Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-02-09 / 27. szám
KALEIDOSZKÓP 2005. február 9., szerda • HÍDLAP * 7 Modern jégkorszak Nem irigylem a képen látható autók tulajdonosait, akik a Genfi-tó partján talán csak egy kellemes éjszakát töltöttek el kedvesükkel. Képzelhetik, hogy reggel még a mosoly is az arcukra fagyott - a szó szoros értelmében. Nos, miután magukhoz tértek, két lehetőségük marad: vagy megvárják az olvadást, a tavaszt, vagy megpróbálják valamiféle mega- malac-pörkölővel leolvasztani a jeget. Ez utóbbi jelentős károkat tehet a járgányban, az előbbi pedig, elnézve a képeket, még várat magára. Az éjjeli és hajnali mínusz húsz fokos hidegben didergő hazaiak számára némi megnyugvást jelenthet, hogy ilyen látványhoz kevés a mínusz húsz fok. Akkor aggódjunk, ha itthon, reggel az ablakunkból kinézve hasonlót látunk. De hogy némi öröm is vegyüljön az ürömbe, meg kell jegyezni: ez a legtutibb módja a védelemnek. Tolvaj legyen a talpán, aki ezeket az autókat feltöri. • NIL Halálos sárkányeregetés Ki gondolta volna, hogy még egy sárkányeregető-találkozó is lehet életveszélyes, főképp, ha az a keletpakisztáni Lahore városban történik. A kétnapos, több éves hagyománnyal bíró találkozó amúgy is puskaropogástól hangos, így senkinek sem tűnt fel az ötvenezres tömegben, hogy egy ötven tagú csapat tizenhárom embert küldött a másvilágra esztelen lövöldözésével, miközben fémdróttal eregették papírsárkányukat. Az még a nemzetközi sajtót is meglepte, hogy a nemzetközi fesztivált a legkevésbé sem zavarta meg a gyilkos csapat: miután a szervezők tudomást szereztek a történekről, nem reagálva a felmerülő kérdésekre tovább folytatták a show-t. • -YÄPerelnek a kutyáért Azt hitték, csak gyerekekre vonatkozik a láthatási jog? Tévedtek! Kutyáért is lehet perelni. Miután Wnag asszony januárban hosszú évek gyötrelmes együttélése után sikeresen elvált urától, Liutól, kutyájuk, a bájos Gougou tulajdonjogát illetően azonban nem tudtak megállapodni. Wang asszonv úgy döntött, nem tud a szeretett eb nélkül élni, ezért beperelte volt férjét. Döntésében az is közrejátszott, hogy amikor elment volna meglátogatni a kutyát, volt férje nem nyitott neki ajtót. És hogy ki nevet majd a végén? Valószínűleg a kutya. • -YÄ Ikreket szült - két hónap eltéréssel Valószínűleg nem csak a kismama, de a szülészorvosok is megdöbbentek a bukaresti kórházban, mikor a román asszony decemberi szülésekor észrevették, hogy még egy gyermek van a méhben, aki azonban egyelőre nem szándékozott világra jönni. A Speedy (Fürge) becenévre hallgató és másfél kilóval világra jött elsőszülött kisfiúnak másfél hónapot kellett várnia öccsére, Bashful-ra (Szende), aki 2,5 kilogrammal született. A szakértők orvosi csodának tartják , hogy mindkét kicsi ép és egészséges. Legalább nagyobb korukban mindkettőjüknek lesz egy biztos csajozós dumájuk... • -YÁSírva vigad a magyar Az Euroba- rométer legújabb felmérése azt állapította meg, az uniós tagországok közül Magyarország lakosai néznek a legpesszimistábban a jövőbe. Ez vonatkozik saját anyagi kondícióikra is és az ország gazdasági helyzetére egyaránt. A felmérés többek között azt állapította meg, hogy a magyarok mindössze egy harmada elégedett csak az élet minőségével. Bár ez elég szubjektív mérési forma, hiszen valaki már annak is örülne, ha húsz év alatt sikerülne összespórolnia saját kocsira, másnak viszont az.jelentene anyagi biztonságot, ha be tudná fizetni a havi rezsi számláit. Azokról nem is beszélve, akik attól érzik magukat szerencsétlennek, hogy idén a téli szezonban nem tudnak elmenni melegebb éghajlatra nyaralni. Tehát míg a gazdasági helyzetet számszerűen lehet mérni, addig a saját anyagi helyzet megítélése nem ennyire egyértelmű. Kár, hogy ilyen nagy általánosságban fogalmaz a barométer, ez nem tesz jót a közérzetünknek. • NIL Kaland Lollobrigidával Szörnyű tragédia érte a Budapest TV üdvöskéjét, a szép emlékezetű Tutti Frutti szereplőjét, a magyar televíziózás - saját fogalmazása szerint - szexbálványát, Kiszel Tündét. Ellopták emlékkönyvét az Operabál pénteki sajtótájékoztatóján. A démoni Tünde azért cipelte magával a könyvet, mert Gina Lollobrigidának akarta megmutatni, akit nyilván nagyon érdekelt. „Nem tudom, hova tűnhetett az ereklyém. Azt nem gondolom, hogy Gina lopta el” - így kommentálta a démoni Tünde az esetet. Előtte lovasrohammal próbálta közös fotóra és autogramra rávenni a 78 éves olasz színésznőt. Csinosan felöltöztem, méltóképp készültem az emlékezetes találkozásra hollóval. Diszkréten intéztem volna a közös fotót, de az Operabál egyik szervezője azonban önkényesen, irigységből megpróbált megakadályozni abban, hogy Lolo közelébe férkőzzem. A heves vérmérsékletű férfi - valószínűleg szakmai féltékenységből erősködött annyira -, neki ugyanis nem sikerült a műsorvezetés terén hozzám hasonló sikereket elérni - zárta rövidre a kalandot Kiszel Tünde. • (p.press) N A P ! B U L V Á R Onagy Zoltán írása Mindig kitalálnak valamit. Szerencse, hogy a pszichológusok minden súlyos időre kiötölnek valami észbontó megoldást. Legutóbb a kisajátításkor volt ez koncentrált kampánytéma, igaz, nem a kommunikációt, hanem a hadakat, az ÁVH-t, a KATPOLT vetették be az ország meggyőzésére. Mostanság pedig azt nyomják, ne legyünk csalódottak, amikor más viszi haza a nyereményt, mert a lottó ötöstől nem leszünk boldogabbak. Állítják az erre felkért szakemberek. A remény, hogy nyerhetünk, boldogít, de a valóságos nyeremény csődbe vinné teljes társadalmi berendezkedésünket, halomra döntené szűk és tágabb családi kapcsolatainkat. Csak tátognánk a másfél- milliárd birtokában, mint a partra vetett potyka. A pszichológusok értenek hozzá, a pszichiáterek kezelik és lekaszálják a sok boldogtalant. Aki nyert, azért, aki nem nyert, azért. Még szerencse, hogy vannak. Mi lenne ezzel a nyeretlenül boldogtalan, nyertként meg kétségbeesett romokban heverő országgal nélkülük? Szakértők szerint a boldogság a génjeinkben vagy van, vagy nincs. A pénztárcában hiába keresnénk. Ok már csak tudják, mi van húszadika környékén egy olyan családban — aki genetikailag boldogságra termett ugyan -, de a fickó negyvenöt éves, s mint ilyen, hat szakmájával nem kell sehol, ahol a nő minimálbéren bejelentve minimálbért keres. És van két eltartandó gyerek. A boldogság állapotával az a probléma, hogy nem tartható huzamosan, ígv a szakemberek. Mert ők ezt is tudják. Hogy a lottónyertest a nyeremény eufórikus magasságokba emeli, de aztán vége a dalnak, visszazuhan a depresszióba, különösen, ha előtte boldogtalan volt. Ezt a tudományos eredményt egy szociológusgarnitúra hozta össze. Ami