Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-10-09 / 201. szám

2004- október 9., szombat

A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 47. szám

»ORV

fiTAfi

URAK t'í \

*-<S \\ 'ú íj

a 12. oldaton:

pmn f *xmi }

f A *.* «

ORTVS. „

zabó Bernadett

\

Kalendárium

i:

Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata

Csak az a vég... (második rész)

Ahogy ígértem, folytatom - és befejezem - a speciális „rejtett történelem” (hidden history) összeállításomat, amelyet dicső eleink tragi(komi)kus elmúlása köré bátorkodtam szőni. A tanulságokat - szombati melléklet lévén - már a hétvégén le lehet szűrni, most itt csak egy régi Komár László-szám aktualizált sora jut eszembe: „Én mondom, halni tudni kell...” (Ugyebár, a dalban eredetileg az „élni” szerepelt.)

Némely uralkodó vesztét a nein megfelelő időjárás okozta. Tudjuk, hogy a szerencsétlen II. Lajos magyar király a megáradt Csele-pataknak köszönhette a vesztét. Na, meg annak, hogy az őt követő néhány ezer török harcos miatt nem vesztegette az időt, hogy megszabaduljon a páncéljától. Egy római császár, Carus halálát villámcsapás okozta. Vagy csak Jupiter - korábban: Zeusz - ujja sült el? Szürkenadrágos Ragnar viking uralkodóval a rossz termés miatt teljes joggal felháborodott viking parasztjai végeztek. Hát, ki más lehetne a hibás a jégverte kalászért, ha nem a főnök? A történet talán intő jel a mai idők jól felkészült mezőgazdasági miniszterei számára. (Persze, a história hemzseg a temérdek éhséglázadástól, e történet egyediségét az adja, hogy már rögvest az elején, a nélkülözést mintegy megelőzendő, felelőst találtak a népek. Ritka alkalom, nemde.)

Egyes vitézkedő királyok életét egy-egy találomra eleresztett nyílvessző oltotta ki. A hastingsi csatában az angolszászok serege Harold vezetésével egészen jól tartotta magát Hódító Vilmos normannjaival szemben, amígHaroldot fejen nem találta egy kósza nyílvessző. A jövő ismeretes. Vilmos lett a király, ám esetében is Isten és az a bizonyos bot érvényes. Kedvenc fia, Vörös Vilmos egy vadászat során egyik lovagja áldozata lett, aki a sűrűben röfögő hangokat hallató királyát vélhetőleg vaddisznónak vélte. És ugyebár, felbérelhető vaddisznóban - szegény Zrínyi - mi magyarok sem állunk rosszul.

Mintegy száz esztendővel később az aktuális angol király. Oroszlánszívű Richard egy jelentéktelen francia vár ostromakor rossz időben és rossz helyre állt. Egy várból megeresztett nyílvessző elé. Utolsó szavaival gazdag jutalmat ígért a sasszemű íjásznak.

A későbbi évszázadok pipogya uralkodói inkább kerülték az effajta veszedelmeket, ezért csak ritkán haláloztak el nem természetes úton. Egy-egy banális baleset is kirívónak számít a sok-sok „ágyban, párnák közt” szind- rómás eset között. Orániai Vilmos lovasbalesete, mely során az angol uralkodó egy vakondtúráson megbotló lova hátáról zúzta magát halálra, már- már extrém, „blikkes” történetnek tűnik. Királynak lenni nyugdíjas állás lett. Az egyes népharagnak áldozatául esett uralkodók kivételével persze. Az angolok e tekintetben is példát mutattak a.világnak. Mint ismeretes, Stuart Károly fejét a polgári parlament által pénzelt polgári bakó választotta el a törzsétől. Az angol példa francia földön XVI. Lajos vesztét okozta. A halál oka: a szivarvágóból továbbfejlesztett guillotine. A haladás efféle szele utoljára a végtelen orosz síkot érte el, ahol az utolsó cárral, II. Miklóssal és családjával az álnok vöröskatonák sortüze végzett, pontot téve egy olyan kor végére, ahol az uralkodás felelősségét a váratlan és gyakran a legváratlanabb helyről érkező halál tette rizikóssá.

Ma már elvétve fordulnak elő ilyen esetek. Európában legalábbis. Az országokat választott tisztségviselők vezetik, akiket nem fenyegetnek kósza nyílvesszők vagy eltéved puskagolyók. Legfeljebb az ellenzék emlékezteti őket az elmúlásra - arra, hogy belátható időn belül következik a következő választás. Amely - valljuk be - mindig tartogat azért tragi(komi)kus elemeket. Nem csupán a „rejtett történelem” kutatóinak.

