Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)

2005-07-16 / 139. szám

www.istergranum.hu SPORT 7 2005. július 16., szombat • HÍDLAP • Montrealra készülve Interjú a magyar női vízilabda-válogatott edzőjével Montreal különleges város dr. Faragó Tamás életében: 29 évvel ezelőtt itt zúgott a kanadai közönség torkából a „Go, go, Faragó!” kórus az 1976- os olimpia vízilabda-tornáján, amelyet fölényesen nyert meg a magyar válogatott, a viadal kiemelkedően legjobb játékosának pedig a magyar női válogatott jelenlegi szakvezetője bizonyult. Az olaszoknak lőtt négy gólja máig a sportág aranylapjaira kívánkozik. Csaknem három évtizeddel később visszatér egykori zajos sikereinek színhelyére a sportág történe­tének legnagyobb alakja „Tonó”, s mivel - úgy tűnik - a csapat kilábalt a tavalyi, athéni hullámvölgyből, könnyen elképzelhető, hogy Faragó most edzőként is a csúcsra juthat A Világligában elért csoportelső­ség talán még magukat a játékosokat és Faragót is meglepte - mint ahogy az olimpiai hatodik hely is. Csak ép­pen a meglepetés előjele külön­böző... Az alábbiakban az 53 éves mester - amúgy egy ötéves ikertrió, két kislány és egy kisfiú fiatal apuká­ja - először beszél az athéni kudarc­ról, s az azt követő talpra állásról. „Ugyanúgy nehezen megmagyaráz­ható az idei sikersorozatunk, mint az athéni hatodik helyezés. Lassan egy év telt el a balsikerű olimpiai szereplés óta, s most már kezdem érteni, mi is le­hetett a baj a görög fővárosban”, ma­gyarázta a szövetségi kapitány.- Tényleg, mi is?- Utólag azt kell mondanom, a lá­nyok több energiát fektettek a kijutás kiharcolásába, mint magába az olim­piai szereplésbe. Nem azt mondom, hogy nem akartak Athénban, csak va­lahogy csökkent a csapaton belüli ko­hézió. Sem a vízben, sem a parton nem tudtuk a legjobb arcunkat mutat­ni. Persze voltak objektív okok is, ame­lyeket égy éven át nem említettem, nehogy mentségkeresésnek tűnjön.- Melyek voltak ezek?- Két kulcsjátékosom sérülten vál­lalta a játékot, s erről nekem akkor nem is volt tudomásom. Kapusunk­nak, Sós Ildikónak gyakorlatilag „nem volt lába”, centerünknek, Szremkó Krisztinának pedig a válla volt hasz­nálhatatlan. Ildi, azaz „Manó” nem épült fel sérüléséből, azonban annyira akart védeni, hogy ezt nekem nem árulta el. Mindezt tetézte, hogy Benkő Tímea felső végtagi trombózis miatt nem utazhatott ki az olimpiára - mindez együtt már túl sok volt, pá­rosulva a mentális problémákkal.- Az olimpia óta a válogatott fele ki­cserélődött, a gerinc azonban változat­lan maradt.- Pontosan. A kapuba Horváth Pat­rícia került, előtte viszont egy olyan hatos szerepel a kezdőcsapatban, amelynek minden tagja tapasztalt, klasszis vízilabdázó: Drávucz, Stieber, Zantleitner, Kisteleki, Valkay Ágnes és Pelle. Azaz, közülük egyszerre csak öten lehetnek a vízben, ugyanis kell egy center is, az pedig Tomaskovics Eszter és Brávik Fruzsina közül az egyik. A többiek - Brávik is - újoncok.-A korábbi években nem is egyszer „brutalizálták" az ellenfelek a magyar válogatottat, a gubbiói Világliga-tornán azonban felvették a kesztyűt a mieink még az olaszokkal is.