Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-11-27 / 235. szám
hídlapmagazin 2004. november 27., szombat • HÍDLAP * Magyarnak lenni itthon természetes Kávéillat és cigarettafüst szűrődik ki a fénnyel együtt a Szentgyörgymezei Olvasókör irodájából. Odabent barátok köszöntik egymást, valaki elővarázsol - így novemberben!- egy csokor ibolyát. Most már csodaszag is ve- gyül a levegőbe. Milinszky József Temerin város (vajdaság, Szerbia) Első Helyi Közösségének tanácselnöke éppen a zakója hajtókáján levő gyöngyökből készült magyar címer történetét meséli. Hömpölyögnek belőle a szavak - de azért néha én is kérdezek.- Hogyan került kapcsolatba Esztergommal?- A Gajó család révén - akik a háború alatt költöztek Esztergomba - kerültünk kapcsolatba a Szentgyörgymezei Olvasókörrel, úgy másfél évvel ezelőtt. Vezetőjével, Polgár Józseffel mára már igen szoros barátságot ápolunk. Nem is tudnám megmondani, hányadik alkalommal vagyunk itt a temerini Róna ci- terazenekarral, akik fellépnek az esti táncház után. De esztergomi barátaink is sűrűn látogatnak meg minket Temerinben, legutóbb a július 20-i Illés-napi ünnepünkön jártak nálunk. A barátság egyre kiterjedtebb, egyre több szállal kötődik a két város egymáshoz. Felmerült a testvérvárosi kapcsolat gondolata, melyet Knapp János Pál alpolgármester és Horvátit Béla, a Vármúzeum igazgatója is támogat. Szóba került az esztergomi Temerin-napok megrendezése is. erre reményeink szerint hamarosan sor kerülhet. A kultúra mellett fontosnak tartom és szorgalmazom a két város közti gazdasági kapcsolatok kiépítését is, hiszen ez adhat igazán szilárd alapot együttműködésünknek.- Ha már említette, honnan ered az Illés-napi ünnep?- Ez a Vajdaság második legnagyobb ünnepe és csak a magyarok tartják. 1853-ban még nemigen éltek szerbek ezen a vidéken, így nekik nem jelent semmit Illés napja. Akkoriban ítéletidő söpört végig a városon, szinte porig rombolta Temerint. Azóta fogadalmi ünnepként tartják számon. 1854-ben emlékeztek meg először a katasztrófáról, idén pedig, a 150. évfordulót ünnepeltük. A színvonalas, négynapos rendezvényen sport- és kulturális események kerültek megrendezésre. Magyar barátaink-, amikor az ünnephez kapcsolódó felvonulást látták - valamit megérez- hettek az ottani magyarság összetartó erejéből. Azt mondták, lehetetlen összefogni ekkora tömeget. Én ezt nem érzem, nekünk ez természetes. Képzelje el, amikor hét-nyolcszáz ember vonul egyszerre, csöndben, s körül vagy hatezer magyar kíséri a menetet néma tekintetével.- Ha jól sejtem, a decemberi népszavazással kapcsolatos gondolatok következnek...- Nem szégyellem kimondani, hogy sokkal nagyobb magyarnak tartom magam, mint mondjuk a Budapesten élők. Nekik ez természetes, ha lehet mondani velük született adottság. Nekem minden nap, szó szerint minden nap meg kell küzdenem azért, hogy magyar maradhassak. A legnagyobb baj, hogy az SZDSZ és a szocialista párt avval riogatja az anyaországbelieket, hogy milyen súlyos anyagi következményei lesznek, ha megszavazzák a kettős állampolgárságot. Hogy több- százezren áttelepülnek majd, kiszívjuk az ország vérét, stb. Én még a magyar igazolványomat sem váltottam ki, any- nyira nincs szándékomban áttelepülni. Aki el akarta hagyni otthonát, az a háború alatt már megtette, s akkor sem Magyarország volt az úticél, hanem Ausztrália, Kanada vagy Amerika. 