Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-01-22 / 15. szám
KALEIDOSZKÓP 2005. január 22., szombat • HÍDLAP 7 Ennyi jutott o M in Égszakadás, tavaszias fergeteg hódarával, jégdarabokkal, sáros utak, plusz egy-két fok, útszóró só és rohadó alvázak - ennyi jutott nekünk a télből. Persze csak nagyjából, durván (nagyon durván) és egyelőre. Mert még jöhet eső, jöhet hó - jövendöli a cáfolhatatlan szólás. Meg alvázmosás, kezdődő rozsdafolt-csiszolgatás, méregdrága etemcsere, és az olcsó, divatos káromkodás. Hiába, tél van, olyan, amilyen, kicsit fura, kicsit meleg, kicsit hideg, egy kicsit tavaszias, egy egészen árnyalatnyit őszies és időnként azért télies. Leginkább mégis nyomasztó, zavaró és fejet csóváltató. De a mienk, mint az a bizonyos narancs. Ennyi jutott. Schwarzenegger: oda az állampolgárság? Arnold Schwarzenegger, Kalifornia újdonsült kormányzója elkövette első baklövését - legalábbis anyaországa, Ausztria szerint; mivel aláírt egy halálos ítéletet. Nem kellett sokat várni; másnap reggel elkezdődött a fújás-fúrás-faragás; délután már arról ment a vita: elvegyék-e Arnie-től az osztrák állam- polgárságot, vagy nem. Lapzártánkig nem érkezett válasz... Az osztrák zöldek egy emberként zúdultak a bécsi belügyminiszterre, hogy haladéktalanul vonják meg az utolsó akcióhős-kormányzó Arnold Schwarzeneggertől az osztrák állam- polgárságot, miután az engedélyt adott egy kivégzésre. Peter Pilz, az elégedetlenkedő zöldek vezére elmondta, Schwarzi a világ legismertebb osztrákjaként különösen rossz képet fest a világnak Ausztriáról. Szerinte az osztrák jogrendszertől mi sem áll távolabb a halálos ítéletnél, s aki mégis részt vesz benne, az minden, csak nem osztrák. Arnoldnak persze esze ágában sincs megválni osztrák mivoltától, arról meg csak sejtésünk lehet, sikerül-e levajaznia a bécsi felső vezetéssel, hogy mégse vegyék el tőle az állampolgárságot, amit egyébként mindig nagy szeretettel és honvággyal emleget. Hiába, az állampolgársági törvény harmincharmadik paragrafusa szerint, aki egy idegen országban vállal közjogi méltósági szolgálatokat, ráadásul még (közvetve vagy közvetlenül) kárt is tesz Ausztriának, megfosztható az állampolgárságától. Már csak egy kérdésünk van: mi köze mindehhez a zöldeknek? • -ANDPiros az igazi! Bár Ádám és Éva kiűzettek a Paradicsomból, egy azonban biztos: nem kapták el az Alzheimer-kórt - persze, csak ha nem hámozták meg azt a bizonyos almát. A héjában ugyanis egy quercetin nevű vegyület van, mégpedig jó sok, tehát védelmet nyújt a fent említett nyavalya ellen - állítják a New York-i Cornell 1 University tudósai, r* Az Alzheimer-kór féken tartható az almával, ugyanis kalóriaszegény, rostos, és megannyi antiox- idáns van benne, tehát jó mindenre, légyen az vércukorszint-csökkentés vagy koleszterinszint-stabilizálás. Állatokon már beváltak a kísérletek, és mivel az alma vitán felül veszélytelen kísérleti „medicina”, már csak a hivatalos engedélyre várnak, hogy embereken is kipróbálják. A kutatók persze - mint mindig - figyelmeztetnek, ne essünk át a ló másik oldalára, és ne együnk kilószámra almahéjat, hiszen a jóból is megárt a sok. Ezenkívül nem érdemes sárga vagy zöld típusokkal próbálkozni, mert csak a pirosban van a titkos