Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-09-11 / 181. szám
15 KALEIDOSZKÓP 2004. szeptember 11., szombat • HÍDLAP • Latinovits hetvenhárom volna Érdekes volna a hetvenhárom éves Latinovits. A hetvenhárom éves homo sapiens többségében már nem formabontó titán, rosszkedvű öregember inkább, aki harcait megharcolta, többnyire vereséggel zárta, mert mindig sarkában a frissek, a harapós újvadak. A szerelem is elköszönt, messze túl a zeniten, se az esték, se a reggelek nem nyújtják a régi izgalmakat, (hát még az éjszakák), ráadásul ez is fáj, az is fáj, amaz meg sajog. Mit csinálna hetvenhárom évesen? Ha megéri, nem szeretik annyian, mint ma. A halottat könnyebb szeretni. Halottat a legkönnyebb. Egy halott sztárnak annyi a legbensőbb barátja, annyi kalandban vett részt a sok-sok jóbaráttal, hogy öt élet kevés volna végigélni. De ez egyáltalán nem zavarja a legendagyártókat, továbbra is szülik a néha izzadt, néha kínos, máskor láthatón ostobácska történeteiket. De nem baj. így él - amíg él - az alany. Budapesten születik 1931 szeptemberében. Talán nem volna ártalmas, ha megemlékeznénk róla, felmenői a leghíresebb fővárosi étterem - a Gundel - tulajdonosai, de történetünk szempontjából ha nem is érdektelen, de nem meghatározó. (Vagy ki tudja.) Ha valaki 1949-ben a József Attila Gimnáziumban érettségizik, sok előnye nem származhat ex-ven- déglőtulajdonos nagyszüleiből. Később asztalosnak tanul, betanított munkásként hídépítésen dolgozik. Kerülő úton kerül a színpadra. Szülői parancsra előbb „rendes” szakmát kell szereznie. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1956-ban építészmérnöki diplomát szerez. Ennek köszönhető, hogy mindent másképpen csinál, mint az öregek, akiket a szakma megörökölt a negyvenöt előtti színpadképből, vagy mint a Színművészeti Főiskoláról kikerült pallérozottak. Az emlékezők szerint a magyar színjátszás és versmondás kiemelkedő, invenciózus egyénisége. Egyetemi évei alatt amatőrszínész, tudatosan színészi hivatására készül. A diploma megszerzése után segédszínész a debreceni Csokonai Színházban, ahol különlegességével gyorsan kitűnik a mezőnyből. Egy évvel később Miskolcon - meghökkentő módon - a társulat vezető színészeként ünnepli a közönség. A fővárosban először a Vígszínház színpadán mutatkozik be, 1962 és 1966 között játszik itt, majd két évig a Thália Színház tagja (1966- 1968). Az 1968-as évadban már csak szerepekre szerződik a Tháliába, 1969-től 1971-ig ismét a Vígszínház tagja. 1971 őszétől a veszprémi Petőfi Színházban színész és rendező. Utolsó pesti szerepe „A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak” Bozzi ura, de kilenc előadás után betegsége miatt Garas Dezső veszi át. Színházi szerepei közül híre volt Cipollának (Thomas Mann: Mario és a varázsló); a festőnek (Arthur Miller: Közjáték Vichyben); illetve az Orkény-darab- ban a Tótékban játszott őrnagynak. A hetvenes évek elejétől dúl az amatőr színházi mozgalom. Latinovits a mozgalom hősi figurája, példaképe - talán az indulás körülményei miatt. Aki okkal vagy ok nélkül nem jutott be a színművészetire, az ő bejárt életútját szerette volna követni. Fesztiválmegjelenései élményszámba mentek, egyetemi színpadi fellépései, ellenzéki (forradalmi?) vers-estjei nyílt zavargásig képesek felajzani az egyetemista és az eddigre mindenhonnan kiszorult értelmiségi ifjúságot. A hatvanas évek végén, a