Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-02-05 / 25. szám
2005. február 5., szombat • HÍDLAP 17 KALEIDOSZKÓP Utazás az ismeretlenbe A Mária Valéria hídon közlekedők tegnap reggel ritkán látható látványban részesültek. A hidat megülő köd miatt csak néhány méterig lehetett ellátni, a pillérek a ködbe vesztek. A mindennap ingázók és az itt élők egy vállrándítással tudomásul vették a dolgot, és végigsétáltak rajta, de képzeljék el, hogy mit érezhetett vajon az az először idetévedő ismeretlen, akinek csodálatos panorámáról regéltek az útikönyvek. Valószínűleg az is csak óvatosan, gyanakodva vágott neki a hídnak, aki utoljára még a mere- dező csonkok idejében járt itt, és csak a hírét hallotta annak, hogy felépült a környék büszkesége. • Bk Győzike mélyrepülése A Romantic együttes „üdvöskéje” nem hülyéskedett, amikor a bulvársajtónak óvatlanul elnyilatkozta magát: rövidesen egyszemélyes valóságshow főszereplője lesz. Nem a romákkal van a baj. Hosszú évek óta folyik a küzdelem, hogy a televíziók hitelesen mutassák be végre a hazánkban élő kisebbségek (valódi) életét. De ha már Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány vezetője is berzenkedik a készülő borzadálytól, akkor komoly baj van. Aki még nem tudná: néhány nap múlva kezdetét veszi a Gáspár Győző és családja életét bemutatni hivatott reality-show. Győzikét ismerve minden lehetséges ripacskodásra számíthatunk majd. Nem csoda hát, hogy több romaszervezet is tiltakozott a műsor ellen, amely minden valószínűség szerint csak rontani fog a cigánykisebbségről alkotott, így sem éppen rózsás képen. Kaltenbach Jenő kisebbségi obuds- man egyenesen azt üzente az RTL Klubnak: „Miért nem egy cigánytelepre mennek ki, az lenne csak az igazi valóságshow. A média sokat tett az elmúlt években a romákkal kapcsolatos előítéletek leépítésében, azt viszont megmutatta, hogy pénzért minden lehet”. No comment. • ANDY SOTP Előfordulnak balesetek. Ha csak átsiklottak a képen, kérem, alaposan nézzék meg az útfestő munkások művét. Látják már? Csupán egyetlen betű nem stimmel. Tán bárgyú a kérdés, de adja magát: mi lesz, ha stoppolás helyett sotpolni fognak a gépjárművezetők? így is éppen elég közúti baleset történik mindenfelé... • -yAFehérednének a kenyai nők Míg nálunk a lányok vállalva a sokszor kellemetlen szolárium nyűgét, mindent megtesznek érte, hogy barnább legyen a bőrük, addig a kenyai Nairobi drogériái szinte ontják magukból a fehérítő krémeket. A kenyai nők vásárolják is szép számmal, két héttel ezelőtt ugyanis egy tévéreklám felhívta a figyelmüket arra, hogy a fehér bőr sokkal szebb, mint a sötét. A gond csak ott van, hogy említett szerek klórt és higanyt tartalmaznak, igaz csak kis- mennyiségben, ahhoz mégis elegendőek, hogy néhány kene- getés után még bőr se maradjon a kezelt területen. Hiába, a szépségért mindent, és ebben a kenyai hölgyek sem kivételek, így aztán remek célpontjai a világon lassan, de biztosan terjedő fehérség-láznak. A Nivea által forgalmazott kenceficéket egyébként eredetileg Európában lehetett orvosi recept ellenében kiváltani, és öregkori foltok elhalváSegélyhívó lesz minden uniós autóban Négy év múlva minden uniós gépkocsiban kötelező lesz egy segélyhívó-tartozék: döntöttek csütörtökön Brüsszelben az Európai Unió képviselői. A hivatalos szervek egy eCall-technológiát szeretnének érvényesíteni a mindennapokban, mely egyetlen gombnyomásra értesíti a hatóságokat, és egy GSM (hely-lokalizációs program) segítségével a jármű pontos helyét is meg tudja majd határozni. Az akár kétezer ember életének megmentését is jelentő nagyszabású döntés szép eredmény lenne, ám nekünk egyetlen hozzáfűzni valónk van: hol van még 2009? • ANDY Baumgartner vesztett Hiába a sok milliárd: most már biztos Baumgartner Zsolt nem indul a Forma 1-en. Gondolhattuk volna; nekünk nem jön össze semmi. Még Zsoltit sem tudtuk elindítani a Nagy Futamon, hiába pumpáltuk bele az államvagyon egy jelentős részét. Sem a 2003-as, sem a 2004-es futamon nyújtott teljesítménye nem volt elegendő ahhoz, hogy legalább futólag felmerüljön a neve valamelyik istálló összeállításán. Egyedül a Jordan lett volna hajlandó tárgyalni a Baumgartner Team-mel, de végül sehogy sem tudtak megegyezni. A rosszul végződött történet hátterében nem kis valószínűséggel a Jordan közelmúltban történő vezető- váltása is állhat; Trevor Carlin több olyan sofőrt is pályán kívül helyezett, aki hónapokkal ezelőtt még biztos befutónak számított. A Jordan-Toyota istálló ugyanakkor nyilvánosságra hozta, hogy az indiai Narain Karthikeyan-ra és a portugál Tiago Monteiró-ra annál inkább számítanak. Mindketten Zsoltinkkal egykorú urak, és vélhetően a miénknél nagyobb gazdasági erő áll a hátuk mögött. Persze a Jordan sajtosai másképp fogalmaztak, szerintük Tiago vérprofi pilóta, mind technikában, mind ritmusérzékben kimagaslik a többiek közül. Baumgartnerről külön nem volt szó. • ANDY Add el a hasad! Amber Rainey végső pénztelenségében eladta a hasát. A kismama reklámhordozó gyanánt hirdette a világhálón testfelületét, amire a Golden Palace Casino néhány nap leforgása alatt „rácsapott”, és potom négyezer-ötven dollárért (potom 800 ezer forintért) megvette magának. Ä szórakoztatóközpont a gyermek születéséig (március 21-ig, ha minden jól megy) másfél hónapra bérelte ki Miss Rainey hasát, aki előreláthatóan koncerteket és sportrendezvényeket fog hirdetni önmagán. • -YÁa Onagy Zoltán írása N A P 1 BULVÁR / MA V és mosoly A hetvenes évek pangásnak nevezett hosszú brezsnyevi uralkodása alatt indultak hasonló akciók. Bizonyos kontraszelektált vezetők bizonyos kontraszelektált helyettesei úgy gondolták, ha a formálódó szocialista ember mosolyog, a szocialista haza épül, szépül, szebbül. Ilyen volt, hogy mást ne mondjak az „Ültess egy fát, boldog lesz az unokád!” Vagy az Olvasó nép mozgalom. Mert az természetes, ha nép olvas, okosodik, a szocialista haza is okosodik. Volt persze ebben valami hátborzongatóan naiv hangszerelés, mert az ideológusok pontosan ismerték a tételt, csak a buta embert lehet nekivinni a falnak, mint a vak lovat, az okos megkerülné, létrát támasztana, de a legtöbb esetben kihagyná az egész falügyet. Az akciók, kampányok folytatódtak, folytatódnak máig. Az ember nem változik jókedvéből, csak az évszakok cserélődnek. Néhány ténv. Aki utazni kényszerül, eleve nem mosolyog. Időveszteség, kosz, késés, útiköltség, és mintha ez nem volna elég, még haza is kell utazni. De a MÁV Mosoly Akciót indít. Ha a kedves utas részt akar venni, kér egy vonatkozó szelvényt a pénztárban, a megvásárolt menetjegy mellé. Hogy a bérletesek, a leggyakoribb utazók hogyan jutnak a mosoly-szelvényhez, mert biztosan nem állnak be a pénztár előtti sorba, nem árulja el a kiírás. Mondja viszont azt, hogy: „Ha úgy érzi, utaskísérőnk, jegykezelőnk udvarias, szolgálatkész és megajándékozta Ont egy mosollyal, kérjük a perforált résznél válassza szét a kezében tartott szelvényt és adja át a vonaton szolgálatot teljesítő munkatársunknak.” A figyelmes olvasó - ha élt és látott a hetvenes években - azonnal ott találja magát. Ami nem volna baj. Csakhogy fájó Ízületei, a szemüvegei, rossz kedve vele marad. Hogy őt megajándékozta volna egy mosollyal a kedves kalauz néni