Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-11-04 / 218. szám

4 HÍDLAP • 2004. november 4., csütörtök RÉGIÓ MAI TÉMA Lazábbá váltak a tanulók Az iskolai fegyelem kérdése nap­jainkban sokkal időszerűbb, mint valaha. A pedagógusok arra pa­naszkodnak, hogy a rendszervál­tást követően a tanulók sokkal fel- szabadultabbak, türelmetlenebbek lettek. A megoldást mégis a türel­mes bánásmódban látják. Az iskolai fegyelemről már sokat írtak, több tanulmány is megjelent a neveléssel kapcsolatban, sőt az isko­lai rendtartás konkretizálja az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Az iskolai fe­gyelem mindenkor érzékeny pontja a pedagógiai valóságnak, a gyakorlat­nak és az elméleti kérdéseknek egy­aránt. A fegyelem a valóságos peda­gógiai gyakorlatban ugyanis a jól ész­lelhető felszíni tünetjelenségekhez tartozik. Az iskolai fegyelem proble­matikáját komplex.pedagógiai prob­lémaként kell felfogni, kezelni, a fe­gyelmezetlenséget pedig olyan ma­gatartási és működési zavarként, amelyet a nevelés folyamatában, an­nak feltételrendszerében és a ráható társadalmi folyamatban meglevő hiá­nyok, illetve ellentmondások okoz­nak. Ez azt jelenti, hogy mindenütt, ahol baj van a fegyelemmel, meg kell vizsgálni ennek okait, s az „ellentá­madást” nem pusztán a jelenségre, hanem elsősorban az előidéző okokra kell irányítani. Az iskolai fegyelemért elsősorban az adott intézményben dolgozó peda­gógusok a felelősek. Az iskola nem olyan rugalmas, hogy gyors és konk­rét válaszokat dolgozzon ki környeze­te változtatására, illetve változtatásai­ra. Az is igaz, hogy az iskola által sza­vakban képviselt értékek egy része szólamszerűnek és utópisztikusnak tűnik, s hogy ezeket az értékeket az egész gyakorlatával az iskola sem kép­viseli. Szó és tett, kinyilvánítás és megvalósulás ellentéte pedig meleg­ágya a fegyelmezetlenségeknek. Az iskolaigazgatók tapasztalatai A kéméndi Petőfi Sándor Alapis­kola igazgatója, Tarr Boldizsár sze­rint 1990-ig egy szigorúbb társadal­mi rendszer uralkodott. Akkoriban az embereknek volt munkája, most viszont nagy a munkanélküliség. — A családok nehéz helyzetben vannak, ami lerakódik a gyerekeknél is, ennélfogva türelmetlenebbek let­tek. A társadalmi feszültségek érez­hetőek minden iskolában. A felgyor­sult világra is szoktunk panaszkodni, ennek ellenére kellene időt találni a gyerekekkel való foglalkozásra. Ré­gebben nem voltak kereskedelmi te­levíziók, amelyek árasztják magukból az erőszakot. Tolmácsolják az embe­rek felé, hogy akkor éri el célját a vi­lágban, ha a főhős példáját követve keresztülgázol mindenkin. Ez min­denképpen kihat a nevelésre. Nem tartom helyesnek például, hogy a fil­mek vetítése előtt kiírják, a műsor­szám csak nagykorú felügyelete mel­lett ajánlott. Megkérdezném, hogy, ha a szülő ott ül a gyereke mellett, akkor már bármit szabadon megnéz­het? Ezek a hatások mindenképpen érezhetők a nevelésben, aminek az előző generáció nem volt kitéve. Ma­napság a gyerekek jogai „szentek és sérthetetlenek”. Azelőtt, ha a tanuló az iskolában kikapott, akkor odahaza is kikapott. Jelenleg a fizikai ráhatá­sok kiszorultak, most a tanítónak pszichológusnak is kell lennie. A leg­eredményesebb módszer, ha a tanár maga is példát mutat. Ösztönözzük diákparlamentünk képviselőit, hogy ők is odafigyeljenek a többiekre, és figyelmeztessék őket. A szülőkkel is évente két-három alkalommal talál­kozunk, sőt most az osztály szülőér­tekezletein is jelen vagyok, és ezekre a dolgokra felhívom a figyelmet. Volt egy konkrét esetünk, amikor a szülő megköszönte, hogy tanácsot adtunk neki. Egy tanulóval gondjaink voltak, odahaza folyamatosan hazudott. Azt tanácsoltam a szülőnek, hogy nem kell mindenről letiltani, de sokszor le kell ülni vele beszélgetni. Egyénileg is foglalkozunk a szülőkkel, megoldá­si lehetőségeket kínálunk az adott esetekre, mert úgy gondolom, a szü­lőkkel is foglalkozni kell. Még ebben az évben pszichológust is szeretnénk az iskolánkba hozni, hogy itt külön foglalkozzon az egyes esetekkel - tá­jékoztatott Tarr Boldizsár. Kulcsár Erzsébet, a csatai Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatónője szerint 1989 után érezhető volt a vál­tozás az iskolai fegyelemtartás terüle­tén is. Kirívó esetek az iskolában ugyan nincsenek, de egy tanulóval meglehetősen sok gondjuk akad. — A tanulók magatartása sokkal felszabadultabb az utóbbi években. Sok esetben nem respektálják a ta­nárt. A szülők sokkal kevesebbet tud­nak foglalkozni a gyerekkel odahaza, ami meg is látszik a nevelésben. Az­előtt nem okozott gondot több mint harmincfős osztályban megtartani a fegyelmet, jelenleg viszont a kisebb létszámú osztályokban is nehéz a pe­dagógus helyzete. Nagyobb feladat hárul rá, hogy megtartsa a fegyelmet és lekösse a diák figyelmét is. Fegyel­met a tanár csak szóval vagy pluszfel­adatok kiszabásával tarthat. Le kell kötni az ügyesebb tanulók figyelmét, hogy ne legyenek fegyelmezetlenek. Egyébként gondjaink inkább az óra­közi szünetekkel vannak. Szülői érte­kezleten is rendszeresen foglalko­zunk a kérdéssel. Falusi iskolaként könnyebb a helyzetünk, mivel itt a szülők, ha valamilyen probléma adó­dik, azonnal bejöhetnek, és megbe­szélhetjük azt. • Markó Emil, Czigler Mónika Mit gondol a sorkatona­ság megszüntetéséről? Tamás (közintézmény vezető) Mindig volt katonaság. Igaz, a lelkiismeretes emberek célja inkább a béke megte­remtése, megtartása volt. A mondás szerint: „A béke készülődés egy újabb háborúra”. Am remélem, hogy országunknak a történelem nem szánja azt a sorsot. Szerintem szükség van saját nemze­ti hadseregre, de az önkéntes sorka­tonaság még nem kiérlelt dolog. András (tanuló) A modern hadviselés már nélkülözi az emberi nyers­anyagot. Nem értem, miért van szükség pár ezres had­sereg fenntartására idejét­múlt körülmények között. Mind- összesen tíz vadászgép és pár tucat tank támogatására számíthatnék. Vivien (termékmenedzser) Mint EU és NATO tagál­lamok kötelesek vagyunk fejlődni a korral. A mun­kapiacon kialakult ver­senyhelyzet miatt fiatalja­ink 2-3 éves sorkatonai kiképzése megnehezítené majdani elhelyez­kedésüket. A gyorstalpaló kurzu­sok indítása pedig nem vezet seho­vá, teljesen értelmetlen. Legyen a hadsereg minden alkotóeleme mo­tivált, elhivatott, pályafutását élet­célként értelmező személy. Károly (asztalos) jfaca». Nem értem, miért undo­rodnak ennyire a fiatalok a szolgálattól. Nekem még két évet kellett letöltenem a ka­tonaságnál. Rengeteg ha­vert, bulit és szórakozhat is megél­tem, ezért mindez nem csupán tisz­Módosított vadászati törvény Tegnaptól újra legális lehetősé­gük van a vadászoknak, hogy kitö­ltessék az elkóborolt (s többnyire veszélytelen) kis kedvenceket. Péntek Gyula, a Pilisi Parkerdő va­dászati vezetője elmondta, hogy már tarthatatlan volt az eddigi álla­pot, valaminek történnie kellett. Hiszen a Magyar Közlöny 2004. október 19-i számában megjelent tör­vénymódosítás értelmében, a vadász a fennhatósága alá tartozó területen elejtheti, vagy elfoghatja a vadat űző kutyát, macskát, ha a támadás vagy fertőzés veszélye másképp nem kerül­hető el, s ha z támadó állat gazdáját nem lehet előkeríteni. A korábbi jogszabály igazából fele­más intézkedés volt, ugyanis a mező­őrök élhettek ezzel a joggal, használ­hatták fegyvereiket ilyen célra, viszont a hivatásos és magánvadászok nem. Ha szükséges, akkor a Pilisi Parkerdő vadászai is élni fognak a törvénymó­dosítás adta lehetőségekkel. Am Pén­tek Gyula leszögezte, hogy csak abban az esetben fognak fegyvert az elkóbo­rolt kutyákra, ha egyértelműen látszik az állatról, hogy gazdátlan és tényle­gesen vadászik. Ezen egyedek ugyanis soványak, rendszerint hosszú, csap­zott a szőrük, így viszonylag könnyen megkülönböztethetőek. Az erdőben talált kóbor kutyák tulajdonosainak megtalálása viszont szinte lehetetlen — fűzte hozzá -, s nem lenne célszerű a sintér kihívása sem a befogásra. Ez utóbbi ugyanis magas anyagi költség­gel járna, s mire az intézkedés megtör­ténne, arra már az állat továbbáll. • SzA Wittner Mária az ’56-os forradalmi eseményekről Mindenkit átnevelt a börtön - mondta Wittner Mária, az 1956-os forradalom egykori résztvevője a tegnap este, a Mindszenty József Katolikus Általános Iskolában meg­tartott megemlékezésen. A Fidesz Nőtagozatának választó- kerületi szerve meghívásának eleget téve látogatott Esztergomba Wittner