gyógyír. Mint a belga kutatók mondják, ne vegyük biztosra - egy azonban kétségtelen: ha bebizonyosodik, hogy méregdrága mérgek helyett elegendő lett volna almát ennünk; nagy lesz a szenzáció. Ne csinálj semmit - tovább élsz! Minél többet tespedsz, annál tovább élsz - állítják az (egyébként munkamániájukról is híres) német kutatók. Felfedezésük lényege: ha életenergiánkat túl hamar felemésztjük, nem vár ránk más, mint a halál. A nyugodt élet a hosszú élet titka, állítja dr. Peter Axt és lánya, dr. Michaela Axt-Gadermann. Ha sportolunk, rohangálunk, idegeskedünk, szervezetünk olyan vegyi anyagokat termel, ami rontja ér- és agyműködésünket. Tegyük hozzá, más a nyugodt élet, és más a lustaság. Ha lusták vagyunk, elhízunk és elhülyülünk - igaz, ez már a Hídlap szerkesztőségének kutatási eredményei... • -YÁMacskameccs A napokban kiosztották Angliában a legszemrevalóbb cicának járó megtisztelő díjat. Mischief (a győztes) testsúlyának felét adta le ahhoz, hogy elérje az induláshoz szükséges, 6,3 kilós nevezési testsúlyt. Sharon Harding, a büszke gazdi a sajtónak elmondta, macskája már olyan kövér volt, hogy a lakásból sem tudott kimenni - a macskaajtón, nem beszélve arról, hogy mosakodni is képtelen volt. Ha még azt is eláruljuk, hogy az első helyezet félezer font értékben pórázt, kaparófát és egyéb kelléket, valamint kétezer fontért étkezési utalványt nyert, egy csapásra érhetővé válik: megérte fogyni. • -YÁOnagy Zoltán írása NAPI BULVÁR A hős Sztálin „Kádár alatt jobb volt...” hallatszik nap mint nap. Na persze. A rozzant öregúr néhány szürkeállományt rongáló fröccs után belesír a kocsmafüstbe, Kádár alatt jobb volt. És komolyan is gondolja. Egy komoly ember. Meg a többi - a hatodiknyolcadik kannás fröccsig komolynak látszó - öregúr, akik együtt alkotnak kánont a Kádár-siratásban. Nem akarnám felsorakoztatni az összes érvet, mi volt Kádár alatt, mi nem volt, miért az volt, ami, miért nem más, beleértve a kenyér és a hús, az energia és egyéb meghatározó tételek árát. De egy perdöntő alaptényező kihagyhatatlan. Fiatalok voltak. Ha az ország nem is működött, ők - minden szerkezeti tényezőt figyelembe véve - működtek, ahogyan ez szokás egy harmincas férfiembernél. Feladat is volt. Asszony is, gyerekek is, házépítés is. Most pedig nincs semmi, csak a kocsmai észosztás, a délutáni alvás, az ébredés zúgó fejjel, a nyugdíjfillérek számolgatása, na és a postás. Hogy mikor érkezik legközelebb. És köztünk egy nemzedék, akiket összefoglaló címen nyugdíjasoknak nevezünk, kevésbé összefoglalva a szüléink nemzedéke, akik végigcsinálták a második világháborút, az azt követő káoszt és országépítést, az azt követő Rákosi-érát és a hosszú Kádár-kort. Egy harmincas-harmincötös születésű öregember Kádár alatt vett először levegőt. Annyit, amennyi jutott, akkor ért nemzőkorba, rántotta magával a Marosán-demagógia, lett hite, vagy nem lett, csak dolgozott, és „felépült végül a háza”. Az öregurakon látszik az elrohant hatvan-hetven év. Ez van. Nem vitatkozom. Mit lehetne mondani, amikor nekik valóban szebb volt minden, mert a folyamatosan reinkarnálódó ígéretekben lehetett bízni, volt értelme felkelni, nem fájtak az Ízületek, nem volt rongyos a tüdő, nem váltott sebességet a szív