Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-12-21 / 250. szám

KALEIDOSZKÓP 2004. december 21., kedd • HÍDLAP 7 Téli meleg A beköszöntő mínuszok mellett talán jól esik mindenkinek egy kis meleg, tegyen az az ablakon keresztül besütő fáradt téli napfény vagy egy üvegfúvó mester „munkalángja”, amint éppen formálja, lágyítja a nyers üveget, hogy néhány boszorkányosán gyors mozdulattal a nyúló üvegdarabból ipartörténeti műremek szülessen. Begyakorlott, tévedhetetlen mozdulatok, határozott, de mégis óvatos simítások. Vannak szakmák, amelyek önkéntelenül is cso­dálatra késztetik az embert, a nyers, rideg anyagból előállított átlátszó csodák ezek közé tartoznak... Örökre megúszhatja a móri mészáros Tényleges életfogytiglant kért az ügyész a móri perben Kaiser Edére, annak ellenére, hogy nem ő lőtt még a vádirat szerint sem a bank­fiókban. Azt, hogy ki a móri gyil­kos, a perben nem válaszolta meg az ügyészség. A vád csak közvetett bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy Kaiser egyáltalán Móron járt a kérdéses időpontban és segéd­kezett a rablógyilkosságban. Vitatható bizonyítékokon alapul a vád a móri bankrablással vádolt Kaiser Ede esetében, az ügyész hétfőn mégis tényleges életfogytiglant kért a férfira, bár az kiderült a vádbeszédből: nem őt vádolják azzal, hogy lelőtte a bankban tartózkodó nyolc embert. Azt írják a számlájára, hogy őrt állt az ajtóban. Kaisert emellett a perben több erőszakos rablással, rablási kísér­lettel is vádolják, ezeket beismerte, a móri vádpontot azonban tagadja. Azt mondta, a móri bűncselekményben nem vett részt, 2000 év vége után nem is járt a településen. „Minket is megrá­zott, hogy ilyen aljasságot követtek el”- állította. Dezső Antal, Kaiser Ede védője a szemtanúkkal kapcsolatban azt mondta: a móri tömeggyilkosság után nem sokkal mindegyik szemtanú másképpen írta le az ajtóban őrt álló rablót. Volt, aki szerint feltűnően fe­hér bőrű, mások szerint bronzbarna, szoláriumozott volt a férfi. Csak abban egyeztek meg a vallomások, hogy fel­tűnően magas, legalább 185 centis (Kaiser 178 centi), harminc év alatti férfi volt, aki az ajtóban állt a támadás alatt - magát biztonsági őrnek álcázva- és műszaki hibára hivatkozva nem engedett be senkit. Az ügy harmad­rendű vádlottja Kiglics Attila - akit egy másik ügyben rablással vádolnak - is terhelő vallomást tett Kaiserre. Dezső perbeszédében megkérdőjelez­te Kiglics szavahihetőségét. Mint mondta, a harmadrendű vádlott más ügyekkel kapcsolatban erőszakosabb­nak próbálta beállítani Kaisert, a móri ügyben pedig csak feltételezéseket adott elő, nem említett konkrétumo­kat. Ráadásul a védő szerint Kiglics annak ellenére nincs előzetes letartóz­tatásban, hogy a' móri ügy mellett több hasonló, erőszakos bűncselek­mény vádlottja. Dezső többször utalt arra, hogy ennek az lehet az oka, hogy vádalkut kötött a hatóságokkal: ha Kaiser ellen vall, kedvezményeket kap. A 2002. május 9-én elkövetett nyolc halálos áldozatot követelő móri bank­rablással két személyt vádol az ügyészség, de a vádiratból kiderül az is, hogy a bankfiókban tartózkodó ügyfeleket, dolgozókat hidegvérrel, közvetlen közelről, hangtompítós gép­pisztolyból fejre, felsőtestre leadott sorozatokkal meggyilkoló személy is­meretlen maradt a hatóságok előtt. A 100 leggazdagabb magyar idén A gazdagokat bemutató listát első­ként 20 évvel ezelőtt a Forbes indította útjára az Amerikai Egyesült Államok­ban. Azóta világszerte több országban akadt követője. Magyarországon 2004- ben, immár harmadszor jelenik meg a „A 100 leggazdagabb