Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-11-27 / 235. szám
Szálkán történt - írásunk az V. oldalorA Kalendárium Az Erzsébet- és Katalin-napi vígasságokról szóló beszámolókkal voltak tele a száz évvel ezelőtti újságok környékünkön. A mulatozás után nem áll meg az élet, merénylet, öngyilkosság és lopás színesíti a lakosok mindennapjait. Ráadásul beköszöntött a tél is. Nézzük szépen sorban. Először is az Esztergomi Lapok november 27- én eg)r Kesztölcön történt esetet ír le. „Dinamit merénylet Kesztölczön. F. hó 23 án az esti órákban iszonyú, a villámcsapáshoz hasonló, földet rengető robbanás riasztotta fel a lakosságot Kesztölczön. Az első pillanatban mindenki azt gondolta, hogy a saját háza körül történt a robbantás, mert még 5-600 lépésnyire levő épületeken is megremegetek az ablakok az iszonyú légnyomástól. Alig néhány perez múlva már közhirű volt, hogy dinamitmerényletet követtek el Hertlik Kelemen háza közelében, mely bála az Isteni Gondviselésnek nem okozott a nagy ijedtségen kívül nagyobb katasztrófát. (...) Az utczán többen egy alakot vettek észre. Rögtön sejtették, hogy valószínűleg az a merénylet szerzője mert futásnak eredt - de rövid idő múlva elérték. Az elfogottat megmotozták, mely alkalommal 2 drb. Dinamitot, 1 m. gyutacsot és több dina- mitrobbantáshoz szükséges alkatrészt találtak zsebében. ” A merénylő vagy ügyetlen volt, vagy csak ijeszteni akart, minden esetre, nem szép módja ez a vitás kérdések elintézésének. Jöjjön ezek után a lopás, vagyis a szélhámosság az Esztergom hasábjairól. „Zsidó szélhámosság. Följelenté- sünkre a kapitányság fülön csípett egy zsidó szélhámos bandát. Az országnak úgyszólván minden vidéki lapjában hirdette magát egy-két 'bankbizományos' cég, hogy személyhitelt közvetít gyorsan és diseréten. Az elsők a becsapottak közül maguk a lapok voltak, mert a több hónapi hirdetésekből nem láttak egy árva fillért sem. De sokkal érzékenyebben károsultak a szegény hitelkereső felek. (...) Mihelyt puskaporszagot éreztek, a fél év alatt összeszedett csinos kis összeggel megszöktek Galiciába. Jellemző a magyar kereskedelmi és államhatóságokra, hogy ily A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 54. szám 2004. november 27., szombat Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Vizonyítvány A cím meg azért olyan, amilyen, mert egy szójátékért bármelyik rokonomat eladom, pedig aztán az én családom kiköpött egy Pedro Almodóvar- film, már ha tetszik érteni, mire gondolok. De most inkább mégis az van valójában, hogy jövő vasárnap Esztergomban arról is szavazunk, hogy honnan csörgedezzen a mindennapi vizünk: a Duna felől avagy a karsztokból. Nem akarok senkit sem befolyásolni, legalábbis azt tanultam az utóbbi napok médiájából, hogy mindössze azt kell gerjeszteni, hogy a választó- polgár elrugaszkodjon a vasárnapi húsleves és laposhús gőzétől, és annak a fejében meglévő, politikailag gerjesztett változatának állaga és színezete szerint voksoljon, de mindegy, hogy mit, a lényeg a cselekvés maga. Tehát. Mindamellett, hogy a kettős állampolgárság és a kórházprivatizáció országos (nemzeti) dolgában ügydöntőnk, helyi véleményt nyilvánítunk vízileg is, hahotásra vett fordulattal: kiállítjuk magunkról a vizonyítványt. Hát, rajta; huncut, aki otthon marad, vagy pediglen megvették literre az ásványvíz-gyártók, vagy vízügyi hatóság lobbisták. Aki (vagy ami? - segítség, Grétsy bácsi) már belengetett, hogy nemá', meg az Országos Választási Bizottság, Trutykó Emíliáék - tudom ám, hogy Rytkó, csak újabb rokonom áldoztam fel a gyenge viccelődés oltárán - is megmondták, hogy hello, hékás, hát oszt hol van a törvényes harminc nap az önkormányzati határozat és a választás között, he? Én őszintén és komolyan törvénytisztelő ember vagyok (ugyebár a repülőt kővel nem dobálom), de annyira rugalmatlannak tartok már minden hatóságot, hogy nagyon. Legutóbb például akkor kerültem „abszolúta idegállapotba” (idézet egy néhai kék fényes interjúalanytól), amikor Pesten kigyulladt az a sok mérgező izé, és azt közölte az eljáró szerv, hogy attól a sok rákkeltő vacakságtól nem kell félni, mert nem mutatták ki a levegőben. Mint utóbb kiderült azért nem, mert nem volt olyan műszerük, amivel mérni lehetett. Meg aztán a napokban azért haraptam a kedvenc szalonna chips-szem helyett a nyelvembe, amikor két falu napokig lajtos kocsikból ivott, az aktuális hatóság meg csak napokkal később tette közzé, ugyan mitől fosott be (oppardon) mindenki - záróizom ide, záróizom oda. Laikus eszemmel - ami, tudom, nem sok - ugyanis azt vélelmeztem, hogy ilyenkor és az ilyen jellegű esetekre a köz - vagyis a mi - pénzünkön fizetett hatóságok éjt nappallá téve nyomoznak, lötybölik a lombikot, csonkig égetik a bunzent, amíg ki nem derül egyértelműen a béltartalom. Valahogy olyan elszántsággal, mint Dustin Hoffman és csapata a Vírus című filmben. De nem. Legelőször persze akkor lett úrrá rajtam a pánik, amikor a dorogi hulladékégető belepiszkolt a vizünkbe, és jó sokáig nem tudtuk, mit is, csak azt, hogy büdös és határozottan gyógyszerszaga van. S az illetékes hatóság csak bólogatott, hogy minden oké, de az eléje tett poharat csak nem akarta kiüríteni, ellenben, hogy most a szennycég bővíteni akar - több mérget a kohókba, előre a következő ötéves terv teljesítéséért! -, az illetékes területi szerv (a másik) izibe áment mondott, akárha az élete múlna rajta. Annyi igaz, hogy élet múlik rajta - csak éppen a miénk. Magam és két derék platformtársam - egyik a megszületett, a másik a megszületendő gyermekét féltette - anno szittya hévvel nyomultunk so- kadmagunkkal a dorogi égető elé, hogy markáns véleményt nyilvánítsunk, de persze (úgy persze, hogy sajnos) ránk se bagóztak, hanem csak hányták a fittyet. Majd, ugye, kérelemmel éltek a kapacitást illetően. Ekkora cinizmus láttán bennem jelentős mennyiségű gőz termelődik, és nem kérdéses, milyen ikszelésre sarkall. Én pusztán csak azt szeretném, hogy a mindennapi szalonna chips-szemet jófajta csapvízzel öblítsem le, ehhez nekem megbízható forrásra van szükségem. Vagy netán legyek víziszonyos alkoholista, nemzetemnek megvetett piszka? Hát jó. De jut eszembe: mi lesz akkor a fröccsel? üzletek egy álló évig fennállhatnak, s csak akkor lépnek közbe midőn a szélhámosok már a határon túl vannak, az áldozatok száma pedig légió. Egy hónap előtt is végigjárta Esztergomot egy zsidólegény, ruggyanta bélyegzőkre gyűjtvén megrendeléseket és előlegeket. ” Az öngyilkosságról az Esztergom és Vidékében olvashatunk. „Öngyilkos fodrász. Hollosi Lajos 19 éves fodrász segéd hétfőn délután főnökének lakásán forgó pisztollyal agyonlőtte magát. Pár héttel ezelőtt a szerencsétlen fiatal ember egy nyilvános mulató helyen rántott elő forgó pisztolyt azzal, hogy magát meglövi, miben akkor megakadályozták s a rendőrség elkobozta tőle a forgó pisztolyt s megigértette vele, hogy magában■ semmi kárt nem tesz. A rendőrség az elvett forgópisztolyt hétfőn visszaadta Hollosinak, ki azzal még aznap délután halántékon lőtte magát s rövid szenvedés után meghalt. ” Hát ennyit ér az ígéret - egy életet. A tél beköszöntével előkerültek a különböző népi hiedelmek is, arra vonatkozóan, milyen időjárás várható. Az újság a méheket veszi alapul. „Ha az ősz utolján a méhek nagyon erősen bedugaszolják viasszal kaptárjuk nyílását és alig észrevehető kis lyukat hagynak csak rajta, akkor okvetlen zimangós tél következik. Ha enyhének készül a tél, a kas nyílását egyáltalán el se dugaszolják. Az idén a méhek roppant gondosan becsukták házuk ajtaját s igy erős télre van kilátás. ” Szerintem most, 2004-ben is alaposan eldugaszolhatták azt a kast. • GK
