Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-02-05 / 25. szám
2005. február 5., szombat A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 5. szám Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Dorottya (avagy a dámák diadala) Egyszerűségkedvelő ifjonti koromban abban a szilárd tévhitben éltem, hogy a februári farsangolások célja a lerészegedés, amikor álorca mögé bújva, mintegy szimbolikusan is elrejtve kilétünket, arabeszkes cicomákat kölcsönzünk lépteinknek (tántorgunk, mint a lőtt szarvas), és bátor hanghordozással vonjuk kérdőre az empire stílusú bútorokra emlékeztető biztonsági őröket. Oh nem, bohó Pistike, intem magam a főm érettsége jogán; a maszkarádé és mulatság keret és apropó, hogy párt válasszunk és későbben a házasság guillodne-ja alá hajtsuk buksinkat. A cinizmus hangját a mindmáig sajgó magány indukálja, vagyis azok közé tartozom, akik a megvetett nász - és fentebb megidézett francia célszerszám - kigúnyolásában jeleskedtek. Hogy aztán a nyilvánosságtól elzárt pillanatokban befa- roljanak az első vécébe és zokogva bukjanak a Crepto-gurigákra, miszerint „engem nem szeret senki”, jaj, jaj. Bizony, felebarátaim, a gúnyolódás éppoly maszk, mint amiket a bálokon hordanak. Az ember társas lény, oly- - annyira, hogy közös ősünk, Ádám - isteni segédlettel - még az öncsonkítástól (lásd: oldalborda) sem riadt vissza, hogy a paradicsomi pókereknek valós izgalma legyen, magyarán partnerre, társra vágyott. Szóval, az ember - ha férfi, ha nő - a mulatságokon elsősorban társkeresést folytat, különösen, ha még egyke. A párok helyzeti előnyt élveznek, legfeljebb bedőlnek a kígyó csábításának, és liezonokba bonyolódnak, amik után nem győzik visszaállítani az eredeti állapotokat, vagyis: bekunyerálni magukat a másik kegyeibe. Az akciózás azért sem feltétlenül célravezető, mert a fess szmokingban keringőző álarcos úriemberről kiderülhet, hogy valóban az operaház fantomja, és első adandó alkalommal elfűrészeli a kristálycsillárt. A magányosan bálba igyekvő sorstársakat nem tudom minden igényt kielégítő praktikákkal ellátni, pláne, hogy a mutatvány - becsajozás - maradandóan, hosszú távon idáig nem hozott eredményt, az azonban biztos, hogy az ápolt külső, ezáltal a jó megjelenés alapvető. Zuhanyozzunk bátran, és használjuk a fogkefét; ha szükséges, külső segítséggel, amit egy fogpaszta-reklámban láthattunk. Ä dezodor használata nem kötelező, de ajánlott, az viszont alapszabály, hogy bármilyen bizonyítékot is nyújt, a mosakodást nem helyettesíti, és az első rock & roll okozta erős igénybe vétel során az izzadtság átmaródik az illatanyagon. Én láttam már olyat, hogy a bálozó legény a toalettben az üzemegység vécéfrissítőjével üdítette magát célravezetőre, ez a legrosszabb megoldások egyike, de a sors keze kiszámíthatatlanul keveri a lapokat, s láss csudát, emberünk becsajozott. Ebből is következik, hogy az a legfontosabb: legyünk önmagunk. Vállaljuk hülyeségeinket, orrszőreinket, domborítsuk ki értékeinket, ami nem pusztán és feltétlenül az American Express hitelkártya lobogtatását jelenti (bár ki tudja). Ha így teszünk, és Fortuna is mellénk szegődik, nem teljesül be rajtunk a modernkori átok: minden nap húzza le utánad a vécét a Hannah Sural doktor. Kalendárium Elégedetlen volt Esztergom közönsége a „villamvilágitással", főleg a vasúthoz vezető úton. Száz évvel ezelőtt tovább