Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-10-22 / 210. szám
KALEIDOSZKÓP 2004. október 22., péntek * HÍDLAP \ 7 „A FKgP-nek több az elnöke, mint tagja” Interjú Torgyán Józseffel Torgyán Józsefet nem kelt bemutatni a publikumnak. Egyénisége, stílusa üde színfoltot képviselt a magyar belpolitika palettáján. Mostanában ismét megjelent a médiában, amiről arra következtethetünk - és ezt ő sem tagadja -, hogy hamarosan viszontláthatjuk őt a közéletben is.- A közvélemény kutatások mostanában egyáltalán nem említik a Független Kisgazda Pártot. Van remény a feltámadásra?- Nézze kérem, egy történelmi pártot nem lehet eltemetni. Nyilvánvalóan a Független Kisgazda Pártot sem lehet eltemetni, a Független Kisgazda Párt fel fog támadni. Jelenleg azonban ennek a realitása nem áll fenn, és egyszerűen azért nem, mert, a politikai élet minden résztvevőjének az volt az érdeke, hogy a pártot kiiktassák a kormányzati tényezők közül. Ez már a rendszerváltoztatás idejében is így volt. A két történelmi pártot, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Pártot, és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot nem akarták beengedni a rendszerváltó erők közé. A szociáldemokrata pártot el tudták tiporni, a kisgazda pártot talán azért nem, mert én felismervén ezt a helyzetet, elkezdtem járni a vidéket és halottaiból feltámasztva nagy párttá sikerült szervezem az FKGP-t. Jelenleg azonban több elnöke van ennek a pártnak, mint tagja, tehát ebben a helyzetben a kisgazda párt feltámadási esélyei szinte a nullával egyenlők. De hangsúlyozom, ez csak pillanatnyilag áll fenn, ez a későbbiekben merőben meg fog változni.- Mostanában ismét megjelent a médiában. Ez a visszatérésére utal — esetleg visszavárják a politikába?- Hívnak vissza többféle vonatkozásban is. Egyesek szeretnék, ha létrehoznék egy harmadik erőt, hiszen ma már általánossá kezd válni az országban az a vélemény, hogy tulajdonképpen az MSZP és a Fidesz egypárt- rendszerként működő kétpártrend- szert alakított ki, tehát harmadik erőre mindenképpen szükség lenne. De hát ugye ehhez több tényezőre is szükség lenne, így mindenek előtt pénzre, médiára és még sok egyébre. A másik oldala ennek a kérdésnek, hogy igen sokan szeretnék, ha egyéni országgyűlési képviselőként térnék vissza a politikai életbe és majd később kiderül, hogyan alakulnak a belpolitikai viszonyok. Ebben a kérdésben, mint ahogy azt már többször nyilatkoztam, a következő évben fogok dönteni. Ekkor adom ki az emlékirataim trilógiának tervezett három kötetéből az elsőt, és meglátom a fogadtatását. A végleges döntést akkor fogom meghozni, amikor a második kötetet is kiadom december elején, és ha úgy látom, hogy az író-olvasó találkozókon egyértelművé teszik: igény van arra, hogy visszatérjek a politikai életbe, meghozom a döntésemet.- A kisgazda párt két korábbi vezetője az Európai parlamenti választások idején Dávid Ibolyával szövetkezett. Ön szerint megérte?- Hát ez a dilettantizmus netovábbja. Egyrészt azzal a párttal kötöttek szövetséget, amelyik mindenek előtt szét akarta szedni az FKGP-t. Másrészt, ha jól tudom, egy olyan megállapodást kötöttek, amelynek az volt a lényege, hogy a független kisgazda párt támogatja a Demokrata Fórumot és ennek fejében a Demokrata Fórum valami kevéssel hozzájárul a független kisgazda párti költségekhez. De a kisgazda párt nem önálló erőként vett részt ebben a szövetségben, hanem a demokrata fórum szekértolójaként beállt a nem létező politikai erők sorába. Én úgy gondolom, hogy akik ezt a megállapodást megkötötték, azok be vannak oltva a politika ellen.- A közvélemény-kutató intézetek, köztük a Medián, legutóbbi felmérése szerint ismét az MSZP vezet a biztos szavazók körében. Mi a véleménye - a mostani helyzetet értékelve ki nyeri a 2006-os országgyűlési választásokat?- Én úgy gondolom, hogy a világban tulajdonképpen az a politikai irányzat, amelyet az MSZP is megjelenít, levitézlett. A történelem kerekét visszaforgatni nem lehet. Tehát az én megítélésem szerint nincs esélye az MSZP-nek a választások megnyerésére. De ugyanakkor azt kell mondjam, hogy a Fidesz is elvesztette erre az esélyét. Ezért lenne szükség egy harmadik erő létrehozására.