Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-09-11 / 181. szám
hídlapmagazin 2004. szeptember 11., szombat • HÍDLAP • Káros-e a túlzott higiénia? Régi könyvekben gyakran látni ábrákat, amelyek azt mutatják, mennyi lisztet, húst, cukrot eszik meg az ember élete során. Szinte sohasem hiányzott az a kép, amelyiken az ember mellett óriási halom állt: ennyi piszkot fogyasztunk el. Mára az efféle illusztrációk eltűntek. Megnyugodhatunk. Naponta százszor mossuk meg gyermekeink kezét fertőtlenítő hatású szappannal, mindent tisztára sikálunk, fertőtlenítünk körülöttük, még a széltől is óvjuk őket, hát még a kórokozóktól. A fejlődést, amivel idáig jutottunk, a szakemberek vegyes érzelmekkel kezelik. A fertőtlenítés veszélyei A fejlett nyugati országok jóval előttünk járnak ebben a folyamatban. Náluk már évtizedekkel ezelőtt olyan higiénikus viszonyok voltak, amelyek itthon csak most alakulnak ki. Mégis azt tapasztalták, hogy jó néhány, az immunrendszert érintő betegség száma mégis növekszik. Egyre gyakoribbá válik az allergiás eredetű ekcéma, asztma, szénanátha - ennek okát több kutató vizsgálta. Legutóbb Angliában ismertettek meglepő adatokat. Evekig több mint tízezer gyermek sorsát követték nyomon, különböző szintű higiénikus csoportokba osztották őket. Azt találták, hogy az allergiás eredetű nátha és a súlyos ekcéma annál gyakoribb, minél jobb higiénikus körülmények között él valaki. Más tudósok hasonló összefüggést találtak az asztma előfordulása és a túl steril körülmények között. Az is régóta ismert, hogy a fejlett országokban gyakoribbak az allergiás betegségek, mint a fejlődőkben. Nem tudjuk még pontosan, hogy a sterilebb körülmények között élők miért allergiásak gyakrabban. Az egyik ok az lehet, hogy háztartásainkban napról napra több és több vegyszert, tisztítószert használunk, melyek aller- gizálhatnak. A másik elképzelhető magyarázat - és egyre több tudós ezt tartja fontosabbnak -, hogy a gyermek immunrendszere élete elején nem találkozik elegendő allergénnel, ezért nem „edződik meg”, nem tud kellőképpen felkészülni a későbbi találkozásra, és ez szokatlan reakciókhoz vezethet. Az immunrendszer megfelelő fejlődéséhez az kell, hogy a szervezet találkozzon bizonyos számú kórokozóval. Ezek az allergének és kórokozók éppen abban a természetes környezetben találhatók, amelytől igyekszünk megóvni a kicsiket, és persze magunkat is. Gondoljunk csak bele, hogy egy-két dokumentumfilmen milyen körülmények között látjuk a fejlődő országokban élő gyermekeket. Nos, ezek az utca porában játszó apróságok a legritkább esetben lesznek allergiásak, igaz, ezer más betegségben szenvedhetnek. Nehéz tehát megtalálni a megfelelő arányt. Ártunk a gyermeknek, ha nem tiszta környezetben hagyjuk, de nem teszünk jót akkor sem, ha teljesen steril körülmények között neveljük. Talán az a legcélszerűbb, ha óvjuk őt, de engedjük, hogy immunrendszere megtapasztalja környezetét. Testhigiénia — hányszor, mivel, meddig? Hajdanában az egész család vasárnap fürdött - ekkor ültek be a kádba, a hét további napjain pedig megelégedtek a „cicamosakodással”. Napjainkban azonban már alapvető a napi (akár napi többszöri) fürdés vagy zuhanyozás. Sok bőrgyógyász a túlzásba vitt tisztálkodás számlájára írja, hogy manapság emberek millióinak extrém száraz, pikkelyes a bőre és viszket a felső hámrétege. A bőrszárazság oka a csökkent faggyúképződés, amit legtöbbször a szappanoknak és mosakodószereknek köszönhetünk. A bőrgyógyászok egyetértenek abban, hogy a különböző szennyeződések rendszeres tisztálkodással - szappan nélkül is - lemoshatóak. A tisztálkodó szerek többsége nemcsak szárítja bőrünket, hanem a vízmegkötő képességet is gyengíti. A forró víz különösen káros, hiszen a meleg zsíroldó hatású: a bőr saját zsiradékát kioldja bőrünkből. Aki öt percig ácsorog forró vizes zuhany alatt, nagy valószínűséggel az összes lipidet „lemossa magáról”. Az, hogy bőrünk simának és selymesnek vagy mattnak és sprődnek tűnik-e, vízháztartásunk függvénye, a vízháztartás egyensúlya viszont a túlzásba vitt tisztálkodás következtében felborulhat. Nem arról van szó, hogy a mosakodás árt, csupán arról, hogy oda kell figyelnünk a tisztálkodószer milyenségére, a fürdés gyakoriságára és hosszúságára. A megfelelő bőrápolásból kihagyhatatlanok a testápoló krémek és a hidratáló tejek. Ezek közül a legjobbak a vízmegkötő anyagokat vagy glicerint tartalmazó készítmények. Minden esetben válasszuk a „bőrazonos” minőségjelzővel ellátott ké- | szítményeket! A glicerin bőrünk mélyebb rétegeibe jutva magához láncolja - megköti - a vizet. Hasznos hatóanyag még a gamma-linolénsav, ami hámrétegünk védekezőképességét növeli, ezen kívül az E-vitamin (ezt számos egyéb forrásból pótolhatjuk), amely megköti a vizet. Szükséges baktériumok Bőrünk felszínét optimális esetben hydrolipid-film védi, ez biztosítja a 4,2-6,0 pH értéket, azaz gyengén savas miliőt, ami a bőrbarát baktériumoknak nyújt táptalajt. „Ok” azok, akik megakadályozzák, hogy bőrünk védtelenné váljon a betegségeket terjesztő kórokozókkal szemben. A baktériumok fontosak a bőrfelszínen, így eleve egészségtelenek azok a tisztálkodószerek, amelyek azt hirdetik, hogy a baktériumok 99%-át elpusztítják. Bőrünknek szüksége van rájuk, mint ahogy sok más egyébre is. A tisztálkodószereket ezért csak ott vessük be, ahol bőrünk valóban bepiszkolódott, vagy testszag keletkezett. Természetesen sem a szappanok, sem pedig a többi tisztálkodószer - ha nem visszük túlzásba használatukat - nem káros, de ha lehet, a fürdőhabokat kerüljük. Válasszunk helyettük inkább a patikákban is kapható tusolóolajokat, fürdőolajokat, amelyeket eredetileg eleve problémás, túl száraz bőrre fejlesztettek ki - mondják a szakemberek! • SEM Laurell K. Hamilton: Telihold Kávézó Az első gondolatom az volt a könyvvel kapcsolatban: ha nekem egyszer ilyen telitalálatú cím ötlene a fejembe... Nodehát nem nekem jutott eszembe. A másik gondolatom az volt, hogy a kelleténél jobban depressziós ez a mai kor. Rendre vámpírvadász lányok számítanak a kedvencek közé (ha jól számolom, könyvünk főhőse a harmadik csak a legismertebbek közül). Mi van velünk? Laurell K. Hamilton nem most kezdte a pályát, már a kilencvenes évek elején elindult, akkor még kicsit iskolásan-didaktikusan ábrázolt drámákkal, aztán két verseskötete jelent meg, majd egy novella-antológiában jelentek meg erősen Márquez hatása alatt álló írásai. Egy teljesen elfelejtett kisregénye után kezdte meg a horror és a thriller műfajában megalkotni azt, amihez tényleg ért. - Már ahogy ez lenni szokott. Azonban ne tessék azt gondolni, hogy eladta magát, amiért a kommersz műfajt választotta. Az igaz, hogy Hamiltonnak azóta két háza van a nyugati tengerparton, másfelől viszont ebben a a műfajban tud igazán alkotni. Olyannyira, hogy a rangos kaliforniai kritikai magazin, a Daily Press a következőket írta róla: „Hamilton eg)' nap - egy nem is olyan távoli nap - lekörözi a lassulóban lévő (Stephen) Kinget. Meglátják!” (Tegyük hozzá, a dicséretet nagyobbítan- dó, Mr. King munkásságát már az EU több egyetemén is tanítják!) A Telihold Kávézó nem az első horror-meséje, figyelembe véve a szűkös magyar kiadásokat, ez már harmadik könyve a honi piacon. Bizony, régen kezdte, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az elmúlt jó hat-hét évben