Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-10-08 / 200. szám

• HÍDLAP • 2004. október 8., péntek RÉGIÓ INTERJÚ Az emberek gondolkodásmódját kell átalakítani Interjú Mihalik Gáborral, a régió Környezetvédelmi Bizottságának elnökével, Köbölkút polgármesterével Mihalik Gábor Az Ister-Granum Eurorégió Kör­nyezetvédelmi Bizottsága leg­utóbbi ülésén kiemelten foglalko­zott a szelektív hulladékgyűjtés megvalósításával a régió minden településén. Ennek elérése érde­kében az összegyűjtött tapaszta­latokat CD formájában kívánják el­juttatni az összes településre, így segítve munkájukat.- A szelektív hulladékgyűjtés megva­lósításának folyamata jelenleg hol tart?- Sok egyéb probléma mellett a bi­zottság úgy döntött, hogy a szelektív hulladékgyűjtés lesz az a téma, ami­vel kiemelten foglalkozni fogunk. Már elkezdtük a községek felméré­sét, hogy képet kapjunk arról, mi­lyen szinten állnak a szelektív hulla­dékgyűjtés megvalósításában. Leg­inkább a régió szlovák településeiről tudok példákat mondani. Mi, Köböl- kűton már az elmúlt év során hozzá­fogtunk a munkához, és válogatva gyűjtjük az üveget, papírt, rongyot. Természetesen a munka elején tar­tunk csak, de úgy látom, hogy egyre több község, beleértve a magyaror­szágiakat is, kapcsolódik be a folya­matba. Vannak persze olyan telepü­lések, ahol már rendelkeznek némi tapasztalattal a témában. Ezeket gyűjtöttük össze, és CD formájában szeretnénk kiadni. Ez segítséget nyújtana a többiek munkájához.- Az előbb elmondottakból az a követ­keztetés vonható le, bogy kezdetleges álla­potban van még a szelektív hulladék- gyűjtés megvalósítása.- Sajnos igen. Sok kisközség nem tudja ezt a feladatot megoldani, va­lahol pedig nagyobb cégek intézik a hulladékgyűjtést. Nálunk Köbölkú- ton konkrétan úgy működik, hogy a zsákokba rakott szelektált hulladé­kot havonta egyszer vagy kétszer összegyűjtjük és elszállítjuk oda, ahol ezeket összezúzzák. Úgy látom egyébként, hogy a községek lehető­ségeikhez mérten, úgy oldják meg, ahogy tudják, de még valóban a kezdetén vagyunk.- Az anyagiak szerepet játszanak ebben?- Szerintem inkább a tájékozat­lanság. Mindenekelőtt az embereket kell informálni a lehetőségekről, a hulladékgyűjtés módjáról, és persze a községeket is arról, hogy gazdasá­gilag milyen terhet jelent ez szá­mukra. Saját tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy már most érezhetően kevesebb hulladékot szállítunk lerakásra. Tehát a sze­métnek nincs olyan nagy súlya.- Támogatja Szlovákia kormánya a szelektív hulladékgyűjtést?- Természetesen. Létezik egy úgy­nevezett reciklációs alap, amelyhez ha a szelektív gyűjtést megvalósító község az elszállítást végző céggel együttműködve kérvényt nyújt be, támogatást kap a munkához. Köböl- kúton is ilyen formában végezzük a hulladékgyűjtést és szállítást. — A bizottságban magyar oldalról de­legált tagok is helyet foglalnak. Ok mi­lyen problémákat jeleznek e téren?- Úgy érzem, hogy nem ugyan­azok, de hasonlóak a problémák. A magyarországi kollégák szerint is in­kább a kisebb községekben jelent gon­dot a hulladék ilyen formában történő összegyűjtése. De az emberek tanul­ják a szelektivizálást. A bizottság első­sorban a tanácsadásban és felvilágosí­tásban tud segítséget nyújtani. Pró­báljuk meggyőzni, és megnyerni az ügynek a települések lakosait. — Mennyire partnerek ebben a régió­ban élő emberek?- Nem lehet általánosítani, ugyanis mindén községben máskép­pen állnak hozzá az emberek. A te­lepüléseknek durván az ötven szá­zaléka kapcsolódott be eddig a rendszerbe. A bizottság feladata, hogy a többieket is megnyerjük en­nek az ügynek, fontos, hogy ők is közreműködjenek és segítsenek.- Ón szerint mikorra valósulhat meg a szelektív hulladékgyűjtés régiónkban? — Szlovákiában törvény írja elő, hogy 2010-ig minden községnek kö­telessége bevezetni a szelektív hulla­dékgyűjtést. Addig tehát még van egy kis időnk. Igazából nem is a do­log technikai részében látom a prob­lémát, hanem az emberek gondolko­dásmódjában. Ennek megváltoztatá­sa hosszabb folyamat lesz, de már el­kezdtük a meggyőzést. Egy-két oszt­rák községben tanulmányoztuk, ők milyen módon végzik ezt a munkát. Sajnos azt kell mondjam a látottak alapján, hogy nagyon el vagyunk ma­radva. Hangsúlyozom, nem a konté­nerek felállítása jelent gondot, ha­nem elérni, hogy az emberek úgy vé­gezzék a gyűjtést, ahogy kellene. — Ezenkívül a bizottság milyen célok megvalósítását tűzte ki, vagyis milyen más problémák szerepelnek napirenden?- A természetvédelemnek széles problematikája van. Felmértük a gondokat, amelyek mások a szlovák és magyar részen. Magyarországon inkább az ivóvízzel vannak gondok, nálunk, Szlovákiában pedig a kana- lizációval. A régióhoz tarozó védett területekre is szeretnénk jobban oda­figyelni. A zöldhulladék kérdésével is foglalkozunk, a törvény ugyanis tiltja a szabadban történő elégetést. A községeknek kötelessége biztosíta­ni a zöldhulladék tárolását, földolgo­zását és újrahasznosítását. • GK Milyen módon vesz részt a környezet védelmében? Lívia (kismama) ü— A veszélyes hulladékot r (sprav, elemek) és a külön­^ ” böző flakonokat, üvegeket, használt olajat külön zsákok­ban, tartályokban gyűjtjük, de sajnos arra nincs módunk, hogy ezeket a szűkebb környezetünkben külön elhelyezzük. A férjem Buda­pesten dolgozik, és, mivel ott a sze­lektív hulladékgyűjtésre megvan a le­hetőség, odayiszi a hulladékot. Piroska (nyugdíjas) A környezetvédelem ott kezdődik, hogy megtanít­juk a gyerekeket arra, nem szabad szemetelni és paza­rolni. Sok olyan anyukát látok, aki a kisfiának vett csoki pa­pírját nyílt utcán eldobja, ezzel rossz példát mutatva. Nem csoda, hogy a következő nemzedék nem­törődöm magatartást sajátít el. Andi (tanuló) Nyitott vagyok minden kezdeményezés iránt, de nemigen tudom, hogy én mivel tudnám védeni a kör­nyezetet. Hallottam a sze­lektív hulladékgyűjtésről, különbö­ző környezetvédelmi akciókról, de még nem vettem részt ezeken. Bádrágihuáná (kertépítő) Egy barátom az Esztergo­mi Környezetkultúra Egyesületnél dolgozik, úgy tudom, hogy a kör­nyéken ők a leghatéko­nyabbak ezen a téren. Azt szomo­rúnak tartom, hogy a Dorogi Hul­ladékégető, amelynek épp a kör­nyezet védelme lenne a dolga, mi­csoda károkat okoz a természetben és az emberi egészségben. Bemutatkoznak Esztergom testvérvárosai - Espoo A magyar fiatalokért dolgoznak Espoo Esztergom első' testvérváro­sa. A testvérvárosi szerződést 1974- ben kötötte a két város, akkor, ami­kor szinte ez volt az egyetlen külföl­di kapcsolatkeresési lehetőség. A nagy távolság ellenére is rendszeres a zenekarok, énekkarok cserelátoga­tása, az espooi és esztergomi művé­szek kölcsönös bemutatkozása. Mára hagyománnyá vált, hogy Esztergom város vendégeként egy espooi ösztöndíjas hallgató részt ve­het a Dunakanyar Nyári Egyetemen és a Nemzetközi Gitárfesztiválon, Espoo vendégeként pedig évente egy esztergomi lehetőséget kap egy egy hónapos finn nyelvi kurzusra. Esz­tergomban több mint két évtizede működik a Magyar-Finn Baráti Kör, amelynek célja a két város polgárai közötti együttműködés erősítése, az ifjúság Finnországra vonatkozó isme­reteinek bővítése. A baráti kör visz- szatérő rendszerességgel szervezi az esztergomi általános- és középisko­lákban a finn hetek programjait. Espoo születésének évét a ránk maradt írásos és tárgyi emlékek alap­ján 1451-re tehetjük. Espoo Finnország második legna­gyobb városa. Lakóinak száma 217 000 fő, ebből 97 százalék finn anya­nyelvű. A főváros nyugati szomszéd­ságában, a Balti-tenger partján fek­szik. Kiváló közlekedési összekötte­téseinek köszönhetően dinamikusan fejlődő és növekvő város, amely kö­zel négy évtized alatt vidéki gazdag nagyközségből - finn mértékkel mérve - nagyvárossá nőtte ki magát, bár városként még csak ifjúkorát éli (csupán 1972-ben kapott városi jo­got), de önálló községként több mint fél évezredes múltra tekint vissza. A városban a legfőbb megélhetési forrást a csúcstechnológiát képviselő hazai és külföldi elektronikai vállala­tok jelentik. A gazdasági élet szükség­leteinek kielégítésére Espoo több nagy ipartelepet hozott létre. A városban több, kongresszusok megtartására