1990-94-ben befogadott volna Magyar- ország, most meg fél? Aki akkor nem élt a lehetőséggel, most sem fog átjönni. Nem kellett volna ebből ekkora világcirkuszt csinálni, egy egyszerű kormányrendelettel elintézhették volna. Tudja, mennyibe kerül az országnak ez a népszavazás, esetleg később az új okmányok? Persze érthető a baloldal félelme, mert ha megszavazzák a kettős állampolgárságot, itt szocialisták soha többé nem kerülhetnek az ország élére.- Mit gondolnak a vajdasági magyarok a szavazásról? — Ha netán nem sikerülne, elmondhatatlan csalódás lenne számunkra. A legnagyobb nemzet megosztódást jelentené, Trianonnál is súlyosabbat. Akkor a kényszer diktált, most pedig lehetőség lenne a nemzetet újra egységbe fogni. Hatalmas erkölcsi veszteség lenne számunkra, ha Magyarország megtagadna minket. Én inkább akkor tartanám félőnek, hogy megindul az áttelepülés a Vajdaságból és Ukrajnából. Mert gondoljon csak bele, Románia egy-két éven belül csatlakozik az unióhoz, nekünk még addig hátra volna vagy húsz év. Rengeteg lehetőségtől esnénk el, s a vajdasági és a kárpátaljai magyarok addig felőrlődnének az idegen népek között. Szoktam mondani, hogy Temerin város a magyarság egyik végvára. Ha mi berogyunk, megszűnik a magyar írmagja is ezen a vidéken. — És hogyan vélekednek a szerbek?- Szinte fel sem tudják fogni, mit jelent ez nekünk. Aki nemzetellenes elveket vall, az azt mondja, na, jó lesz, ha áttelepültök. Aki pedig valamilyen szinten érti, az üdvözli a lehetőséget, mert belátja, hogy a jólétünk gyümölcsét ők is élvezik majd Temerinben. Most is sokaknak él rokona például Németországban. Kimennek, dolgoznak, a tőkéjüket viszont itthon fektetik be. Mi csak pozitívumot tudunk adni az országnak, a kétnyelvűséggel, a gazdasági kapcsolatainkkal. Inkább a közös vállalatok lehetőségét látom, és nem a költözködését.- Mit üzen a szavazóknak?- Tisztelettel kérem Esztergom város és Magyarország szavazó polgárait, ne féljenek az igentől. Adják meg a lehetőséget, hogy szívünk újra ép nemzetben doboghasson. Ne taszítsák el végleg maguktól a trianoni vétleneket. • Lőrincz Zsuzsa „ Társnak lenni - beszélgetés Laár Andrással... ...a november IS-én megjelent könyvéről - így lenne teljes a cím. De a cím nem lehet túl hosszú, így maradt a három pont. KFT, Tart pour Tart, - és Buddhista Főiskola, - mindez nem veszi el a kedvét attól, hogy szüntelen röhögést varázsoljon orcánkra a megtalált lelki nyugalom kellős közepén, Klastrompusztán. Ráadásul megfázásom ellen még teát is kapok.- Tökéletes béke és nyugalom: Klastrompuszta. Tudatos választás vagy véletlen?...-Egyszer, régen itt jártam kirándulni, és nagyon megtetszett a hely. Nem értettem, azok az emberek, akiknek itt van házuk, - és nem is akármilyen, - miért nem laknak itt? Mind lakatlan volt. Akkor ennyiben maradt a dolog, aztán hat évvel ezelőtt, mikor a feleségemmel összeköltöztünk, elterveztük, hogy Budapestről mindenképp el akarunk menni. Akkor vetődtünk ide. Sok-sok keresgélés után, ez a ház szinte rögtön adódott.- Nem volt nehéz megszokni a pesti pörgés után?- Nagyon könnyen megszoktuk, hiszen épp a pörgésből akartunk kiválni. Folyamatosan úgy érezzük, hogy nyaralunk. Még télen is. Persze, azért vannak nehézségek. Például nekünk kell fűteni, én vágom a fát. Vagy ha nem akar az ember másfélkét órát a hóban gyalogolni, amíg elér a legközelebbi közértbe, autót kell fenntartani.- Persze a nyugalom mindennél nagyobb kincs egy vallását gyakorló buddhistának. ..- 1985 óta foglalkozom buddhizmussal, és jógával, aminek a szerepe az utóbbi időben felerősödött az életemben. Ezek olyan utak, amelyek megmutatják, hogy nem lehet csak úgy élni bele a nagyvilágba. Mindünknek meg kell lelnie saját képességeit, amelyek magunktól nem fejlődnek ki, főképp, ha a társadalmi elvárások közé vagyunk szorítva. Kénytelenek vagyunk a pénzzel és a ranggal törődni, amely harcok egészen egyszerűen elrontják az ember lelkét. Kell valami, ami visszacsinálja és fejleszti a lelket. Klastrompusztánál jobb hely a gyakorlásra nincs. A nap bármely szakában félre lehet vonulni, zenélni lehet, gitározni, hegedülni, fu- volázni, énekelni. Persze a család - az egyetlen, összetartó erő - amikor ők alszanak, nem zajongok.- Meséljen a könyvéről.- A könyv. Széles spektrumot átfogó gyűjtemény. Az abszurd versektől kezdve a komoly gondolatokig minden benne van. Tehát nem egyértelműen tanító-nevelő, sokkal inkább szórakoztató könyv.- Akik eddig olvasták, hogyan véleményezték?- Tetszett nekik! A tizenöt tiszteletpéldányom hamar „elkelt”, és állítólag szívesen forgatják.- Visszaköszönnek a könyvből régi jó ismerőseink?- Hogyne! Szerepet kap Besenyő Pista bácsi, monológokat mond! Ott van Tompikáról egy képregény, valamint különböző jelenetek, és egyéb, az abszurd humor tárgykörébe tartozó írások. És minden fejezet végén találni egy-egy komolyabb hangvételű írást, ami inkább elgondolkodásra készteti olvasóját. Tehát összességében nemcsak nevettetni akar, hanem rávilágítani összefüggésekre. Ha már az emberek szeretik, amit csinálok, ne csak egy röhögést nyerjenek rajta,- habár az is nagy dolog, - de valami olyasmit is kapjanak, amit aztán használni tudnak. A jóga, a meditálás- ez jó, jót tesz az embernek, jobban érzi magát tőle, - és egy életre szól.- Ritka pillanat, egy kiegyensúlyozott, boldog emberrel ülök szemben.- Igen, jól érzem magam. És a boldogság tanulható!- Miképp?- Talán a jógával érdemes kezdeni a tanulást. Ez egy ősi, időtlen időkig visszanyúló tudomány, amit az emberek mindig is alkalmaztak, hogy - úgymond - normális állapotba kerüljenek. A legtöbb szellemi és testi gyakorlat módszere a jógából származik. Sőt, a vallások mindegyikében megtalálható a jogisztikus gyökér, gondoljunk csak az imádkozásra, vagy a meditációkra. De még a mai modern gyógytorna is a jógagyakorlatokból épül fel. A lényeg, - megtanulni hozzáférni sajátmagunkhoz! Itt a gond! Hozzáférni a lélekhez, a tudáshoz. A kívülről érkező impulzusok determinálnak minket. Úgy tűnik, attól leszünk boldogok vagy boldogtalanok, hogy teljesítjük vagy elvetjük a megfelelni akarást. Holott szó sincs erről! A boldogtalanság belülről jön, az ember megoldatlan dolgaiból ered, - a hibás látásmódból fakadó folyamatos csalódásból.- Például?- Például az ember egyik legnagyobb problémája a ragaszkodás. Ragaszkodunk ehhez-ahhoz, és mivel a világ egyetemes törvénye szerint minden múlandó, a ragaszkodás már önmagában kudarcra van ítélve. Amihez hozzátapadunk, előbb-utóbb kicsúszik a lábunk alól. És mi ennek ellenére mégis mindig megpróbálunk egyfajta stabilitást megélni, - ragaszkodást, személyekhez, tárgyakhoz, - pedig csak egyetlen dolog állandó; a változás. Ahhoz kell megtanulni alkalmazkodni. De erre csak egy letisztult, békében élő lélek képes. Éhhez próbálok segítséget nyújtani a könyvemmel mindenkinek.- A könyv tanítómestere, vagy inkább társa az olvasónak?- Inkább társa. Inkább olvasgatós könyv lesz ez a Laár pour fart. Nem szabad elejétől a végéig elolvasni. Be- le-belelapozgatva csemegézni kell. Tanulni, szórakozni, - de leginkább társnak lenni. • Szalay Álmos
