Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)

2005-01-22 / 15. szám

KALEIDOSZKÓP 2005. január 22., szombat • HÍDLAP 7 Ennyi jutott o M in Égszakadás, tavaszias fergeteg hódarával, jégdarabokkal, sáros utak, plusz egy-két fok, útszóró só és roha­dó alvázak - ennyi jutott nekünk a télből. Persze csak nagyjából, durván (nagyon durván) és egyelőre. Mert még jöhet eső, jöhet hó - jövendöli a cáfolhatatlan szólás. Meg alvázmosás, kezdődő rozsdafolt-csiszolga­tás, méregdrága etemcsere, és az olcsó, divatos káromkodás. Hiába, tél van, olyan, amilyen, kicsit fura, ki­csit meleg, kicsit hideg, egy kicsit tavaszias, egy egészen árnyalatnyit őszies és időnként azért télies. Legin­kább mégis nyomasztó, zavaró és fejet csóváltató. De a mienk, mint az a bizonyos narancs. Ennyi jutott. Schwarzenegger: oda az állampolgárság? Arnold Schwarzenegger, Kalifor­nia újdonsült kormányzója elkövet­te első baklövését - legalábbis anyaországa, Ausztria szerint; mi­vel aláírt egy halálos ítéletet. Nem kellett sokat várni; másnap reggel elkezdődött a fújás-fúrás-faragás; délután már arról ment a vita: elve­gyék-e Arnie-től az osztrák állam- polgárságot, vagy nem. Lapzártán­kig nem érkezett válasz... Az osztrák zöldek egy emberként zúdultak a bécsi belügyminiszterre, hogy haladéktalanul vonják meg az utolsó akcióhős-kormányzó Arnold Schwarzeneggertől az osztrák állam- polgárságot, miután az engedélyt adott egy kivégzésre. Peter Pilz, az elégedetlenkedő zöldek vezére el­mondta, Schwarzi a világ legismer­tebb osztrákjaként különösen rossz képet fest a világnak Ausztriáról. Szerinte az osztrák jogrendszertől mi sem áll távolabb a halálos ítéletnél, s aki mégis részt vesz benne, az min­den, csak nem osztrák. Arnoldnak persze esze ágában sincs megválni osztrák mivoltától, arról meg csak sejtésünk lehet, sikerül-e le­vajaznia a bécsi felső vezetéssel, hogy mégse vegyék el tőle az állampolgár­ságot, amit egyébként mindig nagy szeretettel és honvággyal emleget. Hiába, az állampolgársági törvény harmincharmadik paragrafusa sze­rint, aki egy idegen országban vállal közjogi méltósági szolgálatokat, rá­adásul még (közvetve vagy közvetle­nül) kárt is tesz Ausztriának, meg­fosztható az állampolgárságától. Már csak egy kérdésünk van: mi köze mindehhez a zöldeknek? • -AND­Piros az igazi! Bár Ádám és Éva kiűzettek a Para­dicsomból, egy azonban biztos: nem kapták el az Alzheimer-kórt - per­sze, csak ha nem hámozták meg azt a bizonyos almát. A héjában ugyanis egy quercetin nevű vegyület van, mégpedig jó sok, tehát védelmet nyújt a fent említett nyavalya el­len - állítják a New York-i Cornell 1 University tudósai, r* Az Alzheimer-kór féken tartha­tó az almával, ugyanis kalóriasze­gény, rostos, és megannyi antiox- idáns van benne, tehát jó mindenre, légyen az vércukorszint-csökkentés vagy koleszterinszint-stabilizálás. Állatokon már beváltak a kísérletek, és mivel az alma vitán felül veszély­telen kísérleti „medicina”, már csak a hivatalos engedélyre várnak, hogy embereken is kipróbálják. A kutatók persze - mint mindig - figyelmeztetnek, ne essünk át a ló másik oldalára, és ne együnk kilószámra almahéjat, hi­szen a jóból is megárt a sok. Ezenkívül nem ér­demes sárga vagy zöld típusokkal próbálkoz­ni, mert csak a piros­ban van a