ki­válóan alkalmas szálloda, valamint ok­tatási- és továbbképző központ van. A mai Espoo jelentős iskola- és egyetenji város, itt található a Mű­egyetem és számos kutatóintézet, pl. az Állami Tudományos Kutatóköz­pont, emellett szakmunkásképzők és kereskedelmi szakiskolák működnek a városban. Espoo saját iskoláin kívül itt található még az állami tűzoltó tanintézet, a rendőrségi főiskola, a tengeri őrség iskolája, valamint egy magániskola. A város legjelentősebb művelődésügyi intézményei a Városi Könyvtár, valamint a Glims Városi Múzeum. Espoot kultúrvárosként tartják számon, elsősorban az ifjúsági kórusok és a város zenekara révén. Számtalan finn képzőművész, író és zeneszerző választotta e gyönyörű finn várost alkotómunkája színhelyé­ül. Espoo kitűnő hely a kikapcsolód­ni vágyók számára is: a sportcsarno­kokon és az uszodákon kívül az espooi erdőket átszelő, futásra és gya­loglásra is alkalmas, kiépített ösvé­nyeket hoztak létre, amelyek télen a sífutók kedvéért ki vannak világítva. Espoo gazdasági életének alapját a csúcstechnológián túl a nagy szakér­telmet igénylő iparágak adják, a mű­szaki kutatás és oktatás intézményein kívül számos tervező- és mérnökiro­da működik a városban. A legjelentő­sebb iparágak a nyomdaipar, az elektronika és a vegyipar. • (ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SEM) A Magyar Fiatalok Határok Nél­kül Alapítvány 2001-ben kezdte el nyolcéves programsorozatát, melynek célja, hogy az anyaorszá­gi, Kárpát-medencei és nyugati magyar ifjúság megismerkedhes­sen a történelmi Magyarország kulturális örökségével. A negyedik találkozónak idén a vajdasági Zobnatica adott otthont. A rendezvény első állomása Opusztaszeren volt 2001-ben, me­lyet 2002-ben a felvidéki tábor köve­tett, 2003-ban pedig Erdélyben ren­dezte meg az alapítvány a III. Ma­gyar Ifjúsági Találkozót. Legutóbb Vajdaság adott otthont a találkozó­nak, melyre július 17-e és 24-e kö­zött került sor a zobnaticai ménes­birtokhoz tartozó szállodában. A IV Magyar Ifjúsági Találkozó társszer­vezője a Vajdasági Magyar Ifjúság civil szervezet volt. A találkozóra Európa különböző pontjaiból érkez­tek fiatalok: Németországból, Svéd­országból, Svájcból, Magyarország­ról, Erdélyből és Vajdaságból. Cél­juk azt volt, hogy a találkozó a Kár­pát-medencei, anyaországi és a nyu­gati régiót képviselő ifjúsággal meg­ismertesse Vajdaság történelmi múltját, jelenlegi helyzetét, kulturá­lis örökségét, politikai helyzetét és jövőjét. Tervek szerint a jövő évi ta­lálkozóra Szlovéniában kerül sor. Harmati István, az alapítvány elnö­ke lapunknak elmondta, hogy a Lendvai Ifjúk Egyesületével már felvették a kapcsolatot. Konkrét programról még nem tudott beszá­molni, az alapprioritásoknak - va­gyis az adott tájegység kultúrájának megismertetése a fiatalokkal - a szlovéniai találkozó is meg fog felel­ni. A vajdasági tábor sikerének kö­szönhetően október 2-án utótalálko­zót szervezett az alapítvány Buda­pesten. Az elnök elmondta, hogy a szép számmal összejött határon túli fiatalokkal kellemes délutánt töltöt­tek el. Felidézték a találkozó emléke­zetes pillanatait, valamint megvitat­ták, hogyan tudnak az alapítvány életébe mások is bekapcsolódni. Ok­tóber 22-én az aapítvány átadja a Magyar Fiatalokért Díjat, mellyel elismerni kívánja a nagyvilágban szétszóródott magyar fiatalságért te­vékenyen részt vállalók munkáját. Páratlan években határon túli, tehát nem az anyaországban tevékenyke­dő személyek kapják az elismerést. Páros években, így idén is, Magyar- országon élők vehetik át a díjat. A díjazottakról a hét végén dönt a ku­ratórium. Az egyik díjat egy fiata­labb személy veheti majd át, aki fon­tos tevékenységet végez a világ ma­gyarsága szempontjából. A másik egy idősebb ember, aki alapítványi vagy más civil szervezeten keresztül végez kiemelkedő munkát. Novem­ber 30-án az alapítvány tisztújító közgyűlést tart. Ezen várhatóan új elnököt választanak, hiszen a tisztsé­get jelenleg betöltő Harmati István kétéves mandátuma lejár. A döntést a kuratórium hozza majd meg. • NIL

Next

/
Thumbnails
Contents