az egész világon harmincnyolc (!) vámpírlány életét láthattuk a képernyőn + a vásznon. Magyarországon a Buffy, a vámpírok réme és az Angel tudott igazán komoly nézőtömeget bemozgatni, s az alapötlet mind-mind Hamiltoné volt, sőt, nagyrészt a forgatókönyveket is neki köszönhetjük. Anita Blake ezúttal különös csapdába esik, szerelmes lesz egy igazi rosszfiúba. Ez önkéntelenül is eltér a Hamilton által eddig felépített történetvezetéstől, amelyben egészen eddig a kaland, a véres sztori volt a főmotívum, s nem a szereplők jellemfejlődése. Anita Blake igázi nővé serdült. (Feltehetően - már ha élő lenne - valamelyik férfimagazin címlapjáról nézne vissza ránk.) Éppen „bevetés” közben döbben rá, hogy szerelemes ÜLTÖN SE ZÓ egy vérfarkasba. Nem! Nem állat az illető, pontosabban csak éjfél, kimondottan telihold idején az. No, de milyen veszélyes párost alkotnak! Hogy Anita túléli e szerelme forró lázadását (hogy Thronton Garciát idézzem), az kiderül a könyvből. Szépen, pontosan és olvasmányosan. Jó könyv - érdemes befektetés. • SLEEPY Nálunk is történhetett Rovatunk olyan apró, színes történetek feldolgozására vállalkozik, amelyek nagy valószínűséggel sokak számára ismerősek lehetnek, vagy legalábbis el tudják képzelni őket környezetükben is. Fontos, hogy a történetek és az alakok valódiak, még ha olykor - személyiségi jogaik miatt — nem is eredeti nevükön említem a szereplőket, vagy itt-ott egy kis színezékkel dúsítottam is a históriákat. Mindezek természetesen az adomákban lényegi változást nem okoznak, és hangsúlyozom: a hír igaz. Vége a régi időknek? Az alábbi történet a magyar virtus, makacsság és leleményesség, valamint a hatóság esetenkénti engedékenységének példázata. Két magyarországi cimbora megkívánván az olcsó szlovákiai árpaleveket, hosszú útra indult. Akkor még a komp nevű, vízen járó szerkezet menetrendjéhez kellett igazodni. Két barátunk ezért igen korán indult útnak, hogy elegendő idejük legyen dolguk tisztességes elvégzéséhez. Termeltek is rendesen, és a Sárga Sátánnal (ahogy Jack London nevezte) folytatott viaskodás során már közel volt a győzelem (értsd: a merev részegség és a delirálás közötti állapot elérése), amikor elérkezett a hazaindulás ideje. Két barátunk egy-egy rekesz „fácánnal” imbolygón a komp felé. Az éles szemű vámosok nem tudták nem észrevenni a gyanúsan viselkedő, szabálysértéssel próbálkozó egyéneket, kiket azonnal kiállítottak a sorból, és ismertették velük a személyenként a határon vámmentesen átvihető sör mennyiséget. A két cimbora - megrettenve jogos szerzeményük elkobzásától - a pillanat tört része alatt felismerte a jogszabályok közötti rést: nevezetesen azt, hogy a gyomorban szállított sörmennyiségre a fenti rendelkezés nem vonatkozik. Hőseink a bendő egyre nagyobb tiltakozása ellenére próbálták vámmentesíteni az isteni nedűt. A vámosok - látván a nem mindennapi elszántságot - ezúttal elnézőek voltak: szemet hunytak a szabály- sértés felett, és a súlyos alkoholmérgezést, valamint a vámterület beszennyezését elkerülendő, szabad utat engedtek a két cimborának. Ma már korlátlan mennyiségben szállítható a sör, így a régi szép időkben megtörtént eset ebben a formában valószínűleg nem ismétlődik meg. Pedig a szesz gyomorban történő szállítása igencsak ősi találmány. Elég csak a Gárdonyi Géza által „irodalmia- sult” Göre Gáborra gondolni, ki egy alkalommal egy egész kulacs- . nyi bor elfogyasztására kényszerült a szigorú hatóság miatt. Csak bízhatunk benne, hogy e régi idők szép hagyománya megmarad, (annál is inkább, mert Magyarország - hosszú idők óta először - immár „csak” a második az egy főre jutó alkoholfogyasztás terén). • BK *
