Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)

2005-08-06 / 154. szám

hídlapmagazin 2005. augusztus 6., szombat • H1DLAP VII Afrika tetején Hillary, Tensing Norgai, Reinhold Messner... Csupa férfi, így nem is csoda, hogy a hegymászás és a magashegyi tracking, mint igazi ki­hívás és férfias sport él a köztudat­ban. Pedig ez már rég nem így van. Egyre több nő keresi fel a Kauká­zus, a Himalája vagy a Kiliman­dzsáró hófedte csúcsait Érdemes bevállalni ezt az életre szóló él­ményt de csak ha megfelelően fel­készültünk a fizikai és a lelki kihí­vásokra. És ezt bizony itthon kell elkezdeni a környező hegyekben és az edzőteremben. A titokzatos, hófödte csúcs már gyermekkorom óta csábított. Főleg, hogy Tanzániában fekszik a nagyva­dak földjén. Végtelen szavannák, fel­dühödött orrszarvúk, vágtázó gnú csordák, Massai harcoso... Hát kell ennél több? Hát igen, némi pénz és alapos felkészülés, hogy meghódít­suk az 5896 m magas Uhuru-Peakot a Kibó csúcsán. Mivel ritkán viselünk megpakolt hátizsákot, érdemes ezzel kezdeni a felkészülést. A hátizsák kiválasztása már a fél siker, ezért mindenképen eg)' expedíciós szaküzletben vásárol­juk meg, kikérve az ottani szakember véleményét. Magasságunk, izomza­túnk figyelembevételével szabad csak választanunk. Ez vonatkozik a ba­kancsra is. Ezeket az alapdolgokat már érdemes 2 hónappal a túra előtt megvenni és hétvégéken egy kb. 9 kg- ra megpakolt zsákkal kisebb túrákat tennünk. Egy, a hátizsáktól kidörzsölt hát vagy feltört láb, a túra végét is je­lentheti. A Kilimandzsáró lejtőin napi 6-9 órás menetelés vár ránk nagy ma­gasságokban, melyek légszomj és he­gyi betegség tünetekkel fognak járni. Közben, éppen a hegyi betegség le­küzdése érdekében kezdjünk el egy edzési formát, amely megnöveli sejt­jeink oxigénfelvételét. Erre tökéletes a spinning, a pár kilométer futás, vagy a step-aerobic (legalább heti 3 alaklommal), ezek a sportok erősítik lábizomzatunkat is. Erre pedig nagy szükség lesz, amikor elhagyjátok a szavannát és megkezditek az átkelést a trópusi esőerdőn. A hatalmas kö­vekkel, lelógó liánokkal és léggyöke­rekkel tarkított ösvény adott a com­bomnak, miközben a fekete majmok vidám csapata könnyedén ugrált fe­jünk felett, nézve „kínlódásunkat”. Ok is tudják, Darwin tévedett. Ren­geteg energiát égetsz el útközben, ezért fontos állandóan pótolni. A túra 5 nap volt és napi 4 energiaszeletet et­tem a tábori körülmények között ké­szült étkezések mellett. Vigyetek sós kekszet is, ez 3 800 m-től kissé csök­kenti a magasság okozta tüneteket. A teherhordók főzte sós zöldségleves is nagyon jót tesz. Főleg fentebb, az alpin régiókban, ahol már a német Alpokban éreztem magam. A hideg és a növényzet is erre utalt. A teher­hordóknak a magasság nem gond, ők a csaga törzsből származnak, akik a sherpákhoz hason­lóan a nagy magas­ságokban élnek. Fontos a réteges öl­tözködés, a hőmér­séklet egy-két óra alatt 20 fokot inga­dozik. Szakadó ha­vas esőben mene­teltünk 4 000 m-en, ám a hirtelen feltámadt erős szél el­fújta a felhőket a Kibó és a Mavenzi- csúcsot összekötő nyeregről