ok nélkül. Számukra a „volt miért felkelni haj- nalonta” ereje jelenti Kádárt és korát. Ha volna bennük hajlam az ösz- szefogásra, nem egymást három per hármasoznák le, nem a másik magasabb nyugdíja miatt utálnák egymást, némi szervezéssel - mint szavazó tömeg - kikényszeríthetnék a regnáló kormányból az itt-ott elhangzó Kádár-szobor felállítását. Vélhetőleg nem is ütközne akkora ellenállásba, mint mondjuk a nyugdíjemelés. Az oroszok most éppen itt tartanak. A szovjet himnusz visszaállítását követően - az öregek követelésére - szobrot emelnek Sztálinnak. Hruscsov alatt beolvasztották Sztálin szobrait, de elképzelhetőnek látszik, hogy a Németország elleni győzelem hatvanadik évfordulóján szobrot állít Sztálinnak Moszkva. Putyin, aki pontosan tudja, „naponta aktivizálható” szimbólum nélkül a nyomorgó kisember túlértékeli a nincstelenséget, felháborodik. Ezért hatalomra jutása óta az egyik legerőteljesebb kultvonulat a kommunista nosztalgia meglovaglása. Ehhez tudni kell, hogy Putvin a KGB tiszje volt. Foglaljuk össze: a minta közeli és csábító. Lesz nekünk Kádár-szobrunk. Talán nem is a távoli jövőben. ESZTERGOM A TERASZRÓL Adó Valószínűleg túlterhelődött az APEH elektronikus bevallásokat fogadó rendszere - tudta meg az Index bevallásukat elküldeni nem tudó cégektől. Az adóhivatal ma közzétette, hogy a tízezer legnagyobb adózó közül az újak kivételesen papíron is benyújthatják adóbevallásukat. Az APEH érzékelte a problémát, és dolgozik a megoldáson. Remek. A cég annyi pénzből,-amit behajt, képtelen egy alkalmas rendszert kiépíteni. Ugyanis az alkalmas rendszer nem terhelődik túl. Az alkalmas rendszer működik. Ugyan tegnap azt terveztem, hogy írok egy napi kiadások jegyzékét, ösz- szevetve a 18 százalékos adó napi jövedelemmel, amely nettó 3000 forint (évi bruttó 1 350 000 Ft.), de nem írok. Nem akarom senki életkedvét rongálni. Esetleg annyi: legyen két kereső, legyen a napi 6 000 forintra a normálisnak számító két iskoláskorú gyerek. így azonnal 1 500 Ft. a napi fejadag. Vegyük, hogy enni kell. Vegyük, hogy fűteni, világítani, utazni, vásárolni ezt-azt muszáj. És vegyük az örök igazságot változatlanul élő és örök igazságnak: aki nem lop a rabló államtól, a családját rövidíti meg. Nem akarom rongálni a kedvet, mert közben beleakadva a „szociális” áramemelésbe, látom, hogy mit jelent egy közönséges lakótelepi lakásra lebontva, látom, aki nagyon akar spórolni, hűtőszekrény, hűtőláda kikapcs, áramzabáló régi televízió, régi mosógép ki a szemétbe, visszadugni a néprádiót, kicserélni huszonötösre az égőket. „Nagy a jólét” - mondta valamely okos politikus a balszélről. Láthatóan nagy a jólét. De nem olyan nagy, hogy ne lehetne nagyobb. NAPIKUL! A Magyar Kultúra Napja Január 22-e. Ez a nap minden évben alkalommal szolgál, hogy a kultúra felelősei elszánjanak némileg. Miként megtette - ismerve a könyv- és a folyóirat-kiadás és az Irodalmi Kerekasztal helyzetét - az éppen lemondani készülő kultuszminiszter. „A kultúra tervezése terén választási ciklusokon átívelő gondolkodásmódra van szükség.” A tervezéshez „szívesen vár majd minden ellenzéki véleményt”, hogy a stratégia kialakításához az adatfelvételek „szakmai tükröt” szolgáltatnak. „Mélyfúrásokra” van szükség. Hm.
