Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-12-16 / 247. szám
7 KALEIDOSZKÓP 2004. december 16., csütörtök • HÍDLAP • Feszültség Bukovics Krisztián írása Nem irigylem a villanyszerelőket, különösen a nagyfeszültségű vezetékek karbantartóit nem, főleg ilyenkor télidőben. Egyrészt napsütésben is ódzkodnék attól, hogy a veszélyes drótok között matassak, pláne egy karó tetején, még akkor is ha ezek az emberek meglehetősen jól szigeteltek, de azért mégis, ki tudja mikor csap oda a fránya sistergős veszedelem. Ilyenkor télen pedig elég nagy haditett, hogy elgémberedett tagjaimmal a földön járva egyenesbe maradjak, nemhogy az emberek feje fölött fél kézzel kapaszkodva mutassak be tornamutatványokat. Egyszóval le a kalappal előttük, nyilván nem kis feszültséggel jár a feszültség karbantartás. Szobrot kapott Mancs A hét végén avatják fel a Magyarországon és külföldön is ismert, több jelentős mentőakcióban részt vevő Mancs szobrát. A szobrot Miskolc belvárosában, a forgalmas sétálóutca mel„Megsemmisítette a december 5- ei népszavazás végeredményét tartalmazó OVB-határozatot a Legfelsőbb Bíróság és az eredmény megállapítására új eljárást rendelt el, s 1139 szavazókörben újraszámoltatják a voksokaL ” Elgondolkodtató. Azt még csak értem, hogy a népszavazáson megjelentek közül sokan nem értették, mit jelent az „Igenlés mit a „Nem”. Azt azonban már kevéssé tudom elfogad-, ni, hogy maguk a szavazatszámláló bizottságok is összekeverték e két hangsort, eddigi tapasztalatok szerint az „igenek” rovására. Megszokhattuk, hogy a boltokban kétkedve kell fogadnunk, amikor az eladó rádobva a mérlegre a felvágottat megállapítja a súlyát, vagy hogy a letti Szinva-parti sétányon szombaton avatják fel. A Spider Mentőcsoport tagjaként tevékenykedő ebnek több ember köszönheti életét. A szobor avatásán jelen lesz Lehóczki László, a Miskolci Speciális Felderítő és Mentőcsoport alapítója és vezetője, aki eredeti foglalkozása szerint vasúti villanymozdony műszerész, de ezt mára felcserélte a polgári védelemmel, hogy szenvedélyének, a kutyának és a katasztrófamentésnek élhessen. kocsmában nem tudjuk, feles-e a feles és a rövidúton használhatatlanná váló lábbelin csak díszként tündököl a „minőségi termék” felirat. Most azonban a határon túl indulatokat, Nyugat-Európában értetlenséget kiváltó szavazási eredmények születtek és lám, kiderül, hogy az „igen” nem „igen” és a „nem” nem „nem”. Ahol felmerült a „félreszámolás” lehetősége, ott újra kell számolni. És ahol nem merült fel? 18 hónap múlva választások lesznek! És két esztendeje is választások voltak.. Periklész Athénjában, ha valaki zsarnokságra tört, azt cserépszavazással száműzték a városból 10 esztendőre. Előfordulhatott vajon, hogy a „cserépszámláló-bizottságok” tévedtek? Nem gondolnám. Igaz, azt ott úgy hívták, hogy demokrácia.. Túszdráma Athénban Tegnap hajnal óta tart az Athén mellett eltérített busz utasainak kálváriája. Az utasokat túszul ejtő terroristák egymillió dollár váltságdíjat követeltek, továbbá két fegyveres repülőgépet, amellyel elhagyhatják az országot. A hatóságok kiderítették, hogy a túszejtők valószínűleg albánok, akik Oroszországba szeretnének eljutni. Az egyik utas minderről a mobiltelefonján keresztül tájékoztatta az illetékes szerveket. A rendőrök bekerítették a járművet, amely Maratonból tartott a görög fővárosba, amikor a terroristák elfoglalták. A terroristák több utast is elengedtek, ezenkívül a sofőrnek és a jegykezelőnek is sikerült elmenekülnie. Lapzártánkig nem érkezett hír arról, hogy sebesülés történt volna, bár a helyszíni beszámolók lövöldözést is említettek. Könyvet írt