Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-12-24 / 253. szám

• HÍDLAP • 2004. december 24., szombat

htdlapmagazin

Karácsonyi üzenetek

Varga Péter

jegyzete

Kezdetben teremtette Isten

Közelednek az ünnepek és ilyenkor az ember akarva-akaratlanul többet foglalkozik hitbéli kérdésekkel, mint máskor. Van, aki a teremtés és a megváltás misztériumáról elmélkedik, mások figyelmesebbek, kedvesebbek szeretteikkel, de egy kicsit mindenkinek mások e napok, a várakozás napjai. „Kezdetben teremté Isten a mennyet és a földet”. - olvashatjuk a Biblia első sorát, majd a későbbiekben a szentíró így folytatja: „Teremtsünk embert a mi ábrázatunkra és a mi hasonlatosságunkra.” A zsidó-keresztény hívők számára tehát Isten akaratából, szavával, túlcsorduló szerete- tében teremtette a világot. A nem hívők számára mindez hihetetlennek tűnik, a legjobb esetben nem más, mint szép mese. Pedig érdemes megvizsgálnunk magának Istennek a nevét. „Jahvénak” hívja magát, jelentése pedig annyi: „én vagyok, aki VAN”. Vagyis egyik legfőbb tulajdonsága maga a létezés. A zsidóknál olyannyira tiszteletre méltó ez a név, hogy ki sem szabad ejteniük, helyette azt mondják, Adonaj, azaz Úr!

Ám a Teremtés könyvének mégsem az a legmegdöbbentőbb része, hogy Isten a „semmiből” alkotta a világot. Sokkal nehezebben elfogadható, hogy a „maga képére és hasonlatosságára” sárból teremtett meg az embert, Ádámot és mert látta, hogy Ádámnak nem jó egyedül, így megalkotta mellé Évát. Mégis, bár sokak szerint mindössze a mese folytatódik, érdemes elgondolkodni azon, mit is jelent maga a név, vagyis az Ádám. Érdekes fölfedezésre juthat a nyelvész, ha nekiáll böngészni a héber nyelvben. „Adam” ugyanis embereket jelent, olyan szó, amelynek nincsen egyes számú alakja. Isten „sárból történő teremtése” tehát valóban mese, egy elképzelt formája az ember születésének. Ténylegesen azonban az „adam” szó etimologizálásával könnyedén derül fény az igazságra. Az ember teremtése nem mond ellent az evolúciónak, hiszen a teremtett világ fejlődése során az „ember” értelmének kiteljesedésekor szerez tudomást Isten létéről és a maga teremtett voltáról. Isten ugyanis ekkor nyilatkoztatja ki az embernek önmagát. És mit mond neki vajon? „Jahve!”, vagyis „én vagyok, aki van”. E kinyilatkoztatás, Ádám és Éva megvilágosodásának ünnepe nem véletlenül esik tehát karácsony vigíliájára, december 24-re, arra az éjszakára, amikor világra született a Megváltó, akinek eljövetelét Isten ősidők óta előre eltervezte.

Kiss-Rigó László római katolikus püspök:

Egyre több érdekes véleményt hallani napjainkban karácsony megünnepléséről. Még olyanokat is, hogy például: karácsony szükséges rossz, túl kell lenni rajta. Azt hiszem, sokan saját maguk teszik tönkre az ünnepet, ünneplést, amennyiben meg akarnak felelni elvárásoknak, melyek valójában nem is az ünnep lényegéből fakadnak.

Az ember, legalábbis a hívő ember nem megfelelni, hanem felelni akar,

Dr. Cselényi István Gábor esztergomi görög katolikus parócnus:

A keleti egyház (és ebbe most beleértem a görög katolikus és görög keleti egyházat is) ugyanazt a kereszténységet képviseli, mint a nyugati (a római katolikus és a protestáns) egyházak, a közös igazságokon belül mégis néhány érdekes színt, árnyalatot mutat fel.

Ezek közé tartozik karácsony kérdése is, tehát az, amit Kelet a megtestesülésről mond. Kelet szemlélete szerint az isteni Ige nem csupán azért lett emberré, hogy toldozza-foldozza, amit az ember elrontott, hanem eleve bekalkulálta üdvösségtervébe, hogy közénk testesül. „Irántunk, méltatlanok iránt való emberszeretetedből

Ferenczy Andrea evangélikus lelkész:

Minden családban megszokott menete, szokása, liturgiája van a karácsony megünneplésének. El sem tudnánk képzelni, hogy karácsonykor ne adjunk szeretetünkből azoknak, akiket szívünkbe zártunk, akikkel összefonódik csodaképpen az életünk. Gondolunk gyermekekre, kis unokákra, de még az igazán nagy unokákra, már felnőtté lett gyermekekre is. És ha azokra gondolunk, akikkel csodaképpen ösz- szefonódik az életünk, akkor természetesen nem felejtjük el azokat sem, akiket már csak a temető csendjében kereshetünk meg, akik már megboldogultak mennyei seregében hódolnak a Megváltónak. Szeretetünk fogja össze, és karolja át azokat, akikre ezen az ünnepen gondolunk. Eluralkodik rajtunk, bennünk a kötődés, az összefonódás nagy csodája, eluralkodik a szívekben az érzés, hogy szeretni akarok.

