Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)

2005-01-08 / 5. szám

IV • HÍD LAP • 2005. január 8., szombat hídlapmagazin A gyerek kikében kell megváltoztatni a dolgokat Teljesen megváltozott a gyerekekkel való munka a párkányi gyermekotthonkban. A kollégiumi ellátást - ame­rikai mintára - felváltotta a családmodellhez hasonló gondoskodás, és ehhez a változásokhoz igazították az épü­let belső átalakítását is. A beruházás 6,5 millió szlovák koronába került, decemberben visszaköltözhettek a kis lakók a felújított épületbe, a teljes átálláshoz azonban még hónapokra van szükség, fán Papsot, a gyermekott­hon igazgatóját a vágyakról, célokról, reményekről kérdeztük.- Mit jelent pontosan az átalakítás?-A kollégium típusú gyerekneve­lésről áttértünk a családi típusúra. A kollégiumi nevelés nem volt életsze­rű. Kiszolgáltuk gyerekeinket, nem tanulták meg azt, amit egy családban magától értetődő módon sajátít el a gyermek. Nem kellett segíteniük az étel elkészítésében, feltálalásában, majd esetleg a piszkos edények elta­karításában, és ezért a leghétközna­pibb feladatokkal sem ismerkedtek meg. Később ez a felnőtt életben gondot okozott nekik az alkalmazko­dásban. Pillanatnyilag négy család él az épületben, és ez új munkaformát jelent számunkra.- De nevelőik megmaradtak...- Igen, sőt a konyhában felszabadu­ló két alkalmazotti helyre is nevelőket tudtam felvenni. Hiszen ez a modell sokkal nagyobb felügyeletet, több munkát jelent az itt dolgozók számára.- Kapott a gyermekotthon az átalakí­tásokra állami támogatást?- Az építkezésre és átalakításra igen, de a személyi kérdéseket saját magunk oldottuk meg.- Mi alapján osztották csoportokba a gyerekeket?- Kettő magyar csoportunk van, egy szlovák és eg}' vegyes. Az elosztásnál egyértelmű volt, hogy testvérek közös csoportba kerüljenek, fontos volt az is, hogy különböző életkorú gyerekek ke­rüljenek az egyes csoportokba. Tehát nagyjából úgy nézzen ki, mint egy csa­lád. Ráadásul így az idősebbek jobban tudnak törődni a kicsikkel.-Hogyan zajlik az étkezés jelenleg az otthonban?-Minden csoport saját konyhával „Elv.isszük nekik az Örömhírt ” Idén szeptemberben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karit ász bajóti régiója. Megalakulása óta a régió több, mint 22 falujában működik karitász csoport. A táti Mindenszentek csoport két éve gyűlt össze először. Ennek kapcsán beszélgetett lapunk munkatársa Milinszki Mártával, a csoport vezetőjével.- Mit kell tudni a helyi karitász cso­port megalakulásáról és céljairól?- A táti karitász csoport 2002 december 11-én alakult, az avató ala­kuló ünnepséget pedig 2003. szep­tember elején tartottuk. Akkor húsz fővel indultunk, jelenleg 27-en dol­gozunk. A csoportban sok az idős asszony, de szerencsére vannak fiata­labbak is, sőt, ami az ilyen csoportok­ban ritka, nálunk két férfi tag is van. A szervezetünk célja elsősorban a lel­ki segítségnyújtás. Az a feladatunk, hogy ajtót nyis­sunk az idősekre, a magányosokra, az anyagiakban szűkölködőkre és hogy elbeszélgessünk velük, igény szerint együtt imádkozzunk velük, hogy el­vigyük számukra az „Örömhírt”. A ruharaktárunkat a kántorházban tart­juk, ahová a falubeliek elhozhatják ki­selejtezett ruháikat, és amelyeket az­tán továbbadtunk a rászorulóknak.- Milyen időközönként jönnek össze a csoport tagjai?- Havonta találkozunk és megbe­széljük a problémákat, a gondjainkat és a tennivalóinkat. Sajnos nem mindenki tud aktívan részt venni, hiszen sok fiatal tagunk dolgozik. Ennek ellenére igyekszünk minél több helyre eljutni. Jó lenne, ha minden rászorulón tudnánk segíteni.- Kapnak segítséget a többi szervezettől?- Az év folyamán többször is kap­tunk bútort régióvezetőnktől Bajótról és Esztergomból is. Ezeket is olyan helyekre juttattuk el, ahol nagy szük­ség volt rá. A Szent Erzsébet Köz­pont rizst, margarint, alsóneműket juttatott el hozzánk, amely egy részét a Nagycsaládosok táti csoportjának ajánlottunk fel, a többit az év folya­mán adagolva osztottuk szét, pártfo- goltjaink között.- Azért maradt idő programokat szer­vezni évközben?- Ebben az évben rengeteg progra­munk volt. Márciusban közös kereszt­úti ájtatosságon vettünk részt Eszter­gomban, a Jó Pásztor kápolnánál. Húsvét után missziós hetet tartottunk a plébánián, ahová meghívtuk pártfo- goltjainkat, előadást tartottunk nekik és megvendégeltük őket. Májusban közös kirándulást szerveztünk, ame­lyen a csoport tagjai és a családtagok vettek részt, így még jobban összecsi­szolódtunk. Júliusban gyermekhetet szerveztünk a plébánián, olyan gyer­mekek számára, akik a nyarat legin­kább otthon töltik, és nincs lehetősé­gük a nyaralásra. Otven meghívót küldünk szét, de a rendezvényre 57 gyermek jött el, ami külön öröm volt számunkra, az iskolásoknak napi há­romszori étkezést is biztosítottunk. A foglalkozásokat a karitász tagok, peda­gógusok, meghívott vendégek és fiatal gimnazisták vezették. Körjátékokat, ügyességi versenyeket, gyurmázást, focizást, kézimunkákat, stb. szervez­tünk a gyerekeknek. A különböző foglalkozásokon kívül közös imádkozásra és vallásos énekek megtanulására is sor került. A rendez­vényt nagy siker koronázta, ezért sze­retnénk jövő nyáron is megszervezni. Kardos Mihály plébánossal szep­temberre szerveztük az idősek és be­tegek miséjét. Csoportunk feladata volt az idős emberek felkeresése és a nehezen mozgó embertársaink uta­zásának megszervezése.