Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-02-01 / 21. szám
KALEIDOSZKÓP 2005. február 1., kedd • HÍDLAP « 7 Vándor a város felett Lógatja fáradt lábait, cipőfűzője is kibomlott és elmélázva füstölget pipáján a reggeli homályban. Hátizsákja az ölében pihen, és Bundás kutyája már szimatolja is a csipkebogyó reggelit. Elfáradt, meggörnyedt testét átjárja az enyhe, téli napsütés melege, szívét betölti a boldogító gondolat, hogy végre megérkezett. Jól megnézi magé nak idefentről a város lakóit, a boldog és boldogtalan lelkeket, és látja a szépet és látja a jót, és tudja, hogy maradnia kell. Felnézel Rá, és óvó tekintete mindig követ. Szeretetszikrákat szór szét céltalanul, válogatás nélkül mindenkire és mindenre. 0 városunk szerencsevándora, aki bár már kipihente magát, mégis meggyújt egy újabb pipát és jó vendéglátóként, talán addig élvezhetjük társaságát, míg örök társa indulásra nem készteti. Szívkoktél román módra Nem buzdítjuk kedves olvasóinkat annak a román családnak a példájára, akik a biztonság kedvéért megették halott rokonuk szívét, nehogy véletlenül vámpírrá változzon. Szegény nagypapa bizonyára nem sejtette, mi vár rá hat héttel azután, hogy 76 éves korában tüdőrákban elhunyt. A bizarr család férfitagjai abbéli félelmükben, hogy a frissen holt családfő vámpírként visszatér, másfél hónappal a temetés után inkább kiásták, kivágták a szívét, a holtestet visszatették a sírba, az oszlásnak indult szívet elégették, a hamut vízbe öntötték, és - megitták. A sajtó azon kérdésére, „hogy ízlett?”, a „tettesek” ezt válaszolták: „Mindannyiunknak rossz közérzete volt már napok óta, miután felhajtottuk az italt, jobban lettünk!” Képzelhetik a Kraiovai Kórház kórboncnokainak döbbenetét, mikor meg kellett állapítaniuk, hogy az akkor már két hónapos tetem mellkasában valóban nyoma sincs a szívnek. Rövidesen bírósági per lett a csúnya incidensből, és hiába védekeztek a fiúk azzal, hogy egy ősrégi román szokásnak hódoltak, mégsem menekültek meg a sírgyalázás miatt kiszabott féléves börtönbüntetéstől. • -YÁLavina ellen fogyasszon sört! Ha hófútta vidéken jár a kedves olvasó terepjárójával, feltétlenül vigyen magával sört. Sok sört. Mert esetleg betemeti a hó, és hiába próbálja magát kiásni, a hó gyorsabban ömlik be az ablakon, mint amilyen sebességgel ön ásni tud. Mi a teendő ilyenkor? Veszélyhelyzetben olyan kombinációs képességről tesz tanúbizonyságot az agy, amilyenről korában nem is álmodtunk. Ez történt Richard Kral-lal, aki a Tátra hegyei között furikázott, amikor egy hirtelen lavina betemette a kocsiját. Halálra rémült, menekülni akart, de hiába próbálta kikaparni magát Audijából, egy szemvillanás alatt a hátsó ülésre lökte a bezúduló hó. Beletörődve a csúf halálba eszébe jutott, hogy a csomagtartóban 3 karton sört hozott magával. Miután sikerült magához vennie a dobozos italokat, nagyszerű ötlete támadt: a vizelet meleg. Ha pedig mindet megisz- sza, elég lesz ahhoz, hogy megolvassza a havat és megmeneküljön. Három óra múltán a hótömeg kilencven százalékát sikerült eltüntetnie. Turisták találtak rá merev részegen a Tátra egyik völgyében, sárgára ázott síruhában. Bár Richard Kral tüdő- és vesegyulladást kapott, mi azért gratulálunk neki! Email-válás Nálunk csak szemtelenség lenne, de nem felháborító. Indiában viszont vérlázító tettnek számított, hogy Rahat Ikbal email-ben vált el feleségétől, és az elektronikus levélben háromszor is leírta azt a szót, hogy válás. Rahat egyébként igazi menekülő j ember volt: 1998-ban házasodtak ösz- sze a későbbi Ikbal asszonnyal, majd egy hónapos együttélés után bejelentette, hogy néhány napra elutazik New Yorkba, ha minden simán megy, három hét múlva hazajön, erre azonban hat év sem volt neki elegendő. A haragra lobbant muszlim közösség papjai szokatlan módon email-ben ér- ! tesítették a férfit: legalább a válási papírokat írja alá személyesen. • -yANem érted? Táncold el! A Brit Királyság Fizikai Intézete megbízást adott Mark Baldwin tánckoreográfusnak, hogy (az ország legrégibb tánc)csapatával, a Rambert-tel adják elő a relativitáselméletet. Nem nyomdahiba, valóban erről van szó, jövő hónaptól akár személyesen is megnézhetik a Constant Speed (Állandó sebesség) című balett-show-t. Peter Main, az intézet sajtófőnöke szerint egyáltalán nem hülyeség a kezdeményezés, hiszen Einstein a tér, idő és mozgás fogalmaira alapozta teóriáját. „Mi mással lehetne jobban érzékeltetni és megértetni az emberekkel az elméletet, mint a tánccal.” • ANDY Pöltl „Oxi” Zoltán írásai K I F R Ö C Retro és nihil K /7v'- <, of A minap lapunk hasábjain adhattunk arról hírt, hogy Esztergomban nyílt meg egy újabb múltidéző pub avagy kocsma. A Vén Diák Pub design-erei, lakberendezői az 50-es, 