földközelibbé téve nem jelent kevesebbet, minthogy, aki szegénynek érzi magát, az hiába nyer, szegénynek érzi magát a továbbiakban is. Jelentős felismerés. Remélhetőleg a Nobel-díjhoz vezető ösvény bejárata. De ha az nem is, egy Kossuth- díj kijár majd nekik, ha bebizonyítják, hogy a szegénység örökletes betegség, nem monetáris balfogások sorozata. ESZTERGOM TERASZRÓL /////// Levél 2003-ból:„Ma hallottam a rádióban, hogy megjelent Esterházy könyve arról, hogy az apja háromperhármas ügynök volt. Az apjáról szóló Harmonia calestishez gyűjtögetett adatokat, adalékokat, és már készen volt a könyvvel, amikor megkapta a Történeti Hivataltól az értesítést. Ez borzasztó. Mit vétettünk, hogy egy ilyen ocsmány rendszerben kellett leélnünk az életünk javát? Nem hiszem, hogy ebből bármit is kiírhatott magából. Hülyeség, semmit sem tudunk kiírni magunkból, az írás csak arra jó, hogy rendezni kényszerüljünk a gondolatainkat. Utána talán még rosszabb. Ha most az ember találkozik Esterházy Péterrel, akkor mit mondhat neki, mit csinálhat? Olyan gesztusokat tesz, mint amikre akkor vagyunk hajlamosak, amikor meghalt valakije? Evek óta mondom, hogy minden háromperhármas iratot el kellene égetni. En azért nem néztem meg a saját anyagomat, mert attól rettegek, hogy találok valamit, amiből rájövök, hogy ki volt a közvetlen környezetemben besúgó. Nem akarom megtudni. Minek? Hogy még nyomorultabbak legyünk? Bőven lehetett ügynök a környékemen, mert a barátaim beszámoltak beszervezési kísérletekről.” Válasz: Mától érvénytelen ez a magyaros (politikus) hozzáállás: „toljuk ki még négy évvel, ne szembesítsük az országot a múltjával, mert az csak árthat.” Mától kutathatják és kutassák is, kimutathatják és mutassák ki, a korábbi hozzáállás mennyivel kártékonyabb, mint a poroszosán egyszerű gyógykezelés: nyissunk meg minden aktát. Már régen túl vagyunk az egészen. A III/IlI-as listákat politikai fegyverként forgatni, tizenhárom éve ez az általános felfogás. Merüljünk le, bekkeljük ki, és onnan szúrjuk hátba az ellenfelünket. Maga az Esterházy-tény - a maga keserveivel - újrati- pografizálja a III/III körüli ködöket. EP nyilván megszenvedi(te) az ügyet. És akkor mi van? Szerencse, hogy egy ilyen kaliberű író esett kútba. A le- zárhatatlannak tűnő III/III végtelen pörgése utolsó állomása felé tart. EP után dönteni kell, mi legyen. Én csak lusta vagyok megnézni a rólam szóló papírokat. De bizony tudni akarom, ki jelentett rólam. Ki itta a boromat, aludt a kisszobában, falta vasárnap reggel hideg tökfőzelékkel a forró bun- dáskenyeret. Egyet azonosítottam, nem zavartatja magát. Nap, mint nap látom a televízióban. Nekem senki be nem bizonyítja, hogy ha valaki azzal jut helyzetbe, hegy besúgta ismerőseit, annak meg kell bocsátanom. Nekem senki be nem bizonyítja, ha a közélet egy szemétdomb, hogy én kiválóan érzem magam, csak mert kiragyogok a szemétből. Hát nem. Tudni akarom, ki volt (helyzetéből, zsarolhatóságábói, szociális helyzetéből, gyengeségéből és egyebekből adódóan) besúgó. Nyilván sorakoznak a miértek személyes indokai. Miután tudom, amit tudni akarok, majd én eldöntőm, hogy megbocsátok, vagy nem bocsátók meg. Nyilván igen, mert megértek, tolerálok, belátok, elfogadok. De engedtessék meg, minthogy nem vagyok kiskorú (az APEH szerint), hogy én döntsem el.”