titkos gyógyír. Mint a belga kutatók mondják, ne vegyük biztosra - egy azonban kétségtelen: ha bebizonyo­sodik, hogy méregdrága mérgek he­lyett elegendő lett volna almát en­nünk; nagy lesz a szenzáció. Ne csinálj semmit - tovább élsz! Minél többet tespedsz, annál to­vább élsz - állítják az (egyébként munkamániájukról is híres) német kutatók. Felfedezésük lényege: ha életenergiánkat túl hamar felemészt­jük, nem vár ránk más, mint a halál. A nyugodt élet a hosszú élet titka, ál­lítja dr. Peter Axt és lánya, dr. Michaela Axt-Gadermann. Ha spor­tolunk, rohangálunk, idegeskedünk, szervezetünk olyan vegyi anyagokat termel, ami rontja ér- és agyműködé­sünket. Tegyük hozzá, más a nyu­godt élet, és más a lustaság. Ha lusták vagyunk, elhízunk és elhülyülünk - igaz, ez már a Hídlap szerkesztőségé­nek kutatási eredményei... • -YÁ­Macskameccs A napokban kiosztották Angliában a legszemrevalóbb cicának járó meg­tisztelő díjat. Mischief (a győztes) testsúlyának felét adta le ahhoz, hogy elérje az in­duláshoz szükséges, 6,3 kilós nevezési testsúlyt. Sharon Harding, a büszke gazdi a sajtónak elmondta, macskája már olyan kövér volt, hogy a lakásból sem tudott kimenni - a macskaajtón, nem beszélve arról, hogy mosakodni is képtelen volt. Ha még azt is elárul­juk, hogy az első helyezet félezer font értékben pórázt, kaparófát és egyéb kelléket, valamint kétezer fontért ét­kezési utalványt nyert, egy csapásra érhetővé válik: megérte fogyni. • -YÁ­Onagy Zoltán írása NAPI BULVÁR A hős Sztálin „Kádár alatt jobb volt...” hallatszik nap mint nap. Na persze. A rozzant öregúr néhány szürkeállományt rongáló fröccs után belesír a kocsmafüstbe, Kádár alatt jobb volt. És komolyan is gondolja. Egy komoly ember. Meg a többi - a hatodik­nyolcadik kannás fröccsig komolynak látszó - öregúr, akik együtt alkotnak ká­nont a Kádár-siratásban. Nem akarnám felsorakoztatni az összes érvet, mi volt Kádár alatt, mi nem volt, miért az volt, ami, miért nem más, beleértve a kenyér és a hús, az energia és egyéb meghatáro­zó tételek árát. De egy perdöntő alapté­nyező kihagyhatatlan. Fiatalok voltak. Ha az ország nem is működött, ők - minden szerkezeti tényezőt figyelembe véve - működtek, ahogyan ez szo­kás egy harmincas férfiembernél. Feladat is volt. Asszony is, gyerekek is, házépítés is. Most pedig nincs semmi, csak a kocsmai észosztás, a délutáni alvás, az ébredés zúgó fejjel, a nyugdíjfillérek számolgatása, na és a postás. Hogy mikor érkezik legközelebb. És köztünk egy nemzedék, akiket összefoglaló címen nyugdíjasoknak nevezünk, kevésbé összefoglalva a szüléink nemzedéke, akik végigcsinál­ták a második világháborút, az azt követő káoszt és országépítést, az azt követő Rákosi-érát és a hosszú Kádár-kort. Egy harmincas-harmincötös születésű öregember Kádár alatt vett először levegőt. Annyit, amennyi jutott, akkor ért nemzőkorba, rántotta magával a Marosán-demagógia, lett hite, vagy nem lett, csak dolgozott, és „felépült végül a háza”. Az öregurakon látszik az elrohant hatvan-hetven év. Ez van. Nem vitatko­zom. Mit lehetne mondani, amikor nekik valóban szebb volt minden, mert a folyamatosan reinkarnálódó ígéretekben lehetett bízni, volt ér­telme felkelni, nem fájtak az Ízületek, nem volt rongyos a tüdő, nem váltott sebességet a szív ok