Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-12-03 / 238. szám
2 HÍDLAP • 2004. december 3., péntek SZLOVÁKIA Felelősen határozzunk a nemzet sorsáról és jövőjéről Nyílt levél a Nem-mel szavazókhoz Nyílt levél az Igen-nel szavazókhoz Volt egyszer egy magyar nemzeti egység, ellentéteink, acsar- kodásaink, gyűlöleteink ellenére. A nemzet egysége - nemzedékekre szólón mély nyomot hagyva bennünk - mindig létrejött, amikor személyi érdekektől mentesen, pártállástól függetlenül kellett határozni a nemzet sorsáról, jövőjéről. Az egység alapkövét mindig a nép jelentette, ha kellett kikényszerítve a feljebbvalók és az elöljárók egyetértését. Az összefogás utolsó nagy példája az 1956-os forradalom volt, amikor a nemzet egésze már csak lélekben lehetett együtt. De nemzeti egység alakult ki az 1920-ban ránk erőszakolt trianoni békediktátummal szemben is. A nemzet ugyan alárendelte magát a döntésnek, de nem fogadta el. A ma élők tudatában a nemzet egysége akkor kezdett lazulni,- amikor saját sorainkból álltak velünk szemben és magyarul vágták az arcunkba: a magyar egy bűnös nemzet,- amikor -ötvenhatban magyarul beszélők lőttek a tüntetőkre,- amikor a megtorlás idején magyarul mondták ki a halálos ítéleteket és adták ki az utasítást az akasztásokra,- amikor magyarországi politikusok magyarul mondtak le a nemzet államhatárokkal leválasztott részeiről, és-amikor Magyarországon a politikusok magyarul buzdítják a választó- polgárokat, hogy „bátor hazafiság- gal” szavazzanak NEM-mel a minden magyar állampolgári egyenrangúságára, kiutasítva a hazából azokat, akik még mindig a nemzet egységében látják közös jövőnket. Akik a NEM-mel szavazásra buzdítanak az állampolgárság ügyében, félrevezetik, megtévesztik, riogatják az embereket. Mert nem igaz a nyugdíjak veszélyeztetettsége, az adóterhek fokozódása, a munkanélküliség növekedése, az egészségügyi ellátás összeomlása. Aki ezzel riogat, nem mond igazat, hanem megtéveszt és a büntetőjog szerint büntethető, mert közérdekű adatokat hamisít. Az állampolgárságnak egyik automatikus velejárója az útlevél, ami csak határátlépésre jogosít. Alanyi jogon még további három jogosultság vehető igénybe: hatvanöt éven túl az ingyenes tömegközlekedés, az ettől fiatalabb nyugdíjasok számára a félárú menetjegy és a nyugdíjasok ingyenes belépője a közgyűjtemények kiállításaira. Ez utóbbi három jogosultsággal azonban élhet az Európai Unió minden polgára is. Kérdem: miért nem ez utóbbiaktól kell félteni Magyarországot és miért a magyaroktól? A határon túli magyarok tömeges bevándorlásával rémisztik a kevésbé tájékozottakat. De milyen alapon? Határon túli magyarok éppen azért vannak, mert szeretik szülőföldjüket és a trianoni határok meghúzása ellenére ott maradtak, noha akkor sokkal több okuk lett volna az elhagyására, mint most. Vannak, akik azt terjesztik, hogy közülük több, mint nyolc- százezren, magyar állampolgársággal a zsebükben egyszerre fölkerekednek, és vérszívó siserehadként ellepik Magyarországot. Sőt mi több, mindannyian egyszerre felveszik a nyugdíjukat, a munkanélküli segélyüket, a családi pótlékot, a szociális támogatást, a gyereknevelési támogatást, mindegyikük csakazértis veseműtétet hajtat végre magán, és ugyanabban az időben igénybe veszik az összes utazási meg egyéb kedvezményt, sőt még a temetési hozzájárulást is - ugyanis a több, mint ötszáz milliárd forintot kitevő tehertétel és a 20 ezer forintos adóteher növekedés csak ilyen feltételezéssel lehet igaz. Akik ezt terjesztik, nem csupán nem értenek a magyarországi közjoghoz, de rémhírterjesztők is. E szerint az észjárás szerint azt is mondhatnánk, hogy Magyarországon tízmillió adócsaló él, és a központi költség- vetésnek nem lesz bevétele, csak kiadása. Ez ugye