Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-12-30 / 256. szám
KALEIDOSZKÓP 2004. december 30., csütörtök • HÍDLAP 7 Mindenki küzd valamiért Célorientáltságunkat nem törheti le semmi, sem a reggeli sietségünket készségesen segítő, pukkancs eladónő, de még az utazásunkat felvigyázó, barátságos ellenőrök sem. Átgázolva mindenen és mindenkin törekszünk elérni vágyainkat, miközben hiszünk még egy álomba burkolt, tisztességes küzdelemben. Ám törekvéseink megvalósítására alig van remény a könyökölés önmegvalósító sportágának hódoló társadalmunkban. Itt csak az boldogul, aki elfelejti emberi létének korlátáit. Ahogy még egy kecske is képes növényeken edződött fogazatával folytatni küzdelmét a napi orgánumért. Állatként, az analfabetizmus boldog tudatlanságában hadakozik a számára kevésbé ízletes táplálékért. De nem is az íz, hanem a zsákmány a fontos, esetünkben pedig a cél elérése. S hogy eközben tetteink súlya megfekszi gyomrunkat, vagy bűnös elégedettséggel tölt el bennünket, az személyenként különböző lehet. Legalábbis jó lenne még ebben a tudatban élni. Egy ideig... Népszavazás után Székelyföldön A kettős állampolgársági népszava- aa l jeMaaptj? zás óta jelentősen, körülbelül 30%-kal csökkent a magyar turisták száma - jelentette a turisztikai hivatal Hargita és Maros megyéből. Sokan visszamondták szilveszteri helyfoglalásaikat, így több szálloda, motel, panzió, vidéki kúria marad üresen év végére. A vendéglátók januárra akcióval készülnek, hogy visszacsalogassák a turistákat. Magyarországi újságírókat, tévéseket hívnak meg, hogy bemutassák, ugyanolyan szívesen fogadják a magtárokat, ugyanolyan lehetőségeket biztosítanak számukra, mint korábban. Ha a helyzet nem változik meg hamarosan, félő, hogy a szállodák, panziók, motelek, falusi vendég- fogadók üresen maradnak a turisztikai idényre. Gyergyó környékén Marosfő és Gyilkostó turisztikai létesítményei bővelkednek szilveszteri kínálatokban. Arak szerint egy háromnapos tartózkodás 69 euróba, négynapos 82 euróba, 5 napos tartózkodás 95 euróba kerül - a szilveszteri vacsorát is beleszámítva az árakba. A vendéglátóipari vállalkozók az év végi E-vásárlás Van remény azok számára, akik belebetegszenek az ünnepileg vásárló tömegbe. Megtörtént, ami néhány éve még hihetetlennek tűnt: az internetes kiskereskedelemben az idei karácsonyi szezonban Európa lekörözte az Egyesült Államokat. És nem csak behozta lemaradását, hanem előnyt is szerzett - állítja egy amerikai piackutató cég. Nyugat-Európá- ban a tavalyit 44 százalékkal meghaladva, 13 milliárd euróra ugrott az internetes kiskereskedelmi forgalom összértéke, míg az USA számszerűen ugyanennyit, 13 milliárdot produkált, de dollárban. A növekedés hátterében az online vásárlások jelentős növekedése áll. Idén Európa nyugati felén sokkal többen vásároltak az interneten, mint tavaly. Franciaországban és Spanyolországban (amelyeket ügy tartanak számon, hogy lakóik kevésbé fogékonyak az internetezés havazásban is reménykednek, hiszen jelenleg sízésre nem alkalmas a terep. A bérlési igények a helyi média apró- hirdetés rovatait már november közepétől elárasztották. Az „erdei kalandot” választók három-négy napra 200-250 eurót fizetnek. Előszilveszteri ünnepségek között Gyergyószent- miklóson a Fény Televízió által szervezett december 28-i estély a legkedvezőbb: a város egyik legjobbnak tartott vendéglőjében fejenként mindössze 150 ezer lejért (kb. 600 Ft) vacsorát, italt és meglepetésekkel teli ünnepi műsort is szolgáltattak a szervezők. • (parázs.PRESS) iránt, mint az észak-európaiak), jelentősen megugrott azok száma, akik rákaptak az online vásárlásra. A virtuális vásárlások ösztönzője, hogy Európa hagyományos kiskereskedelmi láncai közt éleződik a verseny. A társaságok által kínált i termékek ára brutális nyomás alatt van a konkurenciaharc miatt. Hogy kikeveredjenek a helyzetből, legtöbbjük