Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)

2005-02-08 / 26. szám

KALEIDOSZKÓP 7 Stohl repült az RTL Klubtól Sokan sajnálták Stohl András színművészt, amikor 2002 őszén kijelentette, a műsorvezetést vá­lasztja a színészet ellenében, miu­tán többszörösen jobban fizet a média a színháznál. A félrelépés eddig tartott. Stohl a három évvel ezelőtti váltás okáról akkor elmondta, amit minden­ki tudott. Nevezetesen; szerződéses színészként nem fizették agyon a Ka­tona József Színháznál. Állítólag havi nyolcvanezer nettó volt a maximum gázsi, míg az RTL ennek a háromszo­rosát ajánlotta a reggeli műsorvezeté­sért, később a Való Világ kiabálós „házigazdaságáért” pedig havi egy­milliót. Bár elmondása szerint akko­riban a szinkronból, filmszerepből, és egvéb tévés haknikból Foton épülő házának befejezésére futotta csupán. Bár sokan sejtették, hogy Stohl dön­téséhez magánéletének lerobbanása is hozzájárult, a színész-médiaszemé- lyiség ugyanis időközben, a sok mun­ka miatt elvesztette családját. András szerint már semmi nem kötötte össze őket feleségével, ráadásul a problé­mák rendbe hozatalát hátráltatta, hogy az országos bulvársajtó nap, nap után csámcsogott intim galibáikon, és végül ez vezetett a szakításhoz. Az igazság viszont sokkal egyszerűbb: az RTL Klub nem ajánlott újabb mű­sorvezetői állást Stohlnak, vélhetően azért, mert az elmúlt néhány év alatt (bulvársajtó ide vagy oda) népszerű­ségi indexe apadni kezdett. • -Y A­Világok harca H.G. Welles híres regényét, a Vi­lágok harcát újra megfilmesítették. Maga a regény is eléggé bizarr, a belőle készült rádiójáték pedig még hírhedtté is vált. 1938-ban történt, hogy az Orson Welles könyv alapján írt hangjátékot leadták az USA-ban. A játék annyira élethűre sikerült, hogy többen, sőt rengetegen komo­lyan vették a rádi­óban hallottakat és hatalmas pánik tört ki a konti­nensnyi ország la­kosai között. Több pszicholó­gus és szociológus vizsgálta ez alap­ján a jelenséget, amely végén ko­moly publikációk is megjelentek a pánik pszichológiáját elemezve. Nos, a kultuszregény Spielberget is meg­ihlette, az általa filmvászonra álmo­dott opust június 29-én láthatják az amerikai mozirajongók. A hírek sze­rint a nyár folyamán a magyar né­zők is izgulhatnak a Tom Cruise fő­szereplésével készült filmen. • NIL Sosem alszik a jó munkaerő' A 71 éves kínai Song Shikuan azt állítja, hogy húszéves kora óta nem hunvta le a szemét. A Henan tarto­mányban élő idős férfi azt mondja, régebben néhány óra alvás elegendő volt ahhoz, hogy fittnek érezze ma­gát egész nap, mostanában azon­ban már néhány perccel is beéri. Jelenleg a közeli kórházban dolgozik takarítóként, ahol egyébként szem­szárazsággal kezelik. Zhang Xianqiu. az intézmény sajtófőnöke szerint el­vileg lehetséges, hogy Shikuan úrnak elegendő energiát biztosít az élethez a néhány perc pihenés, munkaerőnek ugyanis kitartó. • -YÁ­Rózsaszín gránit Hét meleg szervezet kezdeménye­zésére meleg emlékművet avattak Montevideóban. Hogy a háromszög­letű rózsaszín gránittömb mennyire szimbolizálja a szexuális különböző­ségeket, kérdéses. Mindenestre a belváros szívében pompázó rózsa­szín műalkotás kitűnő turista-csalo- gató látványosság lehet. • NIL Drogszimat-ügynökség Mit tehet az ember, ha megvásá­rol egy 16 000 dollárt érő (mintegy 3,1 milliós) kutyát? Amerikában üz­letet csinál belőle. Russ Rathy és felesége nyár végén vásárolták meg a vagyont érő Alis Vicona névre hallgató ebet, aki nem véletlenül került ilyen sokba: eladói szerint minden kábítószert kiszima­tol. A házaspár rendkívül ötletes módszerrel próbálja visszaforgatni a pénzt: kábítószerszimatoló-vállalko- zást hozott létre. Hirdetésükben el­mondják: „Ha úgy gondolod, gyere­ked kábítószert fogyaszt, itt a lehető­ség, hogy kiderítsd! Jobb ha most jössz rá, s nem akkor, ha