- Hogy zajlott a jubileumi ünnepség?- Szeptember 4-én ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját a Szent rendelkezik. Tehát a reggelit még itt fogyasztják, ebédet az iskolai étkező­ben és a vacsorát szintén a csoportban.- Tehát a gyerekek maguknak főznek?- Ezt még csak most tanulják. A feladat inkább a nevelőkre hárul, de a gyerekek is segítenek az étel elkészí­tésében. Minden olyan tevékenysé­get meg kell tanulniuk, amelyet ed­dig nem gyakoroltak. Eddig kicsit burokban éltek, mostantól majdnem úgy élnek majd, mint az a gyerek, amelyik szülők mellett nevelkedik.- Az egyes csoportok tagjai találkoz­hatnak egymással?- Természetesen van erre lehető­ség, de csak bizonyos körülmények figyelembevételével. Egy otthonban gyakran klikkesedtek a gyerekek, ezt megpróbáljuk visszaszorítani. A „kollégista szellem” még túlságosan élénken él bennük. A barátok együtt vannak az iskolában, hétvégén, szük­ségtelennek tartom, hogy iskola után, amikor „haza érkeznek” is együtt legyenek. A családban élő gyerek iskola után otthon a szüleivel tölti az estét, jó, ha ezt nálunk is megszokják. Egyelőre hozzá kell szokniuk az új helyzethez.- Kinek az ötlete volt az átalakítás?- Minisztériumi szinten született meg az ötlet, ezért is kaphattunk rá ál­lami támogatást. A koncepció szerint ez a modell Szlovákia összes gyer- mekothonában bevezetésre kerül majd.- Milyen volt a gyerekek és a nevelők reakciója?- Mindannyian nagyon féltek at­tól, mit hoz magával ez a rendszer. A nevelőknek több lett a munkájuk, hi­szen szinte minden gyerekkel indivi­duálisan kell foglalkozniuk, meg kell tanítaniuk őket a mindennapos teen­dőkre, mindenre, ami egy jól műkö­dő családban természetes. Szerin­tem fontos, hogy lekössük a gyereke­inket, és ne legyen idejük unatkozni. Talán ez a mai generáció legnagyobb problémája, az unalom. És emellett persze van két nagyon fontos dolog, ami minden nevelőnek célja kell, hogy legyen: 1. A gyermekotthonban élő gyerek bocsásson meg a szülei­nek, amiért elhagyták, mert a gyűlö­let csak gyűlöletet szül. 2. Fogadják el önmagukat! Mindkettő nagyon nehéz feladat, hiszen a falakat köny- nyű átépíteni, de a gyerek lelkében megváltoztatni a dolgokat egyáltalán nem egyszerű. • Nyitrai AlIz Erzsébet Karitász bajóti régiója. Az ünnepségen háromszáz vendég és munkatárs vett részt, amelyre hivata­los volt dr. Paskai László bíboros úr, Ecsy Gábor, az Esztergom-Budapes­ti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász igazgatója, Harrach Péter országgyűlési képviselő, volt szociális és családügyi miniszter, a környező települések polgármesterei és egyhá­zi vezetői. Az ünnepségen beszámo­lót hallhattunk a régió szerveződésé­ről, az elmúlt tíz év munkájáról, és bemutatkoztak azok a csoportok is, amelyek a régióban működnek. A szentmise után a karitász csoport a plébániaudvaron megvendégelte az időseket, ami egy jó alkalom volt a közös együttlétre, kikapcsolódásra. Novemberben Szent Erzsébet napra készültünk. Hagyomány, hogy Szent Erzsébet kenyeret süttetünk és azt a templomban, - miután az atya meg­szentelte - szétosztjuk a jelenlévőknek, és viszünk belőle a betegeknek is.- Hogyan készültek a karácsonyra?- Csoportunk decemberben aján­dékcsomagokat készített pártfogolt- jainak, az időseknek, a beteg embe­reknek. Összesen háromszáz pártfo­goltunk van, akiket karácsonykor rendszeresen meglátogatunk. Idén képeslapot és egy, a lélekmentő fü­zetsorozatból a fatimai Szent Szűz­ről szólót adtunk ajándékba.- Készültiek már a 2005-ös évre?- Nekünk elsősorban az a felada­tunk, hogy rendszeresen fölkeressük pártfogoltjainkat, hogy amikor szük­ségük van ránk, segíteni tudjunk. A segítség történhet beszélgetés, imád­kozás, esetleg apróbb fizikai segítség formájában is. A nagyobb egyházi ünnepek alkalmával besegítünk az ünnepség szervezésébe, elvégezzük a háttérmunkát, illetve apró ajándéko­kat készítünk a pártfogoltjainknak. Továbbra is várjuk azon lelkes fiata­lok és idősebbek jelentkezését, akik csatlakoznának a csoportunkhoz, hi­szen aktív, segítőkész társakra folya­matosan szükségünk van. Szeretnénk, ha még több olyan emberrel lennénk körülvéve, akik nemcsak karácsonykor, hanem az év többi napján is úgy gondolják hogy kapni jó, de adni még jobb. • Kovács Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents