Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-12-11 / 244. szám
• HÍD LAP • 2004. december 11., szombat hídlapmagazin Varga Péter jegyzete „De mikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, hogy Isten fiaivá legyünk.”(Gal 4,4) Csodálatosak vagyunk, mi emberek, különbözők és mégis egyformák. Különböznek szokásaink, gondolkodásunk, véleményünk a körülöttünk lévő világról. Másképpen élünk és másképpen szeretünk vagy gyűlölünk, ám mindannyian egyformán vágyakozunk, még akkor is, ha vágyakozásunk tárgya épp annyiféle, amennyire sokfélék mi magunk vagyunk. Mégis, így kerek a világ! E körülöttünk lévő sok-sok politikai, közéleti nyüzsgés közepette, múlt vasárnap reggel az első kávé mellett fölsandítottam a konyha- szekrény tetejére. Bizony majdnem megfeledkeztem az egy esztendeje ott porosodó adventi koszorúról. Gondosan megtörölget- tem és elhelyeztem a nappaliban az asztal közepén. Meggyújtom rajta az első gyertyát, hiszen már megkezdődött az advent. Az jutott eszembe, hogy nem is kell feltétlenül vallásosnak lenni ahhoz, hogy valaki vasárnapról-va- sárnap eggyel több gyertyát gyújtson a koszorún egészen karácsonyig, hiszen a temetőkben is felfénylenek a mécsesek halottak napján korra, nemre és felekezet- re való tekintet nélkül. Szeretem a gyertya fényét leoltott lámpák alatt a sötét szobá- "ban. Hol az elmúlásra emlékeztet, hol a remélt örökkévalóságra. Könnyen imbolyog a levegő legapróbb rezdülésére is, hamar ellobban, ha vigyázatlanul közelítünk felé, mégis fényt áraszt maga körül, sajátos világosságot, hogy egészen más színben tüntesse fel és tegye sejtelmessé a világot. Az adventi koszorú lángja egészen különleges, sosem az elmúlásra emlékeztet, mindig a beteljesülésre. Egy beteljesült esztendőre és az új remények születésére. Van, akit Jézus születéséhez visz közelebb, van, akit az el- jövendőre emlékeztet. Mindegy miképpen, de advent gyertyái a szeretet és a reménység szimbólumai. Kár lett volna azt a koszorút elfeledni. / Advent „Szüless meg bennünk szeretet, te legszebb lelki virtus, teremts bennünk új életet, szüless meg bennünk. Krisztus!” (Bódás János: Advent) A latin eredetű szó (adventus) megérkezést jelent. Advent voltaképpen a Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka, az András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négyhetes „szent idő”, a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette ádvent, valamint az egyházi év kezdetét. Az ünnep eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali miséket látogattak, amelyeket „angyali misének”, „aranyos misének” is neveztek. 1611-ben a nagy- szombati zsinat ádvent első vasárnapjától vízkeresztig megtiltotta az esküvőket és a zajos mulatságokat. Adventi koszorú A varázskor gondolata az ősi időkből származik. Kezdetben az emberek szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból fontak koszorút, és vörös, illetve aranyszín szalagokkal díszítették. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, az arany pedig a fényé. A koszorú vagy a kör az örökkévalóság jelképe volt, és a varázserőé is, amely nem törik meg, nem múlik el. Azt tartották, hogy az ilyen szent koszorúkkal minden gonosz szellem elől el lehet zárni a házat. Ez az ősi varázslat idővel feledésbe merült, csak 1838- ban újította fel Johann Heinrich Wiehern protestáns lelkész, az első hamburgi gyermekotthon alapítója. Wiehern a ház egyik termébe hatalmas facsillárt készített, és minden istentiszteleten egy újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Mivel adventben naponta tartott istentiszteletet az ottani gyermekeknek, karácsonyra 24 gyertya díszítette a csillárt. Ez a szép ötlet gyorsan követőkre talált más gyermekotthonokban is, s évről-évre szebben díszítették fel ezeket a koszorúkat. Néhány évtizeddel később, 1860-ban Berlin-Tegelben született meg az a gondolat, hogy a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tűzzenek rá, a négy adventi vasárnap jelképeként. így végül elég kicsi lett a koszorú ahhoz, hogy a családi házakban és lakásokban is helyet kapjon és hirdethesse a közeledő karácsony örömét. Az első világháború után Németország protestáns vidékein már minden családnál megtalálható volt az adventi koszorú. Nem sokkal később egy jó üzleti érzékű kertész találta ki, hogy - felújítva az ősi szokást — az ajtókra és ablakokra akasztható kis koszorúkat készít. Noha mára a legtöbb helyen elfelejtették, miért kör alakúak a koszorúk, és miért díszítjük őket vörös és aranyszalagokkal, a kedvenc forma és a kedvenc színek máig fennmaradtak. Luca-napi bűbájok - koty- olás és Luca-szék A pogány rítusok szerint december 13-ára, Luca napjára esett a napforduló. Ezen az éjszakán mindent megtettek a régiek, hogy távol tartsák