méhészettel, és csaknem 20 ezer tonna mézet értékesítenek évente. Többen kénytelenek kompromisszumos szerződéseket kötni az áruházláncokkal, akik bármikor leszállíthatják a beszállítók felvásárlási díját. Egy bánki méhész arról számolt be lapunknak, hogy a méhészet egészen a kilencvenes évekig nyereséges ágazat volt, a hanyatlást leginkább 2000 után kezdték érezni. A nagy érvágást a biztos piacok, és a nagy állami cégek megszűnése jelentette. A tiszta, jó minőségű mézre nem igen van kereslet - mondta Péter Balázs, kénytelenek a mennyiséget előtérbe helyezni, ezért aztán vándorolnak az országban virágzó helyeket keresve. A méhészeket nemcsak az alacsony felvásárlói árak, hanem például a parlagfűbírságok is sújtják. Péter Balázs nemrégiben kapta meg a bírságot, mert érthető módon nem kaszálta le az éppen virágzó, mézelő, művelt területet. Ami pedig a mai versenyhelyzetre világít rá példaképpen: néha előfordul, hogy egy-egy birtoktulajdonos pénzt kér a méhésztől azért, hogy letehesse méheit a földre, míg régen örömmel és szívességből megengedték ugyanezt, hiszen a méhek porzása a termést is biztosítja és növeli. • SZH
