Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-05-07 / 89. szám
2005. május 7., szombat Ä HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 17. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn és Váczy-H. István 96 éves lenne idén Radnóti Miklós Járkálj csak halálra ítélt! bokrokba szél és macska búit, a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. ” Ezeket a sorokat Radnóti .Miklós vetette papírra 1936-ban; nagy költő volt, mint oly sokan és halála is eg)' bús történet, mint oly sokaké... Ennek kapcsán emlékezzünk most rá, hiszen halálának évfordulója épp május 5-e. 1909-ben született Budapesten, édesanyját már nem ismerhette meg, hiszen születésekor ikerszülésben meghalt. Sajnálatosan apját is idejekorán - 12 éves korában - elvesztette. Anyai nagybátyja nevelte, aki jómódú textilkereskedő volt, érthető tehát, hogy a fiatal fiút is kereskedelmi pályára szánta. Öt azonban már külföldi tanulmányútja során is sokkal inkább a művészet vonzotta. 21 éves korában beiratkozott a szegedi egyetemre magyarfrancia szakra, ahol megismerte a nagyhírű professzort, Sík Sándort. Sík Sándor katolikus pap volt, költő és esztéta, akiben sajátosan vegyült a vallásosság, a haladó szellem és a költői avantgardiz- mus. Hatása igen erős volt tanítványaira, így Radnótira is Tőle kapta korai költői korszakának expresszionista ízeit és csapongó szabadvers-formáit, talán tőle kapta életútjának olykor fellángoló vallásos hangulatait is, melyeket verseit olvasva gyakran fellelhetünk. A másik fontos hatást a szegedi fiatalokkal töltött éveknek köszönheti, akiknek életfelfogása nem maradt hatástalan a fiatal költőre. Ezek a haladó szellemű egyetemisták izgatott érdeklődéssel fordultak az elnyomott nép felé, tanulmányozták a falvak életét, a népi mozgalmak legbaloldalibb szárnyához tartozva. Ilyen körben fejlődött Radnóti lázongó szellemű, hamar eredeti hangúvá váló "rímfaragóvá". Mire eljut a tanári diplomáig, már ismert költő, doktori disszertációja, amelyet Kaffka Margitról írt, feltűnt az irodalomtörténet körébe. Közvetlenül a diplomaosztás előtt meg is házasodott, boldog szerelmi életet élt. Diplomája kézhezvétele után azonban, zsidó származása miatt - hiába volt már neves költő, elismert irodalomtörténész nem kapott munkát. Költségeit házitanításból, műfordításból, alkalmi kiadói munkákból fedezte. Lázongó természete, mély igazságérzete tüntető jelleggel tört föl belőle, mígnem a háború alatt munkatáborba került. Megdöbbentő erővel ábrázolja a halálfélelemben élő végsőkig hajszolt ember sorsát, melyeknek ő is részese volt. Radnóti Miklós nem csak költőként jeleskedett, műfordítóként egyaránt tanúbizonyságát adta zsenialitásának. Ö fordította magyarra Apollinaire több versét vagy La Fontaine válogatott meséit. Számos kötete jelent meg hazánkban, de költészetét, munkásságát külföldön szintén elismerték. Halála épp oly értelmetlen és igazságtalan volt, mint az ebben a korban elhunyt több millió emberé. Mindössze 35 évesen, az útmellé állított huszonkét társával együtt agyonlőtték a németek Abda határában. A később föltárt tömegsírban holtteste ruházatában több verset is találtak. Emlékezzünk rá a jóslatértékű alábbi sorokkal! „Mellézubantam, átfordult a teste S feszes volt már, mint húr, ha pattan. Tarkólövés. - így végzed hát te is,- Súgtam magamnak,- csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem.- Der springt noch auf- hangzott fölöttem. Sárral kevert vér széradt fülemen. ” • Márkus Kalendárium Eletszagú és érdekes bizottsági felszólalásról tudósított az egyik, száz évvel ezelőtt megjelent újság. A sok ittas ember, valamint a szegényeknek reményt adó szerencsejáték is lázban tartotta a környéken élőket száz évvel ezelőtt. „A kesergő.hoogyózó" címet viseli a bizottsági felszólaló esetét taglaló írás a Szabadság május 7-i számában. „A pénzügyi bizottságba nagyszabású pénzügyi expozét nyögött el a város hoogyozója, az önzetlen polgár Docl Ferrrárisz. A nyögedelemben minden volt, csak szellem nem. Elmondta, hogy ő a legokosobb, meg a legnépszerűbb és a legbátrabb. Vitézi voltának az igazolására felhozta, hogy halálmegvetéssel állt Szembe a Szabadság-gal, mikorrr a pol- gárrrmesterrrt élesen támadta és volt bátorrrsága a polgárrrmesterrrt á védelmébe venni. 'Nem tehet rrróla, hooogy bátorrrságomnak nem lett siker- rre és nem tudtam árrrtalmatlanná tenni az illetőt.' Ilyen szégyenletes önvallomást tett a város legnépszerűbb nyögője és hooogyozója a hétfői pénzügyi bizottságban, s csak azt nem mondotta meg, hogy azért szeretett volna bennünket ártalmatlanná tenni, mert a tűzoltó telep bitang módra való kezelése miatt ráporoltunk és rábizonyítottuk, hogy a város vagyonát pusztította. Persze ezt nem dicsekedhette el, mert ezt mindenki tudja és a becsületes emberek azóta szánakozva mosolyognak az árrrtalmatlanná tételre irányult törekvésen. ” Ez alapján mindenki el tudja képzelni, milyen is lehetett az illető úriember. Az újság rendületlenül kritizálja a városi rendőrkapitányt, most éppen a fosztogatások apropóján. „A kofaasszonyságok. A közönség felháborodása általános a kofák fosztogatása miatt. Ezek a szabadalmaztatott fosztogatók elállják az úttesteket és erővel elszedik az élelmi cikkeket a termelőktől, hogy azután kétszeres árért rásózzák a fogyasztókra. A szárazföld legpöffeszkedőbb rendőrkapitánya, mániából, fegyveres rendőrrel őrizteti a vashidat, de ezekre a fosztogatókra nem fordít semmi figyelmet, kétségtelenül azért, mert csak pöffeszkedni tud, de a lakosság érdekének a megóvására se tudása, se érzéke nincsen. ” Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Az elnök és a malter A politika kriminalizálása és elhülyítése fáj nekem, mint mezei szociál- liberalista kormánytagnak az erdélyi vezeklő-körút. Jól neveltségem okán nem mondom meg, kit (kiket) hibáztatok, hogy 2002 óta Mariana-árok mélységbe zuhant a hazai közélet, csak még mielőtt megint elfelejtenénk, jelzésszerűen és homályosan célozgatnék arra, hogy vajon melyik párt - és import szakértője - tette fel életét (és becsületét) az anyázós kampányra anno. Ugye, azért tetszenek emlékezni arra, hogy a baloldalról - és a liberális nem tudom, honnanról - előszeretettel tapodtak a sárba, mer' ugye, a hatalom az hatalom („mi az hogy, nagyon is”). Választás közeleg, de most nem erről kell szólnunk (a 2006-osról), hanem a másikról, a köz- társasági elnök megválasztásáról. De, ne tagadjuk, ez sem mentes mindazon szánalmas és antiüdvözítő folyamattól, amit a politikában megtapasztalhattunk. Már híradófüggő, meggyőződéses munkásmozgalmi édesanyám (aki az anyatejjel szíttá magába Marx-Engels- és Lenin-ösz- szest) sem tud olyan önfeledten mosolyogni, amikor a jelen kormánygarnitúra felbukkan a képernyőn, mi több - most esett le neki a tantusz, Istenem, hát már hetven fölött jár -, amikor Batiz-szajkó alatt megpillantotta a felvillanó „Lendületben az ország” feliratot, bájos szlávos akcentusával rám kérdezett: mi ez, fiam, vicc? Nem, anyuka, ez itten komolyan van gondolva, bólogattam; és utána együtt sírtunk, káromkodtunk, amikor a teniszmeccsnéző mozgású miniszterelnök még hozzátette, egyébként meg lesznek adóztatva a gyeses kismamák és a pincérek is - de talán már gondolkodnak a születési adón is (nem, Pisti, ne túlozz). Szóval a lényeg, hogy ama - egyébként - nemes eszme és szimbólum, mint a köz- társasági elnök személye és intézménye is bedarálódott a szocialista téveszmék hengere alá, miszerint az a legjobb, ha pártpolitikus lesz az elnök, baj abból nem lehet. Meg ha váltás van, akkor majd szépen betarthat, és érvényesítheti az akaratot. Nem a nemzetét, tessék csak megnyugodni. Lassan igazat kell adnom György Péter esztétának, aki szerint tulajdonképpen Majka is lehetne közelnök, bizonyos fokig nem sokban különbözik némely aspiránstól, vagy legalábbis némely politikustól. S rögvest - hogy, hogy nem - egy MSZP-s városatyát említett, miszerint nem sokban emelkedett el szellemileg ama földtől, amelyből vétetett. Számomra egyébként szimpatikus kezdeményezés, ha közvetlenül szavazhatnék, vagy javasolhatnék valakit erre az ország egészét jelképező posztra, úgyhogy a magam részéről támogatom a Fidesz kezdeményezését (és még mielőtt bárki letámadna, nem vagyok párttag, és nem kívánom bajszomat Kövér Lászlósan pödörinteni, bár, mi tagadás, a fejemet olykor határozottan Orbánosan ingatom). Mindebből azonban az válik számomra világossá, hogy tulajdonképpen semmi sem világos, az biztos, hogy Glatz Ferenc nem lesz elnök - elfogadtam volna pedig -, Szili Katalin vagy Sólyom László talán igen. De hogy melyik, vagy hogyan lehetséges, azt nem tudom, mert most izzik a parlamenti kalkulátor, nevezetesen, ha így szavaznak, úgy lesz, ha meg úgy, akkor így. Mert a kicsi (ám nem csökkenő étvágyú) SZDSZ köti az ebet a karóhoz, hogy Szilit semmiképp. Még mielőtt feltolulna a kérdés, hogy akkor meg kit, édes egy liberális testvéreim, szeretném frissíteni rövid távú memóriánkat, hogy olyan még nem volt a koalíció történetében, hogy az SZDSZ ne visszakozott volna. (Az egy Medgyessy eset kivételével, de ahhoz az egy Medgyessy kellett, és igaz, hogy ott is óránként változtattak álláspontot.) Visszakozott tehát könnyedén, egy laza kabátfordító mozdulattal, mindegy, hogy mást - nagyon mást - mondott reggel. Mert, ugye, amit felraktak estére, leomlott reggelre és így tovább. A malter - a pénz - meg, ugyebár fontos kötőanyag, koalíciók múlnak rajta. Manapság talán az egyik legnagyobb üzlet a szerencsejáték, és a helyzet úgy tűnik, száz éve változatlan. Legalábbis ezt kell megállapítanunk az alábbi cikket olvasva, amely az Esztergom és Vidékében jelent meg. „203 millió 895000 korona. Ezt az óriási összeget fizette ki a m. kir. osztálysorsjáték nyolc esztendős fennállása alatt. Ha a magyar sorsjáték tervezetét másokéval összehasonlítjuk, el kell ismernünk, hogy a mi sorsjátékunk az egész világon a leggazdagabb. Nemcsak azért, mert itt találjuk a legnagyobb nyereményt és mert oly nagyok a főnyereményei és mert szerencsés esetben egy milliót is lehet nyerni, hanem főleg azért, mert tervezete valóban zseniálisan van kidolgozva. A 14 és fél millió koronányi óriási pénzöszszeg lehatol a nép legalsó rétegéig. Nyolc évi fennállása alatt az osztálysorsjáték szerencse-intézménynyé lett, mely nagy hivatást teljesít. ” És egy újabb mai napig érvényes probléma az Esztergomi Lapok hasábjairól. „Sok a részeg. Nap-nap után látjuk, hogy a rendőrség állandóan kisér be garázda részegeket, kik a városunkban egymás hátán lévő pálinkamérésekben isszák le magukat. Eme botrányos állapot megszüntetésére szigorúan figyelemmel kell kisérnie a rendőrségnek a lebujokat és ahol azt veszik észre, hogy a pálinkamérők mértéken felül szolgáltatják ki az iszákosoknak az italokat, ezek ellen a minden méltányosság kizárásával a törvény teljes szigorának alkalmazásával kell eljárni." • Gál Kata