már függővé vált: rehabilitációs intézet vagy rend­őrség?” A házaspár egyébként ku­tyástól együtt mindössze potom 16 dollárért (3120 forintért) vállalja a szi- inatolást, tehát nem akarnak ebből meggazdagodni, ráadásul Alis Viconának is kell a pihenő, hiszen a túl sok drog-szagolgatástól akár meg is betegedhet. Rathy-ék elmondták a sajtónak, a vizsgálat negatív kimene­tele nem jelent automatikusan felje­lentést, hiszen csak annyit kérnek a delikvenstől, hogy vagy húzza le a vé­cén a cuccot, vagy jelentse a hatóság­nak. Bár ők a hatóságot javasolják... • ANDY Intravénás delirium Infúzión keresztül itatta halálra férjét az asszony Már hosszú évek óta alkoholprob­lémákkal küszködött a texasi Michael Warner, ám régi kedvtelé­sében igencsak meggátolta gyorsan reátörő makacs torokfájása. Felesége, Tammy egy darabig hallgatta élete párjának zsörtölődését, de nem bírta sokáig a siránkozást. Új megoldást eszelt ki hát, és megpróbálta a lehető legközvetlenebbül férje szervezetébe juttatni az „éltető” nedűt. Az ötlet pofonegyszerű volt, nem kellett hoz­zá más, mint a kórháztól korábban kapott infúzió. Az asszony egy moz­dulattal bekötötte a férfi karjába a tűt, ám előzőleg az infúziós gyógy­szeroldatot két üveg sherrvvel he­lyettesítette. A módszer hatásosnak bizonyult, a szerencsétlen Michael Warner véralkoholszintje alig három perc alatt elérte a szörnyhalállal egyenlő 4,7 ezreléket - majd szép csendben örök álomra szenderült. Tammy Warner hamarosan gon­datlanságból elkövetett emberölés miatt áll a texasi bíróság elé. A 48 éves nő nem érti, miért akarják elítél­ni, amikor ő a férje utolsó kívánságát teljesítette. Ez azonban sovány vi­gasz, mert időközben még a végren­deletet is megsemmisítette, ami to­vábbi pár évet dobhat az egyébként sem kis büntetési tételen. • -YÄ­Veszélyes Nemhiába korlátozták sok ország­ban a fegy­verhasznála­tot. Bár a kolumbiai polgármes­ter talán ha­tásköréből kifolyólag viselt fegy­vert, amivel sikerült fenékbe lőnie magát. Éppen folyó ügyeit ment intézni egy üzlet mellékhelyiségé­be, mikor a hátsó zsebében lévő, kilenc milliméteres fegyver elsült. Sérülései nem súlyosak, ám a tör­vényhozóknak talán azon is el kel­lene gondolkodniuk, hogv szabá­lyozzák a fegyverviselés helyszíne­it. Egyszerűbb mondjuk, ha kifüg­gesztik a WC- ajtókra a „nem do­hányzó” tábla mellé, a fegyvert be­vinni tilos táblát is. • NIL vécék 2005. február 8., kedd • HÍDLAP Pöltl „Oxi” Zoltán írásai K I R Ö C A mese mindenkié A nagy mesemondó, Benedek Elek országa vagyunk. Nem is nagyon cif­ráznám most a történetet, bár számítógép klaviatúrába oltott lúdtollamat igencsak bizsergeti a múzsa csókja. Legyen elég annyi, hogy megtörtént az, amit csak Naszredin Hodzsától, Münchausen bárótól, Till Aulenspiegel-tői, Háry János-tól és Svejk-től, a derék katonától szokhat­tunk meg eddig, hogy a mesében olykor kellemetlenül felhalmozódnak a hihetetlen motívumok. A furcsa történeteknek persze, ma már tudjuk, hogy nem az eseményszál logikájának tanulsága, hanem a főszereplő vik- szelése a feladata. És most jöjjön maga a mesébe illő mese, a jóságos kor­mányfőről és a szigorú sorstalanságtól világgá bandukolt kislányról. Gyurcsány Ferenc egy szökött ceglédi kislányt talált Szemlőhegyi villája mellett, akit befogadott egy éjszakára. A kislány állítólag egy igazgatói in­tő miatt, vonattal menekült Budapestre az alföldi városból. A gyermeke sorsáról mit sem tudó édesanyát véletlenül éppen a ceglédi MSZP alel- nökének társaságában érte a kormányfő telefonja. Ezek után, szenderüljön álomra, aki tud. Jó éjszakát gyerekek! N U Politikai mindennapok Most, február 5-én adták hírül, hogy a Pentagon gyakorlatilag saját maga ellen indított vizsgálatot, A kontroll eredményeként kiderült, hogy az álta­luk kezelt ügyekről, egészen pontosan a Balkáni szerepvállalásukról, az ot­tani valóságot elhallgatva, a Pentagon érdekeit szem előtt tartva írtak cikke­ket újságírók, akik ezért különböző összegeket kaptak az említett hivataltól. Nem egv-két lecsúszott illetőről van szó. hanem ötven komoly zsurnalisz­táról. A botrány nagyságát és az azzal kapcsolatos helyzetet is jelzi, hogy ilyen lebukás az elmúlt hetekben már többször, egészen pontosan négyszer fordult elő. Egy alkalommal az amerikai oktatási minisztérium, egy másik esetben pedig az egészségügyi tárca kért fel újságírókat, hogy cikkeikben a minisztériumok számára kedvező hangnemben népszerűsítsék az olvasók előtt az adott intézkedést, programot. Az már csak slusszpoén, hogy Bush elnök az egyre több napvilágra került korrupciós botrány okán, elnöki ukázban tiltotta meg a minisztériumoknak, hogy tollnokoknak pénzt fizes­senek a cikkek megírásáért. Jegyezzük meg gyorsan, hogy az említett lap­írók között szerepelt olyan újságíró, aki pont a Bush-kormány oktatáspoli­tikáját reklámozandó, 240 ezer dollárért írt cserébe hozsannázó cikket lapjának oldalain. Mindennek nemhogy hatásaiban, de egyenesen lelkisége gyökereiben van összefüggése a magyar politikával és a politikai újságírással. Mert, hogy az alapoknál kezdjük, a politikai sajtó az állandóan egekbe dicsért demokráciában a hatalomra került kormányzatot kéne, hogy nap, mint nap számon kérje, hogy a választók megkapják az úgynevezett társadalmi kontroll lehetőségét, hogy tudják, mi lesz a befize­tett adójukkal, vagy, hogv az ország pénzben és szellemiekben kifejezhető vagyonának gvarapodása megtörtént-e már. Ennek még akkor is így kell, kéne lennie, ha az adott sajtóorgánumot az adott párt, kormány tartja fenn pénzzel. Mert ez így etikus. Ehelyett Magyarországon jelenleg még a fen­tebb említett amerikai helyzetnél is etikátlanabb a helyzet, mivel az egyes pártoknak, politikai érdekszövetségek­nek saját médiabirodalmuk van, mely az egyes pártok világszemléletének va­lóságát adagolja a médiafogyasztó fe­jekbe. Amin most az amcsik kiakadtak, j az ott, körülbelül a Bush família ural­kodásának idejével kezdett divatba jön­ni, s lám időnként még a rendszer szá­mára is idegesítő zavaró aljasságának nyilvánvalósága. Ez mifelénk, magyar­honban alapütés. A hazai médiumok, nevezzük politikainak, közszolgálat­inak, közéletinek, mindegy, eleve csak így, korrupt módon tudnak létezni. A politikai hatalom hozza létre őket, akár a karhatalmat, a politikai oltalom élteti őket, és ad kezükbe a pártoknál is nagyobb közízlés-, és köztudatfor­máló lehetőséget, és a politikai irgalom terjeszti róluk, hogy ezek a lapok, televíziók, rádiók az igazság egyedüli letéteményesei. Mindezekkel össze­függésben ismeretes a szakma történelmének legszebb példája: a Watergate-botrány melynek során a Washington Post két újságírója derí­tett fényt arra, hogy a Nixon-kormányzat az alvilág segítségét vette igény­be, hogy demokrata párti ellenfeleiről titkos információkhoz jusson. Ennek az ügynek az aktáit is 33 év után, a napokban tették a nyilvánosság számára elérhetővé. De mintha Magyarországon lennénk, ahol a készülőiéiben lévő ügynöktörvény feltehetőleg még jobban önmaga ellen fordítja a társadal­mat. A Watergate-ügy legfőbb informátora, aki végül mindent kitálalt, egy „Mélytorok” fedőnevű republikánus politikus, továbbra is az ismeretlen­ségben marad, név nélkül élheti politikai mindennapjait. Az meg, hogy Gyurcsány miniszterelnök pont most közli, hogy „a korrupcióba belebuk­hat az egész magyar demokrácia”, nos ez ígv egészen hátborzongató. A fi­zetett pártlapok most majd egyik leleplezett, volt III/II1 - as ügynöktől, a másik vesztegetési botrányig fognak szlalomozni, míg szépen végleg elhal­kul a markában sajtót szorongató hatalom balfogásairól szólók szava.

Next

/
Thumbnails
Contents