Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-10-19 / 207. szám
4 RÉGIÓ • HÍDLAP • 2004. október 19., kedd MAI TÉMA A kitelepítés kálváriáját nem lehet feledni Tárlat a szlovákiai magyarság meghurcoltatásáról Folytatás az 1. oldalról Az idősebb generáció még most sem tudta az eseményeket kitörölni az emlékezetéből. András bácsi lekéri lakos sem idézi vissza szívesen a régmúltat.- Éjjel-nappal bujkáltak az emberek, a katonák, a csendőrök folyamatosan járőröztek, még éjjel sem hagytak fel a kereséssel. A szomszédunk állatait például ezért nekünk kellett etetni, csak este szöktek haza a tulajdonosok. A falu vezekényi részéből senkit nem telepítettek ki, Damásdról viszont több családot is. Folyton ijesztgették az embereket, és kényszerítették őket a reszlova- kizációra, vagyis hogy vallják magukat szlováknak. Sokan inkább ezt az utat választották, mert féltették a vagyonukat. A kitelepítetteknek leveleket osztottak szét, ahol megjelölték, hogy melyik kategóriába tartoznak. Ez alapján szállították el őket. A hetes kategóriába tartozókat Magyarországra vitték. Ok szinte mindent magukkal vihettek. Sokan örültek is annak, hogy' végre „hazamennek”. A nyolcas számú kategóriába tartoztak a háborús bűnösök, rájuk csak később került sor. Ök csak kis táskákkal indulhattak útnak. Mi is ebbe a kategóriába tartoztunk, csak úgy úszhattuk András bácsi Eduard Benes meg a kitelepítést, hogy közben jött egy fordulat, és ránk már nem került sor. Rossz rágondolni ezekre az évekre - sóhajtott András bácsi, aki továbbá elmondta: a betelepült szlovákokat azzal hitegették, hogy (Cseh)Szlovákiában még „a kerítés is kolbászból” van, teli éléskamrák fogadják itt őket. Amikor viszont idejöttek, és látták az itteni helyzetet, rájöttek, hogy becsapták őket. Még most is azt állítják, hogy nem lett volna szabad otthonról eljönni, rögtön vissza kellett volna menni. András bácsi meggyőződése, hogy a faluból irányították, hogy kit vigyenek el. Ezt több feljegyzés is megerősíti. Fehér Csaba Dudich Lászlóról, a neves lekéri kántortanítóról írt könyvében megjegyzi, hogy az első kitelepített a faluból Semptey László plébános volt. A csehszlovák hatóságok „kivárták augusztus 20-át - Szent István király napját a magyar nemzet egyik legnagyobb ünnepét - és ekkor toloncolták őt vissza Esztergomba, ahol azelőtt az esztergomi tanfelügyelőségen dolgozott.” Az elhurcolt emberek egy része visz- szatért, a többségnek viszont nem volt hová hazajönni. Régiónkban több településen is számon tartják a kitelepítettek számadatait, néhány helyütt - mint például Köbölkúton is - a deportálások ötvenedik évfordulójára emlékünnepélyt is rendeztek. A fél évszázaddal ezelőtti események résztvevői közül ekkor már csak 77-en voltak életben. Az emlékünnepélyen jelen volt két jelentős személyiség is, Burián László ebedi esperes-plébános és Goda Károly plébános, akik a deportáltakat önként Csehországba kísérték. Ott magyar nyelvű szentmiséket mondva igyekeztek ébren tartani a magyarok hitet és reményét. Nemrégiben Komáromban is megemlékeztek a kitelepítettek és deportáltak áldozatairól. Egy tárlatot nyitottak meg a történelem kegyetlen éveire való megemlékezésként. A tárlat egy évig lesz megtekinthető a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában. A megnyitón Bugár Béla, az MKP elnöke kijelentette: a jogfosztottság, hontalanság, deportálás, reszlovakizáció, lakosságcsere önmagában is pusztító lehet egy kisebbség számára, a magyar közösségnek viszont mindezt egyszerre kellett megélni. Bugár szerint ezt az időszakot anyagi és erkölcsi vonzataival együtt le kell zárni. Az 1998-as koalíciós szerződésbe kénytelenek voltak belefoglalni, hogy az MKP nem veti fel a Benes-dekrétumok kérdését, de a 2002- es szerződésben ilyen kitétel már nincs. Duka