badarság, de mennyire - és mennyire sértő is. A népszavazás ennek ellenkezőjéről szól. Most, aki magyarországi állam- polgárságot akar szerezni, annak Magyarországon kell letelepednie. A népszavazáson azonban arról kell IGEN- nel dönteni, hogy úgy lehessen egy magyar ember magyar állampolgár is, hogy a szülőföldjén maradhasson. És arról is szól, hogyan tervezhessük a közös európai jövőnket, kárpát-medencei magyar jövőnket. A nemmel szavazók nem a jövőre fognak szavazni, hanem a nemzet egy részének a kirekesztésére. Hogyan fognak ezután szembe nézni az általuk kirekesztettekkel, hogyan állnak majd ezután szüleik, nagyszüleik sírjához? Sokan csak a rendszerváltozás után kezdtek rádöbbenni, hogy magyarnak lenni többet jelent, mint magyarul beszélni vagy Magyarországon lakni, mert a magyar nemzet tagjai sokkal többen vannak, mint Magyarország lakossága. Ezt ma már egyre többen tudják. Ezért mondjunk nemet a nemre, hogy IGEN legyen belőle. Legyünk többen! A nemzet akkor kerül veszélybe, ha belülről bomlasztják. Mert a nemzet szervezete ugyan képes védekezni a külső támadásokkal szemben, de megroskad a belső kórtól. Sohasem gondoltam volna, hogy tizenöt évvel a rendszerváltozás után Magyarországon olyan véres vita alakulhat ki, nemzeti közügyben, mint most az állampolgárság miatt. A vita lényege: szétverik-e szemünk láttára a nemzetet, vagy közös erővel egységesítjük. Most az a kérdés, hogy igent mond- e a magyarországi választópolgár a magyar állampolgárság folytonosságára, vagy önszántából hitelesíti, azaz véglegesíti a nenizet szétdaraboltságát? A nemzet mostani nyolc részre sza- kítottságát ugyan nemzetközi szerződés mondta ki, de nem tiltotta meg, hogy az állam belső jogi eszközeivel ne ellensúlyozza ennek káros hatását. A nemzet államhatárok fölötti egyesítése illetve újraegyesítése, a nemzet egységének megóvása vagy újraállítása a nemzet, illetve az állam belső ügye maradt a mai napig. A magyar állampolgárság folytonossága a belső jog szerint többmint ötven évvel ezelőtt, a kommunista puccs után szűnt meg, mert az akkori magyarországi parlament így döntött. Ezért nem véletlen, hogy ma éppen utódaik szeretnék megakadályozni a helyreállítását. A nemzeti tudat elleni támadásaik ugyancsak régi gyökerűek. Leggyakoribb eszközük az érzelmek pénzre cserélése, a' szolidaritás átváltása érdekcsoportok közötti ellentétekre, a társadalom megosztása akár hazugságok árán is, és legújabban a lelkiismeret és az értelem szembeállítása. Mert lássuk: szembe állították egymással a két, egy tőről fakadó érzelmet is: a hazafiságot és a nemzeti érzést. Mert szerintük hazafi az, aki nemet mond a nemzetre. Az állampolgárság ügye a sorra kerülő népszavazás viszonylatában nemzetpolitikai ügy. De azáltal, hogy a kormánypárti pártelnökök elutasító álláspontra késztették pártjaikat, pártpolitikai üggyé süllyesztették a nemzetpolitikát. Ezzel azt a látszatot keltik, mintha a különböző pártok, illetve a jobboldal és a baloldal között zajlana a vita, mintha csupán a pártok versengéséről szólna mindez. A pártok szavazóit pedig nemzetpolitikai ügyben igyekeznek egymással szembeállítani. Pedig éppen az állampolgárság jogfolytonosságának a visszaállítása lehetett volna az óhajtott társadalmi békét is helyreállító jó ok. Úgy tűnik, mintha végérvényesen kettészakadt volna a magyar társadalom, pedig csak megosztott, mert megosztották. A választóvonal látszólag pártpolitikai jellegű, de valójában teljesen másról tanúskodik. Mert az egyik oldalon áll a nemzet azon része, amelyikben még nem rendült meg a nemzeti tudat, különböző pártok, a jobboldal és a baloldal támogatói találhatók közöttük, sőt a pártoktól teljesen független emberek is. Ezen az oldalon áll az államhatárokkal leválasztott