Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-02-26 / 40. szám
• HIDLAP • 2005. február 26., szombat magazin Különleges, de megsebzett természeti kincsünk A Táti-szigetek Többször is elautózunk mellette, ám különösebb jelentőséget nem tulajdonítunk a Dunában Téttől Esztergomig elhúzódó öttagú sziget- csoportnak, melyet összefoglaló néven Táti-szigeteknek nevezünk. E szigetvilág iránti közömbösség azonban méltánytalan, ha figyelembe vesszük - nemcsak térségünk tekintetében, de országos mércével mérve is - különleges értékeit. Botanikusok és madarászok Mekkája A Duna Komárom-Esztergom megye határában (a rövid Visegrádi-áttörés kivételével) középszakasz jellegű. Tulajdonképpen már a Kisalföldön megkezdi hordalékainak lerakását, s ez folytatódik ezen a szakaszon is. így jönnek létre a kisebb-nagyobb szigetek, félszigetek, s a holtágak is. A „Táti-szigetek” néven emlegetett szigetcsoportot valójában három nagy és két kisebb sziget alkotja. A szigetek számos ritka, védett növény- és állatfajnak adnak otthont. A szárazulatok közül legérdekesebb talán a Körtvélyesi-sziget, amelyen egy kaszálórét található olyan védett fajokkal, mint a szibériai és sárga nőszirom, nyári tőzike, vitézkosbor, kornistárnics vagy az őszi kikerics. Maga a kaszáló egykor két településhez, Táthoz és - a ma Szlovákiában lévő - Ebedhez tartozott, és a jószágok téli takarmányát biztosította. Egy rövid időszakban legeltettek itt, de búzát is termesztettek. Az igazi különlegességét azonban az adja, hogy a védett fajoknak több ezres, esetenként több tízezres, populációinak nyújt otthont, festői képet mutatva ezáltal tavasztól őszig. A Körtvélyesi-sziget rétjét puhafás ligeterdő szegélyezi és ez az erdőtípus jellemző a többi szigetre is, legalábbis ott, ahol a nemesnyárasok mellett maradt még valami az eredeti vegetációból. Az állatok közül a nagyszámú vöröshasú unka és vízisikló, valamint a még mindig gazdag madárvilág érdemel említést. A fekete gólya pár éve még fészkelt itt, sajnos mára már csak táplálkozni jár a szigetekre. A karvalyposzáta viszont még mindig költ, csakúgy, mint a sárgarigó, a nádi és a réti tücsökmadár, a karvaly, az egerészölyv vagy a kabasólyom, hogy csak a legérdekesebbeket említsük. A szigetek több mint háromnegyede ma már a Duna-Ipoly Nemzeti Park tulajdonában van. A dunai „holt"-ág A Táti-szigetek nevét a partvonala mentén futó, részben már használatba vett, illetve a közeljövőben átadandó esztergom-táti elkerülő út kapcsán is többször hallhattuk, de szóba került a tavaly nyáron a Kis- Dunát ért vegyi szennyezés említésekor is. Apropó, Kis-Duna. A folyó- nak ez a rövid, néhány kilométeres mellékága, épp a Táti-szigeteknek köszönheti létrejöttét, hiszen ez választja el a főágtól. Az persze már más kérdés, hogy miként vált a Kis- Duna-ág majdhogynem holtággá (pangó vízfelületté), és ennek következtében miért rakódhat le medrében a főághoz viszonyítva is oly nagy mértékű szennyeződés. A fenti kérdés megválaszolása nagyon is egyszerűnek tűnik. Ehhez nem kell mást tennünk, mint ellátogatni a Tát község határában épített földgáthoz. A mesterségesen létesített töltés célja a sziget gépkocsival történő megközelíthetőségének biztosítása volt. Az „ideiglenes” utat, melyet véleményünk szerint nem szabadott volna megépíteni, legfeljebb csak átmeneti időtartamra, az elkerülő út építésénél használták (használják); földet hoztak (hoznak) ki rajta keresztül a szigetről az aszfaltút alatti töltéshez. A Duna főágából korábban a Kis- Dunán is