Zólyomi Árpád európai parlamenti képviselő korábban azt nyilatkozta lapunknak: erkölcsi oldalon azt szeretnék elérni, hogy legyen egy olyan kormány, amely elnézést kér, és elítéli a jogfosztottság időszakát. Másrészt el kell készíteni a károsultak jegyzékét, és az utóhatásokat ki kell iktatni a jogrendből. Emellett fontos tényező az is, hogy megteremtsék a politikai légkört is. • Czigler Mónika A kitelepített családok illetve személyek száma régiónk egyes falvaiban Bajta - 30 család Csehországba Ipolybél - 100 személy Csehországba Bény - 86 család, összesen 194 személy Csehországba Csata - 200 család Csehországba, illetve Magyarországra Helemba - Magyarországra 4 család, Csehországba 36 személy Búcs - 17 család Magyarországra, 67 Csehországba Kürt - 46 család Csehországba, 36 család Magyarországra. Helyükre 36 szlovák család érkezett, akik 5-6 hold földet és egy házat kaptak. Kisölved - 16 család, összesen 41 személy Csehországba, Magyarországra 19 család, vagyis 56 személy kerül, de akik tudtak, azok hazaszöktek. Zalaba - 30 személyt Csehországba telepítettek, voltak családok, akik Magyarországra önkéntesen mentek Szó'gyén - 240 családot terveztek Magyarországra telepíteni, ebből csak 135 ment el Kisgyarmat - 25 családot, vagyis 71 személyt Csehországba hurcoltak, de mindannyian visszatértek Leléd - 26 család Csehországba, egy család önkéntesen Magyarországra települt. A Csehországba hurcoltak mind visszatértek Zselíz - 29 család került Magyarországra Oroszkát, Nagyölvedet és Ipolypásztót nagyban nem, Farnadot pedig egyáltalán nem érintette a kitelepítés és a lakosságcsere. Jáma-e kárpótlás a kitelepített magyaroknak? Sándor (nyugdíjas) A szűkebb családomból nem, de a rokonságból történt kitelepítés. Mikor nagy- nénémék üzletét elvették, én segítettem nekik összeszedni az árukat, amelyeket magukkal vittek. Egy nagybátyámnak mezőgazdasági gépeket, szerszámokat értékesítő boltja volt. Mindenét elvették. A kártérítés jogos, de nem hiszem, hogy bármikor bárki is megkapná. Brigi (takarítónő) A nagyszüleimnek Komáromban volt emeletes házuk, Békéscsabára küldték őket. A szüleim visszaköltöztek Párkányba, én már itt születtem. Csak édesanyám elbeszéléseiből tudom, hogy mi történt a kitelepítéseknél. Szerintem nincs remény arra, hogy bárkinek is megadná az állam a kártérítést. Miklós (nyugdíjas) Aligha találni olyat ideát, akit nem ért valami sérelem. A feleségem családját '47 februárjában Csehországba telepítették ki. Mi is arra voltunk utalva, hogy kitelepítsenek, mert megvolt az ún. „fehér lapunk”. Ezt azok kapták, akik ki voltak jelölve a kitelepítési listán. Jóvátételre itt sajnos nincs hajlandóság sem anyagi, sem erkölcsi tekintetben. Anna (nyugdíjas) PUPP Az én családomat is deportálták. Kártérítést nem kaptunk, édesanyámnak egy emlékérmet adományoztak '89-ben. Ahogy lezárult a kitelepítési akció, azonnal jöttünk is vissza Csehországból, csak édesapám maradt kint dolgozni. Arra emlékszem, hogy mikor visszaköltöztünk, egy lábon körülugráltam a szobát és azt kiabáltam: „Ez a mi hazánk!” Nem volt megfelelő az idei termés Harang- és patikaszentelés Esztergomban A Vaszary Kolos Kórház területén található kápolna új harangját szombaton délelőtt, a 11 órakor kezdődő szentmise keretében szólaltatták meg. Az eseményhez kapcsolódó ünnepi szentmisét Paskai László nyugalmazott bíboros celebrálta. A vártnál jóval nagyobb terménykiesés volt a fűszerpaprikánál. Sánta Tibor lekéri termelő és felvásárló a tavalyi évhez viszonyítva ötven százalékos kiesést könyvelhetett el.