Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-11-20 / 230. szám

tódlajmagazm 2004. november 20., szombat • HÍDLAP HETI HOROSZKÓP 48. hét Vár-e Önre nagy utazás a közeljövőben? Rendben van-e az egészsége? Talán már holnap megváltozhat az élete! Tudja meg diplomás asztrológusunktól, Sápszki Mártától! tel.: 06 20 451 99 55 email: asztrologia@organza.tv, www.organza.tv Könnyen felejt, ha Ön bántja meg a pár­ját, próbálja ezt az utat járni, most, hogy ő okozott fájdalmat. Nem ér annyit a do­log, hogy elrontsa miatta a hét végét. Hivatásában ha túlságosan elhúz a kol­légák mellett, ők csak nehezen érik utol, és a végén az ő részüket is magára kell vállalnia. Szakítson időt a barátaira, hiszen rájuk bármikor számíthat, sőt még a párkapcso­lati zűrök elsimításában is segítségére le­hetnek a hét végén. Hajlamos rá, hogy túlvállalja magát a munkájában, de a Mars most a szakmai elismertségét, a népszerű­ségét is kedvezően befolyásolja. Legalább a hétvégeket tegye szabaddá és pihenjen! Nem lesz bonyodalommentes ez a hét sem, pedig olyan szépen kezdődik. Csak aztán sikerül megint olyasmit mondania, amivel (joggal) magára ha­ragítja kedvesét. Bizonyságát adhatja a héten szervező- készségének, gyors észjárásának. A fő­nökei (anyagilag is) értékelni fogják. Rendkívül zárkózott, a világban ellensé­get lát. Pedig rengeteg segítőtársa lehetne. Szerencsére a Szaturnusz lassacskán el­hagyja a Rák jegyet, így a borongós gon­dolatait szép lassan felváltja majd a re­mény Azért még egy utolsó próbatételre számíthat a következő hetekben, de a töb­bi bolygó már a segítségére lesz. OROSZLÁN Bár mozgásterét beszűkíthetik otthoni gondjai, jártában-keltében viszont olyan ötletei támadhatnak, amelyek új színt vi­hetnek a munkájába, esetleg könnyebben járható útra terelik a jövőjére vonatkozó terveit. Anyagi ügyekben viszont legyen elővigyázatos, új partnereivel szemben pe­dig gyanakvó, mert kár érheti. * Anyagi helyzetében várható előnyös fordulat a héten, részint ügyessége, szorgalma, másrészt a rokonai, barátai segítsége révén. A hivatalokkal már sajnos nehezebben boldogul, mert olyan adminisztrációs hibára derülhet most fény’, melynek kibogozása sok időt vesz igénybe. MÉRLEG Nem szeretne semmiről lemaradni, de addig húzza-halasztja a válasz­adást, míg a partnere egyedül dönt. És persze, másként, mint ahogy On szerette volna. Nagy'on kellemes for­dulat várható a karrierjében. Régi fő­nöke keresi meg ajánlattal, amire nem lehet nemet mondani. skorpió j Konok hallgatással semmire nem megy; Sokkal jobb volna, ha minden érintettel (s főleg a kedvesével) megbeszélné a problé­máit. Lehet, hogy nincs is baj, csak nem jól értelmezi, nem jól látja az eseményeket, akkor pedig kár emésztenie magát. Túlsá­gosan zárkózott, a világban ellenséget lát, pedig rengeteg segítőtársra lelhetne. NYILAS Könnyedén győzi le az útjában álló akadályokat, s alkalmanként még a ri­válisait is. Az utóbbiak - szerencsére - nem is okoznak nagyobb gondot, mert főként egymás fúrásával vannak elfog­lalva. Ón viszont befolyásos ismerő­sökre, szponzorokra tehet szert, akikre bátran építheti terveit. Nem annyira az érzéki szerelem, mint in­kább a kiegyensúlyozott, boldog összetar­tozás hiányzik most Önnek. Ezt csak ak­kor érheti el, ha szakít eddigi életmódjá­val. Az utóbbi időben hatalmába kerítette az uralkodási és birtoklási vágy: A magán­életben partnerét már meg sem hallgatja, csak On dönt a közös dolgokban is. Szakmai gondokkal, hivatali nehézségek­kel, kollégáinak rosszindulatával kényte­len hadakozni. Igyekezzen tehát úgy vé­gezni a munkáját, hogy abban ne találja­nak hibát. Sikeresen zárulhat le egy vitás jogi ügye, és ez nemcsak anyagi, erkölcsi elégtételt jelent, hanem