Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-10-30 / 215. szám
2004- október 30., szombat A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 50. szám é Ű/ Kalendárium Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Borsot törnek Baj van, tisztelt hölgyeim és uraim, az apokalipszis négy lovasa szétvágtatott a világban, és az egyik Dél-Magyarország paprika-paradicsomába érkezett, és mérgező gomba-spórákkal szórta tele életünk édesnemes (vagy csípős) fűszerét. Jaj a pörköltnek, a gulyásnak, a halászlének, jöhet a fránya egészséges táplálkozás. Mint tudjuk - erről gondoskodott két Cini-sirám között a média a magyar fűszerpaprika-készítményekben a megengedettnél nyolcvanszor több aflatoxin mérget mutattak ki a (vélhetően vegetáriánus) kimutatók. Merthogy szeretett hungarikumunkból idén sem nem termett elegendő, Dél- Amerikából kellett importálni, ott azonban a paprikában halál (is) terem, pontosabban olyan gomba, amelyikben a fentebb nevezett méreg tenyészik. Ez a toxin nagy mennyiségben például májrákot, konkrétan halált okoz, brazíliai misszionáriusok jelesül feljegyeztek egy esetet, amikor egy bádoglakó mulatt afeletti bánatában, hogy az otthonteremtési államhitel részlete elérte a havi száz pénzt, megevett együltében egy vödör gombás paprikát, és annyira kész lett, hogy azonnal magyarországi bevándorlási engedélyért folyamodott. Az egészségügyi miniszter - átmenetileg Rácz Jenő - és az ÁNTSZ elképesztő gyorsasággal reagált a kialakult vészhelyzetre - tetszik tudni, szaturáció negyven, intubálunk -, és azonnal levétette a polcokról a paprikát tartalmazó fűszerkészítményeket meg sok minden mást, amiben paprika lehet. Félretéve cinizmusunkat: derék dolog. (Elővéve: hadd jegyezzem meg, kedves Rácz úr, attól nem beszéli valaki a vidék - a nép - egyszerű nyelvét, hogy röviden ejti a „fűszer” szót, ilyen dialektus nincsen, a vidéki - népi - ember még ha a föld műveléséből is él, nem paraszt. Tegyük hozzá: a „posta” viszont rövid „o”, s ha már minden áron echte ungarische közszereplőnek vágyunk lenni, özzünk, mint Szegeden, vagy mint Medgyessy ex.) A drasztikus paprika-statáriumnak áldozatául esett rajongva tisztelt druszám, a kecskeméti Erős Pista és a Pirosarany is, a mezővárosi vállalat vezetője szemüvege mögül könyörgő tekintettel nézett a kamerába, miszerint ezek a készítmények az alföldi város környékén termett zöldségekből készülnek, egészen kicsi termelőktől vásárolják, miért veri őket az Isten. Mert, amíg nekik menniük kellett, mondjuk, más, egészen biztosan paprikát tartalmazó ételek - kolbászok, szalámik, konzervek stb. - maradhattak a polcokon, pedig azokban aztán tényleg bármi lehet, és én mindet és de tényleg nagyon szeretem, ám találtam már kolbászban fogat (tényleg). Az ANTSZ-ben jómagam meg azóta nem bízom, amióta a határozottan fertőtlenítőszer szagú esztergomi vizet fainnak minősítette, Tolna megyében meg a férges vizet ihatónak titulálták, miszerint nincs is benne méreg, a gilisztára vonatkozóan pedig nem létezik határegység (de van, de van, teszem hozzá, az egy például már határérték felett van). A pániktévékben egyébként máris hozzáláttak, hogy praktikus tanácsokkal szolgáljanak a paprikamen'es reformkonyha mibenlétéről, mesterszakácsok sürgölődtek a stúdiók látványkonyháiban, hogy borsot törjenek, vagy paradicsommal bolondított halászlé értékeit ecseteljék, amire egyébként saját házi szakértőm, a bendőm fenyegető korgással reagált, amit úgy értelmeztem, egyék meg, amit főztek. Az éttermek megsemmisítették a paprikás főmenüket, és újra felfedezték a panírozott húsok jelentőségét, gondolkodásuk most jó néhány napig a túrógombóc-grenadírmars tengelyén mozog majd. Tisztelt hölgyeim és uraim, mindezt azonban túl fogjuk élni, a magyar egy olyan hungarikum (hehe), ami kiirthatatlan, a halálos paprika előbb- utóbb kikopik a forgalomból, és minden visszatér a régi, megszokott kerékvágásába. Vagyis, hogy napi méregadagunkat nem az ábécék polcairól szerezzük be. Hanem kötelességtudóan biztosítja azt a kormányzat. A halottak napja, az elhunytak emlékezete száz évvel ezelőtt is nagy becsben álló ünnep volt, hiszen mindhárom korabeli újság első oldalas vezércikket szentelt az eltávozottak ünnepének. Am megjelent az Esztergom és Vidéke — általam kíváncsian várt — reagálása a megindult villamos világítással kapcsolatban is. A halottak napjáról röviden is tudósított az Esztergomi Lapok november 3-án. „A halottak emlékezete mint műiden évben, úgy az idén is tündöklőfénnyel világitotta meg temetőinket. A szivek csendes imája töltötte be az ezernyi gyertyafénytől megvilágított, őszi este levegőjét. A sírokat, különösen a közelebb és régebben elhalt kiválóbbak sirhalmát, sokan látogatták s az idén rendzavarás sem történt, és mindenki zavartalanul adózhatott kegyeletes emlékének. ” Érdekes történést mesél el az újság ,Jelenet az állomáson" címmel. „Múlt hó 27-én történt, hogy Zsömbörgi Pál vonatvezető az esztergomi vasútállomáson izgalmas jelenetet rögtönzött. Az eset, melyen a jelenvolt közönség mélyen megbotránkozott, szemtanuk elbeszélése szerint úgy történt, hogy egy Ebszőnyből Esztergomba érkezett utast a vonatvezető erőszakosan lerántotta a vonat feljárójáról és annak botját, mit az a vonatban felejtett oly szakértelemmel rúgta ki a vonatból, hogy az utast, névleg Markó Györgyöt, arczán meg is sebe- sitette. ” Persze feljelentést tettek a vonatvezető ellen, ámbár én erősen hiányolom tettének miértjét. A száz évvel ezelőtti újságíró a pontos és hiteles tudósítás érdekében ezen egyszerű, ám lényeges kérdést tisztázhatta volna. így hát feltételezzük, hogy nem ok nélkül történt az incidens. „Ritka eset" - írja az Esztergom október 30-án. Hát valóban nem minden nap történik meg az alant részletesen bemutatott esemény. „Leányváron Putz József ottani lakos 28 éves korában már 3- szor nősült. Ebben még nincs nagy csodálni való, de az már érdekesebb, hogy mindig ugyanazon házból nősült. Özv. Jillich Mátyásnéottani magánzónőnek u.i. három lánya volt, ezek közül Putz József 4 éve elvette az egyiket Magdolnát, kivel 2 évig élvén elhalt, utána a másik leányt vette el, Máriát, ki 1 évig tartó házasélet után szintén elhalt, s most már a 3-ik leányt, Erzsébetet vette el, kivel reméli, hogy örökre boldog lesz." Sok epés gondolat és megjegyzés kívánkozna ezen hír után, de csak annyit jegyzek meg: nem egy életbiztosítás a házasság Putz Józseffel. És jöjjön a régen várt reagálása az Esztergom és Vidékének, a megindult villamos világítással kapcsolatban, amelyről már írtuk, hogy nagy megelégedést váltott ki az esztergomi lakosok körében száz évvel ezelőtt. „Második hete van már alkalmunk a közvilágítást tanulmányozni, s a, mit egy két napi tapasztalat után hevenyében elmondottunk, sajnos, való. Egy város közvilágításának kérdése csak akkor s úgy lehet a cébmk tnegfelelőleg megoldva, ha az egész város egyforma jól van megvilágítva. A közvilágítás jóságát nemcsak kényelmi szempontok, de főképen személy és vagyonbiztonsági okok javallják, s igy nem lehet jónak nevezni azt a közvilágitást, mely az estnek bizonyos óráiban, az éjszakának egy részében, s a városnak csak egy bizonyos területén, helyenként nappali fényt ad, míg helyenként a normálison alul." Tévedtek tehát mindazok, akik azt gondolták, lenyűgözi majd a szerkesztőket az új világítás és revideálják nézeteiket. Nem így lett. Tudjuk, hogy minden kezdet nehéz, még manapság is gondot okoz egy-egy erősebb szélfúvás a villamos világítás folytonosságában. Mellesleg, ha nagyon keresünk, mindenben lehet hibát találni. • GK V