- Idén eddig harminc vagon fű- szerpaprikát vásároltam fel a zselízi körzetből 10,50 korona kilónkénti átlagárban.. A vártnál sokkal nagyobb a kár, a szedés előtt 30-40 százalékos termékkiesést saccoltam, most viszont ötvenszázalékos terméskiesésről kell beszélnünk - mondta Sánta Tibor lekéri felvásárló. A mezőgazdasági termelő korábban lapunknak elmondta, hogy bár elegendő volt idén a csapadék, az éjszakák hidegek voltak, ezért nem fejlődött a termés. A paprikát körülbelül még egy hétig, a fagyok beálltáig vásárolják fel, az Kismaros költségvetése az idén 200 millió forint, ám az önkormányzat ennél négyszer többet, csaknem 800 milliót fordíthat a község fejlesztésére. A szomszédos Szokolyával közösen korábban 407 millió forintot nyertek csatornaépítésre, idén tavasszal a településközpont fejlesztésére fordítható 340 millió forint ötételízesítőkhöz használt zöld fűszer- paprika vásárlása iránt a nagyüzemek részéről egyelőre nincs kereslet. A zólyomi székhelyű felvásárló cég egyébként eddig is arra törekedett, hogy maximális mértékben a hazai termelők által biztosítsa a fűszerpaprika-mennyiséget, és minimálisra csökkentse a behozatalt. A fűszerpaprika ipari szintű termesztése Szlovákia déli részén az előző évszázadok harmincas éveiben ven százalékát az unió, negyven százalékát a magyar állam állja, s csak tíz százalékot kell önrészként fizetnie az önkormányzatnak. Az önrészből a polgármester közbenjárására a ciszterci nővérek és a Pest Megyei Állami Közútkezelő Kht. is átvállalt egy bizonyos összeget, mert a rend tulajdonában levő ingatlant és a közutat is érinti a fejlesztés. Kismaroson az eredményes pályázatoknak kökezdődött. A rossz minőségű vetőmag, és a mezőgazdaságban jelentkező gondok miatt elkezdett a termesztés visszaesni. Ekkor jelentősen megcsappant az érdeklődés a növény iránt. Mostanra javulni látszik a helyzet, főleg a szerződéses partnereknek köszönhetően. Tervezik a határon átnyúló kereskedelem elmélyítését is. Sánta Tibor jelezte: a remények szerint beindulhat a kereskedelem Magyarország és Szlovákia között. Decemberig ismét tárgyaló- asztalhoz ül a két fél, ekkor már konkrétumokkal is előállnak. Ha a szlovákiai kistermelők paprikáját Magyarország felvásárolná, meglehet, hogy a kistermelők magasabb felvásárlási árak mellett tudnák azt értékesíteni. Sánta Tibor szerint így biztosan érdemes lesz a régióban fű- szerpaprikával foglalkozni. • CzM szönhetően új, több tanácsteremmel, színházteremmel, házasságkötő teremmel, könyvtárral ellátott művelődési ház épül, felújítják a főteret, sétányokat alakítanak ki. Ezzel párhuzamosan foglakoznak az iskolabővítéssel, az idősek otthona megépítésének gondolatával, és az előkészítés fázisában van a települési sportcsarnok tervezete is, amely 200 millió forintba kerülne. • (nil) A harangot a Szent Lázár Alapítvány adományozta a kápolnának. - mondta Deák László Zoltán, az alapítvány magyarországi nagykövete. A Magyarországon készült harang Gombos Lajos őrbottyáni harangöntő mester keze munkáját dicséri. Az ünnepi szentmisén, az úrfelmutatáskor ő szólaltathatta meg először a harangot új helyén, a Szent László-kápolnában. Az elkészült harang korábban megjárta Orleans-t is - ismertette Deák László Zoltán. A Szent Lázár Alapítvány székhelye az Orleans-tól pár kilométerre található Boignyban van. Ezért az alapítvány kérésére a harangot Orleans-ba szállították, ahol az ottani bazilikában Paskai László szentelte fel az alkotást. A lovagrend új kegytárgyakkal is megajándékozta a kápolnát. A nagylelkű ír, francia, holland, és német adományok segítségével a kegytárgyakat Dublinből kapta a Szent Lázár Alapítvány. - A kápolna harangjának szentelését megelőzően hasonló eseményre gyűltek össze a meghívottak a Szent István patikában is, ahol az évek óta az államalapító király nevét viselő, eddig azonban a felszentelést különböző okok miatt „elkerülő” intézményt ünnepélyes keretek között szentelte fel Cséfalvay Pál. • Szöveg: Szalai Andrea Kismaros: pályázati pénzekből is gazdálkodnak