- Mindez nem véletlen. Az új lá­nyok között vannak kimondottan ha­talmas termetű pólósok is, mint pél­dául az egyaránt 192 centis Tomaskovics és Takács Orsolya, ők senkitől sem ijednek meg - nem mintha a régieket puhafából faragták volna... Egyébként hasonló sziszté­mát játszunk, mint a férfi válogatott, reméljük, hasonló sikerrel is...-Hogyan sikerült a klassziskapus - immár kismama - Tóth Ildikó pótlása?- Várakozáson felül. Horváth doktornő - mert Patrícia orvos! - eddig remekül helyt állt, ami külö­nösen annak tükrében figyelemre méltó, hogy húszéves korában kez­dett el vízilabdázni, addig - lévén 183 centi - kosarazott. Persze a kései kezdésnek megvan a hátulütője is, bizonyos lövéseket nehezen hárít, ezért a védelemnek nagyon résen kell lennie. Le kell fedezni a két sar­kot, ami viszont középre megy, azo­kat a lövéseket Patrícia nagy hatás­fokkal hárítja.- Nem kerülhetjük meg a sohasem kellemes kérdést: mit vár csapatától Montrealban?- Nézze, amit bátran állíthatok: vá­logatottunk továbbra is a nemzetközi élvonalhoz tartozik. Azaz: semmi sem elképzelhetetlen, az éremszerzés sem. Ám óvatos duhaj vagyok; roppant tö­rékeny a mi csapatunk. Nem is any- nyira fizikai, mint inkább lelki érte­lemben. Végtére is hölgyekről van szó... Ezért nem akarok túlzott ter­het rakni a lányok amúgy felettébb A magyar válogatott: Kapusok: Horváth Patrícia, Serfő­ző Krisztina. Mezőnyjátékosok: Tomaskovics Eszter, Kisteleki Dóra, Stieber Mer­cedes (csapatkapitány), Tóth I. Andrea, Drávucz Rita, Zantleitner Krisztina, Takács Orsolya, Pelle Anikó, Valkay Ágnes, Brávik Fruzsi­na, Benkő Tímea. széles vállaira. Van még egy körül­mény, ami megjósolhatatlanná teszi eredményességünket. Idehaza 100- 200 néző előtt játsszák mérkőzéseiket a lányok, odakint, Montrealban akár 4-5000 szurkoló hangorkánja kísérhe­ti a találkozókat. Ilyen közegben a hang elvész, az információ nem jut el a címzetthez, nem is beszélve a lélek­tani hatásról.- Vasárnap már lejátsszák első mérkő­zésüket, azaz küszöbön áll a rajt.- Pénteken utaztunk el a világbaj­nokságra, sorrendben Kína, az Egyesült Államok és Spanyolország az ellenfeleink. 16 tagú a mezőny, csoportonként hárman-hárman jut­nak tovább, de jó lenne megnyerni csoportunkat, mert akkor kiemeltek leszünk a nyolc közé jutásért. • Ch. GAll András Nagybevásárlás előtt a párkányiak LABDARÚGÁS A párkányi labdarúgócsapatnál már javában folyik a felkészülés a jövő évi bajnoki szezonra. A gárda már lejátszotta első felkészülési mérkőzését is, amelyen 4-0-s vere­séget szenvedett a tavaly első osz­tályban szereplő Rimaszombattól. A vezetőség közben a gárda meg­erősítésén dolgozik. A Rimaszombat elleni találkozóra egy közös edzés után került sor, így nem meglepő, hogy a csapat nem úgy mozgott, ahogy az elvárható lett volna. „Az eredmény egy kicsit túlzott, nincs ekkora különbség a két csapat között” - mondta Lapár Miroslav, a klub elnöke. „Nem játszottunk olyan rosszul, lőttünk két kapufát is, de meg kell erősíteni az egyes csapatrészeket.” A vezetőség tehát a gárda megerősí­tésén dolgozik, érkezhetnek játékosok Besztercebányáról és a csehországi Bmoból is. „A hátvédsorunk egy kicsi felborult, onnan távoztak többen, így ezen a részen erősítenünk kell” - mond­ta ki egyöntetűen Lapár