Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-02-26 / 40. szám
2005. február 26., szombat Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Bojtorján és böjttörvény Mint tudjuk, beköszöntött a böjti időszak, amit egyfelől érzékelhetünk az adóhivatal buzgóbb érdeklődésében, másrészt húsmentes étlappal rukkoltak elő a felkészült vendéglátóhelyek, ilyenkor aranyáron sül tálcánkra a brokkoli. A hazai konyhaművészetünk koronázott királya, nevezett Krúdy Gyula író- és ételművész (valamint lézengő ritter) szerint azonban a magyar konyha határozottan alkalmatos arra, hogy a böjti időszakban is betegesen degeszre tömjük a hasunkat. Meglátása szerint a vonatkozó „szabályrendelet” például nem tiltja a halhúsok fogyasztását, tehát elő a zsíros pontyokkal, a rostban gazdag csukákkal, és jó zsíros (házi) tejföllel könv- nyen el lehet érni a holdjárós asztronauta állapotát, amely olyas szuszo- gással végződik, mint amikor Niel Armstrong küzdött a számára kis. az emberiségnek ellenben nagy lépés megtételén a Hold nevű holdon. (Teszem hozzá, lehetne leleményesebb elnevezés-készletünk, minthogy Föld nevű föld, Nap nevű nap, vagy a már említett Hold. Vagy hold.) Szóval, böjtölnünk - kéne. Tudom, hogy nem, vagy alig tesszük, pedig a fizionómiai és biológiai vonatkozásai előnyösek, egy kis koplalás még senkinek sem ártott meg, sőt kifejezetten jót tett, erre mondják, hogy méregtelenítés. Nem, nem a kis stöpszli tréner, akinek diktafon-kábel lóg a szájában, hogy azon számoljon vinnyogva, miszerint egykéhá. S ha már szóba került a méreg és annak a „telenítése”. Használjunk bátran gyógynövényeket, annak dacára, hogy ma még az idő egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a természet kincseit a domboldalon (réten, kaszálón, paneltömb tövében) bokrétákba gyűjtsük. Remek kis illóolajok, kenőcsök és főzetek állnak ma már a rendelkezésünkre a bioboltokban és tulajdonképpen majd' minden elárusítóhelyen, és ezekhez nem szükséges beszélgetnünk orvosunkkal és gyógyszerészünkkel sem. Ajánlanám figyelmükbe például az apróbojtorjánt, amelyet - méltán - patika-párlófűnek is neveznek, 60-80 centire megnő - ezt mi már porítva és dobozolva nem látjuk -, és szőrös (ezt olykor igen). Van benne illóolaj, kovasav és keserűanyag, azaz olyan, mint az élet maga. És bizony már az ókoriak is (az egyiptomiak). Torok-, száj- és mandulagyulladás ellen nagyon hatásos, jól szabályozza a máj- és epeműködést, vagyis posztfarsangi tobzódások (akut delirium), traumák hatásos javítója, kutyaharapást bojtorjánnal, mondták is a régiek. Miután öblögettünk vele, és nagyokat kortyoltunk a főzetéből a maradékkal viszeres lábunkat kenegethetjük, régen disznózsírt adalékoztak hozzá, mi ezt ma már röptetjük és kikacagjuk, merthogy a koleszterin még a bőrön át is öl, butít és nyomorba dönt, pláne, hogy böjt van, és menet közben meg feltalálták a vazelint (ami nem egyenlő a sokat káromkodók ki- pörsent szájának gyógyírjével). És a bojtorján még vérzést is csillapít - baltacsapásnál azért önmagában még nem elegendő kezelés -, de kiváló a fehérfolyásra és a vizelettartási problémákra is (gondolta volna a joviális hölgyről; hogy van neki, na ugye, hogy nem?). Meg általános immunerősítő és szájpenész-ellenes csodagyógyszer, meg alapvetően egy kellemes üdítő tea, tehát nem is értem igazából, hogyan tudunk meglenni nélküle. S ez bizony csupán egyetlen kiragadott példa a számtalan lehetőség közül, amit a böjti növények, az egészség diktálta étrend kínál. Ránk fér ez a (jelenleg) egyetlen hónap, amíg önmegtartóztató életmódot folytatunk, hogy testünk és lelkünk felkészüljön. A húsvét nyújtotta sonkás-húsos tobzódásra. (Kegyedék hasonlóképpen vágják a centit?) Kalendárium Hivatalosan is beköszöntött a tavasz, legalábbis az egyik száz évvel ezelőtt környékünkön megjelent újság szerint. Okfejtése felettébb érdekes ebben a témában. A termék reklámozásának egy szokatlan, bár egyedi példájáról is olvashatnak az e heti összeállításban. Az Esztergomi Lapok március 2-án ad hírt a tavasz eljöveteléről. „A hivatalos tavasz. Mikor a suszterinasok megfordított sátorlábakon húzzák a sátorfát akkor tél van, ellenben midőn megjelennek a Széchenyi téren a létrás és ollós emberek, biztos hogy beköszöntött a tavasz. Ezen emberek létrájukat neki támasztják a gömbakácoknak és ollójukkal kíméletlenül megnyesik őket. Ezek a fanyiró emberek hétfőn délután megjelentek a Széchenyi téren és hivatalosan megkopasztották a kis gömbakácokat. Ezzel konstatálhatjuk, hogy városunkban a tavasz elvitathatatlanul megkezdődött s igy a téli kabátok bátran megkezdhetik vándorlásukat a zálogház felé. ” Hát ez is lehet egyfajta népi jóslás. Az új tízkoronásról ír, látszólag, az Esztergom február 26-án. A cikk azonban szellemesen egy teát is reklámoz. „Alig akad az Esztergom olvasói között, ki nem látott új tizkoronást. Papírja erős, színe kék és egyik felén rózsaszínben játszó. Mind a két oldalon egy szép női alak látható, állítólag egy hercegnő képe. Mindenki azt óhajtja, látván az új bankjegyet, hogy mentői többnek legyen a birtokosa. Arra azonban nagyon kevesen gondolnak, hogy akinek ilyen új tizkoronása már van, annak csak hat koronát kell szereznie, ha egy kilót akar venni abból a kitűnő minőségű kínai theából, melyet WilfingerJózsef laza- lista atya szállit egyenesen Kínából, s mely egyedül csak Brutsy Gyula kereskedésében kapható Esztergomban ” Kétségtelen, hogy volt humoruk a száz évvel ezelőtti újságíróknak is. Ezt támasztja alá a Szabadság március 1-i írása. „Petróleum lopás. Az emberek nagyon szeretik a világosságot, any- nyira, hogy már petróleumot is loptak. A napokban egy leányvári szatócstól 100 liter petróleumot emeltek el. A kőolaj- tolvajt sötétre tették. ” Szintén e lapban olvashatunk egy különös történetről, ami a Mária-Valéria hídon őrködő rendőrrel esett meg. „ Vérengzés a Valéria hídon. A Duna hidján nagy vérengzés történt. A vérengzésben rendőrségi szurony és puska vitte a főszerepet, a mi úgy esett meg, hogy Hold Mátyás (azért Mátyás, mert Mátyás napján történt) és a hídon posztoló rendőr hajba kapott egymással és alaposan elagyabugyálták egymást. Hold Mátyás egy holdvilágos éjjelen rászólt a szuronyos puskás rendőrre, mondván: - András, mi a fenének hordod azt a puskát egész éjjel a válladoti, mikor a híd mind a két végén eleven vámszedők szundikálnak. A rend embere zokon vette Hold Mátyás szavait és a rozsdás szurony hegyét közeli érintkezésbe hozta Hold Mátyás orrával, mire Hold úr egész erejével rávetette magát Andrásra és hol a híd közepére, hol meg az oldalfalához lapította, úgy, hogy 13 oldalbordája apró darabokra zúzódott. Mikor a szegény András 14-ik oldalbordája kezdett recsegni-ropogni, nagy hirtelen megfordította az elsűlbetetlen puskát és az agyával olyat suhintott feléje, hogy Holdnak rögvest ellapult az orra, mint egy palacsinta, az arca meg pokoli sötétséget öltött, úgy, hogy § IRÁZAY”T SBORSZESZ NAGY ifVtC AfiA 1 2 KORONA KiS' íftfECA#*' 1K08ONA tíímilMumtstn üvw*«? VAW> Andrást páni rettegés szállta meg és futott egyenesen a rend h. fejéhez, tudtu! adni, hogy még a Hold se képes nyugodtan tűrni ezt a hypochondriát és úgy oda lódította a híd karjához, hogy fájdalmában az égen lévő holdat is olyan furának látja, mintha kacagna rajta. ” Amint azóta kiderült ez csak fikció lehetett, hiszen a Holddal összeveszni lehet, de minek. • GK