Száz évvel ezelőtt mindhárom korabeli lap megemlékezett alkotmányosan uralkodó királyunk névnapjáról, valamint Esztergom iparos-osztályát ért nagy szomorúságról. „Kidőlt soraiból egy a legderekabbak közül: Wanitsek Rezső. ” Persze az Aradi vértanúkra is emlékeztek, hasonlóan, mint ahogy azt napjainkban tesszük.

Az Esztergom október 9-i számában az aradi vértanúkra emlékezve egy hosszabb írás mellett a következőket tette közzé: „

Október 6. Az aradi 13 vértana gyászos emléke minden évfordulón fel-feluju!, s a bonfikebel nagy szomorúan sóbajtozza a rettenthetetlen hősök neveit, kik vérüket ontották hazájukért s azután a hazaszeretet vértanú-halálát halták. Vajmi kevés külső gyász mutatta Esztergomban a nemzeti gyásznap szomorú voltát, s mindössze a vármegye- házán és városházán lengett a fekete zászló. ” Joggal mondhatjuk száz évvel később, kiindulva az idei programból, Esztergom méltán emlékezett meg vértanúságuk százötvenötödik évfordulójáról. Október 9 jeles ünnep még ma is a magyar nemzet életében. „Magyarok Nagyasszonya" - szól az írás címe, amelyet száz évvel ezelőtt írt az Esztergom egyik publicistája. „Ismét elérkezett a magyar nemzet kedves ünnepe: édes jó Anyánk, régi nagy Patronánk, Magyar- ország Nagyasszonyának ünnepét üljük ma. Kétségkívül az ő hathatós könyörgéseinek köszönték elődeink győzelmeiket. Az ő hathatós pártfogásának és könyörgésének köszönhetjük, hogy annyi vad tatár, embertelen török és agyarkodó belső pártütők pusztításai után maroknyki nemzetünk virágzik még, Európa egyik legáldottabb részében. ” Kérjük tehát őt most is, hogy segítsen a nemzetet megtartani, kultúráját felvirágoztatni európai integráció keretén belül.

Természetesen nem maradhat el a villamos világítás ügye sem. Az Esztergomi Lapok kedvező híreket közölt ebben a kérdésben. Igaz, nem a világítás megindulásával kapcsolatban. „Helyes intézkedés. A város tanácsa szerdai ülésében elhatározta, hogy a városházi összes helyiségeket villámmal fogja világittatni. A városnak és a Ganz és társa czégnek olyan közös megállapodása

van, hogy a czég a városházát ugyanazon ötszegért fogja világitani, amennyibe a mostani gyertyás-petróleumos világítás kerül, tehát e részben a várost több kiadás nem fogja terhelni a réginél s e mellett állandó és jó világítása lesz. ” Vajon a cégnek mi haszna származott a rá nézve kedvezőtlen megállapodásból? Egy gömb feltűnése okozott izgalmat a városban száz éve. A gömbről bővebben ad információt a lap. „Léghajó vadászat automobilokkal Esztergom környékéül Vasárnap egy léghajót lehetett észrevenni, mely gyorsan közeledett Esztergom fölé és itt körülbelül a Széchenyi- tér fölött majdnem egynegyedóráig ált, s aztán hirtelen Párkány felé vette útját s ott eltűnt. A gömb megindulása után alig néhány perezre, négy automobil száguldott át városunkon. A léghajó a budapesti léghajós-klub 'Turul' nevű léghajója volt, a négy gépkocsi pedig a léghajóra vadászott. ” Az autósok végül utolérték a száguldó hajót és annak kapitányát visszavitték a fővárosba.

Az ügy folyományaként az Esztergom és Vidéke javaslattal fordult a hatóságok felé. „Lapunk legutóbbi számában egy közérdekű felszóllalást tettünk közzé, melyben a cikkíró felhívta a hatóságok figyelmét arra, miszerént intézkedjenek, hogy a jövőben az automobilok a város és a községek belterületén lassan haladjanak, az esetleges szerencsétlenségek elkerülése végett. ” A nevezett kocsik egyike ugyanis majdnem súlyos balesetet okozott. Meghallgattatásra talált a lap óhaja, bevezették a lakott területen belüli sebességkorlátozást.

• GK