Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)

2005-01-12 / 7. szám

KALEIDOSZKÓP 7 Köd előttem, nap utánam Az újságot napi rendszerességgel ugyanazon időszakban kézhez vevő olvasónk minden bizonnyal emlékszik, hogy kerek 24 órával ezelőtt a januári meleg időjárásról folytattunk rövid eszmefuttatást e helyütt, merő óvatosságból megemlítve, hogy előbb-utóbb böjtje lesz ennek. Nos, úgy tűnik, hogy valaki odafönn az időjárásért felelős osztá­lyon vagy előfizetője, vagy lelkes olvasója lapunknak, mert amint az időjárásról említést teszünk, másnapra azon­nal annak ellenkezőjére ébredünk. Januári nyár után tehát itt az őszi köd, és e rövid szösszenet után már elképzel­ni sem igen tudom, hogy mi következik..., vagy inkább nem merem. Feljelentés a Trianon-film miatt A Trianon-film hazai botrányai után elkezdte külhoni körútját - ha­sonló botrányokkal kísérve. Törvény­telennek nevezte Koltay Gábor film­jének erdélyi vetítését a román műve­lődési miniszter asszony, és utasításá­ra az országos mozivállalat feljelentést tett a belügyminisztériumnál. Vizsgá­latot indítanak azokban a városokban, ahol a dokumentumfilmet már bemu­tatták - jelentette a Rompres hírügy­nökség Mona Musca kulturális mi­niszter közleményére hivatkozva. Azt vizsgálják, milyen körülmények kö­zött vetítették le a filmet, mert az al­kotást nem vették fel a romániai film- jegyzékbe. Az ország filmszínházai­ban pedig csak kizárólag minősítő bi­zonyítvány alapján lehet filmet vetíte­ni. A román művelődési tárca meg­említi azt is, hogy 1200 eurótól 6000- ig terjedő pénzbüntetés róható ki, ha bizonyítvánnyal nem rendelkező al­kotást vetítenek le romániai közintéz­ményekben. Koltay Gábor filmjét egyébként nem mozikban, hanem kulturális rendezvényeken, közössé­gi alapítványi termekben vetíti az Erdélyi Magyar Ifjak szervezet, ös­szesen hét erdélyi városban, szerdán például Marosvásárhelyen. A vetítés után a résztvevők kötetlen beszélge­tést folytathatnak Koltay Gáborral és Raffay Ernő történésszel. • (p.press) Mi van a falakban? Hatvankét éve, január 12-én indult meg a Vörös Hadsereg végzetes táma­dása a Donnál a 2. magyar hadsereg él­tén. A kétnapos csatában a magyar ka- tdnák zöme részben a harc alatt, rész­ben menekülés közben életét vesztette. így kezdődik a történet, amely az esztergomi Szent István Gimnázium jogelődjénél, az 1948-ban államosított Bencés Gimnáziumban fejeződik be. A főgimnáziummá való átalakulást ko­moly személyi és tárgyi feltételekhez kötötték. 1852 előtt az iskola nem ren­delkezett színvonalas fizikatanításhoz szükséges szemléltető eszközökkel. Kühn Rajmund (1828-1884) fizikatanár rakta le a ma tantárgytörténeti gyűjte­ményként őrzött fizikaszertár alapjait. Kühn sok támogatót, segítőtársat von­zott a szertárfejlesztő munkához. Ilyen segítőtárs volt Leutelt Vince császári és királyi ny. áll. tüzérkapitány is, aki szívesen vett részt mindenféle barkács- munkában, szerelésben. Az 1869/70-es évkönyv már 444 darab eszközt említ, ezekből kb. hetven darab készült a tü­zérkapitány közreműködésével. A má­sodik világháború alatt a gimnázium épületébe szovjet katonákat szállásol­tak el. A front közeledtekor Gonda Ce- lesztin, a fizikaszertár őre befalazta a szertár ajtajait, ennek köszönhetően az eszközök hiánytalanul túlélték a ne­héz időket. Az államosítást követően, 1951-ben a Szent István Gimnázium­nak el kellett költöznie a Főapát utcai épületből, amelyet az akkor újonnan szervezett 9-es számú Általános Gépé­szeti Technikum kapott meg. A fizikai szemléltetőeszközöket a két intézmény között osztották szét. Egyetlen évfordulós kérdés: meg­lehet, hogy csak az maradt meg a múltból, amit felügyelője befalazott? És mi van akkor, ha a titok tudója nem tudta kibontani a front elvonul­tával? Mi van még a falakban? • (p.press) Mi kerüljön a magyar euróra? Három éven belül j készen kellene len- ! niük a magyar eurós pénzérmék­re kerülő motívu­moknak, hogy 2009-ben megindul- j hasson a gyártás, és 2010-ben már a pénztárcánkban hordhassuk a közös európai valutát. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) szeretne számos hazai tudományos és kulturális szerveze­tet, többek között a Magyar Tudo­mányos Akadémiát, valamint pénz­ügyi szakembereket, tudósokat, mű­vészeket, közéleti személyiségeket is j bevonni a megszületendő döntés elő­készítésébe. A tervek szerint a ma- ! gyár euróérmék Magyarország imázsát is alakítják majd külföldön, és valamilyen, az országra jellemző eszmeiséget fognak megjeleníteni. • BK 2005. január 12., szerda • HÍDLAP • Onagy Zoltán írása NAPI 8 U L V Á R Nem vagyunk dánok Az a hihetetlen dolog történt, hogy visszavontak az utcáról egy kinyomott, terjesztőkhöz kiszállított lapot, nevezetesen a legnagyobb példányszámú dán hetilapot. Az ok pedig nem egyéb, minthogy az újság címlapján a dél­ázsiai szökőár áldozatairól készült, meztelen halottakat ábrázoló fotót je­lentetett meg. A dán szupermarket-hálózatok azonnal megtagadták a bul­várlap árusítását, miután meglátták a sokkoló címlapot és a magazin belse­jében a további gyomorforgató fotókat az oszlóban lévő holttestekről. Vé­gül az olvasók tömeges tiltakozásai is arra késztették az Aller-konszernt, hogy kivonja a piacról a közel 200 ezer példányban nyomott lapot. A fő- szerkesztő bocsánatot kért a sokkoló fotók miatt, de hangsúlyozta, a való­ságot, a rettenetes emberi tragédiát akarták bemutatni. Mi nem vagyunk dánok. Nem morgunk, tiltakozunk, amikor Vuity Tvrtko el-elcsukolva lépdel a hullák közt, ha segélyakciós sírdogálás köz­ben a háttérképek kezetlen-fejetlen hullákat ábrázolnak, de nem szentsé­gelünk akkor sem, ha a királyi televízió beszáll a dél-ázsiai halottak szá­mának megjelenítéséről szóló versenybe a két kertelevízió mellé. De hogy neve legyen a gyereknek, nyilvános gyűjtést rendez főműsorban, mintha az agyonadóztatott, kimiskárolt adóalanyoknak nem lenne hely­ben is hová adakozniuk. De ha nem annyira helyben, akkor ott a szét­bombázott vajdasági, a mélyen a magyarországi nyomorszint alatt élő er­délyi és kárpátaljai magyar szegényeink. Akikre permanensen ráférne a gazdag magyarok segítő figyelme. ESZTERGOM A TERASZRÓL Röviden a gyerekvállalásról Soha nem látott alacsonyan leledzik a gyerekvállalási kedv Magyarorszá­gon. Minden eddiginél kevesebb gyermek született Magyarországon tavaly. 2004 első tíz hónapjának adatai alapján Magyarország lélekszáma 18 ezer­rel csökkent, és jelenleg épp hogy súrolja a 10 milliós lélektani határt. A halálozások száma viszont csökkent - tavaly 3 800 fővel kevesebben huny­tak el, mint 2003-ban. Ha nem nő a születések száma, akkor 2050-re valóra válhat az ENSZ előrejelzése, miszerint Magyarország lélekszáma 7.5 mil­lió lesz. Ez fájdalmas, keserves és szörnyű. „Veszik a magyar.” Ráadásul én sem vettem részt a létszámnövelésben az elmúlt időszakban, aki bizony szomorúan veszem tudomásul eme tényt. Pedig vannak elkép­zeléseim a gyerek anyja vonatkozásában. N A F 1 K Ü L Hétmilliós tanácsadó: Görgey Gábor Örömmel venné a Millenáris Park vezetősé­ge, ha megismerhetnék a róluk szóló, ám 20 évre titkosított dokumentumot, amelyet Gör­gey Gábor volt kultuszminiszter