hetvenesek elején már meglehetősen rozoga. Rengeteget dolgozik, a Ruttkay-szerelem („eszem, nem eszem, meghalok tőle”), színház, film, rádió, sikeres verslemezek, és közben sokkal többet iszik a kelleténél. Több mint ötven filmben játszott. Legemlékezetesebb filmszerepei azok, amelyekre csak jegyüzér igény - bevételével lehetett bejutni. Jancsó a kor nagy rendezője, jó szemmel foglalkoztatja Latinovitsot (később lecseréli kezelhetőbb színészekre: Kozák, Madaras), de a Szegénylegények jelentős közös filmjük. Játszik a Hideg napokban, az Egy szerelem három éjszakájában, a Karinthy-re- gényből készült Utazás a koponyám körül-ben, ezzel elnyeri egyetlen nemzetközi díját, a legjobb férfi alakításét San Sebastianban. Versmondói tevékenységéről csak annyit: egy-egy új lemezét (Ady, József Attila, Illyés Gyula) a kor fiatal művészetbarát közönsége úgy hallgatta, mint ma a rocklemezeket. Egész nap. Külön szeánszokat rendeztek maguknak félhomállyal, füsttel, egyéb kiegészítőkkel. Különös beszorult, székrekedéses, lehetetlen kor volt a hetvenes évek, annyi bizonyos. Utolsó munkája egy rádiófelvétel, ahol a Rákóczi-induló című dokumentumjátékban Ady Két kuruc beszélget című versét mondta el, 1976. június 3-án. Másnap - 45 éves korában - öngyilkos lett. Az áradó sok jó mögé nem illeszkedik, tudom: de én nem szerettem soha. Megtartóztattam magam sistergő, csengő-bongó mássalhangzóitól, fejbe verő thh-itől, soha véget nem érő esssssshhhss-eitől, erőszakosan riasztó kiállásától, ismétlődő manírjaitól. Attól, hogy örökösen felhúzva élt, mint a versenyló, aki mindenkit le akar győzni. Ha éppen nem volt kit legyőznie, mert mindenki le volt győzve, akkor is. Ha választani kell a korosztályból, akkor inkább a visszafogottabb Garas, Márkus. Ha az előzők közül, akkor Görbe János. De hát ízlések és pofonok. A kor különös nagy alakja. Nehéz volt elfogadni. Mára sikerült. Ma már a filmjeit is képes vagyok megnézni, a bakelitet is felrakom, ha szomjazom egy kis Latnovitsra. Talán azért fogadható el ma könnyebben, mert ez az etap a manír, a mindenek feletti győz- niakarás időszaka. Latinovits már nem lóg ki annyira. • - onz Három éve történt 2001. szeptember 11. - az Három évvel ezelőtt az egész világ döbbenten figyelte a televíziós csatornák híradásit. Emlékszem az egyik kereskedelmi tv-csatorna egy órával hamarabb, mint ahogy rendesen kezdődött volna a híradó, rendkívüli adásban tudósított az eseményről. Felkaptam a fejemet, mikor láttam, hogy egy gép csapódik, egy akkor még számomra ismeretlen épületbe. Néztem az órámat, még nem lehet a híradó. Azt gondoltam, valami bárgyú amerikai új típusú terrorizmus kézi filmet vetít a csatorna. Aztán persze másodpercek alatt felfogtam, hogy ez valóban megtörtént. Még aznap megtanulta a világ és az emberiség a World Trade Center nevét, de még Amerika, hogy még egy szuperhatalom sem háríthatja el a terroristatámadásokat. E dátum mérföldkő, egy új típusú terrorizmus kezdete. Hiába a fejlett technika, a tökéletesnek hitt védelmi rendszer, a független és öntudatos amerikai nép megtanult rettegni. Rá kellett jönnie, hogy bár ő szuper intelligensé fejlődött, a benne elnyomóit látó egyes népcsoportok is tanultak velük együtt. De amit megőriztek, az az egyszerűség. A „kőkorszaki” eszközöket nem veszi már észre a repterek biztonsági rendszere. Négy gépet térítettek el ezen a reggelen a fedélzetükön