Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-10-08 / 200. szám
• HÍDLAP • 2004. október 8., péntek RÉGIÓ INTERJÚ Az emberek gondolkodásmódját kell átalakítani Interjú Mihalik Gáborral, a régió Környezetvédelmi Bizottságának elnökével, Köbölkút polgármesterével Mihalik Gábor Az Ister-Granum Eurorégió Környezetvédelmi Bizottsága legutóbbi ülésén kiemelten foglalkozott a szelektív hulladékgyűjtés megvalósításával a régió minden településén. Ennek elérése érdekében az összegyűjtött tapasztalatokat CD formájában kívánják eljuttatni az összes településre, így segítve munkájukat.- A szelektív hulladékgyűjtés megvalósításának folyamata jelenleg hol tart?- Sok egyéb probléma mellett a bizottság úgy döntött, hogy a szelektív hulladékgyűjtés lesz az a téma, amivel kiemelten foglalkozni fogunk. Már elkezdtük a községek felmérését, hogy képet kapjunk arról, milyen szinten állnak a szelektív hulladékgyűjtés megvalósításában. Leginkább a régió szlovák településeiről tudok példákat mondani. Mi, Köböl- kűton már az elmúlt év során hozzáfogtunk a munkához, és válogatva gyűjtjük az üveget, papírt, rongyot. Természetesen a munka elején tartunk csak, de úgy látom, hogy egyre több község, beleértve a magyarországiakat is, kapcsolódik be a folyamatba. Vannak persze olyan települések, ahol már rendelkeznek némi tapasztalattal a témában. Ezeket gyűjtöttük össze, és CD formájában szeretnénk kiadni. Ez segítséget nyújtana a többiek munkájához.- Az előbb elmondottakból az a következtetés vonható le, bogy kezdetleges állapotban van még a szelektív hulladék- gyűjtés megvalósítása.- Sajnos igen. Sok kisközség nem tudja ezt a feladatot megoldani, valahol pedig nagyobb cégek intézik a hulladékgyűjtést. Nálunk Köbölkú- ton konkrétan úgy működik, hogy a zsákokba rakott szelektált hulladékot havonta egyszer vagy kétszer összegyűjtjük és elszállítjuk oda, ahol ezeket összezúzzák. Úgy látom egyébként, hogy a községek lehetőségeikhez mérten, úgy oldják meg, ahogy tudják, de még valóban a kezdetén vagyunk.- Az anyagiak szerepet játszanak ebben?- Szerintem inkább a tájékozatlanság. Mindenekelőtt az embereket kell informálni a lehetőségekről, a hulladékgyűjtés módjáról, és persze a községeket is arról, hogy gazdaságilag milyen terhet jelent ez számukra. Saját tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy már most érezhetően kevesebb hulladékot szállítunk lerakásra. Tehát a szemétnek nincs olyan nagy súlya.- Támogatja Szlovákia kormánya a szelektív hulladékgyűjtést?- Természetesen. Létezik egy úgynevezett reciklációs alap, amelyhez ha a szelektív gyűjtést megvalósító község az elszállítást végző céggel együttműködve kérvényt nyújt be, támogatást kap a munkához. Köböl- kúton is ilyen formában végezzük a hulladékgyűjtést és szállítást. — A bizottságban magyar oldalról delegált tagok is helyet foglalnak. Ok milyen problémákat jeleznek e téren?- Úgy érzem, hogy nem ugyanazok, de hasonlóak a problémák. A magyarországi kollégák szerint is inkább a kisebb községekben jelent gondot a hulladék ilyen formában történő összegyűjtése. De az emberek tanulják a szelektivizálást. A bizottság elsősorban a tanácsadásban és felvilágosításban tud segítséget nyújtani. Próbáljuk meggyőzni, és megnyerni az ügynek a települések lakosait. — Mennyire partnerek ebben a régióban élő emberek?- Nem lehet általánosítani, ugyanis mindén községben másképpen állnak hozzá az emberek. A településeknek durván az ötven százaléka kapcsolódott be eddig a rendszerbe. A bizottság feladata, hogy a többieket is megnyerjük ennek az ügynek, fontos, hogy ők is közreműködjenek és segítsenek.