nélkül. Számukra a „volt miért felkelni haj- nalonta” ereje jelenti Kádárt és korát. Ha volna bennük hajlam az ösz- szefogásra, nem egymást három per hármasoznák le, nem a másik ma­gasabb nyugdíja miatt utálnák egymást, némi szervezéssel - mint szava­zó tömeg - kikényszeríthetnék a regnáló kormányból az itt-ott elhangzó Kádár-szobor felállítását. Vélhetőleg nem is ütközne akkora ellenállás­ba, mint mondjuk a nyugdíjemelés. Az oroszok most éppen itt tartanak. A szovjet himnusz visszaállítását köve­tően - az öregek követelésére - szobrot emelnek Sztálinnak. Hruscsov alatt beolvasztották Sztálin szobrait, de elképzelhetőnek látszik, hogy a Német­ország elleni győzelem hatvanadik évfordulóján szobrot állít Sztálinnak Moszkva. Putyin, aki pontosan tudja, „naponta aktivizálható” szimbólum nélkül a nyomorgó kisember túlértékeli a nincstelenséget, felháborodik. Ezért hatalomra jutása óta az egyik legerőteljesebb kultvonulat a kommunis­ta nosztalgia meglovaglása. Ehhez tudni kell, hogy Putvin a KGB tiszje volt. Foglaljuk össze: a minta közeli és csábító. Lesz nekünk Kádár-szobrunk. Talán nem is a távoli jövőben. ESZTERGOM A TERASZRÓL Adó Valószínűleg túlterhelődött az APEH elektronikus bevallásokat fogadó rendszere - tudta meg az Index bevallásukat elküldeni nem tudó cégektől. Az adóhivatal ma közzétette, hogy a tízezer legnagyobb adózó közül az újak kivételesen papíron is benyújthatják adóbevallásukat. Az APEH érzé­kelte a problémát, és dolgozik a megoldáson. Remek. A cég annyi pénz­ből,-amit behajt, képtelen egy alkalmas rendszert kiépíteni. Ugyanis az al­kalmas rendszer nem terhelődik túl. Az alkalmas rendszer működik. Ugyan tegnap azt terveztem, hogy írok egy napi kiadások jegyzékét, ösz- szevetve a 18 százalékos adó napi jövedelemmel, amely nettó 3000 forint (évi bruttó 1 350 000 Ft.), de nem írok. Nem akarom senki életkedvét ron­gálni. Esetleg annyi: legyen két kereső, legyen a napi 6 000 forintra a nor­málisnak számító két iskoláskorú gyerek. így azonnal 1 500 Ft. a napi fej­adag. Vegyük, hogy enni kell. Vegyük, hogy fűteni, világítani, utazni, vá­sárolni ezt-azt muszáj. És vegyük az örök igazságot változatlanul élő és örök igazságnak: aki nem lop a rabló államtól, a családját rövidíti meg. Nem akarom rongálni a kedvet, mert közben beleakadva a „szociális” áramemelésbe, látom, hogy mit jelent egy közönséges lakótelepi lakásra lebontva, látom, aki nagyon akar spórolni, hűtőszekrény, hűtőláda kikapcs, áramzabáló régi televízió, régi mosógép ki a szemétbe, visszadugni a nép­rádiót, kicserélni huszonötösre az égőket. „Nagy a jólét” - mondta vala­mely okos politikus a balszélről. Láthatóan nagy a jólét. De nem olyan nagy, hogy ne lehetne nagyobb. NAPIKUL! A Magyar Kultúra Napja Január 22-e. Ez a nap minden évben alkalommal szolgál, hogy a kultúra felelősei elszánjanak némileg. Miként megtette - ismerve a könyv- és a fo­lyóirat-kiadás és az Irodalmi Kerekasztal helyzetét - az éppen lemondani készülő kultuszminiszter. „A kultúra tervezése terén választási ciklusokon átívelő gondolkodásmódra van szükség.” A tervezéshez „szívesen vár majd minden ellenzéki véle­ményt”, hogy a stratégia kialakításához az adatfelvételek „szakmai tükröt” szolgáltatnak. „Mélyfúrásokra” van szükség. Hm.

Next

/
Thumbnails
Contents