Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-01-25 / 16. szám
KALEIDOSZKÓP 2005. január 25., kedd • HÍDLAP 7 Sportszerű bánat-lángok A hétvégi női kézilabda NBI-es mérkőzések szomorú, megható eleme volt a Kulcsár Anitára, a válogatott 28 éves beállósára történő megemlékezés Magyarország kézilabdapályáin. Az EKSE-Vasas mérkőzésen a szurko lók mécseseket és gyertyákat gyújtottak a múlt héten autóbalesetben elhunyt sportoló gyászszalagos fényképe előtt, a mérkőzést megelőzően egyperces néma csenddel adóztak emlékének. Kulcsár Anitát ma délután 14 órakor a győri Nádorvárosi Temetőben búcsúztatják. < Ki játssza Papp Lacit? Alig vártuk, hát eljött: kezdődnek a Papp Laci életről szóló film casting- jai, eddig három színművész és két „sztár” jött szóba: Stohl András, Szabó Gyó'zö és Kamarás Iván, illetve Kovács Kokó István és Erdei Zsolt Drabik János, a film producere szerint nem vállal könnyű feladatot, aki a legendás bokszoló szerepét akarja eljátszani. Kokó szerint mind alkatilag, mint a sporthoz fűződő viszonya tekintetében a legalkalmasabb Stohl lenne a szerepre. „A Mi Bucink” boksz-technikájával sem lenne baj, hiszen minden színészt fel lehet készíteni arra, hogy rendesen üssön a kamera előtt. Legnagyobb meglepetésünkre a volt világbajnok azt állítja: „Nem veszélyes dolog a boksz. Ráadásul nem is ezt várják a nézők.” (No comment.) - Stohl persze örülne, ha ráosztanák a figyelemre méltó címszerepet. Erdei Zsolt realista, és tudja, hogy ő nem színész. Mindössze vágyódik a nagy példakép életre keltésére. Azért azt elmondta, hogy saját magát tartja a legmegfelelőbbnek a szerepre. „A Mi Bucink” pedig „persze hogy elvállalná, már ha felkérnék”, és mért ne kérnék fel. Mint tudjuk, Andrásunk esetében a pénz mondja ki az áment, noha tudja, hatalmas munka lenne a felkészülés, de mindenképp élete egyik legnagyobb lehetőségének látja. • -AND Budapestre jön a Queen Tavasszal kezdődő turnéján Budapestre is eljön a legendás Queen együttes. Az esemény szervezője, a Multimédia Concerts a távirati irodával közölte, a csapat április 23-án lép fel a Budapest Sportarénában. A hathetes sorozatban az alapítótagok, Brian May gitáros és Roger Taylor dobos mellett az egykori Free és Bad Company fantasztikus frontembere az új Queen tagja. Az együttes eredeti basszusgitárosa, John Deacon nem tart egykori társaival. Eljön viszont természetesen az új énekes, Paul Rodgers. O most mutatkozik be a magyar közönségnek, hiszen a nyolcvanas években, amikor Budapesten járt a Queen, még Freddie Mercury volt a frontember. Brian May egyébként elmondta, soha nem tudta elképzelni, hogy egyszer valaki Mercury helyett lép színpadra, ám Rodgers szerinte ez azért is jó, mert az új énekes nem emlékezteti a legendás első emberre a publikumot, hanem megvan a saját világa. Angliában amúgy hihetetlen az érdeklődés, ezért a jegyeket a tervek szerint olyan formában értékesítik, hogy ellenőrizhessék, valóban rajongókhoz, s nem üzérekhez kerülnek. Sólyom-rendőrség Olaszországban Tudták, hogy tizenkét és félezer védett épületet tartanak számon hazánkban? Pedig igen, noha számuk évről- évre kevesebb lesz, hiszen falaik bom- lanak-porlanak, ahogyan a helyi ön- kormányzatok évi költségvetése is, megmentésükre így csekély az esély. Olaszországban