Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-11-23 / 231. szám

4 HIDLAP • 2004. november 23., kedd RÉGIÓ INTERJÚ Hollandok honvágy nélkül Ha már csak a címben említett tényből indulunk ki, szép teljesít­mény, hogy az alternatív álmok ha­zájából, Hollandiából - ahol első a szabadság és a lazaság, kevésbé korlátos az élet - Magyarországra települt emberek azt mondják, nem vágynak vissza eredeti hazájukba. Magyar szemmel furcsa helyzet. Lange Edit, a Nagybörzsönybe köl­tözött holland asszony egyéb fur­csaságokkal, említésre méltó, ne­mes dolgokkal is meglepett. — Mióta él Magyarországon?- 1994-ben szüleim kezdtek ide lá­togatni, megvettek a faluban egy há­zat, szépen felújították. Ok már nyug­díjasok, fél évet itt töltöttek, majd fél évet Hollandiában. Férjemmel és fi­ammal gyakran elkísértük őket. Tet­szett itt minden, a táj, az emberek mentalitása. Volt pénzünk, lehetősé­günk, gondoltuk, miért is ne. Költöz­zünk mi is Nagybörzsönybe. Két év­vel később megvettük a házunkat. — Miért volt vonzó ez a hely?- Ugye Magyarországra gondol. Hollandiában másképp élnek az em­berek, a vagyon növelése, a pénz ha­tározza meg az életüket. Idegesek, nem foglalkoznak egymással, csak le­gyen meg a második ház, csak álljon a garázsban a harmadik autó. Én Leidenben laktam, városban, de azt sem tudtam, ki a szomszédom. Nincs az emberek között olyan személyes kommunikáció, mint a magyaroknál. Idejövetelünk után nem sokkal fér­jem meghalt. Akkor éreztem igazán a különbséget. Odahaza csupán egy hónapig tartott volna az együttérzés, a fokozott odafigyelés. Nagybör­zsönyben viszont azóta is érzem az emberek szeretetét, érdeklődését. A tragédia után sem hagytak magamra, mindig van, akire számíthatok.- Gyermekeinek száma is megszapo­rodott...- Férjemtől egy gyermekem szüle­tett, Thomas, ő most hatodik osztá­lyos á nagybörzsönyi iskolában. Raj­ta kívül még három fogadott gyer­mekem van, nevelőszülőjük vagyok. Először Erika került hozzám. O a he­lyi tiszteletes nevelt lánya volt, akkor ismertük meg, amikor belekapcso­lódtunk a falu kórusának életébe. A tiszteletes máshova költözött, Erika nem akart vele menni. így vettük őt magunkhoz. Most 17 éves, és a váci kereskedelmi iskolába jár, kollégista. Teljes mértékben elfogadott, mint pótanyát, nagyon jó a kapcsolatunk. Épp az előbb telefonált kétségbeeset­ten, mert kapott egy kettest az iskolá­ban. Ilyenkor kicsit megnyugtatom a lelkét, kis bizakodást öntök belé.- Rajtuk kívül még két kicsi is a csa­lád tagja...- Amikor Erika hozzánk került, különféle tanfolyamokra kellett jár­nom, hogy nevelőszülő lehessek. Sok embert megismertem, akik a nevelő­intézeti gyerekekkel foglalkoznak, Egyszer csak jött egy telefon, hogy van itt egy testvérpár. Kisbabák, egyik egyéves, másik pár hónapos. Magamhoz vettem őket is. Alkoholis­ta szülők gyermekei, csak később de­rült ki, hogy a kisfiú fogyatékos. At­tila ma három és fél éves, mozgás- szervi problémái vannak, gyakorlati­lag csak járókerettel tud közlekedni. Gyógycipő kell a kis fejletlen lábára, masszázsra, tornára járunk, később pedig szeretnénk a Pethő Intézet szaktudását igénybe venni. Húga, Erzsébet egy évvel fiatalabb, most egy au-pair viszi őt minden nap az óvodába, a beszoktatásra. Kell a se­gítség, egyedül nehéz ellátni a négy gyereket. Nagyon kedves, aranyos gyerekek, a fiam szokta mondani, hogy kellene még testvér. Örülök, hogy velünk vannak, de erőmből több gyerekre nem futja. — Miből tudja ellátni a gyerekeket?- Rokkantnyugdíjas vagyok, a nyugdíjamat Hollandiából kapom. A nevelt gyerekek után is kapok álla­mi támogatást. Ebből nagyjából úgy élünk, mint egy jobb módú, de nem gazdag magyar család. Nem az, anya­giak tartanak itt, azt Hollandiában is megkapnám. A magyarok nyitottsá­ga, ahogyan a falu befogadott, a gye­rekeim szeretete ennél sokkal fonto­sabb. Mi ilyen szétszóródott család vagyunk, egy testvérem Honduras- ban, egy Moldáviában, egy Hollan­diában, én meg itt élek.