Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-11-23 / 231. szám
4 HIDLAP • 2004. november 23., kedd RÉGIÓ INTERJÚ Hollandok honvágy nélkül Ha már csak a címben említett tényből indulunk ki, szép teljesítmény, hogy az alternatív álmok hazájából, Hollandiából - ahol első a szabadság és a lazaság, kevésbé korlátos az élet - Magyarországra települt emberek azt mondják, nem vágynak vissza eredeti hazájukba. Magyar szemmel furcsa helyzet. Lange Edit, a Nagybörzsönybe költözött holland asszony egyéb furcsaságokkal, említésre méltó, nemes dolgokkal is meglepett. — Mióta él Magyarországon?- 1994-ben szüleim kezdtek ide látogatni, megvettek a faluban egy házat, szépen felújították. Ok már nyugdíjasok, fél évet itt töltöttek, majd fél évet Hollandiában. Férjemmel és fiammal gyakran elkísértük őket. Tetszett itt minden, a táj, az emberek mentalitása. Volt pénzünk, lehetőségünk, gondoltuk, miért is ne. Költözzünk mi is Nagybörzsönybe. Két évvel később megvettük a házunkat. — Miért volt vonzó ez a hely?- Ugye Magyarországra gondol. Hollandiában másképp élnek az emberek, a vagyon növelése, a pénz határozza meg az életüket. Idegesek, nem foglalkoznak egymással, csak legyen meg a második ház, csak álljon a garázsban a harmadik autó. Én Leidenben laktam, városban, de azt sem tudtam, ki a szomszédom. Nincs az emberek között olyan személyes kommunikáció, mint a magyaroknál. Idejövetelünk után nem sokkal férjem meghalt. Akkor éreztem igazán a különbséget. Odahaza csupán egy hónapig tartott volna az együttérzés, a fokozott odafigyelés. Nagybörzsönyben viszont azóta is érzem az emberek szeretetét, érdeklődését. A tragédia után sem hagytak magamra, mindig van, akire számíthatok.- Gyermekeinek száma is megszaporodott...- Férjemtől egy gyermekem született, Thomas, ő most hatodik osztályos á nagybörzsönyi iskolában. Rajta kívül még három fogadott gyermekem van, nevelőszülőjük vagyok. Először Erika került hozzám. O a helyi tiszteletes nevelt lánya volt, akkor ismertük meg, amikor belekapcsolódtunk a falu kórusának életébe. A tiszteletes máshova költözött, Erika nem akart vele menni. így vettük őt magunkhoz. Most 17 éves, és a váci kereskedelmi iskolába jár, kollégista. Teljes mértékben elfogadott, mint pótanyát, nagyon jó a kapcsolatunk. Épp az előbb telefonált kétségbeesetten, mert kapott egy kettest az iskolában. Ilyenkor kicsit megnyugtatom a lelkét, kis bizakodást öntök belé.- Rajtuk kívül még két kicsi is a család tagja...- Amikor Erika hozzánk került, különféle tanfolyamokra kellett járnom, hogy nevelőszülő lehessek. Sok embert megismertem, akik a nevelőintézeti gyerekekkel foglalkoznak, Egyszer csak jött egy telefon, hogy van itt egy testvérpár. Kisbabák, egyik egyéves, másik pár hónapos. Magamhoz vettem őket is. Alkoholista szülők gyermekei, csak később derült ki, hogy a kisfiú fogyatékos. Attila ma három és fél éves, mozgás- szervi problémái vannak, gyakorlatilag csak járókerettel tud közlekedni. Gyógycipő kell a kis fejletlen lábára, masszázsra, tornára járunk, később pedig szeretnénk a Pethő Intézet szaktudását igénybe venni. Húga, Erzsébet egy évvel fiatalabb, most egy au-pair viszi őt minden nap az óvodába, a beszoktatásra. Kell a segítség, egyedül nehéz ellátni a négy gyereket. Nagyon kedves, aranyos gyerekek, a fiam szokta mondani, hogy kellene még testvér. Örülök, hogy velünk vannak, de erőmből több gyerekre nem futja. — Miből tudja ellátni a gyerekeket?- Rokkantnyugdíjas vagyok, a nyugdíjamat Hollandiából kapom. A nevelt gyerekek után is kapok állami támogatást. Ebből nagyjából úgy élünk, mint egy jobb módú, de nem gazdag magyar család. Nem az, anyagiak tartanak itt, azt Hollandiában is megkapnám. A magyarok nyitottsága, ahogyan a falu befogadott, a gyerekeim szeretete ennél sokkal fontosabb. Mi ilyen szétszóródott család vagyunk, egy testvérem Honduras- ban, egy Moldáviában, egy Hollandiában, én meg itt élek.