- Egy kicsit kitérő ez a válasz...- Én úgy gondolom, a realitás az, hogy nagy valószínűség szerint, a jelenlegi felállás mellett nem fognak annyian elmenni a választások első fordulójára, ami igazán legitimizái- hatná bármelyik erőt is. Valamivel túl fogják haladni a részvételi arányok a szükséges mértéket, de kiábrándult az ország lakossága a politikából. Tehát egyértelmű, hogy az új erő létrehozása iránti igény növekedni fog. • Örkényi Anna A boldogság gyógyító hatása Nagy Ferenc kiállítása a Sugár Galériában Most érkezett karrierje csúcsára. Pontosabban... bocsánat Egy művészről sosem illik ilyet mondani. Hiszen a csúcs után hova tovább, ő pedig az elmúlt években kizárólag felfelé ívelt. Rengeteg kiállítás, megjelenés - s nem sokára egy verseskötet jelzi eddigi pályáját -, így hagy nyomokat a világban. Hatásosan. A Sugár Galéria azon a pénteki napon megtelt. Volt minden. Színházi előadás, szavalat, kórus, performance, és több mint százötven látogató. Az országosan ismert és elismert nagy művészek kapnak ehhez hasonló fogadtatást, de ők se mindig. Nagy Ferenc kiállítás-megnyitója esemény. Nem csak a képei miatt, (nem érdemes írni róla - látni kell! -, tessék megnézni) hanem a hangulat, és a társaság miatt is. Nem csoda, hogy ezúttal (még egyszer leírom, mert példátlan) százötvenen látogattak el a késő estébe nyúló „megmozdulásra”. És képzeljék, Nagy Feri, miközben agyba-főbe dicsérték (és dicsérik már egy ideje), nem kapta el az el- szállós betegséget.-Tudjákj- amikor a sok „milyen tehetséges vagyFL—^ ozástól szárnyai nőnek az embernek és egyszer csak nagyon magasról kezd lenézni a többiekre. Nagy Feri kicsit könnyezett, kicsit meghatódott, és végtelenül szerény maradt. O mindennek örül, ami vele és körülötte történik. S hogy miért írtam azt, hogy karrierje csúcsán van? Nagyon egyszerű; sem diplomás, sem autodidakta művészek körében nincs arra példa, hogy valaki ilyen hamar, és ilyen sok helyen megmutassa magát. Már pedig nála a kiállítások egymást követik, szinte nem múlik el hét-hónap anélkül, hogy ne találkoznánk vele valahol. Mindemellett rajzol, verseket ír, és még az Esztergomi Klubszínpadnak is örökös tagja! (Tehát még színész is, ha úgy tetszik.) „Világ életemben az emberekkel akartam foglalkozni, s végül a kereskedelem világában találtam meg azt, amit kerestem.” Kissé morbid fordulat, de szólnunk kell róla, hisz a város másik fele bizony hentesként ismeri Ferit. Persze ő ezt nem bánja, mert a húsok mellett sok-sok emberrel találkozik. Habár ez mit sem ér, ha a bent lakó művésziélek nem fejezheti ki magát. „Bár tizenöt éves koromban kezdtem írni-festeni, komolyan csak a katonaság után kezdtem érezni az elhivatást. Akkoriban lett számomra egyértelmű, milyen álságos, hazug és végtelenül komor a mi világunk. Az emberek teszik ilyenné, akik végtelenül pesszimistán látják az életüket. Szeretném megmutatni nekik, mennyi fény és boldogság vesz minket körül. Nem ismerek ennél jobb módszert arra, hogy megoldjuk a problémákat - közösen!” Erre jó esély van, hiszen Ferinél kevesebb kiegyensúlyozottabb és boldogabb emberrel lehet találkozni. O mindig rendben van. Talán éppen azért, mert felismerte a boldogság gyógyító hatását. Csak egy van belőle - vigyázzunk rá. • SZARKA Onagy Zoltán Ife írása NAPI BULVÁR Egy remek nap A utolsó meleg nap páratlan a maga nemében. Gyűlölöm a maguk nemében páratlan napokat. Elmondom miért. Mert részben a noranhoz is és egy Andrassew-könyvhöz is kapcsolódik. Alaphelyzet: berendelnek a Terasz szerkesztőségbe. Nyögök egy cifrát. Mostanában nem tudok örülni semminek. Vasárnap hajnal kettőig raktam fel a szájtra a JAK-os anyagokat, levettem - áthelyeztem - Szécsi Noémit, valóban aránytalan három ekkora anyag. A programban felfedeztem egy régi nőt, aki a JAK-os lányokkal a női sátorban alakít, örültem, azt hittem, már nem is él. Egy kért kritikára nem maradt energiám. Négyre állítottam a mobilt, nehogy elaludjak, a vekker hangját nem ismerem