Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-10-02 / 196. szám
HIDLAP • 2004. október 2., szombat magazin OKTOBER 6. Az aradi tizenhármak kivégzésének emléknapja, nemzeti gyásznap Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. 155 évvel a történtek után a nemzet vértanúira emlékezünk. Aulich Lajos (1792-1849). Császári tiszt volt, 1848-ban honvédezredes, 1849-től tábornok. 1849. július 14-től augusztus 11-ig ő volt az ország hadügyminisztere. Damjanich János (1804-1849). Szerb határőrcsaládból származott, a magyar nemzeti törekvések és a radikális polgári reformok híve volt. Csapataival nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során, győzelmeihez nagyban hozzájárult katonai tudása és személyes bátorsága is. Dessewffy Arisztid (1802-1849). Középbirtokos nemes, 1839-ig a császári hadseregben szolgált. 1849-ben tábornoki kinevezést kapott. A rá szabott ítélet eredetileg kötél általi halál volt, amelyet kegyelem útján főbelövésre változtattak. Kiss Ernő (1799-1849). Császári tiszt volt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak. 1848. december 22-én altábornaggyá, 1849. január 9-én országos főhadiparancsnokká léptették elő. Knézich Károly (1808-1849). Tiszt volt a császári seregben, 1848-ban századosként vett részt a délvidéki harcokban. 1849 márciusától a főseregnél a tavaszi hadjárat során dandárparancsnok ezredesi rangot érdemelt ki. Lahner György (1795-1849). Volt császári tiszt, majd 1848-ban a 3. honvédzászlóalj parancsnoka. 1849 januárjától a nagyváradi fegyvergyár vezetője, a szabadságharc hadiiparának irányítója volt. Lázár Vilmos (1815-1849). Volt császári tiszt, 1848-ban százados,, 1849 februárjától őrnagy, majd ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél. Betegsége következtében csak 1849 nyarától vett részt a harcokban. A börtönben írott visszaemlékezései 1883-ban jelentek meg. Leiningen-Westerburg Károly gróf (1819-1849). A magyar szabadságharc német származású honvéd- tábornoka előbb császári tiszt volt, majd Damjanich parancsnoksága alatt szolgált. Kiváló katona volt, minden csatában kitűnt személyes bátorságával. Németül írt naplóját és leveleit később kiadták. Nagysándor József (1804-1849). 1823-tól a császári hadseregben Szolgált, 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állt, őrnaggyá nevezték ki. Poeltenberg Ernő (1813-1849). Császári tisztként, majd kapitányként szolgált a Sándor-huszároknál. 1848 nyarán ezredével együtt Magyarországra helyezték át. 1849 áprilisában ezredes lett, június 2-án pedig tábornok. Görgey bizalmasaként ő közvetítette a cári hadsereggel folytatott tárgyalásokat a fegyverletételről. Schweidel József (1796-1849). Császári tiszt volt a Sándor-huszároknál. Ezredét a forradalom kitörése után Bécsből hazavezette. 1848 októberében tábornok lett, Buda visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka. A forradalom bukása után letartóztatták és bitó általi halálra ítélték, de felesége könyörgésére az ítéletet golyó általi halálra változtatták. Török Ignác (1795-1849). Az 184849-es szabadságharc alatt Komárom erődítési munkáit irányította, 1849 márciusáig ő volt a vár parancsnoka. Júniusban Budán, majd júliusban Szegeden az erődítéseken dolgozott. 1849-ben nevezték ki tábornokká. Vécsey Károly (1807-1849). Császári tisztként őrnagyi rangot ért el, 1848 nyarán a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgálatait. 