akadálytalanul átfolyt a víz, a töltés létesítésével azonban a szabad vízáramlás útjába is gátat emeltek (az átfolyást mindössze két- három, kb. 60 cm átmérőjű félig- meddig eldugult cső biztosítja). A minden bizonnyal átgondolatlan lépés következménye lett a Kis-Duna- ágnak a természetes ütemnél jóval' gyorsabb mértékű eliszaposodása, A táti töltés elbontásának kezdeményezését az ominózus Onyx szennyezés kapcsán mi magunk is javasoltuk az esztergomi jegyzőnek. Szakértők egybehangzó véleménye volt ugyanis, hogy ha a Kis-Duna-ág a Duna vizével átöblítődött volna, a szennyeződésnek nem maradt volna ideje a leülepedésre (vagy csak nagyon minimális mértékben). Az átmosó- dással a mérgező vegyületek a főágba, a pilismaróti „sarkantyúnál" pedig egyenesen a sodorvonalba kerültek volna. Itt a felhígulás néhány kilométeren belül ártalmatlanította volna a szennyeződést. A feltevésben közrejátszik az a tény is, hogy a Duna magyarországi vonalában egyetlen olyan szakasz található, ahol az áramlási viszonyok ehhez megfelelő ek. Ez pedig a Visegrádi-áttörés, ahol a Duna vize ún. felsőszakasz jelleggel, „vadvíz” módjára áramlik. Javaslatunkra mind a mai napig nem érkezett válasz. A Kis-Duna iszapja pedig még jelenleg is bűzlik, és ezen már csak a kotrás segíthet. amit ráadásul több patak által folyamatosan szállított hordalék is tetéz. Azt pedig, hogy az iszap mire képes, tavaly nyáron kiderült. Akkumulálja, azaz tárolja a lassú vízmozgás által leülepedett szennyeződéseket. • Prommer MAtyás (Magyar MadArtani Egyesület) - Lieber Tamás (BEBTE) A siker és a bukás is a miénk Mesterséget lehet tanulni, a tehetséget nem iskolákban osztják. Valahol génjeink kettős spirálja között lebeg az a tapinthatatlan többlet, amitől írók, festők, színészek, művészek leszünk. Meggyes Miklósné a Dobó István Gimnáziumban működő' Dobogó Színpad vezetője nem csak válogatott tehetségekkel dolgozik egy-egy darabon, a színjátszás nekik nem egy szokványos taposómalom. Többet ad, s több annál. „Nem pusztán a színészi képesség a lényeg. Sokkal fontosabb, hogy szíve legyen a gyereknek hozzá.” - fejti ki a színkör munkájának irányítója. Szombaton este 6 órakor negyedszer és egyben utoljára adják elő - ezúttal a Párkányi Kultúrházban - Dán Goggin: Apácák című musicaljét.- Kicsit a múltba tekintve, mióta működik a színjátszó csoport?- Ha jó emlékszem, nem sokkal azután kezdtünk, miután a gimnázium felköltözött a mostani helyére. Körülbelül 1988-óta létezik a Dobogó Színpad, a diákok szinte kikövetelték az akkori igazgatótól, hogy legyen az iskolában színjátszási lehetőség. Változó létszámú csoporttal, de általában 10-12 gyerekkel dolgozom. Előtte a József Attila Általános Iskolában vezettem a színjátszó szakkört a 70-es évektől. A ma már népszerű Jónás Rita is a József iskolából indult, később én készítettem fel a Színművészeti Főiskolára. De nem pusztán a kiválóságok nevelése a cél, ide a gyerekek maguktól jelentkeznek, s ugyanúgy helye van nálunk a kevesebb képességgel megáldottaknak is. Egyfajta önkifejezési módot tanulnak meg, szinte kinyílnak a világra.- Hány színdarabot tanulnak meg évente?- Ez változó, függ a létszámtól, de körülbelül 2-3 előadást viszünk színpadra. Azért is, hogy mindenkinek jusson szerep, ne maradjon ki senki a kevesebb szereplőszám miatt. Az elmúlt években nagy sikerrel játszottuk a Padlás, A dzsungel könyve című musicaleket, s idén az Apácák mellett két Fossy abszurdot adtunk elő. Az Apácákban öt lány játszik, így a többieknek is lehetőséget kellett találni a szereplésre. Már kiválasztottuk a soron következő színművet is, beszereztük a szövegkönyveket, s csak a szerzői jogdíjak beszerzésének lassú folyamata hátráltatja a kezdést.