fel. Ki az ágyból, válasz az éjszakai emilekre, morogtam egyet, fél nyolckor le a vonathoz, irány Bp. Fantasztik ez az új vonat, a korábbi interpici üléseit nem felnőtt magyarhoz méretezték. Végignyálazom újra a Korunk erotika számát. Nagyon szabad és szókimondó. Az irodalmi mocsárba láthatóan megint az utódállamokból érkezik a friss víz. Fél órát áll a vonat Rákosrendezőn. Sülünk a napon 4- a fűtés. Aggódom, megismerem-e Kőrössi R Jóskát, akivel az óra alatt beszéltünk meg randevút. Húsz éve nem láttam (Csesztve, Ma- dách-évforduló). Nem változott (erősödött). Ugyanaz a fickó, csak a gondja több százszor. Ha kiadó akarnék lenni, kenyérkiadó, húskiadó lennék. Amire nem kell rábeszélni a vásárlót. Nem tartunk ismerekedési délelőttöt, ugyanabban a magyar irodalomban él, csak ő a toronyszobában, én a külső bástyán. Megbeszéljük, legkésőbb december 31-ig kell leadnom az egyik regényt (Perverz nő jött a falumba - zsámboki intertextek). A nők összes csábos galádsága felsoroltatik, és semmi jó, amit ugyanúgy ismerünk persze. Aztán értekezlet a Teraszban. Megint nem vagyok okosabb. Azután semmittevés egy órától fél ötig. Ekkor már a cukrom fent, a vérnyomásom bokánál. Mindig alszom egy órát délben. Ha nem, végem. Iván a Műcsarnok előtt. Na, ő nem változott húsz éve semmit. A lánya még szebb, mint a képeken. Lehet csodálkozni. A Műcsarnokban helyből ötven író, száz ember. És csak jönnek tömött sorban. Levegő semmi. A Műcsarnokban fűtenek. Nyilván. Másképpen nem tudna ilyen meleg lenni. Ötkor ott tartok, le a lábamról. Még erőt veszek magamon, megtámadom Csordást, hogy van az az interjú, a többnapos és volna néhány kérdésem. De amíg a feltámadás tart, Esterházy eltűnik. Van viszont Végei László. Fantasztikus pasi. Látszik rajta, a zakón, a fejtartáson, az ájeren - a vajdaságiakon azonnal látszik - a világpolgárság. Kicsit elhúzódva a központból erőgyűjtés, hogy eldöntsem, angolosan lépjek le, vagy köszönjek is, ahogyan ez uraknál szokás. Felesre sikeredik a dolog. Kitől igen, kitől nem. Át a kisföldalattihoz. Átslisszannék a piroson, elüt egy szürke kisbusz. Amikor utoljára regisztrálom, kis ívben fordul a SZOT székház felé. De a szürke szinte láthatatlanul közlekedik a szürkében, nem veszem észre, amikor kanyarszöget vált és elüt. Ledönt, mint a falat, mondjuk így, és föléin gurul. A sofőr nyilván nem akarja totálkárosra törni a kocsiját, azért fékez, mint az őrült. A negyvenes nőnek, akik kiugrik és letérdel mellém, olyan szaga van, mint egy régen lezárt borospincének. Ettől az egész ügytől, ahogy minden megáll körülöttünk, még jobban megijedek, mint eredetileg. Kimászok a kerekek közül, nézem a betont, vérzek-e. Mozog-e a lábam, a karom. Semmi nem fáj jobban, mint alap-^ járaton. Lelépek gyorsan, mert csak gyűlik a nép. A metróban jegyvásárlás, de éppen beáll a járat, felszállók, nem gondolva végig, hogy a kisföldalattin már nem a szerelvényen likaszjtunk. Soha nem járok ezen. Persze, jönnek az ellenőrök. Két nő. Mindkettő szemrevaló még így egyenruhában is. Megvágnak ezerhatszáz forintra. Lett volna időm le- szállni, jutott rá hat-hét másodperc, de az agyam a kisbusz alatt maradt. Aztán megnézem, haza tudok-e jönni, van-e annyi pénz nálam. Van. Egy remek nap. Hazajutok. Itthon négy hírlevél, huszonkilenc magánlevél vár, k. szonja Kepes-anyaga vár, FISZ értesítő, képek a jövő heti naplóhoz. Kilövöm a gépet. A konyhaasztalon pörköltös lábas, ebben a melegben biztos annyi neki. Valaki megitta a reggel főzött kávét, valaki járt itthon. Éjfél előtt egy gyors nes kávé, kibányászom az esőkabátomat, és az átvágáson le a bankautomatához. Két kilométer. Fájó szívvel leemelek harminc ezret, hazasétálok. Borítékolok huszonötöt, beülök a kádba Andrassew szép könyvével. ESZTERGOM A TERASZRÓL Mega regénypályázat Jön egy hír, hogy az Aradon megjelenő irodalmi lap negyvenezer (40 000) dolláros regénypályázatot hirdet, amelynek beküldési határideje 2005. november 30. Bővebb információ a www.ij.nyugatijelen.com honlapon. De nincs további információ. Istenem, mondom azonnal, 40 000 dollár. Ennyi nincs is.
