Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)

2005-01-29 / 20. szám

2005- január 29., szombat

A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 4. szám

f•

Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata

Hohó: hó (és haha)

Amikor decemberben birkabekecsbe bugyolálva, nyakig sálba tekerten álldigáltam a lépcsőházunk előtt, kezembe kicsiny szánkóm kötelét szorongatva, vinnyogva fetrengtek a lakók kétoldalt körülöttem, saját könny- tócsáikba fuldokolva, mert annyi hó és jég volt mindössze, amennyit a rosszul záró ezeréves Lehel hűtőm fagyasztójáról lekapartam. Ez persze nem igaz. Most azonban van bőséggel a fehér jóból, amely elfödte a gúnyosan kacagó szomszédok halmát. Is.

Természetesen utóbbi sem igaz, csupán költői (rém-) kép, csak gondoltam felütésnek nem utolsó. Az azonban igaz és megtörtént, ha már bebugyolásról van szó, hogy egyik kedves ismerősöm (akinek nevét fedje homály vagy jelen esetben: hó; merthogy egy helyi nagyvállalat magas beosztású vezetője) és kedves édesanyja amerikai rokonaikat látogatták, a kegyetlen télbe burkolózó Európából startolva, vattakabátban szorongtak a repülőn. S mikor a keleti partról Floridába tartó, két célállomást is érintő járat az első városhoz ért, ahová történetesen igyekeztek, és ezt bejelentette a stewardess, nyakig téliesen a kijárathoz igyekeztek kézi poggyászaikkal, hogy jelezzenek. El lehet képzelni, micsoda hatást keltettek a „beach” szerkóban üldögélő utasok körében...

No, a tíz esztendővel korábban oly' lármásan kacagok most megtanulhatták, hol lakik a magyarok istene; Amerikának alaposan kijutott az égi jóból. De maradjunk csak a határainkon belül, Tél Tábornok előretolt hadtestei - szokásos módon - minálunk is adtak okot arra, hogy a lapátolás közben a (kín-) vigyor maszkját öltsük magunkra. Mert még őszi siheder- nyi koromból emlékszem, hogy az illetékes szervek büszkén melengették a mi és az önnön keblüket, hogy mit nekik hó és fagy, felkészültek, a gépeiknek nincs az a gleccser, ami ellent áll, és pénz is van dögivei. Van hát, teszem hozzá, az eddigi százmilliós költségek egy részét szeretett kormányunk (hehe) már a jövő évi keret terhére lapátoltatja, hátha kegyes lesz a természet (nem lesz az, nincs neki kegyessége, csak a morbid humor iránti erős hajlama). Szóval, felebarátaim, összeroppantunk megint a pelyhek nyomása alatt, és mivel magyar vagyok (nem turista), nem lepődtem meg, ez része egy színjátéknak, ami a gyomorbajos entellektüelek szerint dráma, de a pirospozsgás, egészséges kocsmatöltelékek szerint bohózat. Am az előbbiekkel egyetértve meg kell jegyezzem, az valóban tragikus, hogy a (kereskedelmi) hírcsatornák azt szajkózzák, aztán téli gumi és hólánc nélkül meg ne próbáljunk útnak indulni, ami alapvetően jogos, de. Nem kell . ahhoz statisztikusnak lenni, hogy tudjuk, a magyari emberek alig tíz százaléka használ téli gumit. Nem azért koptatják a nyáriakat, mert nem közlekedésbiztonság-tudatosak (meg családféltőek), hanem mert nem futja másik garnitúrára. Egy négye' szett alsóhangon és a felszereléssel együtt minimum harminc darab ezres (hanem több). És akkor a hóláncról még nem beszéltünk, ami bár nem kellik mindegyik kerékre, de egyre-kettőre igen (csak a meghajtottakra, kezdő közúti csibészeim).

Tehát ha a hó az úr, lehet marokra fogni a lapátot, a jégkaparót, oszt hajrá. Nyilván, a kicsiny apróságok örülnek, nem kell könnyeikkel küszködve hasztalan várakozniuk a csontszáraz dombokon, szabad a pálya. De én már besavanyodtam. Pláne, hogy a gyerekkorom tragikusan végződött. Felnőttem.

Kalendárium

Nem valósult meg a jégpályára tervezett, nagyszabású program száz évvel ezelőtt Esztergomban. Az ok, mint azt sejthetjük, az időjárás enyhülése volt. Elhagyva a múlt heti választási őrületet, e heti összeállításunkban olvashatnak például arról, hogy a MÁV csak dohányzó fülkékkel indította járatait száz évvel ezelőtt.

Február 2-án számolt be röviden a jégpálya állapotáról az Esztergomi Lapok. „Az esztergomi tomaegyesület szomorodott szívvel jelenti, bogy a jég elolvadt és a korcsolyázás befagyott. ” Füstbe ment hát a tervük. A Duna jege is veszélyes, amire szintén figyelmeztet az újság, hiszen a jégpályáról kiszorulók itt próbáltak hódolni e téli szenvedélynek. „A beállott Duna. A múlt heti erős hidegek következtében a nagy Duna jege a

Mária Valéria híd fölött megállóit, de az újabban langyosra fordult időjárásból következtetve minden percben megindulhat a zajlás. Ezt azért említjük fel, mert értesülésünk szerint pajkos és vakmerőgyermekek többször megkísérlik, hogy a bizonytalan jégburkolaton a túlsó oldalra át keljenek. A rendőrségtől erélyes intézkedéseket kérünk eme életveszélyes játékok megakadályozására. ” Reméljük legalább olyan eredményesek voltak a területen az

esztergomi rendőrök, mint dorogi kollégáik. „Elcsípett tolvaj. A múlt hó utolsó napján jó fogást csinált a dorogi csendőrön. Fischer János dorogi öreg bányai lakost éppen akkor csípte rajta, midőn ez egy vonatvezetői táskát melyben 50 korona értékű különféle hivatalos irat és felszerelési tárgy volt elcsent. Az ellopott tárgyakat hiánytalanul átadták tulajdonosának, a tettes ellen pedig már megindították afenyitő eljárást a helybeli járásbiróságnál." Egy másik személy esetében a rendőri intézkedés nem volt elég, amiről szintén az Esztergomi Lapokban olvashatunk. „Megörült urasági inas. Sujánszky Antal praelátus kanonoki inasa tegnap délután hirtelen megőrült és dühöngeni kezdett. Minden keze ügyébe akadt tárgyat tört zúzott és a hozzá közeledni akarókat leszurással fenyegette. A megrémült házbeliek azonnal értesítették a rendőrséget, honnan négy rendőr rögtön a helyszínére sietett. Csak a legnagyobb erőfeszítéssel sikerült a rendőröknek a dühöngőt lefogni és reá kényszerzubbonyt huzni. A szerencsétlent beszállították a Kolos kórházba. ”

Az Esztergom és Vidéke február 2- án két igen érdekes fejleményről számolt be. Egyik a MAV-ot, míg másik a postát érinti. „Újítások a postán. A póstigazgatóság legújabban két olyan találmányt léptet életbe, mely egyrészt a közönség kényelmét szolgálja, másrészt a forgalom lebonyolítását meggyorsítja. Az egyik találmány egy automata, mely ajánlott leveleket vesz fel s azokról vevétiyt szolgáltat ki; a másik egy levélszállitó lift, amelyet a lépcsőházakban lehet felszerelni. Mind a két találmány magyar ember műve, elmésen van megszerkesztve s a kísérleteket ezekkel már teljesen befejezték. ” Mennyire jó lenne manapság is ez a két találmány...

Végül a már beharangozott MÁV intézkedés, ami - a dohányosok legnagyobb bánatára - ma már nem él. „A 'nem dohányzó' szakaszok megszűnése.

Vonatainkon eddig nem csak 'hölgysza- kasz'-ok voltak, hanem 'nem dohányzók' részére is külön voltak szakaszok, s igy a dohányzók legnagyobb része a folyosókra szorult ki, míg a nem dohányzókat alig kereste fel egy-két utas. Mindezekre való tekintettel a Máv igazgatósága elhatározta, hogy csupán a hölgy szakaszokat tartja fenn, míg a nem dohányzók részére külön fülkét tovább fenn nem tart. Az új rend már legközelebb lép életbe. ”

• GK