magyar” című ki­advány. Számos új névvel bővült a lis­ta, és számos névtől kellett búcsút ven­ni, akik nem érték el a listára való fel­2000 után idén, 2004-ben ismét George Busht választotta az Év Em­berévé az amerikai Time magazin. Jim Kelly főszerkesztő indoklása sze­rint George Bush kérlelhetetlen veze­tési stílusával és meggyőző választási győzelmével vívta ki az elismerést. A tekintélyes hírmagazin Charles Lindbergh személyében először 1927- ben választotta meg az Év Emberét. A történelem jobbára igazolta a dön­kerülés minimumát. A kiadványból ki­derül, hogy a dobogós helyezettek va­gyona között „csekély” egymilliárdos a különbség. A látható vagyonelemek alapján ma Magyarországon Várszegi Gábor a leggazdagabb 46 milliárd fo­rintos vagyonnal, a második hely pedig Demján Sándoré és Széles Gáboré megosztva. Őket követi Leisztinger Tamás 37,5 milliárd forinttal. téseket, de olyan, utólag erősen vitat­ható eredmények is születtek, mint Adolf Hitler 1938-as elsősége, vagy az 1939-ben és 1942-ben is győztes Joszip Sztálin listaelsősége. A magazin egyébként nemcsak személyeket tün­tet ki az elismeréssel, hanem közössé­geket, csoportokat is. így 1966-ban a Huszonöt éven aluliak, 1988-ban a Ve­szélyeztetett Föld, míg tavaly az Amerikai Katona lett a nyertes. Elkésett levél 287 év után kézbesített egy levelet a német posta Hamburgban, mivel még a 18. században a postások elté­vesztették a várost. A bonyodalmat az okozta, hogy a feladott levél egy északi kisvárosba szólt volna, de mi­vel volt egy nagyobb város azonos né­ven délebben is, így oda továbbították a levelet, melyet aztán gondosan meg­őriztek a nagyobb város levéltárában. Nemrégiben azonban egy történész megtalálta, és felfedezte a hibát, így a postások szerdán átadhatták a levelet az eredeti címzett jogutódjának. • Összeállította: nil George Bush az Év Embere Pöltl „Oxi” Zoltán írásai 0 N U Drogkartács Igen, most a drogok, főként a könnyedebbje van porondon. Az indiai kenderről van szó, me­lyet „könnyű drog” néven neveznek. De ez persze csak egy „szakmai” elnevezés, hi­szen a koffein, a nikotin és a félreszedett, orvosi ellenőrzés nélkül, önkényesen használt gyógyszerek esetében már dro­gokról, veszélyes szerekről lehet beszélni. És semmi sem olyan könnyű, mint elsőre látszik. Ez már a drogokkal kapcsolatos, ha­zai törvénykezés során is kiderült. A helyzet ugyanaz, mint a két „filozófus” tábor - a ma­gyar bal-liberális és a magyar konzervatív oldal - ál­tal vitatott egyéb-életszeletek esetében. Tehát eltérő."A törvényalkotás a drogok tekintetében a Fidesz kormányzása alatt volt a szigorúbb, ahogy a világon jelenleg a létező összes drogokkal kapcsolatos tiltó-, tűrő-, és tá­mogató törvényfajta él, úgy itt Magyarországon, akkor ezt vezették be. A kábítószer elleni politika százféle lehet. A kábítószerezésnek országonként, kultúránként, vallásonként, pártonként változó a megítélése. Mint az orális szexnek, melyet egyes amerikai államokban adott esetben börtönbüntetés­sel „díjaznak”. Persze a kábítószerek esetében komolyabb dolgokról van szó. Generációk egészsége, egész országok banditizmussal elősegített nem­zeti jövedelme, alapvető, de eltérő valóságértelmezések (politikai, vallási) ütközése a színtér, a díszlet és színkar. Az európai „drogháború” a drogfogyasztók szemszögéből nézve a kilenc­venes évek második felében enyhülni látszott. Több olyan mérséklést is bevezettek, mely főként az elsőként próbálgatókat és betegeknek elismert függőkből, szenvedéseiktől szabadulni vágyókká alakultakat részesítette előnyben. Új