Ritka pillanatok, ritka érzések ezek

/

Agostonné Apáti Gabriella református lelkész:

„Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? O a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. (...)

De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs. 40.27-31)

Hogy miért aktuális ez az Ige? Karácsonykor a várakozás fokozódik bennünk. Várunk valamit: várjuk, hogy az ünnepeken talán változik valami, jobb lesz, nagyobb szeretetet

mégpedig Isten szeretetére, mely a Betlehemi Gyermek születésében nyilvánult meg irántunk. Valójában az ilyenkor szokásos ajándékozásnak is csak így van értelme. Hálásak vagyunk Isten végtelen értékű ajándékáért, Jézusért, s viszonzásul mi is megajándékozzuk egymást. Messze nem a pénzben kifejezhető érték, hanem a szándék számít. A hívő keresztények ilyenkor arra törekednek, hogy az Istennel való kapcsolatuk megerősödjön, s ebből a kapcsolatból erőt merítve tudják megújítani, jobbá tenni mindenfajta emberi kapemberré lettél...” - mondja a liturgia. Mennyire más kép ez a megtestesülés- ről-megváltásról is, mint amit a szent anzelmi Cur Deus homo (Miért lett emberré Isten c. műve) feltételez: hogy ti. a megsértett isteni jogrend helyreállítása miatt történt mindez. Kelet számára a jogalap a Fiú ember szeretete. Annak visszhangja ez, amit Szent Jánosnál olvasunk: „Ügy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érette” (Jn 3,16). A szótériológia (a megváltástan) mindenestől proegzisztens krisztológiát, értünk létező Krisztus-képet tükröz: Isten ér- tünk-létezővé, velünk-lévővé

(Emmánuellé) vált Jézus Krisztusban!

A másik fontos szempont: Kelet szemléletében a megtestesülés nem csupán egy konkrét egyedi emberi test felöltése volt az Ige számára, hamanapság, hogy lám, mégis, mindenkinek jut a szeretetünkből. Mindenkit igyekszünk elérni ezekben a napokban, s valljuk be őszintén, éppen ettől szenvedünk egész évben, hogy máskor alig van időnk egymásra, s ha van, az inkább nem az összetartozásunk jeleit mutatja.

2004. év karácsonyának örömhíre, hogy megújul a szeretetünk egymás iránt. Milyen jó, hogy megújul! Kiújul a szeretet bennünk. Képes a szeretet arra, hogy újra terebélyesedjen, újra szavakat csaljon ajkunkra, újra elindítsa lábunkat egymás felé! Nagy szükségét érezzük a megújulni képes szeretetnek, ami nem nélkülözheti a megbocsátást természetesen. Nyomorúságunk, amikor mi, emberek, távolra kerülünk egymástól. Ma minden elérhetővé vált, minden gyorsan fellelhető, de Kedves Olvasó, nem éppen mi emberek kerültünk éppen egymástól távol?

„Egy gyermek születik nékünk, Fiú adatik nekünk. Az uralom az O vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló

kapunk, mint eddig. És ahogy közeledik az ünnep, egyre nő bennünk a fáradtság is; vagy azért, mert minden erőnkkel az ünnep előkészítésén fáradozunk, hogy a családnak minden meglegyen, minden tökéletes legyen. Ilyenkor, mire elérkezik a karácsony, olyan fáradtak vagyunk, hogy nem tudunk örülni sem az összegyűlt családnak, sem a meghittségnek, sem a szeretetnek. Inkább veszekszünk, idegeskedünk, és így természetesen értelmét veszti mindaz, amiért addig fáradoztunk. Vagy azért vagyunk megfáradtak, mert nagyon egyedül vagyunk, és immár sokadszor fásultunk bele abba, hogy egyedüllétünk nem változik, és a karácsony ugyanolyan, mint eddig volt.

Most mégis változhat valami: máscsolataikat is. Nemcsak az ünnepek idején, hanem az ünnepet követő hétköznapokban is.