vagy kalauz bácsi. Ez jó. Nem kell időben indulni, időben érkezni, elég mosollyal megajándékozva állni tízperceker egy-egy közbeeső állomáson, várva a menetrendet elhagyott ellenszerelvényt, áll- I ni aztán még félórát a Rendező pályaudvaron, de mosolyogni egymásra, mint két bodzabokor. A MÁV Rt. Vezérigazgatóság Kommunikációs Igazgatósága téved. A rendszerváltás utáni Kommunikációs Igazgatóságok rendszerint tévednek. És a továbbiakban is tévednek majd. Ez az egy, amiben lehet bízni. De - jobbító szándékkal - elmondom, mikor és hogyan mosolyog egymásra utas és kalauz. Például, amikor ismerős a kalauz, és eleve nem vásárol fix árú jegyet a kedves utas. Amikor nincs ellenőr, de ha van is, „éppen ak- | kor száll fel a vonatra”. Vagy abban az esetben is mosolyognak, ha nincs pénztár. És megegyeznek, mintha fekete arcképes igazolványa volna a kedves utasnak. Na, ez mindenkinek jó. Kivéve a MÁV-ot. De ő nem jut eszébe senkinek adott üzleti tárgyalás idején. NAPIKUL! Rövid áttekintés Nyolc kelet-közép-európai és balkáni ország tízéves programot indított el Szófiában a romák felzárkóztatására. Konkrét eredményeket várnak az oktatásban és a foglalkoztatásban is. Gyurcsány szerint a cél, hogy a romáknak olyan újságjaik, színházaik és iskoláik legyenek, amelyek a többségi társadalom intézményeihez hasonlóan tudnak működni. Nem az első kísérlet ez, nehéz lesz. Elsőként Mária Terézia bocsátott ki erre irányuló rendeleteket. Az évszázadok során hol szorosabb, hol lazább törvényt hoztak asszimilációs szándékkal. Ilyen volt a lótartás betiltása. A ló nélkülözhetetlen volt a vándor kézművességhez, a törvényhozók azt gondolták, a ló nélkül megszűnik a vándorlás. Nem jött be. Mentek gyalog. A törvényhozás a hagyományos mesterségeket, az azokban élvezett viszonylagos szabadságot is célba vette. Robot a földesúr szolgálatában, Duna-csatorna építés stb., az anyanyelv betiltása és a gyerekek elkobzása, állami nevelésük, elhelyezésük parasztcsaládoknál. Mária Terézia rendelte el azt is, hogy a cigány helyett újmagyarnak nevezzék őket. A cél nem volt kétséges: a cigány szűnjön meg cigánynak lenni, és akkor nincstelen jobbágyként befogadja a társadalom. Mária Terézia rendeletéi népszerűtlenek voltak a magyarok körében is. S a cigányok zenei tehetsége lehetővé tette szórakoztató iparosokként való integrálódásukat. Sajátos, népzenéjükben gyökerező előadóművészetükkel zseniálisan szolgálták ki a megrendelők, a muzsikáltató urak és parasztok igényeit, kialakítva azt a műfajt, amely egyedül a magyar cigányokra jellemző. Ettől kezdve a kovácsmesterség helyett a zenélés lett a legelőkelőbb cigány foglalkozás. Újabb kasztosodás, egymás kölcsönös lenézése lett a következmény. Bartos Tibor századunk ötvenes éveiben gyűjtött olyan szövegeket Nógrád megyei szegkovácsok körében, amelyek arra utalnak, hogy a szegkovácsok mindig is mélyen megvetették az uraknak muzsikáló-gazsuláló cigányokat, akiknek bankót lehetett ragasztani a homlokára. Saját munkájuk hivalkodás nélküli méltóságát meg így jellemezte az öreg adatközlő: „Ki csinálja nekik a sínszeget? A rabicszeget? Az iszkábát? A roma. És ki tudja, hogy mindezt a roma csinálja nekik? A roma.” A muzsikusok meg nyilván nem helyzetük megalázó motívumait, hanem sikereit, dicsőségét élték át jogos büszkeséggel, és lesajnálták a gödörben gürcölő szegkovácsokat. Az állandó kontaktus a magyarokkal nyelvi asszimilációt eredményezett: a muzsikusok lassan felhagytak az anyanyelvvel, és magyarul kezdtek beszélni.- A szegkovácsok körében ma is él a cigány nyelv, a gyerekek azonban inkább magyar vagy kettős anyanyelvűek.
