Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-12-18 / 249. szám

KALEIDOSZKÓP 2004. december 18., szombat • HÍDLAP 7 Ónos veszedelem Tegnap délelőtt a talán legellenségesebb égi csapadék, az ónos eső riogatta régiónk lakosságát. Ónos eső akkor kelet­kezik, amikor nagyon hideg felületre nulla Celsius fok feletti vízcseppek esnek, illetve akkor is, amikor nulla fok alatti, de halmazállapot-változáson addig még át nem esett cseppek érnek el hasonló hőmérsékletű felületeket. Az ónnak semmi köze a jelenséghez, az elnevezés onnan ered, hogy egykor bizonyos tárgyakat ónnal vontak be, és a nevet vise­lő' eső is csúszós, hideg, nehezen eltávolítható mázat alkot mindenen. Az idős emberek ónos eső esetén - ha tehetik - maradjanak otthon, a gépkocsi-tulajdonosoknak pedig ajánlatos a tömegközlekedési eszközöket igénybe venni. A kettős állampolgárságról tartott népszavazás értékelése §»<%-• *£ \ U múltban többször ■ zásról, megszóltat- va többek között Kiss-Rigó László esztergom-budapesti segédpüspököt. E mellett a VR olasz nyelvű, Európa Falak Nélkül-című műsora december / 6-i adását a kettős állampolgárság kér­désének szentelte. A soknemzetiségű szerkesztőség mikrofonja előtt el­mondhatták véleményüket Rómában tanuló román görög katolikus egyete­misták, Drágán Mraovics szerb író, az olaszországi szlovén nagykövet, akik egybehangzóan azt állítják: a kettős állampolgársághoz joga van a határon túli magyar kisebbségnek, sőt, a leg­több szomszédos országban (Romá­nia, Szlovákia, Szlovénia) ez bevett gyakorlat, sajnálatos tehát az a tény, hogy a referendum kudarcot vallott. A római külképviseleten szavazó ma­gyar állampolgárként Harsányi Pál Ottó ferences minorita atya, a Római Antonianum Pápai Egyetem morálte- ológia-oktatója elmondta: megdöbbe­néssel vette tudomásul, hogy a lakos­ság jelentős része távol maradt a sza­vazástól. A határon belül és kívül élő magyarok közti szakadás „összefolto- zásában” az egyházaknak komoly fel­adatot kell vállalniuk: erősíteni és ele­venen tartani szívünkben azt a szoli­daritás - és testvériség - érzést, ame­lyet a gyakran igen nehéz körülmé­nyek között élő honfitársaink iránt táplálunk. Az egyházak küldetése to­vábbá, hogy teológiai és spirituális ér­telemben is aláhúzzák: a magyar ki­sebbségek nem súlyként nehezednek az anyaországra, hanem fontos erő­forrást jelentenek számára. • VI Az olaszok nem használhatják a Tocai nevet Az Európai Bíróság főtanácsnoka, Francis Geoffrey Jacobs indítványa értelmében az olaszok 2007 márci­us vége után várhatóan nem hasz­nálhatják borcímkéiken a „Tocai Friulano” és a „Tocai Italico” szőlő­fajta megnevezéseket. Korábban éppen a fent emlí- ä tett két bor előállítója, az olasz M Lazio megye fordult a hosszú J esztendők óta húzódó tokaji névhasználati vita miatt az Eu­rópai Bírósághoz. A problé- j ma elsődleges forrása, hogy j| egy 1993-as magyar-uniós P kétoldalú megállapodás tiltja | az olaszoknak a „tocai” cím- j ke használatát, mintegy elis- * merve Magyarország kizáró­lagos jogát. Az olasz fél szerint azon­ban a tocai őshonos szőlőfajta a Friuli és a Veneto borvidéken, a megkülön­böztetésben pedig a név eltérő írás­I módja mellett a bor eltérő jellege is se­gítene. Eközben politikai döntést lát­nak szükségesnek magyarországi szak­értők a szlovák-magyar tokaji vita ese­tében is, szerintük ugyanis a szlovák fél új bortörvényében nem kívánja be­tartani a Brüsszel bevonásával nyáron kötött háromoldalú megálla­podást. Korábban abban egyezett meg a magyar és szlovák fél, hogy a magyar- országi 5000 hektáros tokaji termőterület mellett Szlo­vákiában a korábbi 900 hektár helyett 565,2 hektá­ron termelhetik a szlovák borászok a tokaji alapjául szolgáló