- Miért éppen az Apácákat választották?- Tíz évvel ezelőtt láttuk a darabot, nagyon tetszett és el is határoztuk, ha lesz egy jó hangú társaság, megcsináljuk. Most van öt olyan lány, aki bírja a hangmagasságokat és a tánctudásuk is jó. Annak idején még Psota Irén játszotta a főszerepet az abszurd hangvételű, humoros musicalben. Története onnan indul, hogy egy zárdában gombamérgezés miatt meghal 52 apáca, akiket el kell temetni. Négy kivételével sikerül is, ám anyagi gondok merülnek fel, így négy halott még a fagyasztóban várakozik a hantolásra. A gyerekek nagyon jól értik és nagyon jól tudják visszaadni a színpadon ezt a műfajt.- Mennyi időbe telik egy ilyen nagyobb lélegzetvételű musical betanulása?- Tulajdonképpen fél évbe telik, míg színpadképes lesz. Ez heti két- három próbát jelent, egy próza, egy tánc és egy énekpróbát. A végkifejlethez közeledve, az előadás előtt aztán gyakorlás orrvérzésig. Az Apácákkal a tavalyi Vár a színhely elnevezésű versengésre készültünk, ami az esztergomi és határon túli iskolai színkörök nagyszabású nyári találkozója. Szakmai zsűri bírálja el a darabokat, s a különféle díjak és elismerések mellett az első helyezett előadása lesz a Várszínház nyitó műsora. 2004-ben a mi szereplésünket ítélték a legjobbnak, a nagy sikerre való tekintettel még egyszer, augusztus 20- a körül is előadtuk a darabot.- Ki készíti és tervezi a díszletet, a jelmezeket?- Mi magunk a gyerekekkel, saját ötleteink alapján. De előfordult már, hogy színpadra vitel előtt megnéztünk egy darabot egy fővárosi színházban, s onnan kölcsönöztünk néhány megoldást. Egyébként a gyerekek nagyon kreatívak, rengeteg a jó meglátás, s nagyon fontosnak tartom, hogy mindent megbeszéljünk. Kíváncsi vagyok a véleményükre, hogy egy adott szituációt, vagy éppen a készülő díszlet egy részét ők hogyan oldanák meg. Talán ettől is olyan összetartó a csapat, a nagyobbak az érettségi után is visszajárnak a színkörbe. Az Apácákban is az öt lány közül négy már befejezte a gimnáziumot.- Milyen változást hoz a színjátszás a gyerekek személyiségében?- Zárkózott, merev, sokszor görcsös állapotú fiatalok hatalmas változásokra képesek. Színpadi szerepeik által többnyire megszabadulnak gátlásaiktól, az önmegvalósítás útján haladva egyre nagyobb magabiztosságra tesznek szert, kommunikációs képességeik is fejlődnek. Győzelmet aratnak önmagukban érzett bizonytalanság felett. Volt olyan tanítványom, aki ebből a magába fordult állapotból kifolyólag jóformán 4-5 ösz- szefüggő mondatot nem tudott megtanulni. A változás sikeres voltát mutatja, hogy mostanában jelentkezik a színművészetire.- Az Ón Izámára mi a jelentősége a rendezői munkának?- Ez egy belső kényszer, persze pozitív értelemben véve. Bennem van, jön magától, én meg végzem a dolgom. De néha úgy tűnik, a feladat meghaladja erőimet. Volt úgy, hogy két hét alatt kellett egy Karinthy darabot megtanulnunk, azt hittem, elmegy a hajam. Persze nem ez a jellemző, de előfordul és ilyenkor a gyerekektől is sok munkát kíván a színjátszás. Főleg azért, mert ide olyan diákok járnak, akik egyébként is aktívak, e mellett még zenét tanulnak, sportolnak, nyelvet gyakorolnak. Sokszor kritizálják, lemorogják, de ugyanolyan hévvel segítik is egymást. Tudják, hogy ez közös munka, a dicsőség és a bukás is mindenkié. • Lőrincz Zsuzsa