- Ón szerint mikorra valósulhat meg a szelektív hulladékgyűjtés régiónkban? — Szlovákiában törvény írja elő, hogy 2010-ig minden községnek kötelessége bevezetni a szelektív hulladékgyűjtést. Addig tehát még van egy kis időnk. Igazából nem is a dolog technikai részében látom a problémát, hanem az emberek gondolkodásmódjában. Ennek megváltoztatása hosszabb folyamat lesz, de már elkezdtük a meggyőzést. Egy-két osztrák községben tanulmányoztuk, ők milyen módon végzik ezt a munkát. Sajnos azt kell mondjam a látottak alapján, hogy nagyon el vagyunk maradva. Hangsúlyozom, nem a konténerek felállítása jelent gondot, hanem elérni, hogy az emberek úgy végezzék a gyűjtést, ahogy kellene. — Ezenkívül a bizottság milyen célok megvalósítását tűzte ki, vagyis milyen más problémák szerepelnek napirenden?- A természetvédelemnek széles problematikája van. Felmértük a gondokat, amelyek mások a szlovák és magyar részen. Magyarországon inkább az ivóvízzel vannak gondok, nálunk, Szlovákiában pedig a kana- lizációval. A régióhoz tarozó védett területekre is szeretnénk jobban odafigyelni. A zöldhulladék kérdésével is foglalkozunk, a törvény ugyanis tiltja a szabadban történő elégetést. A községeknek kötelessége biztosítani a zöldhulladék tárolását, földolgozását és újrahasznosítását. • GK Milyen módon vesz részt a környezet védelmében? Lívia (kismama) ü— A veszélyes hulladékot r (sprav, elemek) és a külön^ ” böző flakonokat, üvegeket, használt olajat külön zsákokban, tartályokban gyűjtjük, de sajnos arra nincs módunk, hogy ezeket a szűkebb környezetünkben külön elhelyezzük. A férjem Budapesten dolgozik, és, mivel ott a szelektív hulladékgyűjtésre megvan a lehetőség, odayiszi a hulladékot. Piroska (nyugdíjas) A környezetvédelem ott kezdődik, hogy megtanítjuk a gyerekeket arra, nem szabad szemetelni és pazarolni. Sok olyan anyukát látok, aki a kisfiának vett csoki papírját nyílt utcán eldobja, ezzel rossz példát mutatva. Nem csoda, hogy a következő nemzedék nemtörődöm magatartást sajátít el. Andi (tanuló) Nyitott vagyok minden kezdeményezés iránt, de nemigen tudom, hogy én mivel tudnám védeni a környezetet. Hallottam a szelektív hulladékgyűjtésről, különböző környezetvédelmi akciókról, de még nem vettem részt ezeken. Bádrágihuáná (kertépítő) Egy barátom az Esztergomi Környezetkultúra Egyesületnél dolgozik, úgy tudom, hogy a környéken ők a leghatékonyabbak ezen a téren. Azt szomorúnak tartom, hogy a Dorogi Hulladékégető, amelynek épp a környezet védelme lenne a dolga, micsoda károkat okoz a természetben és az emberi egészségben. Bemutatkoznak Esztergom testvérvárosai - Espoo A magyar fiatalokért dolgoznak Espoo Esztergom első' testvérvárosa. A testvérvárosi szerződést 1974- ben kötötte a két város, akkor, amikor szinte ez volt az egyetlen külföldi kapcsolatkeresési lehetőség. A nagy távolság ellenére is rendszeres a zenekarok, énekkarok cserelátogatása, az espooi és esztergomi művészek kölcsönös bemutatkozása. Mára hagyománnyá vált, hogy Esztergom város vendégeként egy espooi ösztöndíjas hallgató részt vehet a Dunakanyar Nyári Egyetemen és a Nemzetközi Gitárfesztiválon, Espoo vendégeként pedig évente egy esztergomi lehetőséget kap egy egy hónapos finn nyelvi kurzusra. Esztergomban több mint két évtizede működik a Magyar-Finn Baráti Kör, amelynek célja a két város polgárai közötti együttműködés erősítése, az ifjúság Finnországra vonatkozó ismereteinek bővítése. A baráti kör visz- szatérő rendszerességgel szervezi az esztergomi általános- és középiskolákban a finn hetek programjait. Espoo születésének évét a ránk maradt írásos és tárgyi emlékek alapján 1451-re tehetjük. Espoo Finnország második legnagyobb városa. Lakóinak száma 217 000 fő, ebből 97 százalék finn anyanyelvű. A főváros nyugati szomszédságában, a Balti-tenger partján fekszik. Kiváló közlekedési összeköttetéseinek köszönhetően dinamikusan fejlődő és növekvő város, amely közel négy évtized alatt vidéki gazdag nagyközségből - finn mértékkel mérve - nagyvárossá nőtte ki magát, bár városként még csak ifjúkorát éli (csupán 1972-ben kapott városi jogot), de önálló községként több mint fél évezredes múltra tekint vissza. A városban a legfőbb megélhetési forrást a csúcstechnológiát képviselő hazai és külföldi elektronikai vállalatok jelentik. A gazdasági élet szükségleteinek kielégítésére Espoo több nagy ipartelepet hozott létre. A városban több, kongresszusok