furmintot, hársle­velűt, sárga muskotályt és zéta szőlőt, amennyiben a magyarországihoz hasonló technoló­giával és szabályozás szerint dolgozzák fel ezen szőlőfajtákat. • Cry Elsüllyedt lövedékek a Dunában A Szabadság híd lábánál egy, a második világháborúban elsül­lyesztett, német lőszerszállító uszá­ly és egy magyar csendőrmonitor nyugszik a Duna mélyén. Állítólag tucatnyi holttest és több száz tonna lőszer fekszik a mélyben, amely, ha berobbanna, lerombolhatná a rak­partot, súlyos pusztítást végezhet­ne a pesti belvárosban. A helyszí­nen dolgozó búvárok elmondása szerint oxigénpalack nagyságú lö­vedékeket láttak az elsüllyedt hajó­roncsokon. A víz alá került lövedé­kek száz évig is működőképesek maradhatnak, bár illetékesek sze­rint a folyamatos rozsdásodás csök­kenti veszélyességüket. Francia mesterművek Több százezres látogatói rohamot kiváltó kiállítás nyílt csütörtökön Budapesten, a Műcsarnokban. A Mesterművek címet viselő tárlat négy évszázad francia festészetét mutatja be. A 118 világszerte ismert francia műalkotást az Európai Unió bővítése alkalmából utaztatják kör­be Kelet-Közép-Európán. Néhány festő neve a nem mindennapi tárlat­ról: Delacroix, Courbet, Manet, Degas, Monet, Renoir, Gauguin, Cézanne, Picasso. A kiállítás kor­mánygaranciával valósul meg, amelynek összege 303 065 481 euró. Vaníliás korcsolyázás Vaníliaillatú jégpályán szórakoz­hatnak a párizsiak a decemberi ün­nepi szezonban: az Eiffel-torony első emeletén berendezett pálya jegét be­lülről változó színű villogó plazma- reflektorok világítják meg. A vaníliás siklást a nyugati és déli pillér között, 57 méter magasan létrehozott 200 négyzetméteres pályán gyakorolhat­ják a jég szerelmesei. Az Eiffel-to­rony látogatói ingyen használhatják a pályát - egyszerre akár nyolcvartan is. Több, mint három évtizeddel ez­előtt, 1969-ben már működött jégpá­lya az Eiffel-tornyon, felavatása is nagy feltűnést keltett: akkor a Moszkvai Nagycirkusz medvéje sik­lott végig először rajta. / — ^ $ . : Onagy Zoltán írása N A Pl BULVÁR Csak röviden, mintha napló volna Szombaton Bp. A szerkesztőségi után bekényszerítve az aktuális alkalma­zásfejlesztői konzultációra. Film, egy szoftverfejlesztő konferencia „Meta- modell alapú rendszerfejlesztés” előadása. Hatvan perc. Az elején eldör- rent egy mondat íme: „Azok az emberi szavak, amikkel mi a processzről a kasztümereinkkel kommunikálunk, nem elégítik ki minden rikvájrimen- tünket.” Gyönyörű. Nem álltam fel, hagytam ott a francba, mert szüksé­gem van a helyre. Az öregúr gyengülő büszkesége. Viszont a pénzem nem emelték meg, hiába mosolyogtam, már amennyire tudok, hiába ment az egész napom rá. Nálunk nincs infláció, automatikus emelés. Minden ro­hadt forintot ki kell verni a főnökből. Sötétben haza. Szép a város. Apró fényből összeállított ezer formájú vilá­gítóeszköz, a fák törzsére tekert fényfüzér - szépek. Jó a lerongyolt, el­zsibbadt léleknek. Jó volt nem gondolkodni, aggodalmaskodni, mi lesz hol­nap, holnapután, nézni csak, gyönyörködni a díszítésben. Hazaúton jól vi­seltem a teraszokra, udvarokra pakolt futófényeket, villogókat, pedig nem szeretem. De a világító hóembert, Mikulást nem sikerül megkedvelni. Itthon is jó volt végiggyalogolni a Kiss János úton, a Kossuth Lajoson, az­tán föl, végig az Átvágáson. Nem is értem. Utálok gyalogolni. De a vonatot úgy állítja össze helyi járattal az illetékes, hogy egy órát kell várni éppen, bármelyik napszakban. Kivéve, ha a sofőr jóindulatúan megvárja a vonatot. Egy recept. Jönnek a karácsonyi hal-napok, ráveszem a főnökasszonyt, próbálkozzon meg vele, ne mindig rántott hal legyen. Gombás, paradicso­mos rakott hal Braunmüller módra. Kivajaz egy római tálat (hoztam