Mária, aki 1956-os emlékeiről, s a sze­mélyesen átélt későbbi tapasztalatai­ról beszélt az érdeklődő közönség­nek. Az emlékezés gyertyájának meg­gyújtása után könnyeivel küszködve idézte fel az egykori forradalom tör­ténéseit. Mint ahogy mondta: „nem akkor voltunk forradalmárok, amikor a barikádra mentünk, sokkal inkább a börtönben, majd pedig az ezt követő életben, egészen a rendszerváltásig.” Emberi tartással mesélt a forradalom résztvevőiről, a megtorlás áldozatai­ról, s a megaláztatásról, a becsület sárbatiprásáról; azokról a dolgokról, amiket az ember egy életen át magá­ban hordoz. Az emlékezés során ki­derült, hogy Wittner Mária meg tu­dott maradni embernek, a sajtó mun­katársainak a rágalmazása ellenére, akik egykoron prostitúcióval vádol­ták, s amiért többek között bebörtö­nözték. Számtalan dolgot megtanított számukra a börtön és az élet. Az egyik legfontosabb lecke volt, hogy a bizalommal visszaélni az egyik leg­csúnyább dolog. „Az, aki eljátszotta a bizalmamat, az számomra meghalt” - mondta Wittner Mária. Hangsúlyoz­ta, hogy az a legnagyobb érdem, ha valaki meg tud maradni annak, aki volt. Ebben van nagy szerepe a haza­szeretetnek és az erős istenhitnek, hi­szen „nem az az ember, aki adja, ha­nem, aki állja.” S Wittner Mária tisz­ta lelkiismerettel állta a megaláztatá­sokat, a rágalmazásokat, a meghur­coltatást. A megemlékezés kiváló al­kalom volt az 1956-os forradalom ese­ményeinek a felelevenítésére és az egykori mártírok előtti tisztelgésre. • KÉP ÉS SZÖVEG: SZALAI ANDREA Milliárdos beruházás Esztergom-Kertvárosban Folytatás az 1. oldalról A nyolcvanas évek közepétől látja el a maihoz hasonló funkcióját, 18 év fe­letti, gyógyintézeti kezelésre nem szo­ruló, krónikus pszichiátriai betegek teljes körű ápolását, gondozását. Az évek során elavult ingatlant vizsgálva mind az állampolgári jogok biztosának jelentése, mind a megyei önkormány­zat Módszertani Csoportjának ellen­őrzése, azt erősítette meg, hogy az in­tézetben folyó szakmai munkához a tárgyi körülmények, illetve az épüle­tek nem felelnek meg. A november el­ső hetében kezdődő beruházás megva­lósulásával nemcsak mindent kielégítő körülmények fogadják a betegeket és hozzátartozókat, hanem mintegy 30 férőhellyel növekedni is fog az intéz­mény befogadóképessége. Az új ott­hon nyújtotta komplex szolgáltatási struktúra megvalósítja a megye terüle­tén a krónikus, súlyos pszichiátriai be­tegek differenciált elhelyezését egy jól felszerelt, új, korszerű szakmai köve­telményeknek megfelelő szociális centrumban, mely modellértéket is képviselhet. E beruházással megszün- tethetők megyei szinten a várakozó listák. 2007-től az építők és építtetők egybehangzó véleménye szerint bizto­sítottá válik e szociális szolgáltatáshoz való hozzáférés. A Hídlap azon kérdésére válaszolva, hogy mi lesz a sorsa a Dobogókői úti épületegyüttesnek Láposi Elza, a me­gyei közgyűlés alelnöke elmondta, hogy az Esztergom városi önkormány­zat tulajdonában álló ingatlant egy megállapodás alapján mindaddig in­gyenesen használja a megyei önkor­mányzat intézménye, amíg ott az ellá­tás folyik. Az esetleges visszaadásról még nem születhetett döntés, hiszen nem tudni, hogy az új létesítmény át­adása után marad-e olyan funkció, me­lyet ott kell végezni. Természetesen az új telephelyen is átvállalja a megye az esztergomi önkormányzat ez irányú ellátási kötelezettségét, az elnyert pá­lyázatban ez a feltétel is szerepelt. • DRY A Duna Művészkör kiállítása Dorogon A dorogi József Attila Művelődési Házban került sor a Duna Művészkör kiállí­tásának ünnepélyes megnyitójára, ahol Feketéné E. Zsuzsanna, a művészkör egyik vezetője mutatta be a csoport tevékenységét a megjelenteknek.Elmondta, hogy a Táti Duna Művészkört 1991-ben Sziklai Károly alapította, aki tíz éven ke­resztül nagy lelkesedéssel szervezte a kiállításokat. Az elmúlt évek során a mű­vészkörnek rendszeres kiállításai voltak Komárom-Esztergom megye több telepü­lésén. Az érdeklődők megnézhették a művészek alkotásait Esztergomban, Táton és Dorogon megszervezett kiállításokon. A művészkör tevékenysége sokrétű, a ta­gok verselnek, festenek egyaránt. • Kovács Ági

Next

/
Thumbnails
Contents