Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-06-04 / 109. szám
• IIÍDLAP • 2005. június 4., szombat hídlapmagazin Századeleji séta Térképtárlat a Duna Múzeumban Első látásra nem is érti az ember. Kit érdekelnek a térképek? Első látásra valóban nem tűnik izgalmasnak Somogyi Győző Duna Múzeumban megtekinthető tárlata. És talán az is igaz, hogy nem a legeladhatóbb formája ez a művészetnek. De Somogyi nem is azoknak szánja, akiket csak a felszín érdekel. Városunk egyik legsikeresebb művészének kiállítása ezúttal az elmélyülés tárgyában fogant... ... ha pontosak akarunk lenni, böngészni kell - és érdemes, Somogyi ugyanis térképeket állított ki, talán nem véletlenül. Az igazán szemet gyönyörködtető műveken, Komárom- Komárno, Esztergom-Párkány és számos más nagy- és kisváros térképét böngészhetjük át a XIX. század térképrajzolóinak kedves, mozgalmas és mellbevágóan szép stílusában. A jelenkor színtelen-sótian utcatérképei helyet az utcán fákat, kerítéseket, házakat, a házakon ablakot látunk... és minden túlzás nélkül szinte sétálunk a megrajzolt városok utcáin. Mindez persze akkor válik igazi meglepetéssé, amikor mindezt egyetlen esszencia gyanánt a Nagy-MaAz 1942-ben született grafikus, festő életrajza mozgalmas: nem sokkal a forradalom után már a képzőművészeti gimnázium hallgatója, hatvankettőben a Római Katolikus Hittudományi Akadémiára jár, s - mint azt nagyon kevesen - elmondhatja magáról, hogy hetvenháromtót elismert és díjazott művész. Innentől rendszeresen kiállításokat rendez, folyamatosan szerepel grafikával, majd később festményeivel is a hazai és külföldi tárlatokon. A 80-as évek elején Salföldön telepedett le. A Káli-medence Környezetvédő Társaság, a Veszprémi Művész Céh és a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1983-tól főként hadtörténeti témájú könyveket illusztrál, s jelentős írói munkásságot is kifejt. 1973-as indulásától az évtized végéig főként grafikával foglalkozott, míg a nyolcvanas évek elejétől szinte kizárólag festészettel. Művei témáját a magyar történelemből, a vallásból, illetve a hétköznapi életből meríti. gyarország térképen láthatjuk kiteljesedve. Somogyi Győzőnek kezében van a mesterség és a tudás - no és a szívében. • SZALAY A Mindenható festője Kántor jános nem kötött alkut - egyetlen korral, érával és múló politikai áramlattal sem. Azon kevés elismert művész egyike, akinek nem kellett üzletet csinálnia a vallásból, nem kellett hazudnia a vásznon, hogy első látásra szerethető legyen. Nem csoda a legjobb menedzser egyengeti útját: a Mindenható. Nem véletlen a címválasztás. Kántor János - mind képeiben, mind életpályájában- méltó utóda annak a művésznek, akire az Úr Piktora (Pictor Deus) címet akasztották: Giotto'-nak. Giotto (akitől a festészet gyerekkorát és a reneszánsz első illatát számítjuk) kortársai szerint igazi egyéniség volt. Olthatatlan láng hajtotta, és tudta, hogy ha nem lép a művészettörténet intrikákból, gyűlöletből és szegénységből kikövezett színpadára, minden elsüllyed. Giotto forradalmár volt, erőszakos- végzete teljes tudatában. Kántor János nem akar forradalmár lenni — hogy mégis az, arról nem kell tudnia -, és pláne nem erőszakos. De épp azt hirdeti, mint elődje, és éppen úgy kiáltva. Kántor az expresszionizmus jegyese. Hogy kényszerből vagy szívből - nos, ez lehet vita tárgya. Ha őt magát kérdeznénk, azt mondaná szívből. De a kor, amelyben él, nem is fogadná be másképp a kiáltást - így tehát kicsit kényszerből is. Ha Kántor János száz évvel korábban született volna, akár még a folyton részrehajló magyar művészi elit romlásának is gátat szabhatott volna, ma azonban nem maradt más, mint a globalizáció-urbanizáció néven ismert általános rohadás elleni harc zászlóit megfesteni. S ha egy nap harcba indulunk, talán az ő képeit visszük keresztként az ellenség elé. A Héphaisztosz Galériában látható kiállítás életműbemutató, s a hitről szól. Az egyetlen menekülési lehetőség és ösvény, ami a túlélést jelenti. Kántor János megtalálta az utat, lámpást adott a kezünkben - csak rajtunk áll, hogy belépünk-e aTapun... • SZALAY „Ha sikerül, túlteljesítjük önmagunkat... ” Interjú Meggyes Miklósaiéval, a Dobogó Színpad vezetőjével Mikor a Kopasz énekesnőt bemutatták, elsöprő siker verte fel utánuk a port, az Apácák előadása még a zsörtölődök szerint is épp oly profi volt, mint a pesti verzió. Ha ehhez még hozzátesszük a Dzsungel könyve, a Padlás vagy a Macskák bemutatóját csak még érhetetlenebb, a mostani premiertől miért félnek úgy. Az új feladat a „Te édes, de jó vagy, légy más!” című New York-i musical- revü, melynek fővárosi premierje még egyéves sincs, világszerte pedig alig öt éve játsszák. Tíz amerikai bemutató után Argentína, Olaszország, Japán, Korea, Csehország, Amszterdam, Kanada és Angüa után hazánk is megbirkózott a feladattal. A téma szuggesztív: a szerelem kusza mibenléte és a lassan klasszikussá váló szinglilét szívet melengető szomorúsága. Zenével, nevetéssel és köriy- nyekkel fűszerezve. És hogy sikerük lesz, nem kérdés. A félelmük azonban jogos - ilyen messzire még nem merészkedtek...- Kezdjük a legfontosabbal: a Dobogó Színpad június 19-én új bemutatójával lép színre.- Az említett napon a Várszínház „Vár a színhely” nevű nagyszabású színjátszó-találkozó keretében mutatjuk be a Te édes, de jó vagy, légy más! című musicalt. Mondanom sem kell, még javában tart a munka...- A hírek szerint nem is olyan egyszerű a feladat...- Valóban nem, és mi tagadás, félek is a végeredménytől. Ilyen még nem fordult elő velünk, mondhatnám azt is, ennyire kemény fába még nem vágtuk a fejszénket. Készítettünk már számos darabot, ami nem volt egyszerű falat, és a bemutató napjához mind közelebb kerülve egyre bizonytalanabbak lettünk a sikerben. Most viszont tényleg érezzük a terhet. Ami nem azt jelenti, hogy nem fog sikerülni. - Kopasz énekesnő, Dzsungel könyve, Padlás, Apácák, hogy csak néhány sikeres előadást említsek az elmúlt másfél évtizedből - egyáltalán mi okozhat még gondot?- A csapat - szerencse és odafigyelés folytán - még mindig megtalálta azt prózai és zenei anyagot, ami megfelelt az életkorának és a felkészültségének. A Te édes, de jó vagy, légy más! ez a jókedvű, kedves, New York zenés jazz-bárjai- ban született musicalrevü - az időközben lassan felnőtté váló színjátszókhoz nagyon közel áll, hiszen az emberi pár- kapcsolatok lélektanát veszi górcső alá, végtelenül szórakoztató formában. Igen ám, de a szórakoztató, kellemes re- vühangulat mögött ének, tánc és köny- nyeden elegáns színészi játék tökéletes esszenciája kell, hogy álljon, különben nehézkessé válhat a végeredmény. Ha őszinte akarok lenni, nem vagyok benne biztos, hogy ezt a feladatot magunkhoz képest a legjobban megoldjuk majd. Mikor a gyerekkora óta „Dobogós” Argyelán Kriszta, - aki ma a Sláger Rádió több-diplomás műsorvezetője - a saját színházi élmény katarzisa után elhozta nekem a darabot, még ő sem tudhatta, mekkora munka lesz.- A legfőbb probléma ezek szetint az- Ami nem is lett volna probléma, ha minden a megszokott rendben történik! Viszonylag későn, a tavasz derekán kaptuk kézhez a forgatókönyvet, még később, május első napjaiban a kottákat - és nem a zenét, ahogy ez eddig történt. 'Tehát a csapat másfél hónappal a bemutató előtt ott állt eg)' forgatókönyvvel a kezében - aminek jelentős része dalszöveg volt, - egy olyan pillanatfelvételekből álló dramaturgiával, amit önmagában megérteni sem volt egyszerű, no és egy háromszáz oldalas zongora-hegedű kotta, amiből még zenét kellett csinálni. Mondhatom, ijesztő állapot... Persze, ha a csapat ezt a lécet átugorja, akkor önmagát teljesíti túl. Vagy így lesz, vagy nem.- Habár a lelkesedéssel sosem volt gond. A kamaszkorban lévő, tizenöt éves színpad puszta léte is egy csapat színházszerető nyolcadikosnak köszönhető...- ígv igaz. Miután a hetvenes évektől már színjátszó csoportot vezettem a József Attila Általános Iskolában, a '88-ban végzős nyolcadikosok arra kértek, hogy folytassuk a színjátszó szakkört akkor is, ha középiskolába kerülnek. A Dobó Katalin Gimnázium akkoriban költözött fel a mostani helyére, és az egymással „szembe kerülő” általános és középiskola kezdettől fogva remekül kijött egymással. így tehát nyilvánvaló lett, hogy az új társulat a gimnázium égisze alatt működik majd, a nevünk is ebből a „költözésből” született. Azóta - és ez nagy öröm számomra - az időközben felnőtté vált egykori diákok is részt vesznek a színpad jelenlegi munkájában. Ha Jónás Rita, Argyelán Kriszta vagy Lőrincz Levente, Spisák Balázs vagy Kostyál Márk nevét említem - mind tanárok, országos hírű színészek, rendezők, műsorvezetők lettek, ez örömmel és büszkeséggel tölt el.- Magyarán a színház oktató-nevelő batásának kczzelfogható bizonyítékai kerültek ki a Dobogóból...- A színház varázsa valóban megváltoztatja az embereket - kinyitja és gyógyítja a lelket. A félősekből bátrak, a zárkózottakból nyitottak lesznek - erre számtalan példát tudnék mondani. A jelenlegi csapat nem egy tagja is épp ilyen változáson ment keresztül. Ok már egy új generáció - a Dzsungel könyve és Padlás előadói kinőttek a csapatból, az újak már az utánpótlás része, csak most kezdenek ráérezni a teátrum ízére.- Hosszú éveken át prózai játékokat adott elő az együttes, egyszer csak bejött a képbe a musical...- Sem művészeti, sem üzleti okai nem voltak ennek a döntésnek, amelynek hátterében sokkal egyszerűbb okok húzódnak meg. A Dobogó Színpad születésének első éveiben Magyarország színházai rendre hatalmas musicaleket tűztek műsorukra, addig soha nem látott sikerrel. Az már csak hab volt a tortán, hogy egy maroknyi jó hangú gyerek alkotta a hajdani csapatot, és minden vágyuk az volt, hogy egy zenés darabbal lépjünk a közönség elé. így kezdődött a musicalek éveken át tartó sorozata.- A múlt fényes, a jelen még az lehet - mi a helyzet a jövővel?- A jövő bizonytalan... Annyit azonban elárulhatok, hogy jövőre méltóképpen tisztelgünk az 1956-os forradalomnak eg\' csodaszép darabbal. Ha lesz még muníciónk, akkor belevágunk eg)’ musicalbe is. De ez még messze van. Június 19-e viszont annál közelebb. • SZALAY ÁLMOS
