Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-10-02 / 196. szám
2004. október 2., szombat A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 46. szám esztepomi Sportcsarnok névadójával Kalendárium Nem gyulladtak ki a villamos körték Esztergomban száz évvel ezelőtt. Az október elsejére ígért új korszak tehát még várat magára, a Ganz cég közlése szerint még legalább egy hétig. Bár még mindig a „villamvilágítás"foglalkoztatja a hírlapírókat a leginkább, más érdekességeket is olvashatunk a korabeli újságokban. Melyik másik sajtóorgánum számolhatna be az elmaradt villamos világítás bevezetéséről, mint az Esztergom és Vidéke, amelyik jól tudjuk, hogy mindvégig kifogásolta a Ganz és társa cég tevékenységét. „A vil- lamvilágitásról. Az idei október elsejét nemcsak bakáék várták várva, hanem azok is, kik villamos fényárban óhajtották úszni látni a várost. Az utóbbiakat csalódás érte, mert az esthomály beálltával nem az ivlámpák és izzók gyúltak ki, hanem a végvonaglásban szenvedő petroleum és gasolin lámpák, melyek végvo- naglása már hetek óta látható volt az esti világításból. (...) const at áljuk, hogy a vállalkozó cég az október elseji terminust nem tartotta be, sőt ha a jelek nem csalnak, 10-15 nap is elfog múlni, míg a felszerelés azon stádiumba lesz, hogy a világítás megnyilhatik. ” Az Esztergom a villamos világítás okán egy olyan problémát vetett fel, ami - majd látjuk - száz év alatt sem oldódott meg. „Kivilágítják a 'sötét' kaput. Nagyban készülnek a villamos világításhoz szükséges dolgok elkészítésével, a sodrony tartó oszlopokon ott díszelegnek már az izzólámpák számára készült fódők is. A 'sötét' kapu is kivetkőzik végre valahára eddigi szomorú s búskomor jellegéből, eltűnik eddigi pislogó mécseshez hasonló lámpácskája, hogy helyt adjon a 'sokkal elegánsabb és finomabb villamoskörtéknek'. Bár a kövezete is arányban állna jövendőbeli kivilágításával. Az a kérdés azonban: milyen nevet adjunk ezentúl a volt 'sötét' kapunak, mert most már csak nem fog illeni rá a 'sötét' jelzői?" Villamos világítás ide vagy oda, a sötét kapu neve nem változott, a köznyelvben máig él e név. Hétről- hétre érdekes városi eseményeket mutat be az Esztergom „Karcolatok" című rovata. így van ez az október 2Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Csak az a vég... (elsőrész) A történelemtudomány egyik viszonylag friss irányzata, a „hidden history” (rejtett történelem). Célja a múlt eddig nem kutatott, rejtve maradt területeinek feltárása. Eme magasztos gondolat alapján az elmúlt években megszaporodtak a régi időkben élt nőkkel, gyerekekkel vagy kisebbségekkel foglalkozó kiadványok. Extrém esetekben ezeket kombinálva juthatunk el a „Középkori vak baszk melegek”, illetve „Az elsinkófált évek a történelemben” jellegű kiadványokhoz. Az aktuális trendhez alkalmazkodva próbálom meg - két részben - feltár- ni-felvillantani egykori uralkodók, fejedelmek, országvezetők, egyéb nagyemberek tragi(komi)kus végzetét, akár olyan képzeletbeli címmel, hogy „Hülyén elhalt királyok”, mintegy rávilágítva, hogy még a legfelsőbb körökre is gyakorta ráfintorog a sors, s ezzel akár intő példákat mutatva a mai kor nagyjainak. Másrészt meghökkenteni vágyom evvel a témával, és növelni szándékozom a bulvártörténelem oly' népszerű termékeinek számát, nagyjából a kereskedelmi csatornák szenzációhajhász lufi-riportjai szellemében, ám előre le kell szögeznem: írásomban cici nem fog kivillanni, és pornósztár sem kap helyet, talán majd legközelebb. Vagy ha a Híd- lap a bulvárizmus üdvös útjára lép. Na szóval. Gyermekkorunkban valahogy a legtöbbünkben az a hősi kép alakult ki, hogy a daliás idők királyai valahogy úgy esnek áldozatául a rút halálnak, ahogyan Bujwálf (lásd: A tizenharmadik harcos című film), a viking király, aki azért kiszorítja a szuszt a wendol hordafőnökből, még mielőtt a jól megérdemelt Walhallába távozna a vérében keringő tekintélyes mennyiségű méreganyag miatt. A valóság persze ritkán idézi a viking sagák és a hollywoodi filmek történeteit. Iskolai szocializációnk során lassan ráébredünk, a királyok halála többnyire átlagos, a végzet profán és köznépi: „ágyban, párnák közt” - valami buta betegség vagy aggkori vég- elgyengülés az ok. Néhányuktól a sors azonban még ezt is megtagadta. Talán az első közülük az az óegyiptomi fáraó lehetett, aki egy víziló szájában végezte népe legnagyobb elképedésére. Hogy mi késztette az egyébként derék növényevőt a hatalmas uralkodó összeroppantására, illetve hogyan került ilyen kényes szituációba a fáraó, arról persze hallgatnak a pa- piruszok-falfeliratok, csak hümmögnek, és csupa kifacsart testű emberalak ábrázolásával kenik el a témát a korabeli szóvivők. Mások sikeresnek mondható uralkodói pályájuk végére tettek ronda, szétfolyó pontot. A világhódító Nagy Sándor fiatalkori aktivitásának köszönhetően tekintélyes méretű birodalma élén elmélkedhetett volna még évtizedekig, ha nem végez vele az alkohol és a malária halálos kombinációja. Az alkohol egyébiránt nemcsak Nagy Sándor sorsát befolyásolta negatívan. Gonosz Károly navarrai király a pálinkának köszönhette balsorsát, egészen egyedi módon. A középkorban gyógyszerként használt égetett szeszt a király felületi gyógykezelésére használták. A gyengélkedő Károlyt pálinkával átitatott lepedőbe tekerték, melyet a nagyobb hatás kedvéért még össze is varrtak. Innentől az eset tragikomédia. A király egyik szolgája - aki az öltések hatásfokát kívánta ellenőrizni - túl közel merészkedett fáklyával kezében. A történet végét sejteni lehet... Más királyokból egyszerű kulacs készült haláluk után. A szertartásos germán és szláv uralkodók legyőzött és az élők sorából gondosan eltávolított ellenségeik koponyájából ivóalkalmasságot fabrikáltattak (kuponya, haha, értik: kupa plusz koponya, haha). így végezte többek között Odoaker, akit a Nyugat-Római Birodalom megbuktatójaként ismer a történelem. Akadt olyan, aki a cudar időjárásnak, vagy egy-egy eltévedt nyílvessző- nek-golyónak „köszönhette” halálát. Erről azonban majd legközelebb. i számban is. „ (A legnagyobb baj). Szőlő lopáson érték a cigányt egész pereputtyával s ezért került 'terviny' elé.- No cigány, hogy tudtatok annyi szőlőt megenni? A gazda 10 forint kártérítést követel s míg meg nem fizeted, nem kapod meg sem a lovad, sem a kocsid.- Nagy a családom, instálom...- Hát biz az baj, de hát minek mentetek a szőlőbe?- Jaj,, kirem! Nem azs a baj, hogy sok a család, sem pedik, hogy bele mentünk a sélébe, hanem kezeit csókolott azs a hiba, hogy annyi sélé ment mibelénk... ” „Itt vannak a színészek” - írja az Esztergomi Lapok. Annyi minden változott pozitív irányba az elmúlt száz év alatt, miért pont a kultúrának kellett lemaradnia e változásban? Mindjárt megérti az olvasó e kifakadásomat. „Fehér Károly színigazgató társulatával Esztergomba érkezett s a 'Fürdő1 szálloda nagytermében ma csütörtök este kezdi meg az előadások sorozatát. A társulat jó hire már megelőzte megjelenését s az általános érdeklődés, melyet a közönség minden rétegében tapasztalni lehet a szini- idény iránt, valószínűvé teszi, hogy úgy a közönség mint a színészek meglesznek egymással elégedve. ” Az igény most is meglenne a színházra, ezt részben a Várszínház kielégíti nyáron. Száz évvel ezelőtt ősszel kezdődött az idény, manapság ekkor zárul. Mellesleg elképzelni is nehéz, hogy a most romos állapotú Fürdőben száz évvel ezelőtt előadások voltak. • GK