- Nem hiányzik a munka, a régi hol­landiai élete?- Azelőtt könyvtáros voltam, de most a gyerekek annyi elfoglaltságot adnak, hogy nem is lenne időm dol­gozni. Sok időt töltünk együtt, min­den héten átjárunk Kemencére úszni. Pestre moziba, vagy csak úgy elrucca­nunk valahova. A két nagyobb gye­rekkel idén 10 napot voltunk Hollan­diában, a testvéremnél. A két kicsire addig a szüleim vigyáztak, akikre egyébként mindig számíthatok. Ker­tészkedem is a ház körül, de csak hob­bi szinten. Vannak tyúkok, két bárány, egy kecske a gyerekek örömére, per­sze a tojást nem dobom a szemétbe.- Milyen ételek kerülnek az asztalra?-A konyhában nem ragaszkodom szigorú elvekhez, azt főzöm, amit szeretek, amit szeretünk. Kínai, hol­land, magyar, minden jöhet. Nem ritka a jó magyar pörkölt nokedlival, nyaranta többször nekilátunk tüzet rakni, szalonnát sütni. Nagybörzsönyben 845-en laknak, közöttük Edit állandó tartózkodási engedéllyel, némi háztájival és négy gyermekével. Egészséges és fogyaté­kos magyar gyerekeknek ad otthont, családi meleget. Egy született hol­land asszony példa értékű szemlélet­tel a magyar hegyekben. • Lőrincz Zsuzsa Magyarságot a magyarnak! Megyei kampány nyitó a tatabányai sportcsarnokban Közösen az ifjúságért A Közép-Európai Szalézi Régió ifjúságpasztorációs találkozója Mi a véleménye a hollandok betelepüléséről? Ildikó (zenetanár) Igaz, hogy napjainkban a külföldiek telekvásárlása túlságosan gyors ütemben nő, de szerintem, mivel ebből az országnak is hasz­na lehet, mégis árnyaltabban kell megítélni a kérdést. Hagyjuk az épületeket tönkre menni, ha nincs pénzünk szebbé tenni? Legalább a külföldiek megtehetik, hogy rend­ben tartsák a környezetet. Yeti (munkanélküli) A tömeges betelepülésnek határt kellene szabni. Saját országunkban mi leszünk elnyomva azért, mert más népek megtehetik. De nerpcsak a hollandok, hanem a né­metek, franciák, mindenki. Pedig Magyarország nem szanatórium vagy turistaparadicsom, hanem a magyarok otthona, hazája. Teri (nyugdíjas) Hadd jöjjenek, engem nem zavarnak. Bár én írekről tudtam, akik Bu­dapesten lakásokat vásá­rolnak, de én szeretem az íreket. Ha anyagilag nem megter- helők az államnak, rosszat nem csinálnak, kinek ártanának. Re­mélem, eljön az idő, amikor ki­megyek Hollandiába, és majd én vásárolok fel egy sor telket. István (könyvelő) Számomra közömbös, hogy milyen nemzetiségű az, aki a magyar földet birtokolja, egyaránt ellenszenvesnek tartom. Ez a 21. századi gyarmatosítás. Megveszik a magyar ingatlant, aztán nagy kegyesen kiad­ják bérbe a magyaroknak. Igazi fe­jőstehenet csinálnak az országból. Ritkán telik meg manapság a vá­rosi sportcsarnok, ám a pénteki emelkedett hangulatú rendezvé­nyen, az utcákon tomboló orkán erejű szélvihar ellenére legalább ezer ember szorongott a lelátókon és a küzdó'téren felállított széke­ken. A nagyszabású kampánygyű- lést a politikai beszédeken túl a színpadi művészetek széles skálá­jának kiváló eló'adói tették igazán színessé és élvezetessé. Az itt konferansziéként is bemutat­kozó Kerényi Imre rendezte politikai „kampánv-showműsorok” igazi újdon­ságnak számítanak a hazai közélet viha­ros vizein. Ezúttal is érdekes egyveleg­gel érkezett Tatabányára. A változatos színpadi számok között sok más mellett meghallgathatták a jelenlevők a „Ha­zám” áriát, Benkóczi Zoltán. Vásári Mónika operett duettjét „Szép város Kolozsvár” címmel, részletek hangzot­tak el az István, a király rockoperából Varga Miklós és Makrai Pál közremű­ködésével, majd a Kormorán együttes kisebb blokkja ragadtatta újabb vas­tapsra az egybegyűlteket. A politikai beszédek között érdekes volt meghall­gatni Bence Tibor Csíkszeredái könyv- kereskedőt, aki elmondta, hogy sokan vagyunk, és elegen vagyunk ahhoz, hogy az otthoni egzisztenciánkat meg tudjuk teremteni. Hende Csaba, a pol­gári körök országos koordinátora a nemzeti összetartozás újjászületéséről, a kormánypártok hamis pénzügyi pro­Melocco Miklós pagandáját cáfolva beszélt, majd Me- locco Miklós szobrászművész igazolta, hogy nemcsak a kövek, hanem a mon­datok formálásának is igazi mestere. - Magyarságot a magyarnak! - ebben a pár szóban foglalta össze mondandóját. A Fidesz alelnöke, Kövér László zárta a felszólalók sorát a közönség nagy ová­ciója mellett. Felkérte a jelenlevőket, hogy álljanak vitába azokkal, akik meg­kísérlik az anyagiak felé terelni a nem­zet egyesítésének lehetőségét, mondják el mindenkinek, hogy ne saját testvére­iktől féljenek, hanem azoktól, akik ed­dig is megnyomorították életünket. Az „Útlevél Európához” rendez­vénysorozat tatabányai állomása a Himnusz közös eléneklésével zárult. • -DRY­A péliföldszentkereszti szalézi rendházban zajlott a hétvégén a Kö­zép-Európai Szalézi Régió ifjúság­pasztorációs felelőseinek és az ifjú­sággal kiemelten foglalkozó szalézi plébániák képviselődnek nemzetközi találkozója (CIMEQ. Jelen voltak a cseh, szlovák, szlo­vén, horvát és magyar ifjúságpasz­torációs megbízottak és a plébániák képviselői. A találkozó központi té­mája a szalézi plébániák ifjúsági ar­culatának kialakítása volt. A megbe­széléseket Don Antonio Domenech SDB, az ifjúságpasztoráció egyete­mes tanácsosa irányította, a találko­zó házigazdája, R Andrásfalvy János SDB magyar szalézi ifjúságpasztorá- j ciós megbízott volt. A konferencia első napján multimédiás bemutató­kon számoltak be a megbízottak a sa­ját országukban folyó ifjúsági mun­káról, megosztották tapasztalataikat és megvitatták a látottakat, a követ­kező két napon pedig közösen meg­tervezték a további munka fő irány­vonalát. A megbeszélések folyamán olyan fontos témák kerültek előtér­be, mint az evangelizáció, a fiatalok megszólítása, a veszélyeztetett és szegény réteg felkarolása, a közössé­gi gondolkodás és a tervszerűség.- Az eltérő anyanyelv, a területi és számbéli különbségek ellenére a talál­kozás a környező országokban hason­ló tevékenységet folytató megbízot­takkal, egymás munkájának a megis­merése és a további lépések együttes megtervezése megerősít és lendületet ad a további munkához - összegezte a konferencia végén É Andrásfalvy. - Minél jobban megismerjük egymást, annál hatékonyabban tudunk együtt dolgozni, és annál nagyobb az igé­nyünk az állandó kapcsolatra. Terve­ink között szerepel egy közös inter­netes honlap kialakítása, ami elősegíti majd az információk folyamatos áramlását. A szalézi rend Péliföld- szentkereszten igen jelentős ifjúsági tevékenységet fejt ki. Olyan táborok, találkozók, lelki napok helyszíne, aho­vá nemcsak a környékről, hanem az egész ország területéről jönnek fiata­lok. Az ifjúsági vezetők (animátorok) képzése is itt zajlik. Remélik, hogy a jövőben külföldi ifjúsági csoportok célpontjává és nemzetközi programok helyszínévé is válik majd. • Lengyel Erzsébet Szeretni kell az elcsatolt magyarokat Folytatás az 1. oldalról Együtt harcoltunk a tatár hordák el­len, együtt szenvedtük az oszmán-tö­rök megszállást, együtt küzdöttünk Kossuth zászlaja alatt, együtt tépett a szilánk Isonzónál, együtt buktunk a hóba a Don-kanyarnál. A peremnek azon részei, amelyet elszakítottak a tör­ténelmi magyar hazától, sajátos őrzői j voltak a magyarságnak és államiság­nak. Felvidék és Erdély nélkül ma már Magyarország sem létezne. A trianoni határokkal szétválasztva, negyven év­vel a lerombolása után együtt építettük újra az Esztergomot Párkánnyal össze­kötő Duna-hidat. Egy időben lettünk tagjai az Európai Uniónak. Mi, felvidéki magyarok szeretjük a szülőföldünket, és ismerve a térség gaz­dasági, politikai és társadalmi helyzetét, kijelentjük, hogy a felvidéki magyarság nem akarja elhagyni szülőföldjét. A nyilatkozatban továbbá kérik a választópolgárokat, hogy pártállástól függetlenül a népszavazáson mondja­nak IGEN-t a magyar állampolgár­ság visszaállítására, hiszen sikeres népszavazás megszüntetné a sok évti­zedes diszkriminációt. • Dániel Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents