Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-12-31 / 257. szám
• HÍDLAP • 2004. december 31., péntek hídlapmagazin Varga Péter jegyzete / Evbúcsúztató Az év utolsó napján ki így, ki úgy, de jobbára mindenki megemlékezik a mögötte álló hónapokról, mintegy számadást készít. Minek örülhettünk és minek kevésBe, mi sikerült, mi nem és leginkább: hogyan tovább? Szilveszterkor azonban nem csupán visszafelé tekintünk. Ez a nap egyben a nagy fogadkozások, ígéretek napja is. Soha még annyian nem szoktak le egy nap például a dohányzásról, igaz soha annyian nem szegték még meg a fogadalmukat január elsején. De nézzük december 31-e históriáját! Szilveszter a Ger- gelv-naptár utolsó napja. Valaha ezen a napon pisztolylövésekkel és harangok hangjával igyekeztek az emberek elüldözni a démonokat és a gonosz szellemeket. A nevét pedig a római származású I. (Szent) Szilveszter pápáról kapta, (jelentése erdei, erdőben élő) aki 314 és 335 között ült Szent Péter trónján, viselte a tiarát és uralkodott az akkori egyház felett. Szilveszter pápáról írott emlék nem maradt ránk. Tudjuk, hogy ő építtette a Lateráni palota mellé emelt Minden Templomok Anyját, amely a 14. századig volt a pápák székhelye és Szilveszter pápa uralkodásának esztendeiben építették a Vatikáni-dombon a Szent Péter sírja fölött magasodó bazilikát is. Bár valószínűleg Nagy Konstantin császárral nem találkozott személyesen, egy legenda elmeséli kettejük egy csodás történetét. Eszerint Konstantin utolsó keresztényüldözése során büntetésként Istentől súlyos betegséget kapott, leprás lett. Híre ment, hogy a császár gyógyulást csak Szilveszter pápától nyerhet. Konstantin erre Rómába hívatta a pápát, keresztény hitre tért, kibocsátotta a börtönökből az üldözötteket. majd a keresztelő medencében megmerítkezve visszanyerte az egészségét. Boldog születésnapot kívánunk mindazoknak, akik Szilveszter napján látták meg a napvilágot és Isten éltesse e név viselőit, akik pedig fogadalmat tesznek, hogy elhagyják valamely rossz szokásukat, nos nekik kívánjuk Nagy i Constantinus alázatát és Szent Szilveszter pápa álhatatosságát! Isten éltesse mindnyájukat! Tisztelt Esztergomiak! Kedves esztergomi Polgárok! Örömmel köszöntöm Önöket az óév végén, az újévet várva. December harmincegyediké a számvetés napja, ilyenkor mindig visszagondolunk az elmúlt évre, a sikerekre, eredményeinkre, inkább az örömökre, kevésbé a szomorúságra. Ilyenkor mindig elhatározzuk, hogy ami jól ment, jobban csináljuk, ami még nincs kész, befejezzük. Számomra az idei Szilveszternap kétszeresen is a számvetésé, hiszen öt éve vagyok Esztergom polgármestere, és a 2002-ben létrejött polgári többségű önkormányzat is a választási ciklus feléhez érkezett. így nemcsak az elmúlt évet kell áttekintenem, hanem az elmúlt két évet, a mögöttem álló ötöt is. És az idei értékeléskor figyelemmel kell lennem a 2005-ös évre, hiszen számtalan olyan programot indított el városunk, amelyek jövőre fejeződnek be, akkor hozzák meg gyümölcsüket. Az elmúlt években folyamatosan nőtt Esztergom polgárainak száma, legjobban mutatva, hogy városunkban ismét érdemes lett élni, lehet élni. Ehhez hozzásegített bennünket az, hogy 1999 óta megnégyszereződött a költségvetési főösszeg, és az esztergomi polgárokra jut az ország huszonötezernél nagyobb lélekszámú települései közül a második legmagasabb összeg ezen önkormányzati költségvetésből. A költség- vetések összeállításakor, bár ezek a tervek egy-egy évre szólnak, városunk hosszú távú érdekeit igyekeztünk szolgálni - hogy mennyire jól, mutatja városunk vagyonának megduplázódása. Esztergom gazdasága olyan lendületet vett, amely példa nélkül áll Magyarországon. A legmagasabb foglalkoztatási mutatókkal dicsekedhetünk a térségben, és -ismét a huszonötezresnél nagyobb települések közül- nálunk a legmagasabb az egy lakosra jutó beruházási összeg, míg az útépítésekre fordított kiadásaink hasonló mutatója a második helyre sorol minket. Ám ezeknél a „mutatós” számoknál, helyezéseknél is fontosabb számomra, hogy élni tudjunk ezekkel a javakkal, közösségünk érdekében használjuk ezeket a gazdasági lehetőségeket. Ezért indítjuk el január elsején a Szent Miklós Alapot, amelynek felhalmozott betéteiből a születendő esztergomi gyermekek jutnak életkezdési támogatáshoz huszonegyedik évüket betöltve. Az a két-két és félmillió forint, amelyet az érettségit vagy szakmai képesítést szerzett fiatal kap felsőfokú tanulmányai vagy esztergomi lakásvásártása támogatására beruházás közös jövőnkbe. Olyan felhasználása közös javainknak, amely Esztergom következő nemzedékeinek boldogulását szolgálja, jele annak, hogy nemcsak magunkra kell gondolnunk, jele