e-kereskedelmi beruházásokba fogott. Nem hagyja érintetlenül a fogyasztókat az online áruházak egyre erősödő reklámtevékenysége sem. Az Argos'„házhoz szállító cég” éppen az ünnepek alatt tromfolt rá a konkurens Amazon.co.uk j „ingyenes” akciójára. Míg az utóbbi továbbra is a 15 fontnál értékesebb cuccokat viszi ki térítés nélkül az ügyfélnek, addig az előbbi karácsony előtt minden megrendelést ingyen szállított a megrendelőhöz. • (p-press) Piros lap Télapónak Gazdagok ország lakóinak láthatóan nincs jobb dolga, minthogy olyan marhaságok ügyében is tiltakozási akciókat indítanak, amire mi, szegény rokon, csak a szájat tátjuk. Most példának okáért a stájer hagyományőrző mozgalmárok Tél- apómentes-övezetté nyilvánították Németország és Ausztria teljes területét. A Mikulás ellen tüntető csoportok vezetőjét a hideg is kirázza a sok angol-amerikai típusú, piros ruhás, nagyszakállú Télapótól. Ha kell, az egész német nyelvterületet fellázítják a kereskedelmi terror ellen, ha az embereket és a gyerekeket nem engedik vissza a jól megszokott St. Nicholas-hoz, aki karácsony estéjén az ajándékokat szétosztja, és az ősi szokások jelképe is egyszerre. • (parázs.press) Százezreket bukhat, aki mégsem utazik a katasztrófa térségébe A magyar Külügyminisztérium az indonéz természeti katasztrófa miatt nem javasolja, hogy bárki Phuket szigetére utazzon. Az erre a területre legtöbb utast utaztató Aeroviva szerint nem ők tehetnek a katasztrófáról, ezért a velük odakészülő utas választás előtt áll: nem vesz tudomást a külügy figyelmeztetéséről, és mégis elutazik a szigetre, vagy - akár százezer forinttal - megfejeli az útra már eddig befizetett díjat és máshova utazik el, vagy búcsút mond a már befizetett 100- 200 ezer forintos foglalásának. Az Aeroviva elhárítja a visszafizetést, és közleményben tájékoztatta a „Phűket csomagot vásárló utasait”, hogy ugyan „a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma Phuketet újabb értesítésig nem javasolja úti célként, de tudomásuk szerint a szigeten lévő szálloda „zavartalanul üzemel”. • SZSZANDRA Bukovics Krisztián írása H 0 N NA N TUD NÁM Petárda veszély Az év végi újat (hiába) váró hangulat egyik legtöbbet vitatott kérdése a petárdák engedélyezése-tiltása. Az az érdekes helyzet állt elő (immár sokadik esztendeje), hogy a Duna két partján (Ipoly dettó) különböző törvények vonatkoznak a petárda használatra. Magyarországon szilveszterig az engedéllvel rendelkező árusok szabadon forgalmazhatják a petárdákat, azokat felhasználni azonban csak péntek este hattól, szombat reggel 6-ig lehet. A népmeséi hagyományoktól eltérően négy napig tart tehát a magyar csoda, az is csak a 3 grammnál kisebb töltettel ellátott rakéták esetében. A törvény továbbá azt is kimondja, hogy aki nem használja el a petárdákat, az köteles visszavinni azokat a forgalmazókhoz, akiknek öt napot kell biztosítani arra, hogy a vásárlók a termékeket visszahozhassák. Pénzt azonban vissza nem adnak, csupán a terméket veszik át. A törvényhozók meg csodálkoznak, hogy nem viszik vissza a pirotechnikai eszközöket. Tovább olvasva a petárda törvényt kiderül, hogy illegális robbantásért január elsején, reggel hattól akár 50 ezer forintot is fizethet az illegális petárdázó. Aki pedig mások közé dobja, az 150 ezer forintra vagy 60 napos elzárással büntethető, és a rendőrség szilveszterkor is razziázik. Mindezt azzal indokolják, hogy minden évben rengeteg a baleset. Na már most a folyók bal partján ez sallangmentesebb: megvannak ugyan ott is a kötelező, szigorúan ellenőrzött előírások, de a petárdát egész évben árusíthatják és felhasználhatják a lakosok. Veszélyesek persze a pirotechnikai eszközök, főleg akkor, ha nem megfelelően használják őket. Mint ahogyan a kés, az olló, a kínai karácsonyfaégő, vagy a forró vizes csap a fürdőszobában. Ha az ember nem tudja használni őket, különösen veszélyesek. Nem mondom, hogy az egyik, avagy a másik oldalon alkalmazott törvények jók, avagy rosszak. Nem is mondhatnám, hiszen honnan is tudnám én ezt így tényszerűen megállapítani, amikor az erre vonatkozó, egymással szöges ellentétben álló törvényt szakmájukban valószínűleg jól képzett, a dologhoz nálamnál jobban konyító emberek hozták, de azért kíváncsi lennék, hol fordul elő több baleset. Ott, ahol az emberek egész évben megnézhetik, kipróbálhatják, megtanulhatják használni az ördöngös szerkezeteket, vagy ott, ahol az egész évben tiltott gyümölcsre ráveti magát a kiéhezett tömeg, és avatatlan, remegő kézzel tanácstalanul néznek társaikra a meggyújtott szerkezet mellől: most akkor mi legyen? O N Virsli pezsgővel Magyar virtus a javából, szilveszteri menü: híven tükrözve az egykor szebb időket látott magyar konyha mára dél-amerikai fűszerpaprikától, impotenssé váló magvar vendéglátástól elkorcsosult mivoltát. Vége a régi időknek - rikkantotta Menzel, és e címmel vitt vászonra egy kisfilmecskét még a hatvanas-hetvenes években, melyben a régimódi arisztokrácia kikopását ábrázolta gunvoros-kesergő-mosolygós, egyszóval amolyan menzeles szemszögből. Vége a régi időknek - jutott eszébe a film címe Stálh Juditnak, amikor reform szakácskönyve kiszorította Rozi néni receptjeit a konyhából. Vége a régi időknek - sikították a társaság lánytagjai, amikor a szilveszteri buli kaja része felől érdeklődtek a gyermeküket nevelni ugyan nem nevelő, de valami érthetetlen okok miatt időnként féltő szülők. Nincs szendvics, nincs sütés-főzés, nincs edénycsörömpölés és nincs mosogatás.. Virsli van, műanyag bőrös, csirke szárny-csőr-toll és egyéb őrleményekkel dúsítva, pépes állagú „párky”, mondják a Duna bal oldalán. Vákumfóliázva, furcsa fehéres-nyúlós hártyával borítva, akcióban, kilószámra. Nem megfőzve, pláne nem sütve - mikrobán melegítve, a cél nem a minőség, hanem a mennyiség, ami felszívja a kétszáz forintos (na jó, plusz üveg) pezsgőt, amelyet csak és kizárólag „bombával” (nem robban, üt) dúsítva ajánlott fogyasztani. El tudom képzelni, mondjuk Krúdyt. a magyar kis vendéglátók és klasszikus restik ínyencét, amikor nyolc fogásból álló, nyálcsorgató módon ábrázolt menüjének, és egy korsó jó borának elfogyasztása helyett valami furcsa történelmi időzavar következtében egy ilyen virslis-pezsgős-bombás punk-pornó mulatságban találja magát. Vége a régi időknek - motyogná maga elé a megzavarodott író, és vágyakozással gondolna vissza a kődökpusztai kis vasúti restiben elfogyasztott, akkor ízetlennek, és ehetetlennek hitt zónapörköltjére. BAZILIKA ÁRNYÉKÁBAN Fordulópont A Mária Valéria híd párkányi oldalról történő megközelítése gépjárművel valószínűleg nem tartozik a legjobban sikerült közlekedési-építészeti megoldások közé. A hídra a város felől nem lehet bekanyarodni, kettős záróvonal és táblák hangsúlyozzák eme rendelkezést. Az építők vagy nem tudtak, vagy elfelejtettek erre megoldást találni, a pillanatnyi helyzet szempontjából végül is ez lényegtelen: ha nem lehet befordulni, akkor nem lehet, a szabál' az szabál1. A városközpontból Esztergomba igyekvő autósok azonban vajmi keveset foglalkoznak mindezzel: nem törődve a szembejövő forgalommal, a mögöttük érkező járművekkel minden lelkiismeret-furdalás nélkül kanyarodnak keresztül a záróvonalon, arra kerekező biciklistán. A rend őrei meglehetősen elnézőek, csak nagyritkán fordul elő, hogy figyelmeztessék a szabálytalankodókat, akik vagy lustaságból, vagy mínuszod KRESZ ismereteik miatt képtelenek néhány száz métert tovább gurulva szabályosan megfordulni. A furcsa az, hogy ez ellen senki nem tesz semmit, elfogadjuk, hogy ez van, és némán tűri mindenki a forgalmat akadályozó manővereket. Gyanítom, tőlünk néhány száz vagy ezer kilométerrel nyugatabbra a rendőrség egészen tisztességes, állandó bevételként könyvelné el az ehhez hasonló eseteket...
