Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-02-19 / 35. szám
• HÍDLAP • 2005. február 191, szombat hídlapmagazin Finn kolléga a Montágh iskolában Esztergom testvérvárosából, Espoo-ból érkezett egy hetes szakmai látogatásra Erkki Vinkki gyógypedagógus, zenész a Montágh Imre Általános Iskola és Speciális Szakiskola tanítási módszereinek tanulmányozására. A Tempus Köz- alapítvány Comenius Pályázatának iskolai együttműködési programja keretében nyílt lehetősége a finn pedagógusnak az iskolában folyó oktatási módszerek megfigyelésére. Erkki Vinkki főleg készségtárgyak oktatásán, mozgásterápia fejlesztő foglalkozásokon, matematika órákon és egyéb olyan tanítási órákon vett részt, ahol a nyelvi nehézségek ellenére is nyomon követhetők voltak a Magyarországon használatos módszerek. Pintér Jánossal, az intézmény dolgozójával - aki a gyermekeket zenére oktatja és vezeti az iskola xilofon zenekarát - a finn szakember 4 éve van kapcsolatban. Erkki Vinkki érdekesnek és hatékonynak tartotta Pintér János által kidolgozott zenei tanítási módszert. Olyan kottákból tanulnak meg a gyerekek egy-egy darabot, melyen a hangjegyek alatt a hangjegynek megfelelő betűk vannak, így különösebb zenei előképzettség nélkül is könnyen elsajátíthatók. Míg nálunk a betűk alkalmazására épül a szellemileg hátrányos helyezető gyermekek zenei oktatása, a finn módszer szerint színek és formák segítségével könnyítik a zenetanulást. Nagyszerű eredmény, hogy egy olvasási nehézséggel küzdő zenészjelölt a jel-kotta használata során - a ritmikus olvasás hatására - javulást ér el tanulmányaiban is. Erkki Vinkki elmondása szerint egyéb területeken is eltérőek a tanítási módszerek, magyarországi tapasztalata szerint a Pető-módszer- rel dolgozó pedagógusok sokkal több irányú szakképzettséggel rendelkeznek, munkájuk során látványosabb fejlődés érhető el a sérült gyermekeknél. Látogatás során napi 5 foglalkozáson vett részt, melyek mindegyikén - akár matematika órán is - felhangzott egy-egy magyar népdal. A tantárgyi integráció ilyen alkalmazása a gyerekek óra közi pihentetését szolgálja, valamint segítséget ad abban is, hogy a kicsik figyelmét le tudják kötni a 45 perces óra idejére. Az iskola xilofon zenekara példa értékű kezdeményezés, a kottát szinte alig ismerő gyerekek akár 4 szólamú dallamokat is játszanak. Február 17- én a zenekar házi koncertet adott Erkki Vinkki közreműködésével. Pintér János vezényletével hangzott el Antonoi Diobelli keringője, Bartók népdalfeldolgozások és más magyar népdalok, de még a Queen együttes egykori slágerének dallamai is a finn pedagógus hegedűkíséretével. • Lőrincz Zsuzsa Fény derült a fotósra Raab Zoltán kiállítása Vannak emberek, akik világraszóló vagy nem elég bátrak. Raáb Zoltán- dolgokat művelnek egy életen át, nak szerencséje volt: valamiképp el- mégis sikerül elbújniuk egy kisváros- kerülte a reflektorfényt élete elmúlt ban úgy, hogy senki még a nevüket évtizedeiben, jóllehet megszámlálha- sem tudja, ha nincs szerencséjük, tatlanul sok órát töltött ama bizonyos fény peremén: sztárokat fotózott - nem csak hazai, de világsztárokat is olyan közelségből, ami tényleg csak a legnagyobbaknak sikerül, az is csak néhány alkalommal. A mellesleg civilben vasutas minőségben ügyködő fotóst Tóth Tamás fedezte fel, jó érzékkel alapozva rá a Féja Géza Közösségi Ház újabb „Nagy Dobását”, így született meg Raáb Zoltán fotográfus életmű-kiállítása. A pénteki megnyitón valóban nem győztek csodálkozni a látogatók: a legnagyobb formátumú előadók, művészek néztek vissza rájuk a fotókról és sztárok minden mennyiségben. És autók, - mert ez a másik kedvenc témája. Mindkét esetben a pillanat érdekli, annak illata és varázsa. Valóban, bármely képét nézve ott érezzük magunkat ő mellette, együtt bújunk meg vele a sötétségben, és izgulunk érte, hogy jó legyen a kép, - a legjobb. Raáb Zoltán képes arra, amire csak nagyon kevesen ezen a világon: a kívülállóból bennfentessé varázsolja a nézőt. Erre pedig születni kell. • -YÄNálunk is történhetett Rovatunk olyan apró, színes történetek feldolgozására vállalkozik, amelyek nagy valószínűséggel sokak számára ismerősek lehetnek, vagy legalábbis el tudják képzelni őket környezetükben is. Fontos, hogy a történetek és az alakok valódiak, még ha olykor - személyiségi jogaik miatt - nem is eredeti nevükön említem a szereplőket, vagy itt-ott egy kis színezékkel dúsítottam a históriákat. Mindezek természetesen az adomákban lényegi változást nem okoznak, és hangsúlyozom: a hír igaz. A helybéli, az idegen és a küzdősportok Alábbi történetünk ismét visszavezet a falusi kiskocsmák füstös, meghitt világába, ahol megfáradt helybeliek és megszeppent idegenek tengetik megszokott mindennapjaikat. Gyanítom, mindenkinek ismerős a helyzet, aki már tévedt be egy- egy családias jellegű italkimérés kora délutáni csendjébe: a csapos megáll a pult mögött, az asztaloknál ülők abbahagyják a beszédet. Kutató tekintetek figyelik a belépő minden mozdulatát. A betévedt idegen önbizalma ezred részére csökken, lépni is alig mer: a pult felé araszolva gyöngyözni kezd a homloka, remeg a keze, majd a kocsma legtávolabbi sarkában rejtőzik el az árgus pillantások elől. A folytatás - már ha marad az idegen - már kevésbé feszélyezett. A sokadik kör után oldódik a nyelv és a hangulat, a helybéliek közelebb engedik magukhoz, esetenként még szóba is állnak vele. Az idegen kezdődő részegségében ezt úgy értékeli, hogy túl van a nehezén, nagyobb baj már nem érheti. Ezzel követi el a legnagyobb a hibát, ugyanis ez a legkritikusabb része az estnek: ha hibázik az illető, annak súlyos következményei lehetnek, mint ahogyan az alábbi példa is mutatja. A százados úr a falu és nem különben a kocsma egyik legmegbecsültebb alakja: kiváló nyomozó, sikeres erőemelő, példás családapa - ha józan. De hát iszik az istenadta, és akkor baj van. Barátságos természetének helyébe egy gyanakvó, szálkát kereső másik én lép. Nem kötekedő, de nemtetszésének hangot adó, erélyesen rendre utasító hangulat ez. Mindez persze az igazság nevében, ami a szesz görbe tükrébe némileg torzított. Századosunk ilyenkor különösképpen veszélyes a magát biztonságba tudó idegenek számára, főleg ha az illető túlzott önbizalmában egy nem helyénvaló tréfával is megpróbálkozik. így járt az a fiatalember is aki a tizedik söre környékén nem mindennapi harcművészeti tudásával kezdett kérkedni. Tíz éve bokszolok - mutatta meg meglehetősen sorvadt bicepszét nyomozónknak. Aha, - bólintott az kedélyesen - üssünk egy menetet - javasolta. Az idegen bedőlt a trükknek, és bokszoló állásba helyezkedve oda- oda szurkált a nyugodtan ácsorgó századosnak, aki egy idő után gondolt egyet, és egy laza csapottal meglegyintette az önjelölt boksz-bajnokot. Fog kifelé, az idegen a padló felé indult, nyomozónk pedig ijedten támogatta őt fel onnan sűrű elnézések közepette. Na jó, próbáljuk újra, karatéban jobb vagyok - köpött némi vért az illető. Nem kéne - tanácsolta jólelkűen a százados, de hát mivel ő sem el- rontója a mókának, laza állásban várta a fejleményeket. Az idegen tanulva az előző esetből, mindent egy lapra tett fel: erőteljes rúgást indított meg, amely a mosolygó nyomozó combján csattant. Hí - szisszent fel az ideggócot talált rúgásra a százados - az anyád, te - sziszegte, miközben reflexszerűen indította a néhány perccel korábban már bemutatott laza csapottat. Az eredmény is hasonló volt: reccsenő állkapocs, újabb fog mínuszba, kimeredt idegen. A felállás nehezebben ment, az idegenben lévő szesz azonban még próbálkozott: talán a birkózás - nyögte. Talán inkább menni kéne - tanácsolta nyomozónk a törzsvendégek helyeslő bólintásai közepette, és a graban- cánál fogva udvariasan útba igazította a tájékozatlan idegent. Tanulság nyilván levonható az esetből, idegeneknek és törzsvendégeknek egyaránt. Egy biztos: idegen helyen - egészségünk érdekében - legalábbis nem illik, de talán inkább helyesebb, hogy nem érdemes kérkedni, mert abból nagyon jó eséllyel csak baj sül ki. 'CSAK. AZT WEM dSTI MEG, HOGY''' £Z CSAK EGY WAPIG TARTOTT, dój HOGY K/£M KAP flSftVDg’u.Ot! Isfe., MZ*. aZ»^ELME 5BLTEM IRWWEWHtC, HOGY MIT 3ELENT A VREEWTIW-WAP... 1----------------------------,------r