készített. Görgey lemondása után egy évig Medgyessy kulturális főtanácsadójaként ténykedett. Az egy év alatt olyan mélységes tartalmú taná­csokat osztott, amelyek béltartalmáért egye­nesen a föld mélyrétegeibe kellett leásnia, ahol egy füst alatt az arany is tartózkodik. Ennek köszönhető, hogy év alatt összesen 7 millió forintot kaszált a pénztárnál. Az ember, aki íróként, miniszterként, közéleti figuraként is látta az elmúlt időszakban Gör­gey urat, nem csodálkozik egy percig sem. Tudja, ismeretesek olyan írófélék, akik egyetlen tüsszentésért százezreket nyalnak fel, és ismeretesek olyanok is, akiknek még tüsszenteniük sem kö­telező a százezrekért. A gondok akkor kezdődnek, amikor egy-egy párt képviseletében tüsszentenek, vagy nem tüsszentenek, de a pénztárgép fo­lyamatosan csörömpöl. Ez tűnik fel, ez a folyamatos és visszahalkíthatatlan csörgés, amely felhívja a másik párt akcióvezetőinek figyelmét, hogy nézd csak, mi ez itten? És ekkor következnek a szerény kérdések: - „Örülnénk, ha megismerhetnénk a tanulmány tartalmát. Épp most írtunk ki pályáza­tot kulturális programigazgatói posztra.” Azt remélik, a hétmilliós tanuk mány szerzője ebben is bölcs tanácsokat osztogathatna. Csakhogy, és itt ug­rik a majom a vízbe: titkosították a tanulmányt. Egy kulturális témákban észosztó hétmilliós tanulmányt. Ez nem akármi. Mert az rendben, hogy a besúgókat, a politikai gengszterizmust titkosítják személyiségi jogokra hi­vatkozva. A napi kultúra ügymenetében eddig aligha volt gyakorlat. A MH leszögezi, a tanulmány belső használatra készült, húsz éven belül nem nyilvános. Kiss Péter kancelláriaminiszter megfejeli: „Görgey Gáb.or a magyar szellemi és kulturális életnek közel ötven éve aktív és elismert szereplőjeként megfelelően tájékozott a magyar kulturális életben, így színvonalas tanácsokkal segítette a kormányzati munkát kulturális kérdé­sekben”. És nem szakad rá a mennyezet. Eltelik egy nap. Azután kettő. Amikor a hétmilliós tanulmány nagyra tartott szerzője telefonilag teszi helyre a megtévedt sajtóhiénákat a kincstári televízió függetlenségéről és pártatlanságáról elhíresült reggeli műsorában. Azt mondja, hogy (na jó, majdnem): Mindenki húzzon a búsba, ő nem kisdiák, hogy suttyó képviselőknek bemutassa a dolgoza­tát. Mit képzelnek ezek magukról?” Nincs mit, nem nagyon van mit mondani egy olyan író esetében, aki ilyen író. Talán sajnálkozva megjegyezzük, az összes magyar íróval szem­ben Görgey Gábor belépett az EU-ba. Igaz, még nem keresi a magyar át lagbér tízszeresét, de van remény. Ha van valami, ami semmire se jó, akkor a húszméteres szivar biztosan nem alkalmas semmire. De ez a re­kordereket nem zavarja. Ekkora szi­vart sodort egy férfi Puerto Ricóban, mivel halhatatlanságot kíván serezni városának. A 43 éves puertoricói 4 napon át dolgozott az óriásszivaron, szünetekkel tűzdelve, hogy a dohány jobban összeálljon. Az eredmény egy tízkilós darab lett. Állvány kell hoz­zá, ha valaki rágyújt. A rekord eddig egy 13 és fél méteres kubai szivar volt. Az új világbajnok szivarsodró már hétévesen az asztal mellett so­dort, de nem gondolt világcsúcsdön­tésre. Most is csupán barátai unszolá­sára - akik kiemelkedőnek tartják szivargyártó képességét, tehetségét - sodorta a megaszivart kilenc kiló vá­gott dohányból és 100 levélből. A nyersanyag 2000 dollárba került, és mivel Pena nem tehetős, San Juan vá­rosa szponzorálta a rekordkísérletet. San Juan városvezetése maga is hal­hatatlan kíván lenni zseniális do­hányipari szakembere révén. • (p.press) Nikotinágyú

Next

/
Thumbnails
Contents