tartózkodó késekkel felszerelt terroristák. Megtanulták a gépeket is vezetni, sőt, Amerikában tanulták meg. Két gép a New-York-i világkereskedelmi központ tornyaiba, egy pedig a Pentagon épületébe csapódott. Bush elnök drámai beszédben még aznap este ígéretet tett arra, hogy nem kegyelmeznek a terroristáknak (megjegyzendő ez a politika azóta sok elhamarkodott cselekedetre indította az elnököt). Érthetetlen, hogy a híres-hírhedt CIA és FBI sem rendelkezett előzetes információkkal az esetről, vagy rendelkezett, csak nem vették komolyon. Amerika megrettent. Sok háborúban vett már részt az ország a történelem folyamán, de ezek a háborúk mindig más országban, más kontinensen játszódtak. Most viszont saját udvarukon, utcáikon mutatkozik a háború rettenete, amit sajnos a jó öreg Európa már rég megtapasztalt. Amerika után a világ is megismerte Oszama bin Laden nevét, illetve az általa szponzorált Al-kaida-ét, mely minden országban tevékenykedő, rengeteg, felszámolhatatlan sejtből álló, multinacionális terrorista szervezetként mondhatni körbefonja mindennapjainkat. Először a világ minden pontján az Amerikai Nagykövetségeket kezdték kerülni az emberek, vagy tekintettek rájuk félelemmel vegyes utálattal. A spanyolországi merénylet viszont megmutatta: nemcsak Amerikát tekinti ellenségnek a terroristák fanatikus hada. Sajnos kiismerték már gyengéinket, a szuper intelligens szuperhatalmak és a demokratikus országok vezetőinek azonban még tanulniuk kell a „terroristákat”. Ehhez azonban mindenek előtt le kell győzni félelmeinket. • GK Onagy Zoltán írása NAPI BULVÁR Kóstoló Sóder Sanyi realitásaiból „Egyáltalán nem fontos a tévé. Nem küzdöttem a dologért, véletlen folytán jött létre. A magam részéről nem tettem semmit, voltak producereim, akik kiharcolták ezt a műsort.” „Nem nagyon lehet, én a pillanat embere vagyok.” „A rádióban meg lehet csinálni azt, hogy locsogsz háromszor annyit, és abból összenyesnek valamit.” „A tévében minden perc százezrekbe kerül. Fegyelmezetten kell dolgozni.” „Adott esetben egy előkészített beszélgetésnek spontánnak kell tűnnie.” „A másfél millió embernek, aki megnéz, tartozom valamivel.” „Nem lehetek rossz magam miatt sem: az ember önmagának tartozik elszámolással.” „Nem lehet embereket megalázni, erkölcstelennek lenni, disznónak lenni, nem lehet szemétnek lenni. És nem lehet nagyon rossz minőségűnek lenni.” „A népszerűség nem érdekes... Az önmagában, hogy ott ül másfél millió ember, őrületes lehetőség.” „Nincs továbblépés, inkább visszalépni akarok.” „Öregedtem 13 évet.” „Egy nagyon nehéz helyzet, de igyekeztem hősiesen helytállni.” ESZTERGOM A TERASZRÓL Bor és hazugságok Csak a nagyon fiatalok és a nagyon antialkoholisták nem emlékeznek rá, a KGST- kormányzatok miképpen tették sírba a magyar bőripart. Hogyan kezdték árulni a „lédig” borokat, amelyeket az orosz állam- adósság és az azt körülvevő hisztérikus tárgyalások miatt az oroszok nem vettek át, a magyarok meg nem adták oda. És ott volt a nem tudni hányszázezer hektolitert eladandó bor, tele a tartályok, a pincék, a bőrgyárak. Ezek a borok soha nem láttak szőlőt, csak műtrágyát, szalmát, vegyészeket, megbízható pártvezetőket, akik tudták, melyik borra nem száll a muslinca. Ez a bor ilyen volt. Ha a muslinca beleszagolt, öngyilkos lett a csalódástól. Nem csak a bogarak érezték magukat rosszul ettől a pancsolt izétől, de a békaszintre