és hama­rosan trópusi hőség lett, a Nap pilla­natok alatt hólyagosra égette kézfeje­met, mivel elfelejtettem bekenni a 25- ös faktorú napvédővel. Mentálisan 4500 m-től kezd érdekessé válni a tú­ra, tudatosul bennünk a magasság és a vele járó panaszok, veszélyek. Itt már kerülni fogtok minden felesleges mozdulatot. Miután reggel frissen ki­ugrottam hálózsákomból vagy két percig kóvályogtam, mint vasorrú bá­ba a mágneses viharban. A „híg” le­vegőben már csak a megfontolt, lassú mozgás ajánlott. Nagyon fontos a folyadékbevitel!!! Négyezertől már legalább napi 3 li­ter vizet igyatok, különben szédülni fogtok és a kiszáradás is fenyeget. Szinte mindenkinél fellép a hegyi betegséggel járó hányinger. Ezt egy receptre kapható gyógyszerrel a Diamoxal lehet enyhíteni. A tabletta igen erős, maximálisan napi 1 dara­bot szabad bevenni étkezés előtt. dúl éjfélkor. -25 fokban vágtunk neki fejlámpáink és a Hold fényénél az utolsó 5 órás menetnek az Uhuru- csúcs felé. Itt már minden lépés fájt. Testem minden sejtje oxigénért ri- mánkodott. A forró tea kicsiny termo­szomból nagyon jól esett a Kiliman­dzsáró első meghódítójáról, Hans Meyerről elnevezett barlangban. A még nem teljesen kihűlt tűzhá­nyó meg-megereszt némi füstöt. Egy fiatal holland nő, aki pedig, maratoni futó és remek kondival ren­delkezik, 5 000 m körül feladta. „Van, hogy a Himaláját megjárt hegymászókon is kifog a csagák szent hegye.” - mesélte Idrissa Kilabula, a hegyi vezetőm. Nagyon csalós a hegy, a hófedte csúcs ott van karnyújtásnyira, de te napokon át menetelsz, átkelsz kiszá­radt folyómedreken, néhol bokáig merülsz a vulkanikus homokban, a hóban és a Kibo alig jön közelebb. Az utolsó hajrá a Kibo táborból in­Mintha a hegy istene vidáman pipáz­va nézné a sok őrültet a hajnali holdvi­lágban, a térdig érő hamuban mászni. 5680 m-en elértem a Jamaica- Pointot, itt csúnya orrvérzés jött rám és kezeim remegtek. Ez már a hegyi betegség. Tovább! - parancsoltam magamra - 5760 m-en nagyon szé­dültem és görcsöltek a végtagjaim. A mászó botjaimra támaszkodva pró­báltam pihenni, de csak azt éreztem, hogy kihűlök. Két San Diego-i lány is vérző orral ért be minket. Megpró­báltunk még némi forró teát inni de már a termoszt is alig bírtuk tartani, ráadásul komoly szél is kerekedett. Úgy döntöttünk visszafordulunk. Mint később kiderült okosan, mivel 2 koreait csak a hegyi mentőknek sike­rült élve lehozniuk. „A hegy ma go­nosz volt” - mondták a hadsereg men­tői. Nem mindig szereti, ha feljutnak a Kilima n'Gaira, az „Istenek Trónjára.” A hegy és az ország megigézett, ide nemsokára vissza akarok térni. Egy gyors látogatás az Arusha Nemzeti­parkban, amelyet a híres magyar zoo­lógus, Dr. Nagy Endre alapított. Még egy-két Makonde faragás Moshi ba­zárjából majd „kwaheri Tanzania!”