- Nem hiányzik a munka, a régi hollandiai élete?- Azelőtt könyvtáros voltam, de most a gyerekek annyi elfoglaltságot adnak, hogy nem is lenne időm dolgozni. Sok időt töltünk együtt, minden héten átjárunk Kemencére úszni. Pestre moziba, vagy csak úgy elruccanunk valahova. A két nagyobb gyerekkel idén 10 napot voltunk Hollandiában, a testvéremnél. A két kicsire addig a szüleim vigyáztak, akikre egyébként mindig számíthatok. Kertészkedem is a ház körül, de csak hobbi szinten. Vannak tyúkok, két bárány, egy kecske a gyerekek örömére, persze a tojást nem dobom a szemétbe.- Milyen ételek kerülnek az asztalra?-A konyhában nem ragaszkodom szigorú elvekhez, azt főzöm, amit szeretek, amit szeretünk. Kínai, holland, magyar, minden jöhet. Nem ritka a jó magyar pörkölt nokedlival, nyaranta többször nekilátunk tüzet rakni, szalonnát sütni. Nagybörzsönyben 845-en laknak, közöttük Edit állandó tartózkodási engedéllyel, némi háztájival és négy gyermekével. Egészséges és fogyatékos magyar gyerekeknek ad otthont, családi meleget. Egy született holland asszony példa értékű szemlélettel a magyar hegyekben. • Lőrincz Zsuzsa Magyarságot a magyarnak! Megyei kampány nyitó a tatabányai sportcsarnokban Közösen az ifjúságért A Közép-Európai Szalézi Régió ifjúságpasztorációs találkozója Mi a véleménye a hollandok betelepüléséről? Ildikó (zenetanár) Igaz, hogy napjainkban a külföldiek telekvásárlása túlságosan gyors ütemben nő, de szerintem, mivel ebből az országnak is haszna lehet, mégis árnyaltabban kell megítélni a kérdést. Hagyjuk az épületeket tönkre menni, ha nincs pénzünk szebbé tenni? Legalább a külföldiek megtehetik, hogy rendben tartsák a környezetet. Yeti (munkanélküli) A tömeges betelepülésnek határt kellene szabni. Saját országunkban mi leszünk elnyomva azért, mert más népek megtehetik. De nerpcsak a hollandok, hanem a németek, franciák, mindenki. Pedig Magyarország nem szanatórium vagy turistaparadicsom, hanem a magyarok otthona, hazája. Teri (nyugdíjas) Hadd jöjjenek, engem nem zavarnak. Bár én írekről tudtam, akik Budapesten lakásokat vásárolnak, de én szeretem az íreket. Ha anyagilag nem megter- helők az államnak, rosszat nem csinálnak, kinek ártanának. Remélem, eljön az idő, amikor kimegyek Hollandiába, és majd én vásárolok fel egy sor telket. István (könyvelő) Számomra közömbös, hogy milyen nemzetiségű az, aki a magyar földet birtokolja, egyaránt ellenszenvesnek tartom. Ez a 21. századi gyarmatosítás. Megveszik a magyar ingatlant, aztán nagy kegyesen kiadják bérbe a magyaroknak. Igazi fejőstehenet csinálnak az országból. Ritkán telik meg manapság a városi sportcsarnok, ám a pénteki emelkedett hangulatú rendezvényen, az utcákon tomboló orkán erejű szélvihar ellenére legalább ezer ember szorongott a lelátókon és a küzdó'téren felállított székeken. A nagyszabású kampánygyű- lést a politikai beszédeken túl a színpadi művészetek széles skálájának kiváló eló'adói tették igazán színessé és élvezetessé. Az itt konferansziéként is bemutatkozó Kerényi Imre rendezte politikai „kampánv-showműsorok” igazi újdonságnak számítanak a hazai közélet viharos vizein. Ezúttal is érdekes egyveleggel érkezett Tatabányára. A változatos színpadi számok között sok más mellett meghallgathatták a jelenlevők a „Hazám” áriát, Benkóczi Zoltán. Vásári Mónika operett duettjét „Szép város Kolozsvár” címmel, részletek hangzottak el az István, a király rockoperából Varga Miklós és Makrai Pál közreműködésével, majd a Kormorán együttes kisebb blokkja ragadtatta újabb vastapsra az egybegyűlteket. A politikai beszédek között érdekes volt meghallgatni Bence Tibor Csíkszeredái könyv- kereskedőt, aki elmondta, hogy sokan vagyunk, és elegen vagyunk ahhoz, hogy az otthoni egzisztenciánkat meg tudjuk teremteni. Hende Csaba, a polgári körök országos koordinátora a nemzeti összetartozás újjászületéséről, a kormánypártok hamis pénzügyi proMelocco Miklós pagandáját cáfolva beszélt, majd Me- locco Miklós szobrászművész igazolta, hogy nemcsak a kövek, hanem a mondatok formálásának is igazi mestere. - Magyarságot a magyarnak! - ebben a pár szóban foglalta össze mondandóját. A Fidesz alelnöke, Kövér László zárta a felszólalók sorát a közönség nagy ovációja mellett. Felkérte a jelenlevőket, hogy álljanak vitába azokkal, akik megkísérlik az anyagiak felé terelni a nemzet egyesítésének lehetőségét, mondják el mindenkinek, hogy ne saját testvéreiktől féljenek, hanem azoktól, akik eddig is megnyomorították életünket. Az „Útlevél Európához” rendezvénysorozat tatabányai állomása a Himnusz közös eléneklésével zárult. • -DRYA péliföldszentkereszti szalézi rendházban zajlott a hétvégén a Közép-Európai Szalézi Régió ifjúságpasztorációs felelőseinek és az ifjúsággal kiemelten foglalkozó szalézi plébániák képviselődnek nemzetközi találkozója (CIMEQ. Jelen voltak a cseh, szlovák, szlovén, horvát és magyar ifjúságpasztorációs megbízottak és a plébániák képviselői. A találkozó központi témája a szalézi plébániák ifjúsági arculatának kialakítása volt. A megbeszéléseket Don Antonio Domenech SDB, az ifjúságpasztoráció egyetemes tanácsosa irányította, a találkozó házigazdája, R Andrásfalvy János SDB magyar szalézi ifjúságpasztorá- j ciós megbízott volt. A konferencia első napján multimédiás bemutatókon számoltak be a megbízottak a saját országukban folyó ifjúsági munkáról, megosztották tapasztalataikat és megvitatták a látottakat, a következő két napon pedig közösen megtervezték a további munka fő irányvonalát. A megbeszélések folyamán olyan fontos témák kerültek előtérbe, mint az evangelizáció, a fiatalok megszólítása, a veszélyeztetett és szegény réteg felkarolása, a közösségi gondolkodás és a tervszerűség.- Az eltérő anyanyelv, a területi és számbéli különbségek ellenére a találkozás a környező országokban hasonló tevékenységet folytató megbízottakkal, egymás munkájának a megismerése és a további lépések együttes megtervezése megerősít és lendületet ad a további munkához - összegezte a konferencia végén É Andrásfalvy. - Minél jobban megismerjük egymást, annál hatékonyabban tudunk együtt dolgozni, és annál nagyobb az igényünk az állandó kapcsolatra. Terveink között szerepel egy közös internetes honlap kialakítása, ami elősegíti majd az információk folyamatos áramlását. A szalézi rend Péliföld- szentkereszten igen jelentős ifjúsági tevékenységet fejt ki. Olyan táborok, találkozók, lelki napok helyszíne, ahová nemcsak a környékről, hanem az egész ország területéről jönnek fiatalok. Az ifjúsági vezetők (animátorok) képzése is itt zajlik. Remélik, hogy a jövőben külföldi ifjúsági csoportok célpontjává és nemzetközi programok helyszínévé is válik majd. • Lengyel Erzsébet Szeretni kell az elcsatolt magyarokat Folytatás az 1. oldalról Együtt harcoltunk a tatár hordák ellen, együtt szenvedtük az oszmán-török megszállást, együtt küzdöttünk Kossuth zászlaja alatt, együtt tépett a szilánk Isonzónál, együtt buktunk a hóba a Don-kanyarnál. A peremnek azon részei, amelyet elszakítottak a történelmi magyar hazától, sajátos őrzői j voltak a magyarságnak és államiságnak. Felvidék és Erdély nélkül ma már Magyarország sem létezne. A trianoni határokkal szétválasztva, negyven évvel a lerombolása után együtt építettük újra az Esztergomot Párkánnyal összekötő Duna-hidat. Egy időben lettünk tagjai az Európai Uniónak. Mi, felvidéki magyarok szeretjük a szülőföldünket, és ismerve a térség gazdasági, politikai és társadalmi helyzetét, kijelentjük, hogy a felvidéki magyarság nem akarja elhagyni szülőföldjét. A nyilatkozatban továbbá kérik a választópolgárokat, hogy pártállástól függetlenül a népszavazáson mondjanak IGEN-t a magyar állampolgárság visszaállítására, hiszen sikeres népszavazás megszüntetné a sok évtizedes diszkriminációt. • Dániel Erzsébet