annak, hogy ezt felelősen meg is tehetjük. A Szent Miklós Alap az Esztergomi Gyermekekért a leghosszabb távú tervünk az elmúlt évből, ám a mai fordulónapon, engedjék meg, hogy még néhányat fölsoroljak. Idén több mint hatszázmillió forintot nyertünk a Széchenyi tér felújítására, a tervek már néhány éve készen vannak, várják hogy két év alatt megvalósítva őket kialakítsuk új főterünket. Ugyanígy a jövő évre maradt a termál- és élményfür- | dő befejezése, bár a munka legnagyobb részét már elvégezték az építők. Márciusban kezdődik az épületegyüttes műszaki átadása, és amíg nem próbálhatják ki, milyen belül, addig kérem, ne csak a Mária Valéria hídra vezető útról, hanem a Szenttamás-hegy tetejéről, a kálváriatemplom mellől is vessenek egy pillantást a méreteiben nagy, kinézetében merész, ám a szigethez és a híd szelíd ívéhez harmonikusan illeszkedő épületre. Valamennyi esztergomi életét, mindennapjait, nyugalmát megzavarta ivóvízhálózatunk megmérge- zése. A súlyos bűnt nem egyedül a környezetszennyező dorogi cég követte el, fedezni próbálta vétküket nem egy hivatal is. Esztergom és polgárai rendkívül fegyelmezetten viselték a rendkívüli állapotot, ám jogos felháborodásuk és az ön- kormányzat későbbi, hasonló károkat elkerülni akaró tervei találkoztak abban az elhatározásban, hogy városunk ivóvizét esztergomi karsztforrásokból és önkormányzati tulajdonú vízművel kívánjuk biztosítani. Ez a helyi népszavazáson is 86%-nyi igennel támogatott elhatározásunk is a december 31-ét követő jövőt célozza, bár idén megfogalmaztuk, és megkezdtük megvalósítását. Emellett az idei év eredményeit is hadd' soroljam föl, legalább néhány szó erejéig. Esztergom építészeti arculatát hosszú időre meghatározza majd az idén elkészült településszerkezeti terv, amely az országos Tervtanácstól számtalan dicséretet kapott, és amely alapja lesz a Vár világörök- ségi listára való felvételének csakúgy, mint a műemléki belváros rendbetételének és a „zölddel övezett Esztergom” koncepciója megvalósításának. A tervre alapuló egyes városrészi szabályozási tervek közül több már készen van, mások jövő tavaszra készülnek el. Folytatódott a Kanonok sor fölújítása, miközben az építők lépcsőházról lépcsőházra küzdenek meg múltunk terhes örökségével, az első iskola beköltözhetett az épületbe. Ugyancsak költözött a kórház szemészete, gégészete az új kórházépület legfölső szintjére, és számítógépes tomo- gráf-berendezés is üzemel már a Vaszary Kolos Kórházban. Iskolatejet és autóbuszbérletet kaptak az itt tanuló diákok. Folytatódott a Meszéna-ház fölújítása, több vállalat vásárolt magának telephelyet, vagy bővítette területét az Ipari Parkban, és az élelmiszeripar is megjelent városunkban. Ez csak töredéke mindannak, ami 2004-ben létrejött Esztergomban, ami nemsokára „kézzelfogható” eredménye fejlődésünknek, vagy már az. Emellett nagyon fontos megemlékeznünk mindarról, ami jellegéből fakadóan nem mindig „megfogható, hazavihető” formában marad ránk. Kulturális örökségünket nemcsak ápoltuk idén is, ahogy generációk sokasága is tette, de - remélem - sikerült idén néhány új hagyományt is teremtenünk, néhány már-már feledésbe ment értékünket pedig ismét felszínre hoznunk. Esztergomért sokat tett személyek nevét vették föl közintézményeink, Pézsa Tibor olimpiai bajnok a névadója a sportcsarnoknak, Bajor Ágost képzőművész a művelődési háznak, amely neve a régi Kultúrmozgóra is emlékeztet. Balassa Bálint nevét középiskola, Zsolt Nándorét a zeneiskola, Helischer Józsefét,, az első esztergomi közkönyvtár megalapítójáét a könyvtár, Bojóti Simon spanyol íjászkapitányét a Közterület-felügyelet őrzi. Szobraink közül legutóbb Erzsébet királyné szobrát állítottuk föl és avattuk. Rendezvényeink lassan „egymásba érnek”, így alakítva fesztiválvárossá a nyári Esztergomot. Az új helyszínen, a Kis-Duna sétányon olyan új rendezvények is helyet kaptak, mint a Mediterrán, a Bor-, a Krumpli-, a Gyermekjáték és a Népművészeti Fesztivál. A felsorolás folytatható, ám nem ma, a mai nap legyen a szórakozásé. Este, mielőtt elindulnának a szilveszteri mulatságba, kérem, Önök is gondolják át elmúlt évüket. Szívből kívánom, hogy a mérleg „jó” serpenyője legyen lejjebb, és azt, hogy ma sernmi ne felhőzze hangulatukat. Arra kérem Önöket, hogy az ünnepek és a pihenés után továbbra is legyenek társaim azoknak a feladatoknak elvégzésében, amelyek még hátravannak, és azoknak a lehetőségeknek megvalósításában, amelyek holnap, holnapután nyílnak meg előttünk. Mindehhez jó mutatást, sok boldogságot, egészséget és Isten áldását kívánom és kérem mindannyiukra. Tisztelettel Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere
