Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-11-30 / 235. szám

4 HÍDLAP • 2004. november 30., kedd RÉGIÓ MAI TÉMA Miben látja a vállalatok megszűnésének okát? Befektetőkre várnak a régióban A lekéri kft.-ben nem futamodnak meg a kihívásoktól Folytatás az 1. oldalról Sliva Judit szerint a Galícia azon részei, amelyeket a mai napig őriz­nek, sértetlenül maradtak, a többi épületet viszont megrongálták, és az­óta már szinte teljesen szétlopták. Sliva Judit arra a kérdésünkre, hogy miben látja okát a cégek, vállalkozá­sok, nagyobb üzemek szétesésének Dél-Szlovákia szerte, elmondta, hogy véleménye szerint az itt élő emberek­ből hiányzik a türelem és az elszánt­ság. Az első nehézségek láttán hagyják magukat eltántorítani. Hozzátette, hogy 14 éves polgármestersége alatt tapasztalta, hogy a falu magánvállal­kozói azért csukták be boltjaikat, mert nem volt türelmük kivárni, míg a kö­rülmények javulnak. Sliva Judit el­mondta továbbá: amikor az itteni me­zőgazdasági szövetkezet, amely egyébként Helemba, Bajta és Kövesd földjeit egyesítette, tönkre ment, a fa­lubeliek közül senki nem vállalta a folytatást. Egy rozsnyói cégnek kellett átvennie a szövetkezet működtetését, amely viszont nem tudja az eddigihez hasonló kapacitással működtetni. Az oroszkai cukorgyár a múlt szá­zad végén, 1893-ban épült egy rész­vénytársaság alapításában. Részvé­nyesek a lévai Schöller Pál lovag, va­lamint a hatvani Deutsch és a bécsi Benies család voltak. Már az első kampány évében, 1894-ben naponta 120 vagon répát dolgoztak fel a gyár­ban. Ekkor az alkalmazottak száma nagyjából 150 volt, de a répakampány idején elérte az ezret is. A későbbi években a cukorgyárat többször kor­szerűsítették és bővítették. A rész­vénytársaság bérbe vette Breiner gróf hétezer hektáros birtokát, korszerűsí­tette a majori gazdaságokat, s ezeket 33 kilométer hosszú keskeny vágányú vasúttal kötötte össze. A cukorgyár közelében hatalmas, hatemeletes ma­lom is épült, amelyben naponta egy vagon gabonát őröltek. 1923-ban kor­szerűsítették, ennek eredményeképp napi két vagon gabona őrlésére volt alkalmas. 1933-ban felépítették a koc­kacukor-készítő, később pedig a kon­zervgyártó részleget. 1948-ban to­vább bővítették a gyárat. 1966-ban hatalmas, ezer vagon gabona tárolásá­ra alkalmas magtár épült, 1953-ban pedig mezőgazdasági kísérleti állo­mást is létesítettek itt. A kilencvenes évek azonban ezt a vállalatot sem kímélték. 1999. szep­tember 30-án, a cukorgyári kampány elkezdése előtt csődeljárást indítottak ellene a pozsonyi kerületi bíróságon. Ekkor Michlian Etelka, Zalaba pol­gármestere előbb vezérigazgatóként, majd a vezérigazgató-helyetteseként volt funkcióban a gyárnál. Elmondása szerint az akkori tulajdonos komoly összeget vett fel fejlesztésekre, de azokra már nem került sor. Az üggyel jelenleg a bűnügyi osztály foglalko­zik. Annyit azonban hozzátett az ügy­höz: szerinte ebben a témában a poli­tika is szerepet játszik. Akkoriban kér­te az MKP segítségét is, hogy fenn tudják tartani a gyárat, hiszen több száz ember számára biztosított megél­hetést. Elmondása szerint csak egy kis támogatásra lett volna szükség az itteni vállalkozók megsegítésére. Pró­bálkozott azzal is, hogy nemcsak ha­zai, hanem külföldi cégek figyelmét is felkeltse a gyár iránt, de senkit nem érdekelt az ajánlat. Itt egyébként min­den feltétel adott volt ahhoz, hogy jól működjön az üzem. Kedvező feltéte­lek adottak a cukorrépa termesztésre, mégis arra kényszerültek az itteni ter­melők, hogy Dunaszerdahelyre szál­lítsák a termést. Manapság már ebben sem látnak jövőt, hiszen a szállítás költségei alig térülnek meg. Nemrégiben a gyárhoz tartozó épületek és az egész terület Oroszka tulajdonába kerültek át. A falu polgármestere, Nagy Lajos szerint a környékbelieknek megérte a mezőgazdaságban dolgozni, hiszen volt hová eladni portékájukat. A köz­ség jelenleg is azon fáradozik, hogy egy komoly befektetőt találjon, aki nem „szétdarabolja" a fennmaradt részeket, hanem munkalehetőséget teremt az itteni emberek számára. Itt leginkább egy élelmiszeripari vállalat beköltözése jöhet számításba. A polgármester ma sem érti, hogy miért épp az oroszkai cukorgyárat kel­lett megszüntetni, amikor itt kiváló fel­tételek adottak a működéséhez, mint ahogy azt sem, hogy a cukorgyárral együtt miért kellett a konzervgyárat is felszámolni. Számára az is kérdéses, hogy akkoriban mindent megtettek-e a gyár megmentése érdekében. Amennyiben egy befektető ide be­települne, az nemcsak a munkahely, hanem az ingatlanadó szempontjából is jövedelmező lenne. Az épületek azonban mára eléggé romos állapot­ban vannak, így elég riasztónak tűn­hetnek a befektetők számára. A köz­ség - hasonlóan a többi községben található vállalatokhoz - azonban re­ménykedik, hogy mégis találnak megfelelő vállalkozót, aki hajlandó invesztálni az újítási munkálatokba. Arra viszont még várni kell, hogy a határ menti térség iránt felébredjen a befektetők érdeklődése. Azok jelen­leg inkább a szlovák nagyvárosok fe­lé orientálódnak. így az itteni mun­kanélküliség problémájának orvoslá­sára egyelőre kevés esély vän. Az egyetlen kiutat a kilátástalan helyzet­ből a külföldi munkavállalás jelenti. • Czigler Mónika Kosznovszki Henrietta (Helemba polgármestere) A falubelieket negatívan érintette a garamkövesdi szövetkezet megszűnése. Sokan munka nélkül ma­radtak, nagy részük azóta sem tudott elhelyezkedni. A szö­vetkezet épületeinek állaga is fo­lyamatosan romlik. Tudomásom szerint még a községgel szemben is vannak tartozásaik. Jávorka Flórián (Für polgármestere) Az, hogy reális képet kap­junk az itteni vállalatok, szövetkezetek megszűnésé­nek okáról, komolyabb elemzést igényelne. Any- nyit viszont elmondhatok: a rend­szerváltástól bizonyára többet vár­tunk. Azt hittük, most már eljött a Kánaán, de rá kellett jönnünk, hogy talán még többet kell dolgoz­nunk. Bizonyára a cégek megszű­nésében a privatizációnak és az ak­kori politikának is szerepe volt. lesina Georgina (Csúz polgármestere) Amikor az itteni szövetke­zet tönkre ment, a falubeliek negyedrésze munka nélkül maradt. Nagy gondot jelen­tett az is, hogy csak néhány évvel a nyugdíj előtt bocsátották el őket, így nekik már kevés reményük maradt arra, hogy máshol munkát kapjanak. A községnek is kiesést je­lentett ez az adózás szempontjából. Fontosnak tartom azonban, hogy harcoljanak az emberek, keressék a lehetőségeket. Ennek fontosságát ta­lán mára már ők is megértették. Nagy csapás lesz a NEM A Mi, tizenöt millióan magyarok elnevezésű háromnapos rendez­vénysorozat szombaton este ért vé­get egy jó hangulatú Kormorán koncerttel. A Pézsa Tibor Városi Sportcsarnokban tartott rendezvé­nyen egy Nagyváradon élő ifjú hölggyel, Aranyics Orsolyával, a Magyar Polgári Szövetség Bihar megyei szervezetének elnökségi tagjával beszélgettünk a közelgő népszavazás lényeges kérdéséről, a kettős állampolgárságról.