utat nyithat egy' külföldi állás elnyeréséhez is. Üzleti kapcsolatai vízválasztóhoz ér­kezhetnek, különösen akkor, ha köve­teléseit nem, vagy csak nehezen tudja behajtani. A hét második felében el­dőlhet, hogy kikkel nem érdemes to­vábbra is együttműködnie s kiktől ta­nácsos végleg elszakadnia. Ne téko- zolja el szakmai ötleteit. Nálunk is történhetett Rovatunk olyan apró, színes történetek feldolgozásra vállalkozik, amelyek nagy valószínűséggel sokak számára ismerősek lehetnek, vagy legalábbis el tudják képzel­ni őket környezetükben is. Fontos, hogy a történetek és az alakok valódiak, még ha olykor — személyiségi jogaik miatt - nem is eredeti nevükön említem a szereplőket, vagy itt-ott egy kis színezékkel dúsítottam a históriákat. Mindezek természetesen az adomákban lényegi változást nem okoznak, és hangsúlyozom: a hír igaz. A hólánc, az elakadás, a vő, az após és egy demizson bor Történetünk egy új keletű népi bölcsességet, egy após-vő viszony le­hetséges buktatóit, valamint azt meséli el, hogy a tél rossz, a hólánc pedig fontos dolog, de végeredményben csak a bor számít. Após és vő szereplőnk, e furcsa páros azon fajtái közé tartoznak, kik nem lelkesednek egymásért fenemód, de azért csak megvannak, főleg ha nem találkoznak. Ne legyünk rosszmájúak, nem haragszanak ők egymásra, de á másik hiánya egyikben sem okoz nagyobb törést, sőt. Egy családba kényszerülvén azonban vannak közös ügyek, melyek megoldása két egész férfit szükségeltetik. Ilyen rendkívül halaszthatatlan és egy' valami­revaló család életében kulcsszerepet játszó esemény a most is lassacskán már esedékes első borfejtés. (Ahogy egy sok vihart látott kocsmáros em­lékezett vissza fiatalabb éveinek novemberére: egy-egy nagyobb buli után, fáradtan, másnaposán az embernek maximum két dologhoz van kedve; b. ,.ni(már elnézést), vagy bort fejteni!). Szóval a két derék férfiú hosszú egyeztetést követően ez utóbbihoz kapott kedvet, és útnak indul­tak - volna, ha rögtön a kezdeteknél nem tör ki köztük parázs vita. En­nek tárgyát az képezte, hogy' a rendkívül hosszú útra (tán tíz kilométer­nél is több) az após nem volt hajlandó bor nélkül elindulni. Magából ki­kelve magyarázta a vőnek és a fiatalabb férfiú pártjára kelő asszonynép­nek, hogy milyen hatalmas felelőtlenség útnak indulni bor nélkül ilyen zord télidőben, végül azonban győzött a többség, és bor nélkül kereked­tek fel. Az utak jegesek voltak, akárcsak a hangulat a kocsiban. Az idő és az útviszony'ok a méteres hóval belepett földútra fordulván rosszabbod­tak, nemkülönben a borfejtőjelöltek hangulata is. Egy emelkedőn az autó reménytelen harcba kezdett a kipörgő gumikkal, és nemsokára - az após rosszkedvének zenitjén - eljött a pillanat, amikor se előre, se hátra nem mozdultak. Hólánc? - jött a választ előre ismerő, ironikus kérdés az ipá­tól. Nincs - hangzott a csendes válasz az fiútól. Látod fiam, sokat kell még tanulnod az élet dolgairól - mondta tőle szokatlanul szépen tagoltan az ipa. Az, hogy hólánc nincs nálad, nos, megbocsátható. Bevallom, ma­gam is gondolhattam volna rá. De - és azért mondom, kár vitába száll- nod velem, hiszen én csak jót akarok -, hogy nincs nálunk egy pohár bor sem, hogy legalább megmelegedhetnénk, az bizony— lásd be - a te hi­bád. Jól figyelj szavamra: bor nélkül soha, sehová ne indulj el, még a sar­ki kocsmába sem. Most pedig, irány a pince! - mondta az öreg, és meg­semmisítő győzelme tudatában magasba vetett (vörös) orral gyalog in­dult a pincesor felé. A vő egy' szót sem szólt - Mit is mondhatott volna?!- dühösen becsapta az ajtót, és követte neje apját. A történet - amellyel érdekes módon az após gyakorta, a vő pedig igen ritkán példázódik - több tanulságot is magában hordoz, mely közül ki­emelném a hóláncot, mint a téli borfejtés alaptartozékát, valamint azt az örökérvényű igazságot, amely méltán kerül a magy'ar mondások és fi- gyelntezések kézikönyvének legközelebbi kiadásába, miszerint bor nél­kül ne induljunk soha, sehova. • Bukovics Krisztián Diana a médiában- Szubjektív emlékbeszátnoló egy kiállításról A József Attila Általános Iskolában egy hónapig látható tárlat üvegburái között járva (megpillantva az idestova tíz éve elhunyt hercegnőről szóló sajtó­relikviákat), magam is emlékekbe mé- l vedtem, s ahogy még és még mélyebb­re szálltam alá egykor volt általános is­kolás éveim ködbe vesző homályába, „a feltörő képek ellen nem küzdhetém”... Nem tudom, hogy' a megnyitón megjelenő nyolcadikosoknak mi esik le a látottakból. Nagy' részük kilenc- venhétben éppen hét évvel volt fiata­labb, tehát a mai nyolcadikosok kö­zül csak a legelvetemültebb Diana- fanok figyelték már akkor, elsős ko­rukban a hercegnő életútját. Én még jól emlékszem, mikor álta­lánosban a Fehér Henrik még én rá­jöttünk környezetismeret órán, hogy tulajdonképpen szerelmesek va­gyunk Diana hercegnőbe. Hisz olyan szép, és mindig olyan kedves, igaz, kicsit nagy az orra, de végülis Ger­gely Vikinek is nagy az orra, mégis bele van zúgva az egész hetedik osz­tály. Namármost ötödikesként (11 évesek voltunk!) esélyünk sem volt, hogy bármely hetedikes leáll velünk, és Gergely Viki jó ideig csak távoli ábránd maradt számunkra, ő viszont hasonlított Diana hercegnőre. így aztán kínzó reménytelenségünkben inkább az angol uralkodói ház bot­rányhősét választottuk plátói múzsá­nak. Nagyszünetben megbeszéltük, hogy írunk Diana hercegnőnek egy szerelmes levelet. Igen ám, de Diana már akkor is angol volt, és majdnem biztosnak találtuk, hogy magyarul nem fogja érteni a levelet. Akkor az­tán összehoztunk valami szótári sza­vakból egy'betákolt szöveget, és végül elküldtük Lady D-nek. És hiszik - nem hiszik, fél év múlva levél érke­zett a Buckingham-palota sajtóosztá­lyáról, a borítékban egy aranyozott szélű képeslap, melyben meghívtak minket egy felvonulásra, mely az ál­latokat szőrmebundának nézőket kárhoztatta volt, s London lakosságá­nak jelentős része részt vett rajta. Hatalmas eredménynek tartottuk, hiszen elvileg Diana hercegnő kezét is megfoghattuk volna! Diana 1997-ben meghalt, és soha nem fogtuk meg a kezét. Gergely Vi­kihez pedig éppen négy év múlva, 2001-ben sikerült közelebb kerülni egy mámoros halloween-partyn, aki utóbb kikért minden hasonlóságot közte és Diana között. Nem sok mindent érzékeltünk abból, ami körülötte folyt. Nálunk idehaza ezt nem vették komolyan. Akkoriban, a kilencvenes évek vége felé azt gondoltuk, hogy aki híres annak jó. Emlékezzenek csak vissza rá, éppen akkor indultak a kereske­delemi csatornák, és kezdett feléb­redni csiperkerózsika-álmából a Blikk, meg egyebek. Diana hercegnő halála azonban le­taglózott mindenkit. Akkor már mi voltunk hetedikesek, és a harmadik egymást követő osztályfőnöki órán is róla beszélgettünk, és arról, micsoda szörnyű ez az egész, ami körülötte, az akkor már halott hercegnő körül fo­lyik. És még mindig nem értettük... Most, hogy a József suliban nyílt „Diana a médiában” című kiállítást néztem, a könyveket, újságokat, fo­tókat és mindent, amit leszedett ró­la ez a bőrnyúzó nagyüzem, valami­vel tisztábban látom a képet. Még akkor is, ha maga a kiállítás az or­szágjáró tárlatnak csak töredéke, és a negyedét se állították ki az egész mennyiségnek. Egyébként nem találkoztunk soha Diana hercegnővel, ám ha mindez igaz, és Henrik nem hazudós, akkor neki végül sikerült kijutni arra a bizo­nyos felvonulásra, és láthatta a mú­zsánkat, igaz, csak nagyon messziről. • SLEEPY

Next

/
Thumbnails
Contents