Miroslav. „Egy játékost márt leigazoltunk, de a nevét egyelőre nem szeretném nyilvánosság­ra hozni, amíg a lengyel szövetségből meg nem érkezik a játékengedélye, mi­vel onnan igazoltuk. A játékos azonban szlovák állampolgár.” • Nb Marsai Zsolt folytatja A párkányi labdarúgócsapat hát­védsorának legrutinosabb játékosa folytatja pályafutását. A döntés még egy évre szól, Marsai már be is kapcsolódott a szakmai munkába. Az evezős porontyok viszik a prímet Csípés Tamara és Gyulay Blanka is olimpiai bajnok édesapával büszkélkedhet KAJAK Az augusztus 4-7-i szegedi ifjúsá­gi kajak-kenu világbajnokságon in­duló magyar válogatottban két név azok számára is ismerős lehet, akik nem követik rendszeresen a tehet­séges utánpótlás korú versenyzők fejlődését Csípés Tamara (16 éves, Domino-BHSE) és Gyulay Blanka (17 éves, KSI-SE) egyaránt olimpiai baj­nok édesapával büszkélkedhet- Ügy tűnik, nem esett messze az alma a fájától..., hogyan lett belőletek kajakos? Gyulay Blanka: Elég későn kezd­tem kajakozni, különösen a többiek­hez képest, de szerencsére sikerült felzárkóznom a korosztályomhoz. Több sportággal is próbálkoztam, sokáig úsztam, végül 13 évesen, talán az utolsó pillanatban kötöttem ki a kajak mellett. Csipes Tamara: 11 éves koromban kezdtem kajakozni, előtte hat évig úsztam, de azt nem igazán szerettem.- A papáknak mekkora szerepük volt a választásban? GYB: Nálam semmiféle. Engem az osztálytársam hívott le, és aztán ott ragadtam, de apu egyáltalán nem szólt bele, és ez ma is így van. Az az edző dolga. Én ugyan hagynám, elfo­gadnám a tanácsait. CST: Nekem a papám egyben az edzőm is, elég nehéz elkülöníteni a két dolgot, a sportot és az úgymond magánéletet. O pont akkor lett edző, amikor elkezdtem kajakozni, és azóta együtt dolgozunk.- Mi az eddigi legnagyobb sikeretek a kajakban? GYB: Nekem az, hogy a K-2 500­on kijutottam az ifjúsági világbaj­nokságra. CST: Tavaly az ifi Eb-n, K-2 1000 méteren aranyérmet nyertünk-Arra nem gondoltatok, hogy egy ha­jóba üljetek? GYB: Az idén nem..., pedig ugyanazzal a lánnyal megyünk. Én 500-on, Tamara 1000-en. CST: Hegyi Rékával, én vele győz­tem tavaly az Eb-n, de jövőre még el­képzelhető, hogy összeülünk.-Még messze van, de szoktatok arra gondolni, hogy Pekingben, az olimpián akár a felnőttek közt is bemutatkozhattok? GYB: Szerintem erre minden esé­lyünk megvan, addigra utolérhetjük a mai legjobbjainkat. CST: Én nem tervezek ennyire elő­re, mindig csak a következő feladatra koncentrálok.- Mi az erősségetek, jó a technikátok, kicsattantok az erőtől? CST: Is-is... GYB: Szerintem én elég erős va­gyok, és az evezésem sem annyira rossz, de konkrétan nem tudom megmondani.- Mi az, amit a papától örököltetek? GYB: Alkatilag, izomzatban, fel­építésben teljesen rá ütöttem, meg szerintem az evezésünkben is lehet találni hasonlóságokat, pedig tény­leg amióta elkezdtem kajakozni, nem foglalkozott velem úgy, hogy eljött volna technikázni. Sokan mondták, hogy a természetemet is tőle örököltem. CST: Alkatilag én teljesen olyan vagyok, mint ő, bár arcra inkább anyura hasonlítok. Sokan mondják, hogy úgy evezek, mint régen apu, aki nagyon szépen ment. — Mit vártok a szegedi ifjúsági