otthonuktól a boszorkányok rontásait. A kereszténységben Szent Luca vértanú napjára keresztelték a pogány ünnepet, ám a bűbájos szokások megmaradtak. December 13-a Szent Luca szűz vértanú napja, a magyar néphagyomány egyik legjelesebb ünnepe. Luca napján összekapcsolódnak a keresztény és a pogány hagyományok: eredetileg Szent Lucia (Luca) szirakúzai szűz vértanú ünnepe, akit a negyedik században tőrrel torkon szúrták, de nem halt meg, amíg fel nem vette az utolsó kenetét. A naptárreform előtt - a Ger- gely-naptár életbelépése, azaz 1582 előtt - Luca napjára esett a napforduló. Ilyenkor volt a leghosszabb az Luca-napi babonák Luca-napi lakoma A jeles nap a szellemirtás napja is egyben, így a fokhagymás kenyér, a fokhagymás ételek, fogyasztása ajánlatos. A fokhagyma elriasztja a szellemeket, a rontást. Jó szolgálatot tesz a küszöbön, párna alatt újszülöttek ágyában^ egyaránt. Luca-napi jóslások A termésjóslás ezen a napon a legbiztosabb. Cserépedényben (Ez fontos!) „lucabúzát” vetnek, azt naponta meglocsolják. Ha karácsonyra kizöldül, jó termés várható. Ha nem, akkor szerény lesz a jövő év termése. Az éjféli miséig a lucabúzát az asztalon tartják. Akkor elviszik a templomba, a pappal megszenteltetik, majd hazaérve megetetik az állatokkal. Férjünkre vonatkozó jóslás is vonatkozik ehhez a naphoz. Gombócot sütünk, mindegyikbe egy-egy férfi nevét tesszük, minden nap egyet megetetünk az állatokkal, az utolsóban talált név gazdája lesz a férjünk az idei farsangban. Vannak tájak, ahol egy gombócot üresen hagynak, ha ez marad utolsónak, akkor a leány nem megy férjhez abban az évben. Hasonló - inkább polgári családokban elterjedt - jóslás. írjunk 13 papírszeletre férfineveket, egyet hagyéjszaka, a legrövidebb a nappal, így az ünnep összekapcsolódott a napfordulóval kapcsolatos ősi hagyományokkal is, és a Szent Luca-alak a sötétség miatt átalakult Luca-boszor- kánnyá. A népi hiedelem szerint Luca napja a méhében hordozza az új esztendő reménységeit és gondjait, tele van asszonyi kezdeményezésekkel és a legkülönfélébb tilalmakkal. Ilyenkor leghosszabb az éjszaka, tehát a bűbájosoknak bőven jut idejük a rontásra. Luca a legenda szerint Jézus koszorús menyasszonya, ezért Luca napján szokták elkezdeni a zöld ág sarjadztatását. Ha karácsonyra kizöldül, jó lesz az esztendő, s még a lány is férjhez megy. 'Jellegzetes Luca-napi szokás a koty- olás. Ezen a napon elsősorban a tyúkok „termékenységvarázslása” volt a cél, de ehhez kapcsolódott a nők munkatilalma is. Úgy tartották, hogy ha Luca napján fonnának vagy varmának, nem tojnának a tyúkok, azaz a mágikus eljárások, tevékenységek a tyúkok tojáshozamának növekedését igyekeztek elősegíteni. A leghíresebb Luca-napi szokás a luca szék készítése: ezen a napon kezdték készíteni kilencféle fából luca székét. Készítője mindennap faragott rajta egy kicsit, így karácsony napjára készült el. Innen a szólás: „Lassan készül, mint a Luca széke”. Karácsony napján aztán az éjféli misén a luca székre állva fel lehetett ismerni a boszorkányokat, mert ilyenkor szarvakat hordtak, ezután azonban haza kellett szaladni és a széket tűzbe kellett vetni, különben a boszorkányok ellátták a baját a szék tulajdonosának. Advent idején tehát Jézus születésére várakozunk, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás ez, pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart. Most kell számot vetni önmagunkkal, végiggondolni az évet: ez az időszak alkalmas arra, hogy megálljunk egy pillanatra, hogy átnézzük ruháinkat, játékainkat, s odaadjuk a rászorulóknak, a betegeknek, a „legkisebbeknek”, amire már nincs szükségünk. • K.E. junk üresen. Rejtsük a párnánk alá, és minden este dobjunk el egyet. Karácsony estére kiderül, kihez megyünk a farsang idején. Aranyvessző Hajadonok ha Luca napján aranyvesszőt metszenek megtudhatják hogy férjhez mennek-e. Az aranyvesszőt vázába állítva várni kell, és ha karácsonyig kivirágzik, akkor a lány a következő évben férjhez megy. Ezoterikusok tanácsai a Luca-napra Luca-napkor gyertyát és ólmot is öntenek. Az ólomöntést - az ólom egészségkárosító gőze miatt - nem javasoljuk, de a gyertyaöntés jó szórakozás a mai önjelölt boszipalántáknak is. A gyertyaöntéshez némi gyertyaviasz, lapos lábas, langyos víz és egy adag fantázia szükséges. A gyertyaviaszt felolvasztjuk tűz felett, és a vízbe öntjük. Az így kapott alakzatokat megfigyelve, azok szimbolikáját kiolvasva következtethetünk a jö- vőnkre. A cigány vetőkártya ezen a napon biztos jövendőt mutat. Érdemes jósnőhöz, vagy javasemberhez fordulni mindazoknak, akik a jövendőre kíváncsiak. (HarmoNet tanácsadók) Különösen alkalmas időpont ezen éjszaka az álmok figyelésére, álomfeljegyzés készítésére. Az álmok javas tartalmúak lehetnek.