1848 decemberétől tábornok, 1849-ben váradi várparancsnok lett. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt. • (Összeállította: sem) Nyelvújító Felvidékről Dessewffy József komoly patrióta, háza tája első gondos piárszakembere, erkölcsnemesítő és rendi hagyományőrző. Mindemellett államférfi, ráadásul konzervatív, ami ugye nem ugyanaz, mint a reformer, és olyan szépírói lektori felügyeletet tudhat maga mellett, mint Kazinczy és Döbrentei Gábor. Ha ez nem volna elég, az író aktív részese a Kazinczy által vezényelt nyelvújítás évtizedének. 1771-ben születik egy Sáros megyei kisvárosban, 1843-ban, 161 éve halt meg. Gróf, író, szerkesztő, politikus. 1793-tól levelez Kazinczyval. 1802-31 között ötször választják meg országgyűlési követnek. A Habs- burg-abszolutizmus ellen küzdő nemesi közjogi ellenzék egyik vezér- egyénisége - ennek kiváló példája a kötet Hatodik levele, amely ugyan falból a szerencsejátékokról szóló dialógus az író és egy lengyel-burkus nemesember közt, de a sorok közt elrejtve ott vagyon, hogy a lengyel szabad sajtó nem mérhető a magyar szólásszabadsághoz. Már amennyire létezik a korban szabad sajtó és szólás- szabadság. A kor a tudományosan meghatározott, elméletileg lefektetett cenzúra kora, cenzornak lenni magas állami hivatalt jelent. Tovább Dessewffyről: 1830-ban a Magyar Tudós Társaság igazgatója. Érdemeket szerez a gondolat-, vallás- és szólásszabadság előharcosaként. A sajtószabadság fontosságának gondolatát ő viszi be a magyar köztudatba. A Bártfai levelek című dolgozata a magyarországi valóságot feltáró reformkori széppróza első alkotása. Bártfafürdő - csak hogy elhelyezhető legyen a magyar reformkorban - az egykori Sáros megyében, a történelmi lengyel-magyar határ közelében fekszik. „A város tulajdonában lévő fürdő tőle néhány kilométerre a Beszkidek nyúlványainak védelmében, természetes gyógyforrások mellé épült.” A könyv megszületése idején Bártfa elfelejtett, a történelmi sodorvonalból kieső település. A könyv megszületése idején Dessewffy negyvenhét éves, a nem ritka szerkezeti, szervi, izületi bajait gyógyíttatja, közben barátai „un- szoltatására” figyeli, írja meg az átalakuló fürdővilágot, „...próbálom Bánfát, vidékeit, erdeit, savanyúvizeit megös- mértetni. Százszor járám ezeket gyermekségemben szintúgy, mint serdülő és férfikoromban, s láttam zsengéjek olta mostani virágzásokig gyarapodó nevekedésöket. ” Ez történik. Nem állnak Dessewffy rendelkezésére kimutatások a gyógyvíz vegyi-kémiai összetételéről, csak a gyakorlat. Erről sokat beszél. A fürdőhasználat technikáiról: hogyan, milyen hőmérsékletű vizekkel, hogyan kezd az amatőr, a bátor, a bolond, aki nem hallgatja meg a tanácsot. Érdekes. Nem tudja még, mert nincsenek erre szakosodott fürdőorvosok, hogy mit, meddig, hogy például a vastartalmú vizek májbetegséget okozhatnak, hogy valójában mi mire való. Persze aligha egy lejárt szavatosságú bédekkerből tanulunk meg hasznosan, azaz rövid idő alatt hatékonyan „gyógyfürdőzni”, hogy vágtathassunk vissza a munkába, mert isiászunk, agy- és/vagy gyomorbajunk bejelentette igényét. Hanem amikor megfeledkezik arról, hogy ő tulajdonképpen a gyógyfürdők tudora, és a közönséget, a korabeli társadalom különféle rétegeit mutatja be. A pórnépet, a lengyeleket, a tulajdonosokat