60-as évek jellegzetes tárgyaival díszítették a viszonylag kis helyiséget. A pofásnak, jópofának szánt kellékek, díszek és kiegészítők kiállítása nagy hangsúllyal emlékezteti a betérő vendéget egy rettegve csodált korszakra, a kádárizmusra, más néven gulyás-, illetve fridzsiderkommunizmusra. Nem a budapesti Andrássy úton lévő Terror Háza ez, persze, hogy nem az, de az ott és az itt kiállított tárgyak némelyike érdekesen összecseng. A nagy kérdés tehát az, hogy ha '89-'90-ben szívesen váltunk meg a KGST- és a Varsói Szerződés világától, akkor ma miért jut valakinek eszébe, hogy az „átkos” jelvényeivel, jelképeivel kibélelt szórakozóhelyen szervezze és keresse a mulatozásra szánt időt? Az egyes társadalmi rétegek és talán maga az egész társadalom is a logikusnál, a vártnál hamarabb vetkezi le a nyűgöt, az idejét múlt ideológiákat. A levetett „rongyokat” pedig, bár a nagy tézis szerint a történelem szemétdombjára kéne hajítanunk, egyfajta bála gálába gyűjtjük, hogy onnan újra szétválogatva elkezdjünk egy új mozgalmat, a retro-t. Végül is rühelltük a szocializmust, de az akkor használt eszközöket, ócskaságokat, vásott, ódon tárgyakat homlokra szalajtott szemöldökkel, szánk sarkába szorult gunyoros mosolyszerűséggel szemléljük újra és újra. Rácsodálkozunk egy munkásmozgalmi falidíszre, egy népköztársaság címerre, egy Lenin-fe- jes plakettre, a lakozott, fadobozos néprádióra és az elmaradhatatlan giccsre, a kerti törpére. 2005-ben a retro amúgy már a 80-as évek beidézésénél tart, ha tart. A retro tagadása illetve a megjelenített á(l)divattól való viszolygása okán kábé egy hete kérték megnyilatkozásra a nagy magyar közérzőt, Para Kovács Imrét, aki vadul hangoztatja, hogy valójában miért is nem létezik a retro, mint olyan. PRl, a maga még lazább stílusában közölte, hogy a retrót, mint szellemi, ruházati és egyéb tárgyakra vonatkozó stílusirányzatot a média, illetve az adott „retro termékekkel” üzletelő cégek gerjesztik. Egy másik verzió szerint a divat- és designerszakma jelenleg nihilben, azaz a semmiben van, nincs mondanivalója a mai korról. így, nincs út előre, de van út visszafelé. Nem a történelem, hanem a divat és a közízlés kerekét próbálják tehát bőszen visszafele tekergetni e stílus preferálói. Ezért trendi megint a lobogós szárú nadrág és a lilapöttyös sárga gömbfotel. A dolog létjogosultsága sem a „Kádár idején jobb volt” elszólásból eredeztethető, hanem pont ezen mondat ellenpontozásaként. A szocializmusról rémségei mellett ma már az is elmondható, hogy rémesen nevetséges volt. Ezt ugyan maga a rendszer sem tagadta; hiszen időről időre hagyta, hogy róla olyan lesújtó megállapításokkal és maró gúnnyal teli alkotások szülessenek, mint például Bacsó Péter Tanú című filmje. Persze a vidám megközelítések mellett majd' mindenki tudja, hogy a szocializmus ott ölt, butított és döntött nyomorba, ahol tudott. És ennek is vannak emlékei, de azok meglehetősen nyomasztóak. Akár van, akár nincs, nekem csak annyi a gondom az ilyen (Vén Diák Pub) típusú retroval, hogy főként a viccre, a gegre épül, s egy viccet csak egyszer lehet elsütni. Ha legközelebb mennék, hogy megigyak egy jó sört, inkább egy olyan szórakozóhelyen szeretnék lenni, ami nem a vörös csillagos 60-as évekről, hanem a 2005-ös évről és arról szól, hogy ott vagyunk a haverokkal, hogy egy jót bulizzunk. R O I N U Új periódus Eddig 3 részes teleregényben próbáltam az esztergomi művelődési ház igazgatói posztjára kiírt pályázattal kapcsolatos történetet az Olvasó elé tárni. A legfrissebb hír ezzel kapcsolatban, hogy a kulturális bizottság múlt héten döntött a pályázatok elbírálásával kapcsolatban. Mivel ezt zárt ülésen tette, így az eredmény, a győztes neve nem kerül még a közlésre szánt városházi infók közé. Ezzel meg kell várni a régi igazgató, Csernus Ferenc mandátumának lejártát, illetve a pályázaton nyertes szerződésének megkötését. Szeretve tisztelt megyei kollégáink, a megyei napilap nem hivatalos forrásra hivatkozva adta hírül a tegnapi hétfői napon, hogy a nyertes Szeder Balázs Péter lett. Én, miután a hír olvasta után beszélgettem vele, főként a lényegről kérdeztem, vagyis, hogy mi volt pályázatának alapkoncepciója. A még ki nem nevezett vezető elmondta, hogy pályázata megírásának célja a helyi kulturális lehetőségek állóvízének jóértelembe vett felkavarása. Az alapgondolat szerint a jövőbeni művelődési ház főleg a gyermekekre koncentrálna, elsősorban az iskola, illetve munkaidőn kívüli időszakokra helyezve a hangsúlyt. A terv, hogy komplex programfüzér várja majd az idelátogatókat, gyerekeket és felnőtteket egyaránt, hetente legalább egyszer egy szombati minifesztiválon, ahol minden korosztály talál magának valami szórakoztató programot.