prevenciós és felvilágosító programok indultak, melyek a li­beralizációt támogatók szerint eredménnyel, a droghasználatot eleve elve­tőknél vitatott hatással működtek. A kormányváltást követően, az MSZP- SZDSZ szellemi támogató körei az első száz intézkedés közé tették a drogliberalizációt, az előzetes, szerintük súlyosan és fölöslegesen kemé­nyen tiltó drogtörvény enyhítését. Ez a gyakorlatban az első kipróbálok lebukásánál egy pszichiátriai kezelést vont maga után, nem többet. A tör­vényben meghatározott szerekkel mindenfajta egyéb foglalatoskodás nap­világra kerülése esetén komoly börtönévek letöltése került előtérbe. Az Al­kotmánybíróság most a könnyű drogokkal való kábítószerezéshez való jog egyszemélyes felelősségét találta az alapvető emberi jogokkal összeegyez­tethetetlennek. És itt még mindig csak a kipróbálókról van szó. Ha valaki valamilyen módon úgy bukna le marihuánával, hogy ugyan csak ő egye­dül szívja el azt, de a napnál is világosabb, hogy ez már nem az első szál „füves cigi”, akkor már a kipróbálás esete sem áll meg, tehát az illető már a pszichiátriai kezelésnél is többre számíthat. Amennyiben az AB tör- vényradírozása nyomán egy újabb szigorítás következik, azt a bizonyos megtekert szál indiai kendert valószínűleg - és itt most egy kisarkított helyzetről beszélek - csak egyedül szívhatja el az első próbáló kliens, mert ha csak egy slukkra is, de átadja másnak, akkor, a várható szigorítás ered­ményeképpen, bűncselekményt követ el. így aztán drogozó és egyben tör­vénytisztelő emberünk egymaga szippantja majd el a bűnös cigit. Ennek közvetlen következménye egy iszonyatos rosszullét lesz, ami bizonyára senkinek, meglepő módon még magának az elsőként kipróbálónak és per­sze a törvényalkotóknak sem érdeke. Valljuk be finoman és halkan, hogy a drogprobléma nem az a falat, amit csak úgy sitty - sutty le tudnánk nyelni, a megoldás nyugodt emésztésé­nek tudatában. A máris Waterloo-ként (és nem Watergate-ként) emlegetett bal-liberális vereség hangoztatása és Gyurcsány miniszterelnök dérrel- durral visszavágó ellenkirohanása az MSZP-SZDSZ drogpolitikájának vé­delmében azt mutatja, hogy a legfelső szinteken egyfajta ürügyként, az egyre szaporábban közeledő, vagy máris választási hajrában trappoló pár­toskodásokra használják a drogproblémát. A drogokkal összefüggésben felcsendülő reklamálások, reklámozások alkalmával belóbált „objektív” statisztikák pedig a két tábor felől ugyanarról a dologról kétfélét bizonyí­tanak. Már ez önmagában összezavaró, kábító tényező. R 0 R Tüt ti Egy barátom egyedül ül a terí­tett asztalnál. Körülötte néző­sereg, televíziós kamera opera­tőrrel, a falakon kiállított új fo­tográfiák, a csarnokban, ahol mindez megtörténik csillárok égnek, kezdődik a kiállítást megnyitó performance, Tütti előad. Tütti selyemingben, bársony öltönyben ad elő, haja ezüstös, kibontott, Krúdy át­irat ez. A performance most egy rögtönzés, melyben Tütti azzal kezdi, hogy ő most - lássuk meg - egyedül ül egy asztalnál. Oldal­ról egy figura, a pincér érkezik, ismerős selymes és bársonyos behízelgő felszolgálói mondatok kíséretében merev mozdulatokkal szervíroz csirkét és bort. Tütti egyedül eszik, egyedül iszik. „Miért vagyok én egyedül az asztalnál? Hova lettek a baráti társaságok?” - kérdezi Tütti a közönségtől, és nincs válasz. Ekkor asztalától feláll, kezében csillog egy rizlinges po­hár, és danol egy szomorú - kedves négysorost egy lehangolt zongoráról, csak úgy magának. Meg kellett halni, olyan szép és olyan magányos volt.

Next

/
Thumbnails
Contents