Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-06-25 / 124. szám
2005. Junius 25., szombat Ä HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 24. szám--------------------r Sz erkesztette: Ámon Adrienn Kalendárium Természeti csapás és egy gombaszedő tudatlansága vezetett tragédiához száz Mondom a magáét jjHEufe : Gulya István rovata Röhög a Vadnyugat (I. rész) Az amerikai mítosz egyik alapeleme a western-legenda. Sziklaszilárd férfiak, elszánt asszonyok, bátor pionírok, marhatolvaj-bandák, nyilazó indiánok, csőre töltött serifek miegymás. A vadnyugati mítosz hamar felkeltette az amerikai filmipar - Hollywood - érdeklődését. Komoly szerepük lett abban, hogy ez a legenda az egész világon futótűzként terjedt el, s mind a felnőttek, mind a gyermekek - Amerikától Ázsiáig - Old Shutter- handoknak és Winnetouknak képzelték magukat. Az 1950-es és 1960-as években tartó fénykor után azonban jelentősen leáldozott ennek a műfajnak, az idealizált vadnyugati séma helyett rendre születtek a realisztikusabb, kritikusabb westernfilmek. S egy idő múltán a filmkészítők azt is felfedezték, a vadnyugaton bizony röhögni is lehet. Az első (néma) westernfilmet a lexikonok tanúsága szerint 1903-ban forgatták A nagy vonatrablás címmel. A film - amely tulajdonképpen már majdnem minden jellegzetes westernfilm-jegyet magán viselt - szabályszerűen sokkolta a korabeli közönséget, különösen a finálé, amikor a kamerával szembe fordulva egy bandita elsütötte coliját. Igazából az 1950- es és 1960-as évek számítottak a western fénykorának. A nagy hollywoodi stúdiók százszámra ontották ezeket a filmeket, olyan sztárokat teremtve, mint John Wayne, Gary Cooper vagy Gregory Peck. Az 1960-as évek filmes újhulláma, illetve a filmes ízlés jelentős átalakulása miatt azonban lassacskán alább hagyott az efféle filmek iránti igény, a klasszikus wes- tern-klisék megkoptak, ezek a filmek elfáradtak. (Mint ahogy korábban arra számos példa volt a kultúrtörténetben, hogy egy-egy műfaj háttér- beszorulásával, kiüresedésével megszületik annak paródiája.) Még a műfaj leáldozása előtt azonban született egy-két említésre méltó kísérlet, amely a vadnyugati legendát humoros vagy ironikus hangvétellel igyekezett megközelíteni. Bár Buster Keaton 1926-ban készült A generális című parádés burleszkfilmje bizonyos vonatkozásaiban már magán viselt néhány vadnyugat-paródia jegyet, az első, igazán humoros westernfilm- nek az amerikai Marx fivérek Botrány a vadnyugaton (1940) című filmjét tarthatjuk. A három, karakterében egymástól igen elütő Marx testvér - Groucho, Chico és Harpo - tiszteletlenül figurázza ki az amerikai vadnyugati kultúrát, a „szentnek” tartott hőskorszakot. A - vélhetően szándékosan - egyszerűen szerkesztett történetben, amely egy földdarab tulajdonsága körül bonyolódik, a három komikusnak kiváló lehetősége nyílik arra, hogy képtelenebbnél képtelenebb vicééit és tréfáit elsüsse. A fivérek fékevesztett temperamentuma végül győzedelmeskedik a gaz csalók felett. A Marx legények úttörő vállalkozása után három évvel később A törvényen kívüli címmel készült Howard Hughes rendező filmje, amelyben Jane Russell, Jack Beutel és Walter Huston játszották a főbb szerepeket. A film azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy benne két klasszikus revolverhős vétélkedett egy ló és egy szép nő birtoklásáért. Az ironikus hangvételű filmet a nő- és erkölcsvédő szervezetek azzal vádolták, hogy a női becsületet sérti, amikor egy hölgy értékét egy lóéhoz hasonlítja. A rendezőt továbbá azzal is vádolták, hogy Jane Russell nőiességét túlságosan is kiemeli (tény, a korabeli plakát felért egy szoft szexkártyával), mindemellett az derül ki a filmből, hogy egy deli cowboy számára nagyobb értéket képvisel egy jó paci, mint egy jó csaj. A film vetítése heves botrányba és tiltakozásba fulladt, olyannyira, hogy az Egyesült Államokban három évre be is tiltották. évvel ezelőtt. Esztergomot ekkor még mindig a rendőrkapitány és tettei tartották lázban, a Szabadság című újság szinte egy egész oldalon keresztül vette górcső alá nevezett úriember tetteit. Kesztölcön halálos gombamérgezés történt, amelyről az Esztergomi Lapok június 29-én a következőt írja: „Humai István ottani lakos az esztergomi főkáptalan tinósa az erdőben gombákat talált és azokat megsütötte és megette. Rövid idő múlva kínos rosszullét fogta el úgy, bogy a helyszínére hivott orvos már nem bírta megmenteni az életét. A szerencsétlen két napi borzasztó kínlódás után kiszenvedett. ” Szerencsére manapság már szakértők vizsgálják meg a leszedett gombát a hasonló szerencsétlenségek elkerülése végett. Gyilkos villámcsapásnak esett áldozatul két állat. Erről szintén e lapszámban olvashatunk. „A tegnap délutáni hatalmas égi háború Párkányban követelt áldozatot. Tóth Sándor bérkocsis kocsiját a hidmel- letti állomáson vesztegelt, midőn az óriási záporban egy utas érkezett és beült Tóth kocsijába. Tóth nem akart a nagy esőben elindulni és abban állapodott meg az utassal, hogy bevárják a zápor végét és hogy a bakon meg ne ázzék Tóth beült a szomszéd kocsiba a másik kocsis mellé. Alig hogy elhelyezkedett Tóth társának kocsijában óriási dördülés kíséretében lecsapott a villám és két lovát halálra sújtotta. Az utasnak szerencsére mi baja sem történt. ” A Szabadság június 29-i számában először az élelmiszerek miatt veszi elő a rendőrséget. „Hamisított élelmiszerek. A piacot elárasztják hamis élelmiszerekkel. Hamis vajat, tejet, túrót és döghust árulnak mindenfelé. Tehetik, mert senki nem törődik az a közönség érdekével, senki nem üldözi a csalókat. A rendőrségi tisztviselők, mint az anyabagoly, meghúzzák magukat az odúban és felé se néznek a piacnak, se reggel, se napközben. Ilyen gyámoltalan, munkakerülő és kötelességét nem ismerő rendőrsége még Mucsának sincsen. ” Ez után - sok más mellett, amelynek közlésére sajnos nincs elég helyünk - nők molésztálása miatt szólta meg a lap a rendőrkapitányt. „A vaksi rendőrség. A kis Duna mentén paradicsomi díszben járnak a szabad úszók, de nem csak járnak, hanem reprodukálhatatlan módon inzul- tálják a nőket. És ezt a rendőrség nem látja. Még is csak jó volna tudni, hogy miként tölti be állását Urai István rendőrkapitány, ha semmire nem fordit gondot. Mert végre is ki oltalmazza meg a közönséget hasonló merényletek ellen, ha a r.-kapitány semmittevéssel üti agyon az Isten napját. ” A lap a polgármestert sem kíméli, az írás alapján, persze érthető okból. „Berukkolt. Kollár Károly gazdasági tanácsos, orvosi bizonyitványnyal igazolt hétféle bajából már jobban lett és elfoglalta hivatalát. Sokféle betegsége abból állt, hogy semmi baja nem volt. a polgármester most szabadságra megy és igy Kollár ül bele a polgármesteri székbe. Szépen fog festeni. Akit a miniszter közkorhelykedésért elitéit, a ki a Hercog Armin-féle mészárszékben, persze részegen, a húsvágó tőkén ült, most a város élén, a polgármesteri székben fog ülni. ” Végül egy furcsa, inkább szellemes párbeszédet olvashatunk az Esztergomi Lapok június 29-én megjelent számában. „Kedélyeskedés a hivatalban. Egy jókedvű férfiú állított be a napokban az anyakönyvvezetőhöz és bejelentette, hogy nősülni akar.- Kivel akar házasságra lépni?- Egy leánnyal!- Ne fecsegjen bolondságokat, szólt türelmetlenül az anyakönyvvezető, természetes, hogy leánnyal, nem is férfival!- Miért természetes? választól a vőlegény, nekem van egy leány testvérem, aki férfival lépett házasságra!" • Gál Kata " Június 26. János Pál napja írásunk a IV. oldalon