néhány hektárral több a műemlék, s nagyobb a veszély is: a túlszaporodott galambok piszka szétmarja a kétezer évet túlélt műemléképületek falát. Jött is hamar a mentőötlet: állítsanak három sólymot szolgálatba, hogy elijesszék a madár-huligánokat. Persze mi magunk is lehetünk amatőr műemlékvédők, egy kis odafigyeléssel, sőt mi magunk is kezdeményezhetjük a védettség elrendelését a helyi önkormányzatnál. Vagy maradnak a sólymok, sasok, héják, amink éppen van. Elképzelem: behúzott nyakkal rohanunk a tizenkétezer védett épület között - miközben nagyvadak suhannak a fejünk felett... • -ANDGyémánt koktél egy millióért Ha New Yorkban jár a kedves olvasó: ki ne hagyja! Ha átbumlizik az 59-ik kerületbe és metróval elsodródik a negyvennegyedik utcába, máris ott áll a világ egyik legszebb szállodája, az Algonquin Hotel előtt. S ha ez még nem lenne elég, rendelhet „Martini On The Rock” nevű koktélt, aminek különlegessége (azon túl, hogy ötezer dollár, tehát kb. egymillió forint az ára), hogy egy kis vodkát, ver- mouth-ot, olívabogyót, no meg egy vagyont érő gyémántot tartalmaz. Bár eddig még senki nem vette igénybe a nem mindennapi szolgáltatást, de Anthony Melchiorri, a szálloda igazgatója úgy véli, ami késik, nem múlik. És ha nem hiszik, járjanak utána, csak most, csak Önöknek - megtaláltuk a telefonszámukat: 00/1/212/840-6800 - a többi már nem rajtunk múlik... • -YÁLELKI FRÖCCS Depresszió és halál „Összeurópai szinten hatvanezren vetnek véget önkezükkel életüknek évente. Ez a szám nagyobb, mint a közúti balesetekben és a gyilkosság miatt elhunytak száma összesen” - erre a tv-hírre ébredek hétfőn reggel. Az egyetlen jó hír ez ügyben, hogy ez nem egy napra kimért mennyiség, hanem éves adag. De vegyük komolyan a dolgokát. Kikecmergek a konyhába egy gyors, reggeli kávéért. Miközben szürcsölöm, a cukorral együtt felkavarodik bennem néhány kérdés is. Miért választja a jövő egységben összeforrt államfürtjének „euniós” állampolgári tagja az önkéntes halált? És persze mindez azért is meglepő, mert évekkel ezelőtt ugyancsak tudós koponyák arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi boldogság megéléséhez nem szükséges a világ anyagi értelemben leggazdagabb országában élni. Koldusszegény nemzetek fiai és lányai is élhetnek teljes, harmonikus, elégedett életet. A kávé közben lement, perceim vannak hátra, és már indulnom kell munkába. Kapkodok, ahogy kapkodtunk, hogy Európába bejussunk. És ha mi magyarok, a magunk ugyancsak nem éppen szívderítő és elég jól belénk sulykolt statisztikáival éppen betoppanunk a nagyközösségbe, akkor e tekintetben lehet, hogy nem jó helyre érkeztünk. Valószínű, hogy pont a birodalom nagyságának, kiterjedésének átka, hogy az egyszem ember végtelenül magára marad a „létező világok lehető legjobbikában”. Sok birodalom bukott már el az indivídum mellőzése, háttérbe szorítása miatt. Az öngyilkosságokról szóló említett tény egy igen friss adattal egészül ki. Az is megállapíttatott ugyanis, hogy az év legsúlyosabb hónapja a január, a pszichotikus tekintetben legbrutálisabb nap pedig a január 24. Hát nem tudom. Persze, a csapadékok, hideg- és melegfrontok, zimankók, valamint az ezekkel szoros összefüggésben lévő ár- és gyomorsav emelkedések kellemetlen szövődményei, az iszonyú lehangoltság különböző fokozatai bizonyára ekkor a leggyakrabbak. És persze a decemberi ünnepek és szabadságok számából adódóan alacsony munkanap miatt a test világi mannája, a pénz, a fizetés is ekkor a legkisebb. Ez pedig megint csak komorabbá tesz minket. Jó lenne most valamilyen vidám receptet idevésni, hogy mivel hergeljük magunkat mosolygósabbá, de csak az a bölcselet jut eszembe, „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” és az ennél kissé huncutabb „Semmi sem tart örökké” kitétel. Még a depresszív január és téli búsulás sem végnélküli. A tavasz pedig oly szívderítő, hogy addig még érdemes a halálon kivjil néhány más dologgal lefoglalni magunkat. VÁROSI NEXUS Esztergomi média „show” Hosszú évek óta húzódik az Esztergomban működő két helyi televíziós „társaság” párviadalának története. Az ETV és a KTV a kezdetektől a médiatörvénnyel meglehetősen szoros összefüggésbe hozható, a közszolgálati médiumoknak adandó önkormányzati támogatás elnyerésének és elosztásának mizériáján csüng. A több, mint 10 éves „belharc1” gyakorlatilag nem hozott eredményt, a Körzeti Televízió a mai napig anyagilag hátrébb került, mint riválisa, az ETV Az Önkormányzatot a KTV most akként vonta be a média porondjára, hogy az általa működtetett képújságon közhírré tette: „Kitört a botrány! Évekig azt hallottuk, hogy a városnak van saját tévéje. A nyilvános cégadatok kivonata szerint az Esztergomi Önkormányzat - nak nincs tulajdon- része a Esztergomi Városi Televízióban.” A képújságon olvasható címoldalszerű feliratot aztán nem követi semmilyen hosszabb magyarázat. A KTV hétvégi műsorai között megjelent egy, az imént idézett képújságos hírrel kapcsolatos interjú Dr. Csömör Sándor jegyzővel, akit maga Pálfy G. István egykori nagytelevíziós, híradós műsorvezető faggatott a helyzetről. Jegyzőnk megígérte, hogy válaszolni fog a felvetett problémára, majd azt is kérte, hogy a bemutatott cégdokumentum mellett az ő válaszát, illetve arra szolgáló dokumentumát is tegyék ugyanilyen nyilvánosan a képernyőre. A hosszú vajúdás és évek óta ugyanarról az egy sarokpontról történő végtelennek tűnő vita a külső szemlélő, a televíziónéző számára azt sejteti, hogy a két műsorcsatornát üzemeltető stáb eltérő módon értelmezi a városi kasszából nekik és a másiknak dukáló támogatás összegének mértékét. Külön kérdés lehet, hogy miért nem foglalkozik a médiatörvény az olyan részletekkel, mely részletek törvényes tisztázásra adnának lehetőséget? Ezen médiacikkelyek hiányában a jelenleg is tapasztalható perlekedés mérgezi a magyar elektronikus sajtóra annyira jellemző kényes helyi és országos közhangulatot. A CSODÁLATOS MANDINER A valóság képzeletének hölgye 400 éve történt, hogy Miguel Cervantes megjelentette leghíresebb regényét, a Don Quijote de la Mancha-t. Hinnénk, hogy Senor Cervantes pusztán jó emberismerő volt, és művének alapja csupán egy álmodozó elme kalandjainak füzére. Az igazság az, hogy La Mancha járásban van El Tobosó, ahol igenis élt egy Dulcinea nevű széphölgy, a hóbortos lovag képzeletbeli szívszerelme. A spanyol nőideál egykori háza ma múzeum és turistalátványosság. Ahogy El'Tobosó is az, és ahol az évforduló miatt idén egész évben folynak a „Don Quijote - ünnepségek”. Pöltl „Oxi” Zoltán írásai