magyarság túlnyomó része. Itt áll tehát a nemzet többsége. A másik oldalon állnak azok a pártkorifeusok, akik meghirdették, hogy nemmel fognak szavazni az állampolgárságra, és ott találhatók azok, akiket befolyásolni tudtak, valamint azok is, akik meggyőződésből utasítják el a nemzetet vagy a magyarságot. Úgy tűnik tehát, mintha az egyik oldalon állna a nemzet, a másik oldalon pedig a nemzet ellenfelei. De ez is csak látszat. Vitathatatlan, hogy a két fél közül a nagyobbikat a Nemzet alkotja. De kik alkotják a kisebbik rész zömét? A megtévesztettek, akiket becsaptak, akikben félelmet keltettek, akik máig nem tudtak megszabadulni a kommunista téveszméktől. Akiknek egy része szabadulni szeretne onnan, de még nem látta meg a feléje nyúló segítő kezet. Segítsünk hát nekik, hogy visszajöhessenek a mi oldalunkra, a nemzet gyógyultjai közé. A népszavazás tehát sok mindenről fog szólni, nem csupán az állampolgárságról. Mert az emberi és a nemzeti önbecsülésünk tétje van rajta. Talán az utolsó pillanatban elindít egy önvizsgálódást is, esetleg szégyenérzetet azoknál, akik még a túloldalon vannak és talán a szavazó helyiség kapujában döntenek majd az IGEN mellett, azt azonban mindenképpen tudatosítanunk kell, hogy az ilyen ügyben kiírt népszavazásra felkészületlen volt a magyarországi társadalom. A sikere azonban hozzájárulhat lelki egyensúlyunk helyreállásához. Az állampolgárság ügyében tulajdonképpen nem is lett volna szabad kiírni népszavazást, hiszen a nemzet elcsatolt része nem vesztette el eredeti magyar állampolgárságát, hanem erőszakkal elvették tőle. De ha már lesz népszavazás, nem titkos szavazásként kellene megrendezni, hanem nyíltan, követelésszerűen kellene kimondani az IGEN-t. Úgy kellene megrendezni, mint egy nyilvános fel- terjesztést, egyetlen válaszadási lehetőséggel. Úgy, hogy a nemzet minden tagjának lehetősége lenne azt mondani: IGEN, állítsuk helyre a magyar állampolgárság jogfolytonosságát. De ha már lesz népszavazás, és az kétfajta választ ismer, akkor segítsünk mindenkinek, hogy az egyetlen helyes válasz kerülhessen túlsúlyba, az IGEN. Duray Miklós Több lehetőség a gyermekekre vágyó családoknak Emelnék a tűzoltók fizetését Tegnapelőtt átengedték a második olvasatba azt a törvénymódosítást, amelyből kifolyólag jövőre emelkedne a tűzoltók fizetése. A jutalmazás javítására a jövő évben 192 millió koronát különítettek el. 2005-ben így a rendőrségi alkalmazottak és a katonák bérével egy szintre kerülne a tűzoltók jövedelme. A tűzoltók jutalmazása így már nem 13. és 14. fizetéssel lesz kompenzálva. A törvénymódosítás továbbá kötelezi a tűzoltókat a vagyonbevallásra. • -RNapi hírújság a régió életéről Folytatás az 1. oldalról A társaság egyetért az Igazságügyi Minisztérium által megfogalmazott családdefinícióval, miszerint a család a társadalom alapsejtje, amely a házasságon alapszik. Ezzel a meghatározással sok kormányon kívüli szervezet és képviselő nem ért egyet: szerintük családot alkothat a gyermekeivel egy elvált édesapa vagy egy hajadon édesanya is. Pastor úgy véli, hogy a családnak nincs egyértelmű meghatározása. „Csak azt tudjuk pontosan meghatáLapigazgató: Szára/. Róbert Fó'szerkesztö: Papp János Rovatvezetők: Bartal Tímea (régió), Koller Péter (szlovákiai bel- és külpolitika). Nagy Balázs (sport), Y’áczy H. István (kultúra) Munkatársak: Arpási Károly, Bukovics Krisztián, Cziglcr Mónika, Eprcss József, Gál Kata, Kiss Emese, Kovács Árpád, Muzslay Ágnes Lapterv: Balage R Szeder rozni, hogyan jön létre a család: házasságkötéssel, a gyermekek születésével vagy örökbefogadással”- jelentette ki. Mária Demeterová, a KDH Tervezőszerkesztők: Ágfalvi Loretta, Latkóczy Béla Szerkesztőségi titkár: Jászbcrényiné Kárász Krisztina Szerkesztőség: 2500 Esztergom, Deák Ferenc utca 4., postacím: 2501 Esztergom, Postafiók 233., telefon: + 36 (33) 500-750, telefax: +36 (33) 500-750, e-mail: hidlap@strigonium.lui Kiadó: Strigonium Rt., 2500 Esztergom, Deák Ferenc utca 4., telefon: +36 (33) 510-040 képviselője elmondta, hogy hosszú vita után döntöttek a szóban forgó definíció mellett. Még azt is hozzátette, hogy természetesen elismerik a család másfajta változatait is, azonban ezzel más törvények foglalkoznak (pl. a szociális segítségnyújtásról szóló törvény). A nem házasságon alapuló család már nem autonóm, segítségre van szüksége, ezért nem jelentheti azt az alapot, amelyre a társadalom a jövőben nyugodt szívvel építkezhet. • Rga Felelős kiadó: dr. Gál Nóra vezérigazgató Hirdetésfelvétel: 2500 Esztergom, Deák Ferenc utca 4., telefon: +36 ( 33 ) 500-750 A hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget. Kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. Terjeszti a Magyar Posta Rt., a Rábahír Rt., valamint az alternatív terjesztők. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a szerkesztőségben. Bukovics Krisztián jegyzete Még egyszer Ma éjféltől kampánycsend kezdődik, elhallgattatva ezzel a népszavazás ellen acsarkodókat, és elhallgatva minket, engem is, aki a kettős állampolgárság melletti érvelés esetében kifejezetten sértőnek, le- alacsonyítónak tartom a kampányolás kifejezést. Ettől függetlenül holnaptól csönd lesz, elhallgat a többszínű szólam, és vasárnap es- tig némaságba burkolózva várja az ötmillió magyart érintő döntést. Ami, reményeim szerint, tizenöt- milliót érint majd hétfőtől, köztük nyolcvannégy külön töltött év súlyától megszabadultakat, és - sajnos - rémhírekkel, politikai eszmékkel, megriasztottakat. Félelmetes, hogy egy-egy választást megelőzően milyen indulatok szabadulnak el Magyarország népében, milyen heves, tudatosan „nevelt” reakciókat szabadítanak ki- szelencéikből az ország legitim vezetői. Nem gondoltam, sose hittem volna, hogy az ígéretek, vállon vere- getések, magyarkodások, fogadalmak, „határon túli testvérezés” egyszer ide torkollik. Szitkozódás- ba, plakátháborúba, gyalázkodás- ba, újabb pofonokkal tetézve a több, mint nyolcvan év ütlegeit. Határon belül és-kívül egyaránt. A mára szinte már ellehetetlenített Magyarok Világszövetségének kezdeményezése, meggyőződésem, nem e célból indult útjára. Megelégelve a politikusok tétlenségét, kötöttségét a népakaratra bízta a döntést. Nem értek egyet azokkal a véleményekkel, amelyek szerint elhamarkodott, megfontolatlan lépés volt a népszavazás kezdemé- nvezése. Nem volt az, tekintve az eltelt nyolcvannégy évet, kiváltképpen az utolsó tizennégyet, amely alatt úgy gondolom, hogy elég idő lett volna arra, hogy a kérdés megfelelő jogi hátterét kidolgozzák. Nem így lett, egyetlen egy lépés sem történt az ügyben (leszámítva a Fidesz kezdeményezését, az inkább - egyébként óriási jelentőségű - magyar igazolvány kiadását), így azt hiszem, hogy felelőtlenséggel sokkal inkább azokat lehetne vádolni, akik tehettek volna ez ügyben valamit, akik „közel voltak a tűzhöz”. Lehetne tehát vagdalkozni tovább is, de éppen itt az ideje, hogy a felelős, történelmi léptékű döntés előtt mindenki magába szálljon, és józanul átgondolhassa az elmúlt időszak történéseit. Bízom a józan, magyar észben, és remélem, hogy igaz: pirkadat előtt legmélyebb a sötétség. Előfizetés Szlovákiában: StrigoniunvSlovakia s.r.o. 943 03 Stúrovo, Továrcnská 1., telefon: 036-756-2027 Előfizetési díj: egy évre 14 400 forint (I 9 IS korona), fél évre 7 500 forint (1 027 korona), negyedévre 3 900 forint (535 korona). Nyomda: Komáromi Nyomda és Kiadói Kft., 2901 Komárom, Igmándi út 1. (Postafiók 21.), felelős vezető: Kovács János ügyvezető igazgató.