Erdélyből), szeletekre vágott krumpli ke­rül az aljára, egv réteg. Erre réteg főtt rizs, (vastagon, lecsorgatott) réteg gomba. A gombára jöhet bátran a fűszer, só, bors, fehérbors, tárkony bő­ven, egy-két babérlevél. Rá rétegnyi kockára vágott paradicsom, karikákra vágott paprika. Erre a boltokban mindenütt kapható olcsó (alapízeiben elég szar) paradicsomos szardíniakonzerv, amiből egyet rétegesen fölrakunk, vi­gyázva, hogy a halak egyben maradjanak. A halat lehet fűszerezni, de ere­detileg is fűszeres. Na most ide lehet tenni, ha valaki szereti, egy friss da­rabka erőspaprikát. Ne legyen túl nagy, túl erős, mert nem passzol a többi ízzel. És akkor a krumplitól kezdve szépen ismételni az egészet. A tetejére még egy konzerv. A legtetejére újabb réteg vékonyra vágott krumplit, az egészet leönteni szépen kevés olajjal, hogy levesebb legyen. Az egészre po­hár borsozott tejföl. Rá a tál tetejét, aztán be a sütőbe. Nem kell neki sok idő. Egyik alapanyag se olyan kemény, hogy hosszan kéne sütni. Ha nincs római tál, megfelel egy nagyobb fajta jénai üvegtál is. A római tálban az a jó, hogy minden ízt, illatot, ásványi anyagot, vitamint megőriz, és a legegyszerűbb anyagokból is fejedelmi lakomát lehet csinálni benne. A vacsora mellé beszerzendő valami illeszkedő bor, majd utána lehevered- ni a kandalló elé, hallgatni a tűz dorombolását, és szunyókálva tűrni, hogy a bevitt vacsora + bor + egyebek megédesítsék az életet. ESZTERGOM A TERASZRÓL A Csendes A Csendes ma megint temet. Két hónapja is temetett, a kályha melletti hosszúasztal két törzsvendége követte egymást gyors egymásutánban, a két Ferenc. Fél éve még itt morogtak, konspiráltak, játszották a rablógépen a biztonsági játékot, soha bele nem vadulva. Töltötték és szívták a bor­zasztó szivarkákat. Itták a borzasztó háromcentes konyakot. Aztán elma­radtak. Előbb az egyik Ferenc, rögtön utána a másik. Kórház és kórházak, Esztergom és Kékgolyó, pihengetés otthon, készülődés vissza, vissza a biztos helyre. Az ember jobb napjain képes azt hinni, a világ egyetlen pontján van biztos, senki által el nem foglalható helye, a kocsmában. Pedig mennyire csalóka a jobb napok hite. Mert a jobb napokat rosszak követik. A törzshely felszabadul, a felszabadult törzshelyre új törzsvendég telep­szik. A világ megy tovább. N A P I K U L T Egy könyv „A „Fityisz” jeligéjű kézirat elolvasása után Keserű dr. lektor variálni kez­dett: - Ismeretlen szerző, talán egy félresikerült elsőkönyves? Vagy valame­lyik Félistennek támadt játszódni kedve? És még álnevet is nekem kell kita­lálni!? Fityisz Fütyi, ez adná magát. Vagy lehet, hogy nő az illető? - Lili, mint Csokonai. Zsazsa, mint Gábor. Jana, mint Janus-arcú, a római isten. Kétarcú. Janus-János. A keresztnév megvan. De mi legyen a vezetéknévvel?” A rendszerváltáskori, helyét kereső értelmiség furcsa, kavargó világát ele­veníti meg ebben az ironikus, szatirikus családtörténetben a titokzatos szerző meglepően izgalmas prózája. Végre-valahára. Megszületett az a regény, melyet oly sokáig vártunk. A valóság olyan, amilyen. Olykor izgalmas, máskor unalmas. Időnként anda­lít, máskor meggyötör. Abból a katyvaszból, melyet éltünk a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években, sok jó regényt vártunk s vártam magam is. Kicsoda Halloway János? Ki az író? Lehet, hogy ismert ember tréfál ve­lünk? Lehet, hogy egy elsőkönyves mester? Nem mindegy? íme! Itt van e könyv, itt van ez a regény! Egykori önmagunk levonata egy letehetetlen könyvben, humorral, öngúnnyal, szatírával, ahogyan élni, túlélni lehet, le­hetett. Mondotta volt Tandori Dezső. Halloway János: Rendszerváltó sze­relmek a címe. 2850 Ft. Ha valakit érdekel.

Next

/
Thumbnails
Contents