Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-01-27 / 18. szám
KALEIDOSZKÓP 2005. január 27., csütörtök • HÍDLAP 7 Azért van valami jó is a hóban Egy kis jóvátétel az égi felelősöknek: lapunk mai hasábjain a tegnapra virradóan lehullott égi csapadékkal kapcsolatban sok minden elhangzott, de pozitívum egy szem se. E szűkre szabott helyen álljon tehát tömören mindaz, amiért titokban azért szeretjük is a havat: mert lehet hógolyózni, hóembert építeni, lányokat fürdetni, belehemperegni. Lehet síelni, szánkózni, angyalkát csinálni, csúszkálni nadrágszáron, nejlonzsákon, cipőtalpon. Lehet nagyokat sóhajtozva sétálni benne, lehet magányos nyomokat hagyni „szűz” területen, és lehet orron megülő hópehelyre bandzsítani. És lehet csak úgy elgondolkodva szemet pihentetni egy-egy hóval belepett fatörzsön, sétányon, pádon... Ejtőernyős ugrás közben kezdett szülni Egy orosz nő nem hallgatott a figyelmeztetésre, és 8 hónapos terhesen ejtőernyős ugrásra szánta el magát. Félúton a baba úgy döntött, világra jön... Marija Usova egy egészséges leány- gyermeknek adott életet néhány perccel azután, hogy földet ért az ejtőernyőjével Moszkvában. Félúton a levegőben indult meg a szülés, de szülési fájdalmai ellenére sikerült a biztonságos leszállás. Az utolsó momentum, amire a nő a „nagy” kalandból emlékezett: „lánya született.” A boldog és merész mama az eset után úgy nyilatkozott, „szerettem volna, ha a babám megérzi, milyen csodás dolog a levegőben lebegni, ezért vállalkoztam az ugrásra. Már a levegőben voltam, amikor hirtelen erős fájdalmat éreztem, és akkor rájöttem, hogy megindult a szülés. Felkiáltottam, és Isten segítségét kértem, próbáltam össze- szorítani a lábaimat, de nem sok mindent tudtam tenni. Egyfolytában a babára gondoltam és hogy túl kell élnie az ugrást. Minden pillanat egy örökkévalóságnak tűnt” - emlékezett vissza az édesanya. A kislány a Larisa nevet kapta, mely görögül annyit jelent: sirály. De vajon mit írnak az anyakönyvébe, mint születési hely? • SSZANDRA Közúti rébusz Angliában Nálunk a tavaszi hózápor lassítja a közlekedést, Angliában egy közlekedési feladvány szórakoztatja a sofőröket. Itt közölt képünk nem vicc, sőt maga a vérvalóság. Mi is próbáltuk megfejteni az elvarázsolt óriáskerék titkát: alighanem egy gigantikus körforgót látunk, sok kis körforgóval körbesáncolva. Aki az ötödik sugárútra próbál eljutni, mind az öt körben át kell magát pergetnie, hogy a félórás procedúra végén továbbmehessen - már ha érti - ha nem, akkor napestig a labirintus rabja marad. Milyen vicces lenne egy ilyen pörgettyű a Mária Valéria híd lábánál... • ANOY • ANDY Tito, az absztrakt festő Szögezzük le az elején: Tito egy fóka. A Bajkál-tóban vígan élte világát egészen január elejéig, amikor is agyament kutatók elhatározták, hogy kifogják, és megtanítják festeni. A náluk jóval okosabb Tito nem ellenkezett, inkább kipróbálta a bizarr játékot: pancsolt kékkel, sárgával, pirossal - ami éppen eszébe jutott, - majd néhány fekete csíkot illesztett a műremekbe, - végül visszakerült otthonába. Tito valószínűleg ma is különleges emlékként őrizgeti néhány napos kiruccanását, a kutatók pedig boldogan tették közzé a világnak: a fóka nem csak egyéni hangulatát, de az őt körülvevő világot is képes a maga valóságában ábrázolni. S ami valóban szenzáció: Tito képei jók lettek! Szívd a port a szobalánnyal! Vajon milyen érzés lehet egy medvével vagy nyúllal vagy egy szobalánnyal (!) porszívózni? Merthogy a medve, a nyúl vagy a szobalány maga a porszívó. Ezt a súlyos problémát sikerült megoldani a „Carol Wright Ajándékboltja” weboldai üzemeltetőinek: a fent említett (és mai napig bővülő) kínálatból választhatunk, milyen jelmezbe akarjuk bujtatni kedvenc háztartási berendezésünket. 2800 forintnak megfelelő összegért (kb. 15 dollár értékben) lehet beszerezni a rejtőköpenyeket, de ami igazán érdekes, csak most jön! Ha érdekli Önöket a porszívó-jelmez és a rezgő fájdalom- csillapító, látogassanak el a www.car- olwrightgifts.com internetes oldalra, és mindenre fény derül. • -YÄ^ jfl Váczy István T Ä M A D Ó É K Akciós szemeszter 700 ezerért Érdekesen gondolkozik ez a mi szocialista kormányunk. Általában nem szívesen ékelődöm a kormánypártok munkásságán, ez a mostani hír viszont megér egy poént. A kormányfőváltás óta a baloldalon tapasztalható szociálisabb gondolkodást - amit egyenlőre csupán a két vezető identitás különbségéből fakadó, erős pr. munkával megtámogatott tv-s szereplések támasztanak alá - érdekesen árnyalja egy tegnapi hír. A kormány előterjesztése nyomán Felsőoktatási törvény tervezet néven újabban az ország vezetői kergetik el itthonról a még tanulni vágyó ifjúságot. A diplomások kiebrudalásán már több kabinet is dolgozott, újabban például feltűnően sokat olvasok mindenféle orvosok mindenféle országba való kivándorlásáról. Szándékosan írtam kivándorlást, mert ki az a hülye, aki egy ötéves, jól fizető svéd szerződés után visszajön majd ötödannyiért a kényelmes, korrupciómentes és tiszta Magyarországra. Mindegy, biztos így jó nekünk, mondta is egy érdekesen beszédhibás sajtóreferens a csiga tv-n, hogy nem baj, ha mennek a magyar orvosok, mert ez egy teljesen normális folyamat. Majd jönnek helyette román és ukrán szakemberek. Én meg arra gondoltam eközben, hogy érdekes lesz majd magyarázni az urológián a nyelvet még erősen törő moldáv dokinak, hogy hol is a baj. Nade, most, hogy az orvoskérdésen ily ügyesen tovább libbentett minket az unió, gondolt egyet valaki egy kormányülésen, és bedobta a nagy ötletet. „Uraim, ezzel elkaszálhatjuk az orvosokat már a próbálkozás időszakában!” Tehát - a Felsőoktatási törvény tervezet eddigi javaslatai is meghatározták, hogy a felsőoktatási intézményekben a költségtérítéses szakokon a havonta, vagy félévente fizetendő tandíj minimum 120 %-a kell, hogy legyen a normatív támogatásnak. A legújabb módosítás viszont minimum 200 %-ban határozza meg ezt az arányt. Magyarul: ha valamely család gyermeke idén tesz érettségi vizsgát, és nem veszik fel államilag támogatott főiskolára, egyetemre, hanem csak olyan helyre, ahol eddig is 120-150 ezer forintot kellett fizetni félévente, akkor, jó ha apuka és anyuka vagy lemond tíz évre előre a nyaralásról, meg néha a karácsonyról is, vagy bolti eladó lesz a gyermekből. Esetleg bróker. A hír mögött ott lapul a komoly társadalmi szakadás tovább erősítésének szándéka, és azért ez nehezen egyeztethető össze a szocialista szó jelentésével. Már nekem. Megmagyarázom. Egy ilyen törvény elfogadásával akár milliós összegekről is beszélhetünk egy főiskolai szemeszter árát tekintve, ami egy normál ötéves egyetemi tanulmányt, és egy menőbb szakot figyelembe véve, akár hatmilliós számlát is jelenthet a diploma mellett. Szép. Öt év alatt hatmillió megtakarítható forintot vajon hány bérből és fizetésből élő család tud majd felmutatni? Megmondom, egy sem. Hogy ki fog akkor egyetemre járni? Az érettségizett bróker fia. Bukovics Krisztián írása HONNAN TUDNÁM Tanár úr, én készültem! Tulajdonképpen rezignáltan, rezzenéstelen arccal kellene tudomásul vennem, hogy Magyarországot már megint meglepte a hó. Tulajdonképpen halálos nyugalommal kellene reggel a lehúzott ablakon derengő szürkés homályban a másik oldalamra fordulni, és elfogadni: hull a hó, és ismét (megint, újra, újfent, szintén stb) belepett minket. Tanár úr, én készültem - hüppög a kisdiák. Mi készültünk - mondja a közútkezelő. Én elhiszem fiam - sóhajt a tanár, és barátságosan néz a kisdiákra. Én elhiszem uraim, sóhajtok én is - és szomorúan nézem az ablakon keresztül az elakadt járműveket. Csak az a baj, hogy a tanár jóságossága és az én hiszékenységem vajmi keveset változtat azon a helyzeten, hogy amint leesik az első hó, Magyarországon törvényszerűen megbénul a közlekedés. A főutak még hagyján, a megyében furikázó tizenöt hókotró előbb utóbb eltúrja a havat róluk. Csórikáim, ha beleszakadnak, akkor is kevesek ahhoz, hogy időben mindenhova odaérjenek. Igyekezetük jutalma a még takarítatlan területeken elakadt autósok bősz káromkodása, meg az ilyen ficamos írások, mint ez itt. Sajnálom, de tényleg, sőt továbbmegyek: nem ők a hibásak. Mások. Talán az idő. Vagy Holle anyó. Nehéz ügy ez, sok a buktató benne, meg könnyű hasra esni. Készültünk - hangzik a konok válasz, dacosan leszegett fejjel. Én elhiszem, bólint a tanár, és várja a folytatást. Én is várom, vajmi kevés reménnyel a szebb, értsd hómentesebb utak reményében. De tényleg készültem - erősködik tovább a diák, és a sírássá görbülő száj láttán már-már hajiunk arra, hogy hitelt adjunk szavainak. Azután eszembe jut, hogy az autóval képtelen voltam ma munkába menni, és este ismét a Volánra kell támaszkodnom, megkeménye- dek. Elégtelelen, menj a helyedre - gondolom magamban. Egyébként, ha már Volán: a szóvivő szerint valamennyi busz téli gumival közlekedik. Ez már így önmagában is sci-fi, pláne amikor a Közlekedési Felügyelet megerősíti sanda gyanúmat, miszerint Magyarországon egyelőre nem kötelező a téli gumik használata. Sem személyautón, sem teherkocsin, sem buszon. Nem akarok senkit megbántani, de nem úgy ismerem a Volánt, mint aki csak úgy luxusból az összes buszt ellátja téli abronccsal (pláne az utasok biztonsága érdekében) akár több tízmillió forintot fordítva erre. Ha mégis, akkor meg nem értem, hogy miért nem lehet több pénzt adni annak a szegény sofőrnek? Ha van miből?! Tulajdonképpen nem kéne ezekkel ennyit foglalkozni. Tudomásul kell venni, mint a világ örök igazságainak egyikét. Ez van: hull a pelyhes, száll a cifra...