lenyomott nyugdíjasok, akik megszokták, hogy isznak az ebédhez egy pohár bort (kettőt vagy ötöt). így esett, hogy a bornak annyi lett. A történet hosszabb, de nincs tér, hogy kibontsam. Egy dolog biztos, az a vásárló, akit anyagi helyzete nem kényszerített eleve lédig borvásárlásra, a palackozott borokat ugyanolyan gyanakodva szagolgatta, forgatta a vendéglőben, a csapszékben. És ez nem múlik olyan könnyen. Pártunk és Kormányunk mindent megtesz, hogy elmúljon felőlünk a keserű pohár, mindenféle borfesztiválokat, borbemutatókat rendeztet az arra kijelöltekkel. Ha nem jelölte ki és nem tekinthető illetékesnek, az ilyen borfesztiválozót feljelentik, hogy továbbra is gyanakodva nézzünk a borokra. (A jó bor pénz ugyanis.) Erre mozdul rá a pesti Borfesztivál és a Borfalu, oda-vissza feljelentik egymás. Senki nem tudja, kinél az igazság, csak azt lehet tudni, várjunk még egy kicsit a borral. N A P I K U L T Amikor leáll a férfi agya Már régen keresem a lehetőséget, hogy valami úton-módon olyan húsz évet visszaadjak eddig elért éveimből. Unom őket, na. Ennyi az egész. Mennyivel jobban hangozna egy harminc körüli szám. Ilyenkor - az ember rájön, hogy unja az éveit - szövetséget köt, ha van módja, az ördöggel, és az ördög közelében lakozó gonosz lélekkel, mindenféle egészségre ártalmas kísértetekkel. Tárgyalna angyallal is, de az angyalok aligha tárgyalnak év-elvételről. Legalábbis a tapasztalat ezt mutatja. Meg kell állapítanom azt is, velem egészen idáig az ördög és cimborái se tárgyaltak, pedig adnék tíz évet az életemből, ha húszat visszakapnék azonnal. Matematikai zsenimmel számolok, összeadok, elosztom, még úgy is maradna tíz év hasznom. De nincs remény. Az ördögök csak a 77 magyar népmesében jönnek-mennek közönségesen. De miért is ez a - talán nem annyira különös - óhaj? Mert kimutatták, hogy a meztelen nő látványától a férfiagy leáll. Ezt mutatta ki egy kanadai pszichológus, akit Martin Dalinak hívnak, és aki tézisét diákjain végzett kísérlet keretében bebizonyította. A kísérlet arról szólt, hogy erotikus tartalmú fényképeket vetített diákjainak, és közben üzletet ajánlott. Az ifjú embereknek 20 dollárt ígért fejenként azzal a feltétellel, ha azonnal visszaadják, egy hét múlva már öt dollárral többet kapnak, tehát 25-öt. Az összes diák megtartotta a pénzt - annak ellenére, hogy nem vehető biztosra, hogy Kanadában közismert a mondás a jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A pszichológus a tanulmányában arra a végeredményre jut, hogy nem is ért el az agy pénzzel foglalkozó rekeszéig a szabott feltétel, azaz: a diákok nyernek vagy veszítenek öt dollárt. Martin Dali szerint a meztelen nő látványa megfosztja a férfit az ő általában rendesen működő, a valóságot helyén kezelő józan eszétől, agya szinte bekocsonyásodik. A kísérlet kimutatta azt is, a féleszű állapot rövid ideig tart. A józan ész gyorsan visszatér. Tudvalévő, hogy a meztelen nő és a józan férfiú a kultúra része. Az is tudvalévő, hogy a meztelen nő és a józan eszét elveszítő férfiember hasonlóképpen az egyetemes kultúra része. Ezen tézisekből kimarad, hogy bizonyos kor után a józan férfiagy elvesztéséhez nem elég egy meztelen nő erotikus látványa. Azt nem tudni, nem szerepel a statisztikákban, milyen tempóban szaporodik a látványigény, de nem is szeretném megtudni a közeljövőben. Úgyhogy inkább jöjjön az ördög. Legyen szíves.