A nem hívő vagy nem keresztény emberek számára is lehet a karácsony igazi ünnep, nemcsak a vásárlás ideje, mert ilyenkor ők is valódi és örök emberi értékeket ünnepelhetnek, mint amilyen a család, az összetartozás, a szolidaritás, a szeretet. Ilyen értelemben kívánok a HÍDLAP valamennyi keresztény, vagy más vallású hívő, vagy nem hívő olvasójának valódi békével, szeretettel teljes karácsonyi ünnepeket és

nem az emberi természet felvétele. Azzal, hogy Isten magára öltötte az emberi természetet, testvérünkké lett, valamennyiünket felemelt, és félreérthetetlenül egymás számára is testvérekké tett bennünket - még ha kétezer év óta ezt nem is éltük meg igazán. Karácsony kihívás számunkra, hogy felfedezzük közös embertestvériségünket. Most, hogy Isten emberré lett, meg kell próbálnunk ténylegesen emberekké válni - és egymás testvéreivé az emberség megélésében.

De karácsony nemcsak a földi élet szempontjából jelentős számunkra (mint únos-úntalan hangoztatott „szeretet-ünnep”), hanem legfőképp azért, mert életünk végső sanszára, az átistenülésre is rámutat. Szinte ki se merjük ejteni a szót: „átistenülés”. Pedig a keleti egyháztanítók ősidőkAtya, Békesség Fejedelme!”

Az ősi prófécia beteljesedett. Az uralom Jézus Krisztusban van. Mert hiába elérhető ma minden, a megújulni képes, és megújulni kész szeretetnek van ránk, és világunkra sebet kötöző, bajt feledtető, lelket emelő, de szívet-lelket tisztító hatása is.

2004. év karácsonyának örömhíre, hogy az Isten, Egyszülött Fiában, Jézusban megmutatta, az Ö szeretete kész megújulni irántunk. Az O szeretete kész feledni a foltjainkat, sebet ejtő villongásainkat, kész feledni szeretetlen megnyilvánulásainkat. Isten áldozatot hoz Fiának születésével. Áldozat, hogy kicsivé lesz az Isten. Emberré lesz. Felveszi embertestünk zárt zubbonyát, és Mária asszonytestének kapuján keresztül hozzánk érkezik az Isten. Tanítása van a karácsonyi Gyermek születésének. Eljut a Szent szeretete az emberhez. A karácsony, a születés éjszakája. A csillagfényes éjszaka közepén egy jászolban, pólyába csavarta Urunk az emberiséget Jézus születésével. A leggyenhogy készülhetünk. Mert Igénkből kiderül: van Valaki, aki nincs időhöz kötve, aki öröktől fogva létezik, és aki örökké megmarad Úrnak. Van valaki, aki nem változik, akinek ereje nem fogy el, aki nem fárad meg soha. Van valaki, aki képes erőt adni bármikor, és képes odafigyelni az emberre, aki már minden erejét, bizalmát elvesztette. Van valaki, aki erőt ad a megfáradtaknak a saját erejéből; van, aki megújítja azt, aki ellankadt. Ézsaiás a tudtunkra adja: O nem hagyja erőtlenül vergődni sem a munkában, sem a ránk nehezedő gondok közepette könnyen megfáradó földi gyermekeit. A Benne bízók ereje kegyelemből megújul, nem fáradnak el. Éppen ezért nagyon fontos, hogy készülődésünk, rohanásunk közepette, vagy egyedüligazi sikerekben gazdag és testi-lelki egészségben boldog új esztendőt.

tői így fejezik ki az üdvösség tartalmát. Iréneusz, Szent Atanáz, Teológus Szent Gergely és mások ebben foglalják össze karácsony lényegét: Isten emberré lett, hogy az ember Istenné legyen. Adja meg a testté lett Ige mindannyiunknak, hogy megnyíljunk létünk e végső távlata felé!

gébb test gyolcsa a pólya. Tartást ad, meleget, biztonságot, védelmet. Ez a pólya maradt az ember egyetlen olyan ruhája, amit naponta fel kell vennie, hogy közel legyen azokhoz, és szeresse azokat, akikkel Isten megengedte, hogy együtt éljen. Az uralom ebben a pólyában rejtőzik. Isten adta. Vegyük fel, hogy naponta tisztuljon meg, újuljon meg emberségünk, és általa az egész emberiség ezen a földön. Vegyük fel, mert jó lenne, és szükség lenne arra, hogy többször, naponta megújuljon a szeretet bennünk, és inkább szeressünk.

létünk önmarcangolásából ne befelé forduljunk, ne is a világ hívságaiban keressünk megoldást, hanem az Isten közelében. Mert azok bíznak igazán az Úrban, akik tudják, hogy O minden hatalomnak, minden erőnek örök forrása. O erőt ad mindazoknak, akik Reá bízzák egész életüket, akik Hozzá fordulnak megerőtlenedésük idején. Még a legelszántabbak is elfáradnak, még a legkiválóbbak is megbotlanak, még a legerősebbeknek is vannak nehéz életszakaszai: de ha Hozzá fordulnak; ha mi is Hozzá fordulunk, vagy legalábbis megpróbáljuk, boldogan megtapasztaljuk segítő kegyelmét. Az Ige is bíztat minket erre:

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” /lPt.5.7./ ÁMEN