például emígyen írja le: „A gazdag többet költ, a szegény pedig mind jobban igyekszik, és mind többet nyer, hogy végtére mind a szorgalom, mint a hivalkodás egyformán nevelkede. ” Bravúros. Mindegy mi a cél, Dessewffy a mai ízléshez képest kissé nehézkesen és bonyolultan, de bevisz a kétszáz év előtti társadalmi erdőbe, ahol az olvasó kénytelen felismerni, csak a világ változik, az ember soha. Az utolsó, a Tizenkettedik levélét a következő előhanggal kezdi: „Észrevehette, édes barátom, hogy minekutána nem csak iftak és öregek', nem csak nyavalyások s egészségesek; gyógyulni akarók és egészségrontók; hanem mind hazabeliek, mind külföldiek; mind mélázók, mind szeleburdiak, mind kimívelt, mind míveletlen lelkű emberek; ide oly számosán tódulnak; - észrevehette mondom, hogy a vendégek ily különbféleségéhez képest az itten gyakoroltatni szokott időtöltések nagyon egyformák. ” „ Vásárhely lön a Bártfai fürdő. Bétsbül, Pestrül, Tirolbul, Csehországbul gyűlnek ide a kézmívesek, kereskedők, kalmárok, sőt művészek híjával sincs e fürdőhely. Amott mutatja képeit a festő s ajánlja ecsetét a mátkát megörökíteni akaró szeretőnek. ” Olvasás közben a kedves olvasót mégis megérinti a gyanú, hogy az író ír, a nyelvújító meg azért ír, hogy nyelvet újítson. A szövegben kiemelve jelennek meg a magyarított kifejezések: magamosság = egoismus; örömélés = jouissance, Genusz; arán, vagy aránt = proportio; szomszédos értelmű szó = synonima; tovakép = perspective; elszavalás = declamatio; tömött leveles = alléé; és még egyet a példa kedvéért a kokottból: tet- szeskedő = coquettes. A gyanú azért is erősödhet, mert a címzett (Döbrentei), akihez a beszámolók szólnak ugyanabban a korban, hasonló körülmények közt él. Neki aligha újság, amit a változásokkal kapcsolatban megfogalmaz, ugyanakkor a másik nyelvújító - Kazinczy - egyszerre kapja a levelet, mint az eredeti címzett. De rendben van. A kész könyv arra emlékeztet, mint amikor a szobrász alapkövet választ egy adott sziklafalból, amelyet aztán apró hieroglifákkal díszít. A hieroglifák a megváltoztatandó, egyszerűsítendő, magyarítandó közhasznú szavak. A Révay Nagylexikon nem kíméli politikai és lírai tévedései miatt: „Élete végén a reformkor nagy vitáiban mind irodalmi, mind politikai téren vereséget, szenvedett. A Hitel czímű munka Taglalatja soraiban a birtokos nemesi érdek és a rendi ellenzékiség álláspontjáról bírálta Széchenyi körvonalazatlan programját és kíméletlen ítéletét a nemesi magatartásról. [...] Véleményét Széchenyi Világ című könyve megsemmisítő bírálatban részesítette. ” De végül megkegyelmez neki: „...maradandó emléket emelnek a nemes lelkületű s ízléses, szellemdús, hazáját s nemzetét mindig híven szerető főúrnak. Az akadémia 1844-iki közülésén br. Eötvös József tartott szép emlékbeszédet a társaságnak ez egyik legszeretetreméltóbb tagja felett. ” Javaltatik elolvasni ezt a karcsú, emberi megfigyeléseiben élő és izgalmas, a nyelvújítás izgalmait és erőlködését pontosan leképező könyvecskét. Nem felejthetem ki a végéről a szerkesztő - Kosa László művelődéstörténész - nevét, aki kötetzáró tanulmányában azt az olvasót is eligazítja, aki influenzásán feküdt, amikor a reformkorig jutottak a tananyagban. • Bús András Dessewffy József; Bártfai levelek FELSÓMAGYARORSZÁGI MINERVA 2004. Szerkesztette; Kása László Ár: 1800 Ft.
