Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-05-28 / 104. szám
extra 2005. május 28., szombat • HÍD LAP • „Szívemből szeretem ezt a várost... Sebő Ferenc a munkájáról, Esztergomról és főleg a zenéről Az Állami Népi Együttes és Sebő Ferenc két dologban hasonlít egymásra: kihagyhatatlan a modem magyar kultúra történetéből. Úgy lettek sztárok, hogy mégsem lettek azok, - ennek egyetlen oka pedig nem más, mint hogy nem hajlandó kompromisszumot kötni. Kivéve egy valamit: ZENE.- Éppen próbák folynak, nagy a készülődés... Valóban, június 7-én mutatjuk be, a hét végén pedig a szakma tekinti majd meg az új projektet, amely a keresztségben a Pannon freskók címet kapta. Az Állami Népi Együttestől eddig szokatlan módon szó szerint show műsort láthat majd a közönség, táncosokkal, szcenikával. A koncepciónk egy véresen aktuális kérdés: az egyesült Európában miként őrizhetjük meg a kultúránkat, mit és miként menthetünk át ebbe a' rohanó világba. Nagyon sok mindent hozzátettünk az európai kultúrához.- A hírek szerint másik „munkahelye”, a Sebő Együttes sem tétlenkedik...- A hír nem kacsa (nevet), a József Attila emlékévnek szenteltük a munkánkat, egy kétlemezes József Attila- albumot jelentettünk meg az Akadémiai Kiadó gondozásában.- Ón is a pesszimista magyar zenészek közé tartozik?...- Igaza van Zoránnak, Presser Gábornak, mikor azt mondják, hogy egyre kevesebb igény van a zenére. Ma már határozottan kimondhatjuk: nem éri meg lemezt készíteni. Mi már régen letettünk arról, hogy boltot csináljunk, szó sincs a pénzről. Saját költségen adjuk ki a munkáinkat, - ez mindig így volt, mindig kimaradtunk az igazi nagy forgatagból. Ennek ellenére nem is egy dala vált valódi népdallá. Gondolta volna az elején? Álmomban sem! Még jól emlékszem, mikor József Attila „Rejtelmek, ha zengenek” című versére egy nyári táborban zenét írtam, nem volt más célom vele, mint a lányokat a sátramba csábítani... és ezzel sokan így voltunk akkoriban. Hogy ezt a dalt néhány év múlva mások is ismerni fogják rajtam kívül, eszembe sem jutott. Persze odáig sem volt egyszerű az út, elég ha csak a '69-es Ki Mit Tud-ot említem, ahol már az elődöntőben kiszórtak bennünket, mondván: „mi ez az izé??” - és ez akkor valóban újdonság volt. Se nem szavalat, se nem táncdal... nem igazán értették mit szeretnék csinálni...- Esztergomban már nem először járnak...- Szívemből szeretem ezt a várost. Páratlan illata van... Még mindig a levegőjében van, hogy egykor Esztergom volt a Magyar Róma, Európa egyik - nem csak egyházi, de - kulturális fellegvára. • -Szalay ÁlmosSebő Ferenc 1947-ben született. Tanulmányai során három diplomát szerzett (építészmérnök, zenetörténet-tanár és muzikológus). A 70-es évek elején zeneszerző-előadóként lépett föl, klasszikus költők verseit saját zenéjével énekelve. Hanglemezeket készített, színházi kísérőzenékre, filmzenékre és rádiós, televíziós munkákra kapott megbízásokat. Megalapította a Sebő Együttest, amely tevékenységével a határokon túl is ismertté vált. Felkutatta és színpadi munkája során ismertté tette a középkor óta egész Európában ismert, de Magyarországon már csak népzenei hangszerként használt tekerőlantot (vielie). A Sebő Együttes klubja nem csupán az énekelt versek, kiállítások, különféle kulturális műfajokkal való találkozás gazdag választékát kínálta, hanem a népzene-néptánc új kivirágzásának, a táncház-mozgalomnak is kiindulópontja lett. Jelenleg az általa alapított Hagyományok Háza szakmai igazgatója. Emellett a Magyar Televízió népzenei szerkesztője, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete számára végez tudományos kutatásokat. Napsütötte deszkák a Bazilika árnyékában Újdonságok, több produkció a Várszínház idei műsorán Ha utánagondolunk, nem sok szituáció van felnőtt életünkben, amikor örömünket, tetszésünket tapssal fejezzük ki. Gyermekkorban ez még önkéntelen megnyilvánulás, később azonban csak az arra érdemes eseményeken tisztelgünk eme kifejezési formával. Koncerteken, színházi előadásokon csattogtatjuk tenyerünket, melyre Horányi László, az Esztergomi Várszínház művészeti vezetője szerint ebben az évadban bőven lesz alkalom. Tőle kaptunk tájékoztatást a műsorra tűzött előadásokról, miközben megosztotta velünk a színházi élet körüli gondolatait.- Változott-e a műsorok koncepciója a tavalyihoz képest?- Megtartottuk az eddig bevált formulákat, kiegészítve újakkal. Ugyanúgy lesznek ősbemutatók és saját bemutatók, valamint a határon túli színházak előadásai is. Idén először próbálkozunk egy újszerű kezdeményezéssel, idegen nyelvű előadásokkal. Egyrészt a turizmus szemszögéből lehet hasznos, másrészt a városban nyelvet tanulóknak adhat egy plusz lehetőséget. Kuriózum lehet egy német anyanyelvű előadást megnézni.-Melyik előadásra mondható előre, hogy biztos siker?-— Élből mindegyikre. Vagyis ezt szeretnénk. De nem túl távoli álom, mert Örkény Tóték című darabja a tavalyi év egyik kőszínházi sikere volt. Márai Sándor színházi berkekben nagyon újnak tűnhet, darabjait nem nagyon ismerik. Nem kifejezetten vígjáték, de tartalmas gondolatokkal teli. Görgey Gábor színműve tradicionális műfajt képvisel, az egész estés musical show-ban pedig a hatvanas évek korának összefoglalása jelenik meg. Olyan neveknek állít emléket, mint az LGT legendás gitárosa, Barta Tamás, illetve Radics Bélának, aki a Sakk Matt és a Tűzkerék XT zenekarokban bűvölte gitárját és a közönséget. A korszak legnagyobb hazai gitárosai sajnos már mindketten csak az emlékekben élnek... Tamási Áron darabját nálunk még nem igen játszották. Témája igencsak időszerű. Az újrakezdésről szól, hogy igenis fel lehet állni a padlóról, bármily kilátástalannak tűnik. Mai életünkre is erősen jellemző, hogy sokszor át kell értelmezni a dolgokat, s nem elég csupán egyszer újra kezdeni.- Elég széles a paletta, minden ízlést kielégíteni látszik...- További újdonság, illetve érdekesség, hogy Csokonai Karnyóné című darabja augusztus 20-án délelőtt a régi korokat idézően vásári komédia formájában jelenik meg. Nem a színház épületében, hanem a Bazilika melletti füves területen folyik majd az előadás. Nem lesz belépőjegy sem, aki éppen arra jár, megáll, esetleg közbeszól, bekiált az előadásba, ahogy régen. Új színt hozhat ez az elevenség, közvetlenség. Augusztus 20-a dátumára visszatérve egyértelmű, hogy ez a nap Szent István ünnepe. De talán nem azt jelenti, hogy évente csak kizárólag őróla szóló műsorokat adjunk. Húszadikának inkább nemzeti ünnepnek kellene lennie színházi tekintetben is. Egy idő után megkopnak ezek az üzenetek, így idén történelmünk egyik sorsfordító eseményét tűztük műsorra. Páskándi Géza darabjával a Rákóczi szabadságharcra emlékezünk, és azt hiszem, a színház részéről jó szolgálatot teszünk. Peter Hacks komédiájával zárjuk az évadreményeink szerint esőmentes- előadássorozatát.- Idén egyik darabban sem játszik Esztergomban. Színészet, vagy szervezés?- Egyre inkább azt látom, jó értelemben véve, hogy az anyagi lehetőségek felkutatása, a profil és a műsorok kialakítása is valahol egy szerep. Ha nem élvezném, nem tudnám csinálni. Meg kell jegyeznem, hogy az Esztergomi Várszínház önkormányzati fenntartású, hivatásos, szabadtéri színház. Korlátos költségvetésünkhöz képest mégis nagy eredménynek tartom,-hogy státuszát és a támogatási rendszereket tekintve - egyértelmű és növekvő erkölcsi és anyagi elismerés mellett - a Várszínház már három kormányváltást megélt. Ez egy fajta visszajelzés, hogy a szervezés, a műsorpolitika jól működik. A jelenlegi magyarországi kulturális helyzetben ennél nagyobb elismerést nem tudok elképzelni. Másik nagy eredménynek tartom, hogy 1995-óta a Várszínház a Szabadtéri Színházi Szövetség tagja. A 11 szabadtéri színház között szerepel Esztergom olyan tradicionális színházak mellett, mint a szegedi, a gyulai, vagy a kisvárdai színházak. A szervezet a legrangosabb szabadtéri színházakat tömöríti magába, a tagságnak komoly feltételei vannak.-Mint szakember, elégedett Esztergom színházi életével?- A színház csupán egy szelete annak a tortának, amit kultúrának neveznék. További színi előadások mellett inkább egy, a kultúra jelenlétét egységbe foglaló épület, szervezet létét hiányolom, amiben a színház is helyet kaphatna. Lehetne ez mondjuk egy úgynevezett kulturális központ, művészetek vára, ahol művészeti események, kiállítások, előadások és még sorolhatnám, helyet kaphatna. Esztergom számára az lehetne a helyes koncepció - tekintetbe véve a földrajzi helyzetet és az itt élő hagyományokat -, hogy egész évben betöltse ennek a most körvonalazódó régió kulturális központjának szerepét. Sokszor és sokat vagyok Esztergomban, de úgy is mondhatnám ismét esztergomi lakos lettem. Szívesen részt vennék egy hosszú távú kulturális stratégia kidolgozásában s annak gyakorlati megvalósulását serkentő koordinálásban.- E helyett a színház csak a nyári időszakban üzemel...- Zavaró és szerencsétlen megoldás, hogy az egész évben megszerezhető kulturális élményanyagot két és fél hónapba kell a színházi eseménysorozat köré sűríteni. A Várszínház törekvéseivel igyekszik ezt a terminust minél jobban elhúzni, de pénz nélkül, mint sok más, ez sem megoldható. A jegybevételekből egyetlen színház sem tudja magát fenntartani. Még a Szegedi Szabadtéri Színház sem, ahol 1 milliárd forint éves költségvetéssel dolgoznak. Hiába növelik a nézőteret, azt meg is kell tölteni, a nagy nézettség pedig a nagyobb volumenű produkciókat kíséri, ami megint csak többe kerül. Ez olyan 22-es csapdája. Szerencsére azt tapasztalom, növekszik az igény az igazi művészi értékekre, a lehetőségeink szerint igyekszünk ezeknek megfelelni. Hiszen a nézőnek csak az a dolga, hogy hétkor beüljön az előadásra és fél tíz körül elégedetten távozzon. Nem kell tudnia, hány hónap munkája és menynyi energia fekszik az ő kellemesen töltött két és fél órája mögött. • Lőrincz Zsuzsa