. - A viszont látásra Tanzánia - mon­dom, és repülőnk fényeit lassan el­nyeli az afrikai égbolt. • Georg Spöttle Rejtvény s K 1 D ó L Á M Z S Á K Z G É s N E L T E N E Y G E 1 Á B 1 K A L L Á G F R C D B T A M E T 1 G É N A N L R A H B D Ű Ü R Ü G Y E Á A E K A S F C A M N N M Y G E R Ü N Z A G E H R E G E R É D G c E J Z A O K U A Y L B A z S M S J K A B Y É V í G B B 1 A E 1 Y A E L O Y T A R A K S C N Y N R 0 J T O G K Ó 1 G A G V É z V R Á E Y S A G B A Y D s E R Z L E C Ő A P L S Ö c K N 0 R C G Z A Ó E E 1 z É F K A N s S R D E C E T P L D E A c É L A S E B P L E Z L D D M D P M O E ú T L O V L 1 Ó A G E S A 1 B G 1 D A T K J É C 1 R 1 C 1 P 1 R i C 1 R SZÓKERESŐ nyolc irányban Feladványunkban egy Shakespeare-idézetet rejtettünk el nyolc irány­ban az ábrában. Keresse meg a felsorolt szavakat, amelyek 8 irányban rejtőznek az ábrában, majd húzza át betűiket! Ha az át nem húzott betűket felülről lefelé vízszintesen haladva sorban összeolvassa, az idézet folytatását kapja megfejtésül. Az idézet kezdete: „A barátság...” ADÓ, AGÁR, ACÉL, AGG, ÁBRA, BAK, BABSZEM, BANYAKE­MENCE, BAZSALOG, BERZENKEDIK, BIKA, BEL, BÚB, CICERO, CÉL, CIKORNYA, CSAP, CSEPPFOLYÓS, CSÓKASZEM, DAC, DÉR, ECET, EGYENETLENSÉG, ELAGYABUGYÁL, EMSE, ESD, ÉKE, FAJ, FÉRC, FŰT , FÜGG, GÁT, GIDA, GYŐZ, HAJ, HANC- SIK, ICIRIPICIRI, JÓD, KAP, KARATYOL, KÁSZMÁLÓDIK, RAG, RÉ, ROJT, RÜGY, SER, SZABLYA, ÜREG, VÍG, VOLT, ZENGŐ Néhány ötlet vasárnapra Gasztronómiai kalandozások Az vág)', amit megeszel - szokták volt mondani, és ha jobban belegondolunk, van valami igazsága a mondatnak, persze átvitt értelemben. Enni, vagy főzni - esedeg mindkettőt - mindenki szeret. Ki ne pirult volna boldogan, ha az egész napos konyhai serénykedés után, az asztalnál összegyűlt vendégsereg elégedett ujjszopo- gatások közepette dicséri főztjét. Bármennyire is kényelmes étteremben enni, az igazi érdem, ha magunk készítettük, és miattunk finom az asztalon gőzölgő étek. Most induló gasztronómiai sorozatunkban, néhány viszonylag könnyen elkészít­hető, és roppant ízletes recepttel szeretnénk a Kedves Olvasókat megismertetni. Erdélyi Zsivány pecsenye: Hozzávalók: 80dkg pihent, hízott vesepecsenye (marha), lOdkg tűzdelni való füstölt szalonna, 2dkg magyarí?) pirospaprika, ldkg törött bors, 2üdkg kukoricadara, 6dkg sertészsír. A 80dkg vesepecsenyénket úgy vágjuk hosszába, hogy utána húsverő kala­páccsal alaposan kiverhessük. Minekutána ez megtörtént, a lOdkg szalonnával szépen megtűzdeljük, majd a boltban ugyan hazainak mondott, ám ki tudja hon­nan származó pirospaprikával, megszórjuk. Természetesen a többi fűszert se fe­ledjük, azokat is szórjuk készülő étkünkre. Ha ezzel elkészültünk, szorosan össze­göngyöljük - mint egy roládot - és spárgával összekötjük, hogy a sütés közben is egyben maradjon. Húsz percig forró sütőben sütjük, mert nem baj, ha belül egy kicsit véresen angolos marad (persze ez ízlés dolga). Ha kedvünk tartja, nemi vö­rösbort is locsoljunk rá - bizton állíthatom, nem rontja el. Kukoricapolentával - sós vízben főtt kukorícakása - vagy burgonyával, főzelékkel, savanyúságokkal, esedeg salátával szolgáljuk fel. Ez utóbbi jó ötletnek tűnik, hiszen gyönyörű zöld­ségekre bukkanhatunk a piacon! Ha mindezek után gyomrunk továbbra is vá­gyódik, desszertként buktát vagy palacsintát készíthetünk... Jó étvágyat! • Márkus

Next

/
Thumbnails
Contents