megtartására kiválóan alkalmas szálloda, valamint oktatási- és továbbképző központ van. A mai Espoo jelentős iskola- és egyetenji város, itt található a Műegyetem és számos kutatóintézet, pl. az Állami Tudományos Kutatóközpont, emellett szakmunkásképzők és kereskedelmi szakiskolák működnek a városban. Espoo saját iskoláin kívül itt található még az állami tűzoltó tanintézet, a rendőrségi főiskola, a tengeri őrség iskolája, valamint egy magániskola. A város legjelentősebb művelődésügyi intézményei a Városi Könyvtár, valamint a Glims Városi Múzeum. Espoot kultúrvárosként tartják számon, elsősorban az ifjúsági kórusok és a város zenekara révén. Számtalan finn képzőművész, író és zeneszerző választotta e gyönyörű finn várost alkotómunkája színhelyéül. Espoo kitűnő hely a kikapcsolódni vágyók számára is: a sportcsarnokokon és az uszodákon kívül az espooi erdőket átszelő, futásra és gyaloglásra is alkalmas, kiépített ösvényeket hoztak létre, amelyek télen a sífutók kedvéért ki vannak világítva. Espoo gazdasági életének alapját a csúcstechnológián túl a nagy szakértelmet igénylő iparágak adják, a műszaki kutatás és oktatás intézményein kívül számos tervező- és mérnökiroda működik a városban. A legjelentősebb iparágak a nyomdaipar, az elektronika és a vegyipar. • (ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SEM) A Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány 2001-ben kezdte el nyolcéves programsorozatát, melynek célja, hogy az anyaországi, Kárpát-medencei és nyugati magyar ifjúság megismerkedhessen a történelmi Magyarország kulturális örökségével. A negyedik találkozónak idén a vajdasági Zobnatica adott otthont. A rendezvény első állomása Opusztaszeren volt 2001-ben, melyet 2002-ben a felvidéki tábor követett, 2003-ban pedig Erdélyben rendezte meg az alapítvány a III. Magyar Ifjúsági Találkozót. Legutóbb Vajdaság adott otthont a találkozónak, melyre július 17-e és 24-e között került sor a zobnaticai ménesbirtokhoz tartozó szállodában. A IV Magyar Ifjúsági Találkozó társszervezője a Vajdasági Magyar Ifjúság civil szervezet volt. A találkozóra Európa különböző pontjaiból érkeztek fiatalok: Németországból, Svédországból, Svájcból, Magyarországról, Erdélyből és Vajdaságból. Céljuk azt volt, hogy a találkozó a Kárpát-medencei, anyaországi és a nyugati régiót képviselő ifjúsággal megismertesse Vajdaság történelmi múltját, jelenlegi helyzetét, kulturális örökségét, politikai helyzetét és jövőjét. Tervek szerint a jövő évi találkozóra Szlovéniában kerül sor. Harmati István, az alapítvány elnöke lapunknak elmondta, hogy a Lendvai Ifjúk Egyesületével már felvették a kapcsolatot. Konkrét programról még nem tudott beszámolni, az alapprioritásoknak - vagyis az adott tájegység kultúrájának megismertetése a fiatalokkal - a szlovéniai találkozó is meg fog felelni. A vajdasági tábor sikerének köszönhetően október 2-án utótalálkozót szervezett az alapítvány Budapesten. Az elnök elmondta, hogy a szép számmal összejött határon túli fiatalokkal kellemes délutánt töltöttek el. Felidézték a találkozó emlékezetes pillanatait, valamint megvitatták, hogyan tudnak az alapítvány életébe mások is bekapcsolódni. Október 22-én az aapítvány átadja a Magyar Fiatalokért Díjat, mellyel elismerni kívánja a nagyvilágban szétszóródott magyar fiatalságért tevékenyen részt vállalók munkáját. Páratlan években határon túli, tehát nem az anyaországban tevékenykedő személyek kapják az elismerést. Páros években, így idén is, Magyar- országon élők vehetik át a díjat. A díjazottakról a hét végén dönt a kuratórium. Az egyik díjat egy fiatalabb személy veheti majd át, aki fontos tevékenységet végez a világ magyarsága szempontjából. A másik egy idősebb ember, aki alapítványi vagy más civil szervezeten keresztül végez kiemelkedő munkát. November 30-án az alapítvány tisztújító közgyűlést tart. Ezen várhatóan új elnököt választanak, hiszen a tisztséget jelenleg betöltő Harmati István kétéves mandátuma lejár. A döntést a kuratórium hozza majd meg. • NIL