- Az Erdélyben élő magyarok, hogyan látják: meg fogják szavazni az anyaorszá­gi magyarok a kettős állampolgárságot?- Inkább arról szeretnék beszélni, hogy mit jelente számunkra az igen és mit a nem. Az „igen" azt jelentené, hogy minden szempontból elfogad­nak minket, mert megerősítenének abban, ami eddig is kőkeményen tar­tott minket, és, amit senki és semmi nem tudott megtörni, vagyis hogy magyarok vagyunk. Lelkileg pluszkö­tődést jelentene az igen. Sajnos, eddigi ismereteink és tapasztalataink alapján, nem tudunk ebben bízni. A „nem" csapást jelente, de úgy gondolom, hogy rajtunk már sokkal nagyobbat nem tudnak ütni, mint eddig. Már annyit kiálltunk a magyarság próbájá­ból, hogy ez olyan nagy érvágás nem lenne. Viszont egy fontos szó elveszte­né jelentőségét: az anyaország. Ez egy csapásra kitörlődne a szótárunkból. Nem tudom, hogy állnánk azokhoz a magyarokhoz, akik december 6-a után belépnének a házunkba. Az erdélyi ember híres vendégszeretetéről, soha nem kérdezzük meg, hogy honnan jött, és, hogy mekkora út áll még előt­te. Valószínűleg ez után sem fogjuk megkérdezni, de nem biztos, hogy fel­tétlenül örülni fogunk annak, ha ma­gyarként mutatkozik be. Úgy gondo­lom, hiába fogja valaki azt mondani, hogy én igennel szavaztam, nem tu­dunk majd mit kezdeni vele.- Nagyon lemondóan nyilatkozik, mintha biztos lenne abban, hogy a vég­eredmény negatív lesz.-Valamiért nekünk ez az érzésünk. Adja Isten, hogy ezt megcáfolja a de­cember 5-i népszavazás, mi lennénk a legboldogabbak. Valamiért van egy ilyen érzésünk, és dicséretére legyen mondva Esztergomnak és a városveze­tésének, hogy nagyon jól érezzük ma­gunkat itt. Olyan pozitív csalódások ér­tek bennünket az elmúlt három nap­ban, amire nem számítottunk, mert annyi ellenpéldát éltünk már meg, főleg a mi vidékünkhöz. Bár közel vagyunk a határhoz, nem mindig örülnek nekünk. Reméljük azért, hogy igennel fognak voksolni, és érvényes lesz a szavazás, de úgy gondolom, hogy a nem mégiscsak a magyarországi magyaroknak lenne na­gyobb csapás, mint nekünk.- Miért?- Mert azt utána vállalni kell. • GK Lakótelepek azbeszt-mentesítésre pályázik Esztergom Harmincmillió forintot szavaztak meg a képviselők az esztergomi la­kótelepi tömbök azbeszt-mentesítéséhez szükséges pályázatokhoz. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Környezetvédelem és Infrastruk­túra Operatív Program Irányító Hatósága és a Környezetvédelmi és Víz­ügyi Minisztérium Fejlesztési Igazgatósága által kiírt Egészségügyi és építési-bontási hulladék kezelését célzó beruházások támogatása címet viselő pályázat sikere esetén, tekintettel arra, hogy az önrész aránya öt százalék, hatszázmillió forint áll majd a társasházak rendelkezésére a feladat végrehajtásához. A pályázat célja a lakótelepi laká­sok alagsorának és tetőszerkeze­tének azbeszt-mentesítése. Eszter­gom Város Önkormányzata az az­beszt-mentesítésre benyújtott pá­lyázattal egyidejűleg a Belügymi­nisztérium által kiírt EU Önerőalap támogatásáról szóló pályázati kiírás­ra is benyújtotta pályázatát, mely­nek célja, hogy az uniós pályázathoz szükséges önerő hatvan százalékát visszaigényelhessék. így a város a harmincmilliós önrészből tizen­nyolcmillió forintot kaphat vissza. Meggyes Tamás polgármester hang­súlyozta, hogy a városvezetés szá­mára lényeges szempont az, hogy az évtizedekkel korábban épült, és a ve­szélyes anyag felhasználásával ké­szült lakótelepi házakban élők egészségét megóvják. Esztergom­ban jelenleg a következő területeken található lakótelep: Aradi téren, Bu­dai Nagy Antal úton, Schweidel Jó­zsef úton, Móricz Zsigmond úton, Erzsébet királyné úton, Bánomi úton, Béke téren, és a Rényi Rezső úton. A pályázat keretén belül a la­kótelepek felmérése történik, és a felmérés után lesz kijelölve az ösz- szes azbeszt-mentesítésre váró la­kótelep. Az azbeszt-mentesítés so­rán keletkező hulladék begyűjtésére és kezelésére is benyújtott pályáza­tot az önkormányzat. Olyan gazdaságfejlesztési progra­mok, mint a teherkomp, az ipari park fejlesztése, a gazdasági portál, vagy olyan turisztikai fejlesztések, mint a tájházak felújítása, az Ister- Granum Eurorégió tájegységeinek bemutatása vagy az utazási iroda fejlesztése mellett ifjúsági, középis­kolai oktatási és csereprogramok, egészségügyi hálózat kialakítása is szerepel a pályázaton eséllyel elin­dítható tervek között. Természetesen a határon átnyúló kulturális és társadalmi kapcsolato­kat erősítő, immár hagyományos eurorégiós rendezvényeket is bevo­násra javasol az önkormányzat, mint az Ister-Granum Népművé­szeti Fesztivál a régiós borverseny, az ifjúsági színjátszók „Vár a szín­hely" programja vagy a Hídünnep és a Fesztergom. Az infrastruktúra fejlesztése (kerék­pár- és közutak, Ipoly-hidak építése) és a természetvédelmi együttműkö­dés kialakítására is nyújt támogatást az Interreg-alap, amelyet az önkor­mányzat igyekszik igénybe venni • MÁ. Manapság verset mondani is hősiesség Hét végén került sor a Balassi Bá­lint és a reneszánsz dicsérete című magyar nyelvű nemzetközi vers és prózamondó versenyre. A verseny védnökei a Magyar Művelődési Inté­zet, a Magyar Versmondók Egyesüle­te, a Magyar írószövetség és Eszter­gom Város Önkormányzatai voltak. Megkoszorúzták Balassi Bálint szobrát is A versenyt hároin fordulóra bon­tották. Minden résztvevő egy emlék­lappal, és a Timp Kft. jóvoltából egy könyvvel lett gazdagabb ezzel is hangsúlyozva, hogy a megméretteté­sen senki sem lehetett „vesztes", de mindenki kipróbálhatta magát kortól és nemtől függetlenül. A résztvevőket Bárdos István, a Komárom-Esztergom megyei Ön- kormányzattól és Koditek Pál Esz­tergom Város Önkormányzatának nevében köszöntötte. A szlovák és magyar résztvevők teljes odaadással vetették bele magukat a közdelem­be. Mint minden versenynek, így ennek is csak egy „győztese" lehe­tett, Torma Mária. A zsűri elnökének Buda Ferenc­nek zárószavai méltón jellemezték ezt a viadalt: Manapság verset mon­dani is hősiesség. • SZSZANDRA

Next

/
Thumbnails
Contents