Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-12-04 / 239. szám
2004- december 4., szombat A HfDLAP hétvégi kulturális melléklete 55. szám Kalendárium Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Télapó, csitt van! Nesze neked, Mikulás! - aljasodott szarkazmusba a hetedik kerületi par- kolós rém, amikor csomagját a szélvédőre helyezte. Majd hasát rengetve felkacagott - hohoho -, és olcsó dohánytól sárga szakállát a derekára csavarva a kínai piacon két albán konyakért vásárolt kerékpárjára nehezedett, és az északibb sarokra kacsázott. Csinglingling - véltem hallani távolról a csomagtartóján összekoccanó kerékbilincsek hangját. De csak az ázsiai bugyiárus szólongatta hízókon vett feleségét. Nem, persze, az ünnep nem ilyen, pusztán a dupla adag pörkölt okozott némi szederjes lázálmot, a reggeli rántotta rögvest helyre rakta megtépázott gondolataimat. Gyors reagálású habtestemet - idézet L: V Cs. - a gazdaságos tusfürdőbe mártva az életre józanodtam, a mindennapira, felkészülve az újabb kihívásokra, amit még tartogat nekem, hiszen végül is messze északon már a szorgos manókezek - manófaktura, höhö - rogyásig rakták az igazi öreg nagyszakállú szánját, akinek éj mélyből fölzengő. Hiszek a csodákban, nem vagyok olyasfajta kételkedő, mint az amerikánus Polár Expressz film jól értesült kiskamasza, hogy nincs is Mikulás. De van, de van, de van. A szegényes fantáziájú tengerentúlon mindig így történik, a talpraesett kölykök megmondják a tutit, szabadon garázdálkodnak a szülők Visa-kár- tyájával, aztán az első adandó alkalommal úgy ellágyulnak, mint a tajgai jó orosz két medvetalp-steak és három liter vodka után. Ez van, hálaadáskor meg kényszeresen felmennek a Nagy-tavakhoz - idézet 2.: V Cs. -, pulykasültet habzsolva megemlékeznek arról, milyen is volt anno, amikor a humán értékekre fogékony őslakosok (az indiánok) jelentős ellátmánnyal gondoskodtak az éhen pusztulásuk elkerüléséről, a jutalom cserében heveny népirtás lett, de, csitt, elkalandoztam, vissza a mi szeretett Miklósunkhoz, aki a gyöngék gyámolítója és védelmezője. Mert a Télapó, mint olyan, szovjet termék - szó szerinti átvétel: „Gyed Maróz”, vagyis: Fagyapó -, hitvallását tekintve semleges, de mindenképpen lepattintható az egyházi vonalról, pláne, Hogy első osztályú párttag és vörös. A Mikulás (vagyis Szent Miklós - azaz a félelem oka lehet még az is, hogy volt ilyen nevű cár) az igazi. Még hogy szent, hohoho, kacagtak hasukat rengetve a korabeli szovjetiánus diktátorok, akik előszeretettel és merő perverzióból rajongtak azért, hogy a Gulágra (Recskre stb.) telepített szülők árván maradt csemetéinek buksiját megcirógassák, kicsi nózijukat megtöröljék, és a janicsárképzés lehetőségét perspektivikusan felvázolják (a janicsár az önvérét eláruló, jut eszembe: aki az én oldalamról teszi ezt, az áruló, ugyanez a másik oldalról: megvilágosodott). Tulajdonképpen a pesti parkolóőrök a népvezérek kései leszármazottai, annak lebutított változatai, hasonló jellemzőkkel: joviális magatartás közben hátba döfnek, és hát ott fityeg a bilincs is. De, lám, milyen az élet, még hiszek a csodákban, annak dacára, hogy legutóbb engemet egy könyvben utatón két tátogó transzvesztita cirógatott, a mázsa körüli Matthias és a nyúlánk Fatima Diamond, akinek lovaglópálcája suhogása most is fülembe cseng, és ettől reszketve izzadok, bűneimet megvallom, és ígérem, jó leszek. A könyvét promótáló író-újságíró kolléga, a közismert liberális azzal vigasztalt, hogy amikor életében először letévedett a nemváltók bárjába, egyből kijózanodott, arcára fagyott mosoly, mire cimborája közölte vele: na most legyél liberális, vazze! No de vissza, vissza a valóba: mint öt évvel korábbi gyakorló Mikulás, mondhatom, a cseppnyi magzatok tiszták, mint a hintőpor, vagy mint a hó, szeretet-akkumulátoraik hibátlanul működnek, és amikor kicsi szemük csillog a finomságokat rejtő csomagok láttán, akárha téli éjen felragyognának csillagok (a könnycseppet, jelentem, elmorzsoltam). Tehát. Ne hagyjuk őket a kiábrándító hétköznapok meseszegény mocsarába süppedni, fussunk a hegyekbe szarvasért, csiszoljuk a szántalpat, és mondjunk nemet a reggeli pálinkára, legyen a szívünk végre az Uozoágazat. Szeressük egymást, gyerekek. Advent alkalmából népkonyhát nyitottak meg Esztergomban száz évvel ezelőtt. Jó látni, hogy vannak olyan dolgok, amik az eltelt időszakban sem változtak, a rászorulókon való segítés napjainkban is megfigyelhető, főleg így karácsony közeledtével. Az e heti összeállításból kiderül még, hogy egy rossz cipő micsoda veszélyeket rejt magában. Az Esztergomi Lapok december 4- én a következőket írja: „Rossz czipő. Rajki Ignácz komáromi illetőségű helybeli 70 éves szabósegéd czipőt csináltatott idősb Földes Nándor helybeli czipész mesternél de nagyon szorította a lábát s igy pénteken vissza vitte azt készítőjének. Földes nem akarta visszavenni a czipőt, s ezért aztán összeszólalkoztak, majd Rajki dühösen eltávozott de visszatérve újból csak követelte a czipő visszavételét. Földes ismét elutasította őt mire Rajki megfenyegette, hogy elbán vele ha nem veszi vissza. Földes erre azt találta mondani, hogy tőle tehet akármit, ő a czipőt nem veszi vissza. Rajki erre revolvert rántott elő s ezen szavakkal 'No hát teszek akármit" kétszer Földesre lőtt. Szerencsére mindkét golyó a falba fúródott, s mire fegyverét a feldühödt ember újra használhatta volna, az épen arra haladó és a lövések zajára befutó Gyarmathy Dénes rendőrtisztviselő lefegyverezte és bekísérte a rendőrségre. Rajkit szombaton már át is kisérték a járásbíróság börtönébe” Talán a száz évvel ezelőtti, oly gyakori fegyveres incidensek miatt, korlátozták napjainkra a fegyvertartást. Az elmúlt héthez hasonlóan most is történt lopás, a libádi asszony neve nekem és a rendszeres Kalendárium olvasóknak ismerősen csenghet. „Muzslai tudósítónk írja, hogy az elmúlt hetekben gyakori volt az apró tolvajlások esete. Több gazdaember lakását látogatta meg az ismeretlen tolvaj s mindenütt talált valami elvinni valót. A csendőrség jó darabig kutatott a tolvaj után míg az elmúlt héten végre kiderítette, hogy a lopásokat legtöbb esetben Zajácz Katalin egy büntetett előéletű libádi asszony követte el. A rovott múltú elvetemedett némber eleinte mindent tagadott, de később aztán a muzslai járásbíróság előtt megvallotta bűnét. ” „November 27-én, Advent első vasárnapján nyitotta meg a Szent Erzsébetről nevezett jótékony egylet a városi szegényházban a népkonyhát. ” - írja az Esztergom. „Az elnök püspök a szegényekhez beszédet intézett, felhiván figyelmüket a sze- retetre, mely Istenért nyomorukat enyhíteni igyekszik, hogy azt megnyugvással viseljék. Ötven szegény kapott levesből, káposzta hússal egy-egy darab kenyérből álló ebédet. Legtöbb elvitte magával otthonába ebédjét. ” Kétfogásos étel karácsonyra - sokunknak ez csupán egy uzsonna. A város új rendőrkapitánya ismét felkeltette a sajtó figyelmét tettével. „Esztergomban a helyi rendőrkapitány kidobol tattá, hogy a fővárosból egy betörő banda Esztergom felé vette útját, tehát a polgárság vigyázzon és ajtajaitjól zárja le. Kissé szokatlan volt a rendőrségi figyelem dobban való hirdetése, de a közbiztonság érdekében történt. Dobbal a verebet azért nem lehet megfogni, mert elrepül, és bár csak a betörők is elkerülnék Esztergomot dobszótól valófélelmükben. ” Talán igaza volt a kapitánynak, mert ha tudják, hogy várják őket, nem próbálkoznak betöréssel, ám a pánikhangulat bizonyára nem kerülte el a várost ennek hatására. Végül egy rövid, ám aggasztó hír az Esztergomi Lapokból. „Kanyaró Kesztölcön. Kesztölcön miként lapunknak Írják, a kanyaró oly erősen lépett fel, hogy eddig 83 betegedési eset fordult elő. ” • 6K