világ- bajnokságtól? Azt szokták mondani, hogy hazai pályán egy győzelem felér egy olimpiai sikerrel. GYB: Nekem konkrét elvárásaim nincsenek, mert mi Rékával egy tel­jesen új egység vagyunk, az idén ül­tünk először össze, de amilyen időket megyünk, ahogy edzünk, és ahogy hozzáállunk a világbajnoksághoz, csak jó jöhet ki belőle. CST: Nekem vannak elvárásaim, Rékával szeretnénk megnyerni a vb- t, és szerintem van is rá esélyünk. Az Eb-címvédés kötelez, és az igazi rivá­lisok, európaiak, akiket egyszer már megelőztünk. Nagyon jó érzés lenne, ha itthon nyerhetnénk. A lányok mellett a szegedi Ifi vb-n a két édesapa is megméretteti magát a generációk csatájában, ahol a szöu­li olimpiai kajak négyes (Csipes, Gyulay, Fidel, Ábrahám) bajnokai csapnak össze Sydney és Athén aranyérmeseivel (Kämmerer, Storcz, Vereckei, Horváth). • GY Fradi bukta a Minszk ellen „Remekül” sikerült a Ferencváros labdarú- j gócsapatának bemu­tatkozása az UEFA- kupa selejtezőjének első körében. A több sebből vérző zöld­fehérek hazai pályán az MTZ-RIPO Minszk ellenében 2-0-ás vereséget szenvedtek. A fehéroroszok az élső félidőben szereztek vezetést (Tőzsér válla is benne volt a gólban), majd a második játékrészben tovább növel­ték előnyüket. A visszavágóra két hét múlva kerül sor. Az eredmény: Ferencváros-MTZ- RIPO Minszk 0-2 (0-1) Öt évre a Juventusé Vieira Az Arsenal 29 i éves középpályása, j Patrick Vieira öt I éves szerződést kö- i tött a tavalyi év j olasz bajnokával, a Juventusszal. A já- j tékos 1996-tól állt I az ágyúsok alkalmazásában, a „zeb- j rák” 20 millió eurót fizettek érte. : Arsene Wenger, a londoniak trénere elmondta, hogy Vieira volt a legjobb játékosa, és nemcsak az Arsenal, de j a Premier League is egy nagy játé­kost veszített el. Dárdai kikosarazta a Bielefeldet Nem lesz az első osztályú Bielefeld játékosa a jelenleg a Hertha BSC-vel ké­szülő Dárdai Pál. A játékosnak 2007-ig szóló szerződése van a Herthával, de mivel az elmúlt szezonban nem kapott sok játéklehe­tőséget, a klub szeretne rajta túladni. Dárdai a Bielefeld ajánlatára azt mondta, hogy nem tudná teljes szív­vel segíteni a csapatot. A Sao Paulo lett a Libertadores-kupa győztese Harmadszor is csúcsra ért a Sao Paulo a Libertadores- kupában, mivel 1992 és 1993 után, j 2005-ben is övé lett a trófea. Az első találko­zón született 1-1 -et kö vetően, a második össze- ; csapáson 4-0-ra i győzte le a szintén i brazil Atlético I Paranaense gárdá- I ját. A siker egy- j ben azt is jelenti, I hogy a csapat ott lesz az első FIFA klubvilágbajnoksá- í gon, melyet Japánban rendeznek i meg december 11. és 18. között. SPORTSZILÁNKOK Botrány a teniszpályán Teniszpályára nem való jelenetek zajlottak le a teniszezők Davis-kupájá­nak negyeddöntőjében, ahol az ausztrá­lok az argentinok ellen játszottak. A Hewitt-Coria összecsapáson az indula­toké volt a főszerep, Coria szerint el­lenfele agresszíven játszott, amiért leg­szívesebben megölte volna. Hewitt sem hagyta magát, ő úgy látta, hogy Coria volt provokatív, nemegyszer a bíró felé köpött, sőt, az egyes térfélcseréknél többször lökdösődött. Úgy látszik, már a tenisz sem úri sport...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents