Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-11-20 / 230. szám
200^. november 20., szombat A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 53. szám v-»* .' ' •tm A qj* Kalendárium Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Kettősek és egyesek Még a panelház negyedik emeletéről is jól látszik, hogy december 5-én történelmi szavazás részesei leszünk - lehetünk. A kórház-privatizáció leállítása mellett arról dönthetünk, hogy megszületik-e a kettős állampolgárság intézménye, avagy sem. Utóbbi lehetőségbe erős nemzeti hevületünkben bele sem merünk gondolni. A kettős állampolgárságban lehet valami. Ha már Frei „ön lelőné-e Orbán Viktort, s ha igen, mennyiért?” Tamás is áldozott eg)' fele műsort az ő drága idejéből. Az igazság úgy teljes, hogy csángófájdalma után - csak most, csak itt, csak nekünk - közvetlenül meg azt oknyomozta, hogy viszkis raboló minő művészeti jövendőbe tekint, aktuálisan a bozontos szakálla megül (a hír: egy szemüveges amerikánus literátor könyvet írt a sorsáról). Aki, mint tudjuk, Erdélyből áttelepült magyar ajkú, tehát egy gyütment bűnözőfajzat, ezt akarjátok, barátaim, elvtársam, világ pomeránjai, he? Szóvalvagyis. Tomi Boy felfedezte a tragikus magyar sorsot - miután vagy egy esztendővel korábban még azt bizonygatta lelkesen, milyen ótvarosnak gondol minket a nagyvilág -, elkocsizott a csángókhoz, és döbbenettel konstatálta, hogy a kisebbségi jogokat sáros kalucsnikkal tiporják, a magyar kormány (a jelenlegi) meg annyit szán testvéreink nyomorúságos helyzetének támogatására, hogy jaj, de kevés. Mondjuk, mint egy bankár éves fizetését (harminc gurigát). Vág)' az enyémet - de ezt már nem tette hozzá. Persze gyorsan oldalvágott és előkampányolt egyet, miszerint a fideszesek is csak hányták a fittyet, Németh Zsolt volt csupán, ki tiszteletét tette a csángóföldön, hogy majd legyen egy oktatási-kulturális központ, ami. De nem lett belőle semmi. Arról persze mélyen hallgat, hogy azért, mert közben kormányváltás történt, és ez a szép kezdeményezés is a nyesedék közé került. A december 5-ei szavazás közeledtén más is nemzeti érzékenységéről tett tanúságot, Tornóczky „mostohaapám egy miniszterelnök volt” Anita például a magyar végekre látogatott, hogy megnézze, hogyan él a puszták népe, oszt rájött, hogy szarul (oppardon). Alanyaiban volt annyi tartás és gerinc, hogy nem kérdeztek vissza: és a kedves papa? Új, nagy hazánkban, az unióban (amelynek iszonyúan sok tenger és egy óceán mossa a partjait) egyébként a tizenöt törzsökös korábbi tagállamból tizennégyben ismerik a kettős állampolgárság intézményét, olyannyira, hogy alkalmazzák is. Az egyik legszebb példa Portugáliáé, amelyben az a törvény, hogy bármelyik volt gyarmatuk állampolgára alanyi jogon kérheti és kaphatja meg a portugál állampolgárságot, például egy brazil, egy Pelé, és ehhez egyébként származásilag még olyan nagyon hazafinak sem kell lennie, portugál nyelvtudása korlátozódhat arra, hogy „Lisszabon” (tudom, hogy nem így mondják és írják, csak vicceskedek). Ehhez képest a megnövekedett kiadásokkal rémisztgetni minimum ízléstelen, de legalábbis nem modern és nem európai. Tetszenek még emlékezni egy bizonyos Péter szavaira, aki 23 millió román munkavállalóval - na meg a barcikai kórházzal - festett ördögöt? Szittya vérem - amelybe más is keveredett, de hát kinek nem? - azt mondatja velem, természetszerűleg nem kérdés, hogy mit kíván a magyar nemzet (azon kívül, hogy „magyar nemzeti hip-hop rappet”). A történelemben megtépázott magyarság miért is ne nyilváníthatná ki összetartozásának sze- retetét, hogy bárhol élj a világon, magyar vagy, és ide mindig haza jöhetsz, kapsz tejet, vajat, még ha momentán olyan sokan csapolják a közspájz készletét is. Nem a „nemzetpolgár” sebtiben haknizott fogalma fog dönteni, aki nyelvében és érzéseiben magyar, az magyar, mondta egy bizonyos Illyés Gyula. A zsigerek döntenek, a kérdés és a válasz érzelmi alapon fog születni, nyilvánvaló eredménnyel. Csak a részvétel fog számítani. Azt meg - érzésem szerint - gerjeszteni fogja az a (jogos) felháborodás is, hogy a szegfű- sök Erdélyben készítették a nemre buzdító nemtelen kiadványukat, s jól jellemző módon ismételten a kamerába füllentettek, hogy áh, dehogy De tegyük félre politikai ellenérzéseinket, mert Dunának, Oknak - Ga- ramnak stb. - egy a hangja. Hisszük, hogy nem morajos, bús, halotti hang. Abból már elég volt. A „nemrég ” kinevezett új rendőrkapitány legutóbbi tette ismét nagy vihart kavart száz évvel ezelőtt. A kisebb fajta razzia megbolygatta a kereskedők érzelmeit. Egy másik fura-morbid eset is történt 1904 novemberében e tájt: megbolygatták egy kislány sírját. Hogy miért? Alant olvashatják. Csődbe ment egy cipőgyár - amint arról értesülhetünk az Esztergom és Vidéke november 20-i számából. „ Csőd. 1 Vetsz Nándor a kartsbadi cipőraktár tulajdonosa ellen, a hitelezők kérelmére a komáromi kir. törvényszék csődöt rendelt el s igy előreláthatólag a tél küszöbén s a karácsonyi ünnepek beálltával olcsó cipővel lesz a város ismét elárasztva. Iparosaink és kereskedőink érdekét tolmácsoljuk, midőn a csődügyet intézők figyelmét arra hívjuk fel, hogy a raktár értékesítésénél a hitelezők érdeke mellett legyenek figyelemmel azok érdekeire is, kik a raktárnak elárverezése által érzékenyen károsodnának. Talán egészben, avagy a fővárosban való eladás által el lehetne kerülni azok megkárosítását. ” Bizonyára a kereskedőket érzékenyen érintette a dolog, azonban úgy gondolom, a nagyközönség örömmel fogadta az olcsó cipőt - főleg karácsony előtt. A fentebb említett morbid esetet az újság emí- gyen közli: „Ifjú halottrablók. Ullmann Ármin bajóthi lakos feljelentést tett a csendőr-őrjáratnál, hogy 14 éves kis leányának - kit csak a napokban temettek - sirját falubeli gyermekek felásták. A csendőrség megállapította, hogy két 8 éves, két 12 éves és egy 13 éves gyermek szövetkezve kimentek a temetőbe és az eltemetett kis leány sirját egy méter mélyre kiásták avégből, hogy a nála vélt pénzt tőle elvegyék, sőt az egyik azt vallotta, hogy a hullát kövekkel akarta összetörni. Szándékuk megvalósításában az képezte az akadályt, hogy a sir nagyon mély volt. ” Az Esztergomi Lapok még tovább cifrázza az esetet: „Megbolygatott sir. (...) Egyik verzió szerint a sirt kiakarták rabolni, más hir szerint pedig a tettesek azért kezdték a sirt felnyitni mert hangokat hallottak, s igy azt hitték, hogy a kis halott a sírban felébredt. ” Nem véletlenül írtam már a cikk elején - morbid. Jöjjön hát a rendőrkapitány tette ezek után. „Mértékelkobzások. Rendőrségünk uj vezetője dr. Cray István rendőr- kapitány, tegnap szombaton razziát tartott a hetivásáron áruló sátorosok és különböző árusok között a végből, hogy meggyőződjék vájjon rendes mértékkel mérnek-e. Az árusoktól ezen alkalommal tömérdek sulymértéket koboztak el, mert nem voltak szabályszerűen és a törvénynek megfelelően hitelesítve. A piaczi árusok után az üzletek jöttek sorra, hol szintén sok mértéket el kellett kobozni ugyancsak azért, mert a mértékhitelesítő véleménye szerint nem voltak szabályszerűek. A váratlan vizsgálat érthető kon- stemácziót okozott az árusok között, míg a közönség elismeréssel adózott a rendőr- kapitánynak szigorú eljárásáért." Hát olcsó cipők, elkobzott mértékek - alaposan rájár a rúd kereskedőinkre így az adventi nagy forgalom előtt. Végül egy természeti jelenség az Esztergom hasábjairól, ami száz évvel ezelőtt még nagy ámulatot váltott ki az emberekben. „Meteor. Ebó 10-én Meszes Ferenc jegyző és Bitter Béla tanító este fél 10 óra tájban a kétyi határon hazafelé sietve, közvetlen kocsijuk mögött egy gyermekfej nagyságú meteor hullott le, mely kezdetben villatnfehér volt, aztán gyönyörű smaragdzöld szinben szétrobbant. Olyan világosság volt, mintha csak a nap sütött volna. ” • GK