Gyingyics gyilkosa Százezer példányban készülnek kinyomni a Zoran Gyingyics volt szerb miniszterelnök és Ivan Sztambolics volt szerb elnök elleni merényletek értelmi szerzőjének regényét, aki egyben több más múltbeli politikai bűntény első rendű vádlottja. Milorad Lukovics Legija titkosszolgálati ezredes írását, a Vassánc című könyvet még az ünnepek alatt piacra akarja dobni az M Books könyvkiadó vállalat. Világsikerű magyar találmány Óriási jövő előtt áll a Times magazin összeállítása szerint a magyar Losonczi Áron átlátszó betonja. A szolnoki születésű mérnök üvegből és cementből kevert találmányából meny- nyezet, fal vág)' éppen szobor is készíthető. A magyar feltaláló az átlátszó betont több helyen is bemutatta, és mindenütt nagy siket aratott vele. Az üvegbeton egyik mintapéldánya január végéig a washingtoni Nemzeti Építészeti Múzeumban is megtekinthető, és állítólag több mint tízezren érdeklődtek a feltalálónál, hogyan juthatnának hozzá a világsikerű betonhoz. • (cry) • CRY Arany Glóbusz díj 2005 A Hollywoodban dolgozó külföl- Anikó is a szervezet tagja), a legjobb di újságírók országos szervezete «*»,, színésznő vígjáték vagy musical (Hollywood Press Association) > A kategóriában Annette Bening nyilvánosságra hozta az Arany áj is hazaviheti a díjat, Szabó IstGlóbusz (Golden Globe) jelö- ván Csodálatos Júlia című alléseket. A legtöbb voksot a ' 'Wgf . kotásában nyújtott teljesítmé- Clint Eastwood rendezte Jftjf’Á nyéért. Egy biztos nyertese Million Dollar Baby kapta, már van az Oscar-díj előszómig az Egy makulátlan elme jSjjgfi? bájaként emlegetett rendez- örök ragyogása négy nominá- jllÉv vénynek, Robin Williams életeiét hozott össze. Magyar érdé- műdíjat kap. A 62. Arany Glókeltsége is volt a jelölésnek '/JJfjff busz díjátadóra január 16-án (egyetlen magyarként Návai JStm. kerül sor Los Angelesben. Nocsak, nocsak... SZEZONÁ LIS Fenyőfa-maffia Közeledik szakadatlan a karácsony, mi mást is tehetne, minthogy jön, itt van, aztán elmúlik örökös körforgásban. Néhány markába vihorászó kereskedő az elmúlás részét, az ünnepek végét hangos zokogással és szakáll- tépéssel nyugtázza, miközben vaskos tömzsi ujjai sokadszorra nyálazzák át a vastag bankóköteget. Hiába, a karácsony a legtöbb emberben mélyen megindít valami érzést, kiben ezt, kiben azt, nem vagyunk egyformák. A karácsony előtt hasznot remélő árusok között külön kasztot képeznek a fenyőfaárusok, akik a műfenyő gyártókat a sátán gyermekeiként tartják számon. Különös emberek ők, különös portékával. Különböző formájú, fajtájú, nagyságú és legfőképp árú fák gazdái, hidegben-fagyban egyaránt helytállva, vörös orral és felhajtott kapucnival kínálják a gyökerüktől megfosztott fenyőket. Árujuk ugyebár rendkívül kínos fajta, az év csak egy nyúlfarknyi szakaszában válik keresett cikké, utána megszűnik értelme, és a drága pénzért megvett fenyők újév elején egyre másra teszik meg rövid röppályájukat az ablaktól az utcáig (rosszabb esetben az ott álló autóra stb.), és kerülnek fel összezsúfolódva és dicsőségüktől megfosztva a teherautók platóira. Érdekes módon a családi béke és boldogság, az ünnepi légkörhöz tartozó jó illatú termék árusítói meglehetősen bizalmatlan emberek, különösképpen amikor az ember ne adj Isten fényképezőgéppel közelít feléjük. A karácsony legfontosabb kellékeit árulók ugyanis igyekeznek a konkurenciát a lehető legszűkebbre összerántani, így rendszeresek a feljelentések, a fák eredetét vizslató ellenőrzések. Nemegyszer titokban fotózzák lé a szerintük illetéktelenül az ő területükre bemerészkedő kartársat, hogy azután sejtelmeikkel és vádjaikkal azonnal az illetékes hivatalhoz rohanjanak. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem még eszembe sem jutott, hogy a kínálatban szerepelő fák eredete után érdeklődjek, megrögzött j naivságom azt hiteti el velem, hogy amit emberek nagy tételben nyilváno- , san árulnak, az legális, vagyis én az egyszerű végfelhasználó nem követek el semmilyen törvénytelen dolgot. Pedig igen, ha „titokban kivágott” fát vásárolok, mivel ezzel a feketepiacot gazdagítom, holott nekem nem célom. A minap egy ilyen árusnál ezért a legfeltűnőbb helyre kiállított, szabályos pedigrével ellátott fákat vettem szemügyre, arra gondolva, hogy ! idén biztosra megyek, és a törvény fájával töltöm a karácsonyt. Eredeti finn behozatal. Vagy svéd, azt hiszem. Ott van a papír rajta. Huszonháromezer forint — vetette oda a köpcös eladó. Nem vettem meg, nem is fogom, befejeztem a tisztességes vásárlást, nem érdekel, hogy honnan van. Olcsó legyen, szép, zöld. Ennyi. HONNAN TUDNÁ M A látszat csal Párkányban az elmúlt hetekben egyre nagyobb földkupacok tarkítják a város Fő utcájának közepét. Légkalapács, motorzörgés, és a munkavégzés elmaradhatatlan tartozéka, a vaskos káromkodások jelzik, hogy valami történik. A vak is látja. A felelőtlen nézelődő, aki az elmúlt időkben időnként belehallgatott (és főleg beleolvasott) a régió híreibe, az némi töprengés után rájön, hogy a régóta tervezett sétálóutca építése kezdődhetett meg. Igen, elbontják a parkolót, a régi köztéri illemhelyet, átalakítják a parkot, nem vitás, csak ez a régóta dédelgetett álom, nagyszabású beruházás lehet. Na most ezeknek a logikusan gondolkodó, jól tájékozott embereknek üzenem, hogy nem. Illetve dehogynem. Merthogy hivatalosan nem mondhatjuk ki, hogy erről van szó, mert valamilyen testületi döntés még hiányzik ez ügyben. Addig nem a sétálóutca építése zajlik, maximum az előkészületek az átépítésre. Majd ha a testület dönt, akkor kimondhatjuk. Magyarul: ha én ma beleesek egy gödörbe, és eltöröm a lábam, akkor nem a sétálóutca építésénél szenvedtem balesetet. Ha reggelre a testület kimondja a bűvös igent (arra, ami már folyamatban van), akkor a gipszet már a sétálóutca építésénél szerzett bokatörésem miatt kapom. Marhaság. Persze lehet hogy igazuk van, honnan tudnám. Meglehet egy gödör csak akkor „sétáló- utcásodik”, ha kimondják rá. Addig csak egy szimpla lyuk. A BAZILIKA ÁRNYÉKÁBAN Árvácskák felemás kilátással A Bazilika és a Mária Valéria híd talán sehonnan sem csodálható meg any- nyira, mint egy Duna partra nyíló kör alakú kis szoba ablakaiból. Mindkettőt látni egyszerre, előttük hajladoznak a Duna parti fák. Kivilágítva a legszebb - mondják a szoba lakói. Az egyikük az általános iskola utolsó osztályát járja, a másik szakközépiskolás. Mindketten a párkányi árvaház lakói, az ő szobájuk talán a legszebb fekvésű. Nem panaszkodnak, bár mint kiderül, többen csúfolják őket. A gyerekek gonoszok, mondja a felújított, modern árvaház igazgatója. A felnőttek is azok, fűzöm hozzá magamban. Háromtól tizennyolc éves korig vannak lakói az intézménynek, összesen negyvenen. Nyolc-tíz fős „családokban” laknak decembertől, ez sokat segíthet a későbbiekben nekik az életben. Azt mondják, hogy kevesen vannak azok, akiknek valóban sikerül beilleszkedni a számukra más világba. Azt is mondják, hogy ha valaki 12 éves kora után kerül az intézetbe, azon már szinte lehetetlen segíteni, az utca oly mértékben átnevelte. A két lány csak ül a szobában, szemmel láthatólag izgalmas dolognak tartják, hogy újságírók érdeklődnek felőlük. Nézek ki az ablakon, és meglehetősen nyomorultul érzem magam. A gyönyörű kilátás miatt még inkább kilátástalannak tűnik a jövőjük.