borzolta a kedélyeket a lezajlott választások utáni utcakép, konkrétan az utcát borító kitört ablaküvegek. A közvéleményt még egy esemény foglalkoztatta: a párkányi tűz. Kezdjük az elején. Az Esztergomi Lapok „Csendélet a vasúthoz vezető utón" címmel február 5-én foglalkozott az áldatlan állapottal. „A közönség körében általános a panasz, hogy a helyi vasúthoz vezető utón a hajnali és reggeli órákban oly pokoli sötétség uralkodik, mely nem egy villamvilágitásos városnak, hanem a legutolsó falunak is szégyenére válnék. Eltekintve attól, hogy úgy a Dorogi, mint a vasúti utón oly gyéren vannak elhelyezve a lámpák, hogy ez az állapot egymagában is egyszerűen botrányos, de még ez a csekély számú lámpa is csak részben ég éjjeli 11 óra után úgy, hogy a kerek templomtól egész az állomásig terjedő útvonalon összesen négy darab lámpa pislog. ” És ha a rossz minőségű szolgáltatás nem lenne elég, itt vannak a rongálok is. „A múlt héten egy éjjel a tabáni részben egyetlen lámpa sem világított. A városi mérnök -és az üzemvezetőség még azon éjjel kiszállott s megtalálta a baj okát abban, hogy ismeretlen tettesek a primar-sodronyt erőszakkal leszakították. A közvilágítási lámpák leverése is napirenden lévén, a város tanácsa felhívta a rendőrkapitányt, hogy a világítási vezetékeket és lámpákat közegeivel igen szigorúan őriztesse és a tetteseket puhatoltassa. ” Pedig kiáll a rúdja a rendőrkapitánynak is - amiről alább olvashatnak -, így talán nem puhatolnia kellene, hanem erélyesen nyomoznia az ügyben. A Szabadság február 8-án a következőt írja: „A rendőrkapitányságot szerencsétlen kéz vezeti. De egész bátran bolond kéznek is nevezhetnénk. Annyi panaszt kapunk, nap-nap után, a rendőrség ellen, hogy meg kelletett változtatnunk azt az álláspontunkat, hogy az a szerencsétlen kéz csak gyűlölséget, elkeseredést teremt a közönség körében, s azt hiszi, hogy az adófizető közönséggel csak úgy lehet bánni, mint a gazdátlan kutyával, s nyilván azt is hiszi, bogy a közönség azért fizeti a rendőrség vezetőjét, hogy bolond kezével úgy dirigálja, mint a Bach-korszakban tették. ” Talán ha az ablakbeverőket sikerülne kézre kerítenie, szerezhetne egy jó ponton a kapitány. Az Esztergom február 5-én írt erről az állapotról. „Ablak-ostrom. Az esztergomi rendőrség buzgón deritgeti azon Roszcsont Ferkókat, kik a lezajlott képviselő-választások ideje alatt annyi ablakot vertek be, hogy ablakos tótok Mekkájává lett egyszerre Esztergom ősi városa. Az alkotmányos éjszakák csendjét üvegtáblák csörömpölése és álmatlanul virrasztó kormánypárti korifeusok dühös átkozódása töltötte be. ” A bevezetőben emlegetett párkányi tűzvésszel az Esztergom is foglalkozott száz évvel ezelőtt. „Szerdán este 8 órakor a megkonduló vészharang és a réztrombiták harsogva hirdették, hogy felült a vöröskakas Bachl Lajos földbirtokos óriási szalmakazlaira. Mivel a rossz időjárás sokakat visszatartott a cselekvésben és elegendő víz sem lévén-: az elemek harcában a tűz lett a győztes. ” És még npics vége a dolognak, hiszen a Szabadság ezzel kap-, csolatban február 8-án így ír: „...a párkányi tűz politikai tűz volt, a melyet a Szacelláry-párt rendezett. Így izgatják a polgárokat egymás ellen, igy terjesztik a gyűlölséget a szeminárium- beli istenszolgák. ” E tekintetben tehát, ha igaz ez a hír, száz év alatt megváltoztak a kampányolási módszerek - szerencsére. • GK
